Új Tükör, 1979. január-március (16. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-11 / 10. szám
Utazás térben és időben RÁDIÓJEGYZET ondhatom, örömmel hallgatom a fiataloknak — és ha nem tévedek, nem kizárólag a fiatal életkorúaknak — szánt ötödik sebességet. És bízom benne, hogy ebben korántsem állok egyedül. Ezért is térek vissza rá ezen a helyen. Különben is, ha az ember már, ahogyan mondják, benne van a korban, de nem akar elidegenedni korától, akkor ha módjával is, de igyekezzék lépést tartani. Mindenben, ami az élet része, de főleg érdeklődésben. Következésképpen hallgasson ifjúsági műsorokat is. Egyszóval: mindent a maga idejében ! Ezek után néhány megjegyzés. Szóba került az ifjúsági turizmus. És ezzel öszszefüggésben az az ifjúsági utazási kártya, amely turistaútlevél birtokában, kemény háromezer forintért ugyan, de egész Európában szabad utazást tesz lehetővé egy álló hónapig. Talán nem kell mondani, hogy ha követségesebb is, azért célravezetőbb, tervszerűbb megoldása ez a világ megismerésének, mint az alkalomadtán igénybe vehető autóstop. Csakhogy valami félreértés folytán az érdekeltek eddig nem tudták, hogy a jogosultság felső korhatára a 26. esztendő (és nem 23.). Elég hiba. És az is kiderült, hogy sokáig szinte nem is tudtak a fiatalok az egészről. Jól tette tehát a szerkesztő, hogy szóba hozta ezt. Csak azt nem értem, miért mentegette a szóvivő a vasutat, mondván: nem áll érdekében egy kedvezményes igazolvány népszerűsítése. Hanem mi áll érdekében? Hogy a fiatalok ne utazzanak?! Vagy az autóutak peremén ácsorogjanak?... Én mind ez ideig úgy tudom, hogy a MÁV utaztató intézmény, és egyelőre nem hagyom magam meggyőzni az ellenkezőjéről. Másik észrevételem is valamennyire az utazással kapcsolatos. Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalokat látogatta meg a műsor munkatársa és, mint említette, meglehetősen rossz benyomásokat szerzett. Híven az itt kötelező rövidséghez, nem részletezte tapasztalatait, csak egyetlen igen lényeges körülményt emelt ki , hogy legtöbbjüket az itthoninál nagyobb kereset tartja kint, miközben alig használják ki a speciális önképzésre, tanulásra nyíló lehetőségeket. Még a nyelvet sem igen sajátítják el. Amit — elismerés az őszinte riporteri szóért — a vendéglátók sem vesznek szívesen. Csak az ezt követő hangzatos kijelentés kedvetlenített el: egy kicsit eljátszottuk a becsületünket, kár érte ... Először is, ez így valószínűleg túlzás. De ha nem az, akkor is csupán arra jó, hogy érvet adjon az NDK a munka ellenzőinek. Majd azt mondják: ha nem utaztatunk, akkor nem lesz, aki eljátssza a becsületünket. Ez egyszerű, igaz? Holott talán helyesebb lenne, ha megfontoltabban, ésszerűbben választanák ki a jelentkezők közül az alkalmasat. Akik örülnek, ha sok olyasmit tanulhatnak, amit valóban érdemes a németektől megtanulniuk. Mert a bezárkózás, gondolom, semmire se jó. A jelenbe zárkózás sem. Köztudott, mekkora a tudatlanság múltunk, sőt közelmúltunk számos vonatkozásában azifjú fejekben. Ezért is keresett föl a riporter történészeket, akik aztán erősen hangsúlyozott fenntartásokkal szóltak a történelembe tévelyedő publicisztikáról és az amatőrökről. Alkalmasint a mostanában oly népszerűvé vált visszaemlékezésekről. Mégis zokszó nélkül vettéktudomásul, hogy sok történelmileg fontos dokumentumba ezért azértnem tekinthetnek bele — „például az angol külügyi levéltárban.. ..” Ha legalább dohogtak volna egy kicsit, azt mondhatnánk, pestiesen: ezért sírjon az ő anyukájuk! De