Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)
1977-03-20 / 12. szám
BENEDEK MARCELL Benedek István könyve Melyik az érdekesebb: az író élete vagy művészete? A Tények és tanúk sorozatban megjelent új kötet ezt az örök vitát úgy oldja fel, hogy Benedek Marcell életét és munkásságát együtt ismerteti. Amolyan breviárium-féle tehát ez a könyv: az életrajz megfelelő pontján részletet közöl az éppen akkor készült regényből vagy esszéből. Jól válogatott, bő kivonatok ezek, a csaknem hétszáz oldalas könyvnek majdnem a felét teszik ki. Szemléltetésre, további olvasáshoz kedvcsinálásra feltétlenül alkalmasak. Benedek Marcell élete — mint köztudomású — nem bővelkedett látványos, izgalmas fordulatokban. Munkája évtizedeken át naponta az íróasztalához kötötte. De körülötte egy nagy család mozgalmas élete zajlott, s erről egy szemtanú, a tudós fia számol be. Ez a körülmény nemcsak vitathatatlan hitelességűvé teszi a könyv anyagát, hanem magától értetődően sok olyan tény közlésével jár együtt, amit csak a legszűkebb környezet tudhatott. Hogy például miképpen vélekedett Benedek Marcell saját műveiről, melyiket szerette, melyiket nem, hogy miért nem írt a mai világirodalom legmodernebbnek tartott irányzatairól, melyek — mint mondotta — csak múló divatok, hogy nem olvasta, mert egyszerűen nem értette Lukács György könyveit; szerzőjükkel különben nagyon jó barátságban volt. A kötet főképpen azt dokumentálja, hogy Benedek Marcell élete és munkássága szolgálat volt. Az irodalomé és a művelődésé egyszerre: előadásai, írásai, fordításai nemzedékeket neveltek a könyv, az olvasás, a legnemesebb értékek tiszteletére. (Magvető) Ökrös László nem szokványos lektűr életrajz. Nemcsak kronológiai sorrendben kísérhetjük végig ennek az utánozhatatlan nagy embernek kivételes életét az elzászi boldog ifjúságtól a lambarénéi kórházfaluig. Schweitzer műveinek, gondolatainak elemzése segít hozzá bennünket ahhoz, hogy megértsük máig ható eszméinek, filozófiájának lényegét — az élet tiszteletének elvét, amelyben Schweitzer igazi nagyságához méltóan tudta megvalósítani a szó és tett egységét. „Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél” — mondta cselekvő, embert szolgáló élete vége felé az idős Schweitzer. Egyetemes etikájának, legendás életének szép emléket állít Noszik könyve. (Gondo- SCHWEITZER Borisz Noszik könyve Az elzászi Schweitzer 21 éves korában már a filozófia doktora. 30 évesen a teológia licenciátus címét szerzi meg, a teológiai szeminárium igazgatója, kiváló orgonaművész és zeneteoretikus, az orgonakészítés ismert szakembere, sok érdekes filozófiai, teológiai és zenei témájú könyv szerzője, amikor 1905-ben Kongó északi tartományában, Gabonban, meghal egy 28 éves svájci misszionárius, Henri Chapius. Nekrológját olvasva határozza el a fiatal Schweitzer, hogy az ..embereknek szenteli magát”. Elvégzi az orvosegyetemet, és Kongóba utazik. Már az első oldalakon kitűnik, hogy a szovjet szerző Schweitzer-könyve 40 □ nagyvilágnak: Pakul — te magad vagy.. Volodimir Drozd nagyszerű megfigyelő, érzékenyen reagál a mai élet torzulásaira, nyelvi eszközei rendkívül változatosak. A hiperbola, a túlzás módszerével a cselekmény fonalából kiragad és felnagyít egyes eseményeket, tréfás ötleteivel meghökkenti olvasóit, a humoros, önirónikus, olykor gúnyba hajló, szatirikus hangvételű Bojtár Anna remek fordításában hozza Drozd írásának (Európa) csak fonz erejét. Horváth Tamás DÉLSZIGET Volodimir Drozd kisregénye Mi másról álmodozhatna egy falusi kamasz, mint a város „gyönyörű és ideálisan tiszta ünnepéről”, ahol „világméretekben” lehet gondolkodni? Mihajlo Reseto úgy indul városi rokonaihoz, „ahogy a darvak szállnak Délszigetre”, az ukrán népmesék színpompás, meleg tájaira, mert valóra akarja váltani gyermeteg reményeit: megírni az „ígéretes könyvet”, vagy méginkább eljátszani a „nagy szerepet”,, hiszen őt „a nép színpadra szólítja”. A tündéri kamasz története bővelkedik fantasztikus átváltozásokban. Mihajlo népmesei elemekkel átszőtt fantáziája