Új Tükör, 1976. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
1976-12-21 / 51. szám
Útt ajánljuk • nem ajánljuk • ajánljuk • nem ajánljuk JÓZSEF ATTILAKOMMENTÁROK Török Gábor tanulmányai József Attila versei a mikroszkóp alatt — röviden így foglalhattuk öszsze Török Gábor könyvének tartalmát. Nem csupán azért mondhatjuk ezt, mert a szerző egy József Attilaverset — „Én ámulok, / hogy elmúlok” — valóban betűről betűre megvizsgál, hanem a kötet összes tanulmányára jellemző, a József Attilavers legkisebb egységeit kutató munkamódszer miatt. Török Gábor szerencsére nem csupán „szétszedi” József Attila verseit, hanem össze is rakja, s így az irodalomtörténészek számára is felhasználható új megállapításokhoz jut. Könyve vitairat is; a költői mű szerkezetének feltárását ellenzőkkel hevesen — néha tán túl hevesen is — vitatkozik. Eredményei viszont többnyire meggyőzőek. Nemrégiben például nagy hullámokat felvető vita bontakozott ki a sajtóban József Attila — és más költők — versváltozatai körül. A kérdés az, hogy egy vers több változatából melyik hiteles, melyik kerüljön a tankönyvekbe. Könnyen mondhatnánk, hogy a legutolsó. Igen ám, de József Attila számos versét átírta. Török Gábor arra a megoldásra hajlik, hogy ha az átírás lényeges változást okoz, új költemény jön létre, így a jól ismert Nyár című költemény kétféle befejezése „elvtársaim, a kaszaél” és „kék, tünde fénnyel fönn a tél” — arra vall, hogy József Attila „nem egy, hanem két Nyár című verssel ajándékozott meg bennünket!”. Ha jól tudom, ilyen elvek szerint készül az új szövegkritikai kiadás is. (Gondolat) Tasi József szemünkbe, a gyógypedagógus munkájától (dr. Kozmutza Flóra) egészen a gépi, egyetemi oktatásig (dr. Kalmár László) terjed a módszerek skálája, sőt azon is túlra: Czeizler Endre az öröklés esélyeket szabályozó szerepéről beszél. Hermann István a felnőttkori világnézet kialakításáról. A kötet azonban — mert valamennyi nyilatkozó személyes élményét s indulatát is visszaadja — tényeken átsugárzó többlettel is megajándékoz: századunk leghaladóbb emberformáló törekvéseinek történetével. Szondi Lipót vállalkozásától a mai matematikaoktatás gondjaiig együtt láthatjuk a különféle törekvéseket, amelyek a részletekben ugyan eltérőek, szándékukban egylényegűek: hozzásegíteni a század formálódó emberét a teljes értékű kibontakozáshoz. A személyiségvizsgálat kezdeti, kísérleti fázisától, a NÉKOSZ-mozgalom törekvésein át, a mai oktatási, művelődési rendszerekig kapunk meggyőző képet, dokumentumhitelű történelemrajzot, s így — történelmi perspektívából nézve — biztatást is a Győri György szerkesztette kötetből; az ember nevelése, boldogabbá formálása nem ábránd, hanem mind újra elérhető cél. (Gondolat) Berkes Erzsébet EMBER ÉS MŰVELTSÉG Beszélgetések a közművelődésről Minden felnőttnek volt gyerekkora, és a szerencsés többségnek gyermeke is — a nevelés kérdései tehát egy életen át foglalkoztatnak bennünket. Azokat legkivált, akik a művészet vagy tudományok területén az emberiség ismereteinek kitágításán fáradoznak. A köznevelés hasábjain több mint tíz éven át olyan interjúk jelentek meg, amelyekben tudósok, írók, országosan elismert nevelők mondták el nézeteiket a tudatformálásról, szűkebb szakterületük nevelési módszereiről, közművelődési hasznáról. Az ebből készült válogatást tartalmazza a most megjelent kötet. Mindenekelőtt a szakmai felkészültség, széles körű tájékozottság tűnik 40 □ A HALLGATÁS ARCAI Augustin Buzura regénye Megdöbbentően őszinte és tárgyilagos regénnyel jelentkezett a neves lapszerkesztő és pszichiáter, keserű önvizsgálat, a háború utáni Erdély három évtizedének pontos történelmi-társadalmi rajza. A hallgatás arcai morális önvizsgálat, a „lélek története”, a régi és az új rendszer összeütközésének ábrázolása, három kitűnően megformált alak sorsán keresztül, a Gambus-től, Robe-Grille-től ismert korszerű próza minden eszközének birtokában. A három jellemző figura, a három generáció egy-egy jellegzetes képviselője. Radu a vasgárdistákkal, banditákkal szemben küzdő, igaza tudatában túlkapásokra hajlamos pártaktivista. Carol a történelmi változásnak kiszolgáltatott, megkínzott, meghurcolt „kívülálló”, akinek társadalmi elfogultságát személyes sérelmek