nem dohogtak. Akkor pedig vegyék tudomásul, hogy ki-ki megpróbál a maga erejéből viszszaemlékezni. Ez a történelmi önkiszolgálás. BALOG JÁNOS 30 □ A szülők panaszai BESZÉLGETÉS A CSALÁDI KÖRRŐL Tavalyi utolsó adásukban foglalkoztak néhány szülő levelével. Ezek az indulatok keményen bírálták a Családi kört, mert a szülők és gyerekek vitáiban nem a szülőknek, hanem majdnem mindig a gyerekeknek adott igazat. A televízió szellemes és csipkelődő hangon, derűs műsorral válaszolt a nézőknek. De vajon a humoros hang nem bagatellizálta a szülők tényleges panaszait? Így hangzott az első kérdés, amelyet beszélgetésünk elején Kelemen Endrének, a televízió osztályvezetőjének, a Családi kör műsorvezető szerkesztőjének föltettem. — Természetesen nem általában aszülőkkel hadakozunk, hanem egy szemlélettel. Magyarországon igazán nem panaszkodhatunk : a gyerekkultusz létező, eleven, valóságos valami, az anyagi feltételek sem hiányoznak hozzá. Nagyon sok családban viszont a gyerek kiszolgáltatott helyzetben van. „Amíg az én kenyerem eszed, addig azt kell csinálnod, amit én mondok!” — ezzel a gyakran elhangzó nyomatékos kijelentéssel és különböző változataival jellemezhetjük talán a legjobban ezt a téves, rossz szemléletet. Az a szülő, aki ezt az álláspontot képviseli, sem megértő partnere fiának vagy lányának, hanem szinte ellentmondást nem tűrő kényúrként, valóságos uralkodóként érvényesíti vele szemben a saját határozott akaratát. Jóformán csak parancsokat osztogat, ahelyett hogy a szükséges korlátozást és a megengedést harmonikusanalkalmazná. Nálunk a családi nevelésben a korlátozás uralkodik. — Milyen mértékű ez? A családok többségére érvényes? — H. Sas Judit szociológus írja, hogy a szülők szerint a legnagyobb gyermekvétség a szemtelenség. Ennek számít minden,ami szambenált a felnőttek akaratával. Még a másféle vélemény is. A szülőknemcsak abba szólnak bele megfellebbezhetetlenül, milyen pályára lépjen a gyerek,hanem abba is, hogyan öltözzék, miféle zenét szeressen, s kivel barátkozzék. — Hát nem szólhatnak bele? Ez eleve helytelen? — Magától értetődik: beleszólhatnak. Agyerek irányítása elemi jog és kötelesség. Ám a fiatalokat szerintünk úgykellene a jóra vezetni, s ezt akarjuk szolgálni műsorainkkal is, hogy közben ne sértsük meg személyiségüket. Sokan egyszerűen nem tűrik el a gyerek saját, önálló véleményét és döntését. Úgyis mondhatnám — talán nemhat fellengzősnek ez a fogalmazás — nincs igazi demokratizmus a családokban. — Érvényes ez a demokratizmus a tanulással kapcsolatos követelésekre is? Pontosabban — s itt visszatérek az első kérdésre — a szülőknek nem egyszerűen az a kifogásuk, hogy leggyakrabban nem nekik ad igazat a Családi kör. Hanem az, hogy úgy érzik, a műsor mindenféle követelésről le akarja őket beszélni. A Családi kör az elmúlt esztendőkben sokszor kimutatta, miféle káros következménnyel jár, ha szigorúan ragaszkodnak követelésükhöz. A divat, az öltözködés, a zene dolgaiban még csak vitatkozhatnánk. De ha a szülői akarat a tanulás serkentésére vonatkozik, akkor, azt hiszem, mindenképpen mellé kell állni. — Nem föltétlenül és nem mindig. A szülői szándék gyakran függetlenedika gyerek valóságosképességeitől és hajlamaitól. Sokan a jobb jegyekérthajszolják, 100—120 forintos különórákra járatják, túlterhelik gyerekeiket. A következmény, nem egyszer, kudarcok sor levelek Az idei műsorok házaspárja (Venczel Vera, Székhelyi József) és a rendező, Palásthy György Horesnyi László, Muzsay Zsolt és Bánki Zsuzsa