nem ismer tér- és időbeli lehetetlen, de a kukurikivkai valóság, a város alakoskodó, kispolgári világa, a Délsziget talmi csillogása szüntelenül eszményei újraértékelésére kényszeríti. „A nevetséges illúziók... a jövőváros füstjén” kell Drozd hősének keresztültörnie magát, hogy rádöbbenjen bálványainak középszerűségére, gerinctelenségére. Mihajlo nem kerül délszigeti élményeinek a hatása alá, de városi tapasztalatainak köszönheti a felismerést: „Pakul a te Délszigeted, ahová utolsó órádig vissza-visszatérsz, s ha visszatértél — újból nekivágsza — élete csupa megpróbáltatás, egzotikum. De őt is — mint nagy elődjét — egyre inkább az itt élő emberek sorsa érdekli. Megtanul több eszkimó nyelvjárást, elsajátítja az őslakosok szokásait, megérti gondolkodásuk páratlan racionalitását, gyakorlatiasságát, szinte eggyé válik velük. Duncan Pryde szenvedélyes, elkötelezett híve az eszkimók ügyének, számos előítéletet oszlat szét, és valós magyarázatot ad a vérbosszúról, a feleségcseréről, a sámánizmusról, a fejlett közösségi életről. Könyve nemcsak útleírás, sokkal több annál: szociológiai-etnográfiai hitelességű napló egy azóta majdnem teljesen eltűnt életformáról, kultúráról. (Gondolat) H. T. MOST MÁR ESZKIMÓ VAGY! Duncan Pryde könyve Duncan Pryde életútja némileg Jack Londonéhoz hasonlít: a hányatott sorsú kamasz romantikus kalandvágytól indíttatva Skóciából Kanadába hajózik, egy ideig az indiánok közt él, és alig huszonegy éves, amikor a sarkkörön túl felcsap prémkereskedőnek. Várakozásaiban nem csalódik: bőven akad része veszélyes kalandban, halálos veszedelmekből menekül szerencsével, sokszor napokig, hetekig bolyong a hó- és jégsivatagban, váratlanul szembetalálja magát a félelmetes grizzlyvel, fókára, jegesmedvére vadászik, gyönyörködik a tavasszal meglepően buja, vad, sarkvidéki tájakban, a fantomszerűen hömpölygő karibucsordákban jelent lírai antológia után, s néhány lefordított regényen kívül ezek a novellák tájékoztatnak bennünket, hol tart ma ez az irodalom. A Bánt István válogatta kötet nagyon kellemes olvasmány. Önmagukban jó írások gyűjteménye, igényes és sokszínű irodalom létét sejteti. Egzisztencialista pszichologizmustól a horrorig terjed a színkép, s érdekes egyéni vonása az írásoknak, hogy az egyik fő téma a polgári család bomlása, illetve az a nyomasztó hatás, melyet a család a gyerekekre gyakorol A nyomasztó szó más jelentésárnyalatával is jellemző, erős atmoszférájú elbeszélések ezek, közelebbről meg nem okolt szorongó életérzés dokumentumai. (Európa) B. P. Tegnapról szól a Messze még a holnap. Borús és zavaros történelmi korszakról, az első világháborút megelőző évek forrongásairól és meghunyászkodásairól. Történelmi játék — kamaszoknak. Érdekes és nemes vállalkozás a gyermekszínházban. De Kazán István rendező — bár szándéka kitűnő — egyenetlen előadást komponált, Barnasson Anna musicaljének pergő, lendületes cselekménye időnként lelassul. A hosszúra nyúló párbeszédeket, sírásbaelkeseredésbe fulladt nagyjeleneteket a felére lehetett volna rövidíteni. Poós Éva ügyes jelmezeiben kitűnően mozog és énekel Karádi Judit, Straub Dezső, Ambrus Alma. Géczy Dorottya mellett halvány a két férfi: a hódoló Turpinszky G. Béla és a férj Sipeki Tibor. .. , MESSZE MÉG A HOLNAP Budapesti Gyermekszínház FÉLBEMARADT MENNYDÖRGÉS Holland novellák A Modern Könyvtár új kötete tizennégy holland elbeszélő tizennégy novelláját közli. A könyv információs értéke jelentős, mert a németalföldi irodalom jelenkoráról alig tudunk valamit. Két korábban meg- LÜSZISZTRATÉ Szolnoki Szigligeti Színház Arisztophanész komédiáját Devecseri Gábor míves fordításában és átdolgozásában, Petrovics Emil muzsikájával mutatta be a Szolnoki Szigligeti Színház. A rendező Bor József ugyan szellemes megoldások sorát alkalmazta, mégsem váltott ki teljes sikert, mert túlontúl is szemérmesen beszéltette Arisztophanész szabadszájú figuráit. Nem sikkadt ugyan el az asszonysztrájk lényege, de a fölös óvatosság olykor fékezte a játék fergeteges lehetőségeit, humorát: