Új Tükör, 1979. július-szeptember (16. évfolyam, 26-39. szám)

1979-07-08 / 27. szám

120 1 M Mai séta a régi Fehérvárott Kabóczy SZILÁRD felvételei­ ­kor foghíj­pótláshoz fundamentu­mot vetettek a Rózsa utcában és előásták vele egy XI. századi épület falait, megfordult bennem, hogy talán a régi városoknak is vannak gyökereik. Rám a fehér­vári utcákon való séta mindig úgy hat, mintha évszázadokat kötnének össze lépteim. Jövök a Március 15. utca felől (amit Alföldről, Tiszántúlról tele­pült fehérváriak csakúgy Fő ut­cának tanultunk nevezni, mint fél évezrede hívták, s még jogo­san akkor). Betérek a hetvenlé­­pésnyi Basa utcán (visszafelé lejt, mert a leomlasztott városfalak törmeléke magasabbra emelte a belváros dombjánál). Kiérek a Bástya utca útvesztős, zugos vo­nalára (nyolc évszázada volt há­zak rendjét követik a homlokza­tok). Innét, az egykori városszél­ről úgy látni a Népköztársaság útján (a modern „Fő utcán”) tú­li új belvárost, mintha a panel­tornyok kiugró tornyai, hosszant húzódó tömbjei valamely város­kapu erődítései volnának. Balra, a virágóra mellett ha­ladva, visszaveszem magam a járdátlan közök, sikátorok fona­lába. Szeretek bekukkantani a János köz meg a Juhász köz so­rán elvonuló apró üzletekbe, ahol a cipész, az órás ugyanolyan természetességgel tartja boltíves­oszlopos műhelyeit, mint­ a fele­dett céhelődök. Nyitott kapual­jak hűvöse hívogat — leginkább a Zalka Máté utca 3. szám alat­tit szeretem belőlük. Az egyeme­letes kis barokk házon nincs kü­lönösebb nevezetesség — a XVIII. században épült, csak műemlék jellegű —, hanem az apró, me­szelt falú udvara újra s újra bű­völetbe ejt. Konzolos függőfolyo­só alatt járva jobbra pillantok, a boltozatos konyhába, felfedezni a szabad tűzhely nyomait. És szeretem, derekán egy tal­palatnyi térrel, a Lakatos utcát, még ha az egykori lakatosok utó­dai vízvezeték-szerelő cégtáblák­kal is hivalkodnak. Becsülöm a Városháza mellett szerényen ol­dalt húzódó Szabadság tér 7-et — nem párkányos, kőkeret íves homlokzatáért, amit a turisták fényképeznek néha, hanem az udvar középkori kútjáért, amely utoljára a világháborús ostrom alatt szolgált, a vízvezeték he­lyett. A Géza fejedelem tér a tete­je a mai városképet is jól „meg­­hullámoztató” négy domb közül a legmagasabbnak. E dombokra költöztek először, körül mocsár­tól védetten. Talpam alatt vala­hol gyanítják a régészek a feje­­ t CP 38 93 A Szent Anna kápolna — 1478 előtt építtette Hentel székesfehérvári polgár (korábban Kálmáncsehi prépost kápolnáját gyanították benne)

Next