Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)

1977-03-20 / 12. szám

BENEDEK MARCELL Benedek István könyve Melyik az érdekesebb: az író élete vagy művészete? A Tények és ta­núk sorozatban megjelent új kö­tet ezt az örök vitát úgy oldja fel, hogy Benedek Marcell életét és munkásságát együtt ismerteti. Amo­lyan breviárium-féle tehát ez a könyv: az életrajz megfelelő pont­ján részletet közöl az éppen akkor készült regényből vagy esszéből. Jól válogatott, bő kivonatok ezek, a csaknem hétszáz oldalas könyvnek majdnem a felét teszik ki. Szem­léltetésre, további olvasáshoz kedv­csinálásra feltétlenül alkalmasak. Benedek Marcell élete — mint köz­tudomású — nem bővelkedett lát­ványos, izgalmas fordulatokban. Munkája évtizedeken át naponta az íróasztalához kötötte. De körü­lötte egy nagy család mozgalmas élete zajlott, s erről egy szemtanú, a tudós fia számol be. Ez a kö­rülmény nemcsak vitathatatlan hi­telességűvé teszi a könyv anyagát, hanem magától értetődően sok olyan tény közlésével jár együtt, amit csak a legszűkebb környezet tudhatott. Hogy például miképpen vélekedett Benedek Marcell saját műveiről, melyiket szerette, melyi­ket nem, hogy miért nem írt a­­ mai világirodalom legmodernebb­nek tartott irányzatairól, melyek — mint mondotta — csak múló diva­tok, hogy nem olvasta, mert egysze­rűen nem értette Lukács György könyveit; szerzőjükkel különben nagyon jó barátságban volt. A kötet főképpen azt dokumen­tálja, hogy Benedek Marcell élete és munkássága szolgálat volt. Az irodalomé és a művelődésé egyszer­re: előadásai, írásai, fordításai nemzedékeket neveltek a könyv, az olvasás, a legnemesebb értékek tiszteletére. (Magvető) Ökrös László nem szokványos lektűr életrajz. Nemcsak kronológiai sorrendben kí­sérhetjük végig ennek az utánoz­hatatlan nagy embernek kivételes életét az elzászi boldog ifjúságtól a lambarénéi kórházfaluig. Schweit­zer műveinek, gondolatainak elem­zése segít hozzá bennünket ahhoz, hogy megértsük máig ható eszméi­nek, filozófiájának lényegét — az élet tiszteletének elvét, amelyben Schweitzer igazi nagyságához mél­tóan tudta megvalósítani a szó és tett egységét. „Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél” — mondta cselek­vő, embert szolgáló élete vége felé az idős Schweitzer. Egyetemes eti­kájának, legendás életének szép em­léket állít Noszik könyve. (Gondo- SCHWEITZER Borisz Noszik könyve Az elzászi Schweitzer 21 éves ko­rában már a filozófia doktora. 30 évesen a teológia licenciátus címét szerzi meg, a teológiai szeminárium igazgatója, kiváló orgonaművész és zeneteoretikus, az orgonakészítés is­mert szakembere, sok érdekes filo­zófiai, teológiai és zenei témájú könyv szerzője, amikor 1905-ben Kongó északi tartományában, Ga­­bonban, meghal egy 28 éves svájci misszionárius, Henri Chapius. Nek­rológját olvasva határozza el a fia­tal Schweitzer, hogy az ..emberek­nek szenteli magát”. Elvégzi az or­vosegyetemet, és Kongóba utazik. Már az első oldalakon kitűnik, hogy a szovjet szerző Schweitzer-könyve 40 □ nagyvilágnak: Pakul — te magad vagy.. Volodimir Drozd nagyszerű meg­figyelő, érzékenyen reagál a mai élet torzulásaira, nyelvi eszközei rendkívül változatosak. A hiperbo­la, a túlzás módszerével a cselek­mény fonalából kiragad és felnagyít egyes eseményeket, tréfás ötleteivel meghökkenti olvasóit, a­ humoros, önirónikus, olykor gúnyba hajló, szatirikus hangvétel­ű Bojtár An­na remek fordításában hozza Drozd írásának (Európa)­­ csak fo­­nz erejét. Horváth Tamás DÉLSZIGET Volodimir Drozd kisregénye Mi másról álmodozhatna egy falu­si kamasz, mint a város „gyönyörű és ideálisan tiszta ünnepéről”, ahol „világméretekben” lehet gondolkod­ni? Mihajlo Reseto úgy indul váro­si rokonaihoz, „ahogy a darvak szállnak Délszigetre”, az ukrán nép­mesék színpompás, meleg tájaira, mert valóra akarja váltani gyer­meteg reményeit: megírni az „ígé­retes könyvet”, vagy méginkább el­játszani a „nagy szerepet”,, hiszen őt „a nép színpadra szólítja”. A tündéri kamasz története bővelkedik fantasztikus átváltozásokban. Mi­hajlo népmesei elemekkel átszőtt fantáziája nem ismer