táplálják; s végül az újság - MOLEKULÁRIS KÁVÉHÁZ Hja Varsavszkij novellái A leningrádi Ilja Varsavszkij ötvenhárom éves korában jelentette meg első fantasztikus elbeszélését. Még tíz esztendeig dolgozott azután, 1974-ig, haláláig, és körülbelül hetven novellát írt. Nem sokat tehát. A szovjet olvasók mégis nagyon jól ismerték és szerették. Népszerűsége valósággal a táncdal énekesekével vetekedett. Magyarul most megjelent kötete, a Molekuláris kávéház, amelynek anyagát Apostol András válogatta, magyarázatot ad erre a népszerűségre. Mint minden sci-fi író, Varsavszkij is a hagyományok útmutatása szerint építi fel történeteit; ebben a műfajban az avantgárd lehetetlen. De ha a csoportosítás szokványos módja — tradicionális, modern wifit nem alkalmazható, világos, hogy a sci-fi irodalomban is vannak lényeges különbségek. Varsavszkij azok közé tartozik, akiknél nem a tudomány, hanem a fantasztikum játssza a főszerepet. Az olvasónak ez a természetesebb és megközelíthetőbb; a sci-fiben a tudomány is fantasztikummá, azaz ellenőrizhetetlenné válik, vagyis mintegy önmagával fordul szembe. Varsavszkij ezért nem bíbelődik a tudományos magyarázatokkal, részletekkel, amikor például elbeszéli, hogyan lett az időgép segítségével Kurocskin elvtársból Jézus Krisztus; nyilvánvaló, hogy ez a folyamat racionálisan felfoghatatlan. A kötet írásaiban a markáns fantasztikus ötlet a fontos. És természetesen az, hogy az ötletek kibontása, feldolgozása ne csak önmagában legyen érdekes és szellemes, hanem valahogyan kapcsolódjon a mához. (Kozmosz) Ökrös László író-író Buzura, nemzedékének feloldhatatlan ellentmondásaival, a múlt nyomasztó terhével, a modern ember „lelki kilátástalanságával”. Buzura, bár nincs szándékában öszszebékíteni az ellentéteket, azt sugallja, hogy a történelmi-társadalmi kiszolgáltatottságot elsősorban az egymás iránti bizalmatlanság okozza — könyve nemcsak krónika, de osztályára jellemző, közömbösséget hirdető magatartásforma kritikája, az értelmes, emberi cselekvés igényének a regénye. (Európa) Vinkó József HUBAY JENŐ Halmy Ferenc és Zipernovszky Mária könyve A nagy magyar hegedűművész és pedagógus pályájáról az elmúlt évtizedekben nagyon keveset hallhattunk. Felnőtt egy nemzedék, amelynek semmiféle élménye, emléke nem lehetett a világhírű magyar hegedűiskola megalapítójáról. Halmy Ferenc rengeteg levél, kritika és jegyzet felhasználásával írta meg az életrajzot, amely megfelelően értékeli a hegedűművész, a pedagógus és a zeneszerző Hubayt, és hiteles objektivitással ábrázolja a nem minden ellentmondástól mentes ember portréját. A könyv második része elsősorban a szakembereknek, a hegedűsöknek érdekes. Ezt az időközben sajnos elhunyt Zipernovszky Mária írta a mester módszeréről, hangképzéséről, tanóráinak levegőjéről. De színes a könyvnek ez a része is; a mai generációnak már csak néhány kopott hanglemezfelvétel adhat képet arról, milyen kimagasló szerepe volt Hubaynak a magyar előadóművészet nemzetközi elismertetésében, milyen kivételes rangot jelentett a világban Hubay tanítványának lenni. (Zeneműkiadó) Meixner Mihály A COPFOS CSODA Szovjet film A kissé suta cím egyáltalán nem iskolai témájú művet takar. Viktor Tyitov, a világhírű szovjet tornásznők életéről, a nagy versenyek izgalmáról, a feszült pillanatokról forgatta filmjét. Feltehetően a szovjet tornasport mai legnagyobb alakja, Olga Korbut élete adta a film alapötletét, a képsorok alá bevágott, vele készített rádióriport is ezt valószínűsíti. A sportban nincs megállás, a fejlődés elsöpri a konzervativizmust — nagyjából ennyiben összegezhető A copfos csoda mondanivalója. A film azonban — elsősorban a két ragyogó operatőr, Vlagyimir Nyikolajev és Anatolij Nyikolajev érdeméből — bizonyára nem a soványka mondanivalóval, hanem a bámulatosan fényképezett tornaverseny-felvételekkel hódít majd. y p LAZROHAM Csehszlovák film 1968 tavasza. Csehszlovákia. Egynyomdaüzem életén át mutatja be Martin Holly filmje mindazokat a kétségeket, útkereső indulatokat, lelkiismereti és politikai válságokat, amelyek a közelmúlt történelmének ismert eseményeihez vezettek. Tán éppen a filmre vitt történelem viszonylagos közelisége okozta, hogy A réztoronyban és a Katerina vétkében jó érzésű rendezőnek meg-