Új Tükör, 1978. július-szeptember (15. évfolyam, 27-39. szám)
1978-07-30 / 31. szám
kézbe kerülne, mely ugyanúgy megőrzi, mint jómagunk.” Budapesten már irodalmárok, művészettörténészek — „hívők” és kétkedők — serege csodálta és vizsgálta a váratlanul előbukkant ereklyét. Oly sokszor lettünk már jóhiszeműség és csalás áldozatai, hogy nem mertünk hinni a szemünknek. Lehetséges, hogy valóban Orlay Petries Soma — a korában nagyrabecsült festő, Petőfi unokatestvére és barátja — készítette eztaz arcképet, vagy ügyes hamisítvány csupán? Köztudott, hogy Petőfiről igen kevés portré készült valóban „élet után”. A leginkább ismert Barabás-portrék — s 1950-ig ezek változataival találkozhattunk leggyakrabban — erősen idealizálták a költőt, s Barabás Miklós a kor divatja szerint nem is akart „másolni”, sokkal inkább a „szellemi arckép” megmintázására törekedett. Orlay, „a pingálászat nagyreményű csemetéje” — ahogyan Petőfi titulálta tréfás kedvében — előbb Sopronban festett a költőről csontlemezre egy akvarellt, majd „rajzvázolatában" Pápán is megörökítette iskolatársát. Ez a két kép azonban éppúgy elveszett, mint Jókai olajminiatúrája. A szaktudomány szerint hét olajfestményt készített Orlay a költőről 1849 júliusának a végéig. Három mellképet és négy egész alakosat. Kettőn íróasztala előtt áll, kettőn a mezőberényi karosszékben ül — előbb papucsban, majd csizmában. A többi ismert arcképét már emlékezetből festette vagy másolta. Maga sem lehetett azonban megelégedve az eredménnyel, mert 1880-ban — halála évében — „a betegségtől egészen megtörve” fogott a Petőfit ábrázoló nagy olajfestménybe, de erejéből már csak vázlatra futotta. A Petőfi-ikonográfia — bár feltételezi, hogy Orlay hagyatékából még előkerülnek ismeretlen emlékek —, az elkallódott művek közt sem tartja nyilván a most felfedezett arcképet. Maga a művész sem tesz róla említést memoárjaiban. Elképzelhető, hogy először csak élethű rajzot — azaz saját korában lenézett „másolatot” készített Petőfiről, akinek hosszú sovány nyaka kinyúlt vállai közül, s 1848 nyarán ez alapján festette meg a három „művészi” mellképet, de a „munkavázlatot” nem tekintette alkotásnak. S az is lehet, hogy Arany János is csak a rajzot látta, s a megszépítő vízfestés csak később került az eredetire. Petőfi, Arany és Jókai műveiben nem találtam utalást arra, hogy 1848. május 26-án Petőfi modellt ült volna Orlaynafe, s ezt november 4-én Arany igazolhatta volna. A dátumok azonban mindenképpen elgondolkoztatók, hiszen könnyen lelepleződik az a hamisító, aki ilyen pontos keltezést használ. A képen olvasható időpontok segíthetnek annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy Orlay készíthetett-e éppen május 26-ánképet Petőfiről, s tanúja lehetett-e ennek Arany János. A felvetett kérdésre igennel kell válaszolnunk. Orlay, bár 1848 tavaszán Bécsben képezte tovább magát, május vége felé már Pestre érkezhetett, s két szemtanú visszaemlékezése is bizonyítja, hogy hazatérése után nyomban felkereste Petőfit a Dohány utcai lakásán. Arany János — aki ritkán mozdult ki szalontai „odújából” — májusban Petőfihez költözött, hogy A Nép barátja című néplap ügyes-bajos dolgait megvitassák. Május 16-án ért Pestre, s bár a feleségének azt ígérte, hogy 18-án vagy 21-én indul haza, az ígéreten túl nincs adatunk arra, hogy azonnal elhagyta volna a fővárost. Arra viszont igen, hogy 21-e után is fennmaradt, így ezek az adatok sem zárják ki, hogy Orlay Arany szeme láttára rajzolta Petőfit. De hitelesíthette-e Arany az arcképet a megadott időpontban? Igen. Arany János a szalontai nemzetőrség közlegényeként november 5-én, Új-Arad bombázásakor „szagolt először puskaport”. Így mielőtt 4-én vagy 5-én Aradra érkezett volna, alkalma nyílt, hogy betérjen az öreg Orlayékhoz — az útba eső Mezőberénybe, s ott a Petőfi-portrét hitelesítse, a Pesten tartózkodó „mester” távollétében — talán éppen a szülők kedvéért. A hitelességre törekvő Petőfiportré múlt századi „életútját” homály övezi ugyan, de bízunk a további kutatómunka hatékonyságában. Egy cikkben természetesen még csak felsorolni sem tudjuk megerősítésre váró feltételezéseinket, s néhány lehetséges ellenvetésünket, mindenesetre jóleső megnyugvással fogadhatjuk, hogy illetékes szakemberek is megerősítették véleményünket. Feltehető tehát, hogy becses kinccsel gazdagított bennünket a kulturális értékeinket vigyázók összefogása, s az újonnan felfedezett Petőfi-arckép immár a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében nyújthat majd segítséget nagy költőnk arcának pontosabb megismeréséhez. Orlay Petőfit ábrázoló képei közül hét festmény készült „természet után”, még a költő életében. A mellképnek három, a pesti otthonban festett állóképnek és a mezőberényi ülő alaknak két-két változata ismeretes. Ezekhez társul tehát a most meglelt színes rajz, mint amely szintén még a költő életében készült. 1. A költő karosszékben, papucsban (1849. július) 2. A költő karosszékben, puha csizmában (1849. július) 3. Mellkép (1848 nyara után készült) 4. Petőfi Íróasztala előtt (1847-ből vagy 1848-ból) MÖNICH LÁSZLÓ REPRODUKCIÓI . . V ■■ 4.