tér- és idő­beli lehetetlen, de a kukurikivkai valóság, a város alakoskodó, kis­polgári világa, a Délsziget talmi csillogása szüntelenül eszményei új­raértékelésére kényszeríti. „A ne­vetséges illúziók... a jövőváros füstjén” kell Drozd hősének ke­resztültörnie magát, hogy rádöb­benjen bálványainak középszerűsé­gére, gerinctelenségére. Mihajlo nem kerül délszigeti élményeinek a hatása alá, de városi tapasztala­tainak köszönheti a felismerést: „Pakul a te Délszigeted, ahová utol­só órádig vissza-visszatérsz, s ha visszatértél — újból nekivágsz­a — élete csupa megpróbáltatás, eg­zotikum. De őt is — mint nagy elődjét — egyre inkább az itt élő emberek sorsa érdekli. Megtanul több eszkimó nyelvjárást, elsajátítja az őslakosok szokásait, megérti gon­dolkodásuk páratlan racionalitását, gyakorlatiasságát, szinte eggyé vá­lik velük. Duncan Pryde szenvedé­lyes, elkötelezett híve az eszkimók ügyének, számos előítéletet oszlat szét, és valós magyarázatot ad a­­ vérbosszúról, a feleségcseréről, a sámánizmusról, a fejlett közösségi életről. Könyve nemcsak útleírás, sokkal több annál: szociológiai-et­nográfiai hitelességű napló egy az­óta majdnem teljesen eltűnt élet­formáról, kultúráról. (Gondolat) H. T. MOST MÁR ESZKIMÓ VAGY! Duncan Pryde könyve Duncan Pryde életútja némileg Jack Londonéhoz hasonlít: a há­nyatott sorsú kamasz romantikus kalandvágytól indíttatva Skóciából Kanadába hajózik, egy ideig az in­diánok közt él, és alig huszonegy éves, amikor a sarkkörön túl fel­csap prémkereskedőnek. Várakozá­saiban nem csalódik: bőven akad része veszélyes kalandban, halálos veszedelmekből menekül szerencsé­vel, sokszor napokig, hetekig bo­lyong a hó- és jégsivatagban, vá­ratlanul szembetalálja magát a fé­lelmetes grizzlyvel, fókára, jeges­medvére vadászik, gyönyörködik a tavasszal meglepően buja, vad, sarkvidéki tájakban, a fantomsze­­rűen hömpölygő karibucsordákban jelent lírai antológia után, s né­hány lefordított regényen kívül ezek a novellák tájékoztatnak ben­nünket, hol tart ma ez az irodalom. A Bánt István válogatta kötet na­gyon kellemes olvasmány. Önma­gukban jó írások gyűjteménye, igé­nyes és sokszínű irodalom létét sej­teti. Egzisztencialista pszichologiz­­mustól a horrorig terjed a színkép, s érdekes egyéni vonása az írások­nak, hogy az egyik fő téma a polgári család bomlása, illetve az a nyomasz­tó hatás, melyet a család a gyerekek­re gyakorol A nyomasztó szó más je­­lentésárnyalatával is jellemző, erős atmoszférájú elbeszélések ezek, kö­zelebbről meg nem okolt szorongó életérzés dokumentumai. (Európa) B. P. Tegnapról szól a Messze még a hol­nap. Borús és zavaros történelmi korszakról, az első világháborút megelőző évek forrongásairól és meghunyászkodásairól. Történelmi játék — kamaszoknak. Érdekes és nemes vállalkozás a gyermekszín­házban. De Kazán István rendező — bár szándéka kitűnő — egyenetlen elő­adást komponált, Barnasson Anna musicaljének pergő, lendületes cse­lekménye időnként lelassul. A hos­­­szúra nyúló párbeszédeket, sírásba­­elk­eseredésbe fulladt nagyjelenete­ket a felére lehetett volna rövidí­teni. Poós Éva ügyes jelmezeiben kitű­nően mozog és énekel Karádi Judit, Straub Dezső, Ambrus Alma. Géczy Dorottya mellett halvány a két fér­fi: a hódoló Turpinszky G. Béla és a férj Sipeki Tibor. .. , MESSZE MÉG A HOLNAP Budapesti Gyermekszínház FÉLBEMARADT MENNYDÖRGÉS Holland novellák A Modern Könyvtár új kötete ti­zennégy holland elbeszélő tizennégy novelláját közli. A könyv informá­ciós értéke jelentős, mert a német­­alföldi irodalom jelenkoráról alig tudunk valamit. Két korábban meg- LÜSZISZTRATÉ Szolnoki Szigligeti Színház Arisztophanész komédiáját Deve­­cseri Gábor míves fordításában és átdolgozásában, Petrovics Emil mu­zsikájával mutatta be a Szolnoki Szigligeti Színház. A rendező Bor József ugyan szel­lemes megoldások sorát alkalmazta, mégsem váltott ki teljes sikert, mert túlontúl is szemérmesen be­széltette Arisztophanész szabadszá­jú figuráit. Nem sikkadt ugyan el az asszonysztrájk lényege, de a fö­lös óvatosság olykor fékezte a játék fergeteges lehetőségeit, humorát:

Next