Új Tükör, 1979. július-szeptember (16. évfolyam, 26-39. szám)
1979-07-08 / 27. szám
120 1 M Mai séta a régi Fehérvárott Kabóczy SZILÁRD felvételei kor foghíjpótláshoz fundamentumot vetettek a Rózsa utcában és előásták vele egy XI. századi épület falait, megfordult bennem, hogy talán a régi városoknak is vannak gyökereik. Rám a fehérvári utcákon való séta mindig úgy hat, mintha évszázadokat kötnének össze lépteim. Jövök a Március 15. utca felől (amit Alföldről, Tiszántúlról települt fehérváriak csakúgy Fő utcának tanultunk nevezni, mint fél évezrede hívták, s még jogosan akkor). Betérek a hetvenlépésnyi Basa utcán (visszafelé lejt, mert a leomlasztott városfalak törmeléke magasabbra emelte a belváros dombjánál). Kiérek a Bástya utca útvesztős, zugos vonalára (nyolc évszázada volt házak rendjét követik a homlokzatok). Innét, az egykori városszélről úgy látni a Népköztársaság útján (a modern „Fő utcán”) túli új belvárost, mintha a paneltornyok kiugró tornyai, hosszant húzódó tömbjei valamely városkapu erődítései volnának. Balra, a virágóra mellett haladva, visszaveszem magam a járdátlan közök, sikátorok fonalába. Szeretek bekukkantani a János köz meg a Juhász köz során elvonuló apró üzletekbe, ahol a cipész, az órás ugyanolyan természetességgel tartja boltívesoszlopos műhelyeit, mint a feledett céhelődök. Nyitott kapualjak hűvöse hívogat — leginkább a Zalka Máté utca 3. szám alattit szeretem belőlük. Az egyemeletes kis barokk házon nincs különösebb nevezetesség — a XVIII. században épült, csak műemlék jellegű —, hanem az apró, meszelt falú udvara újra s újra bűvöletbe ejt. Konzolos függőfolyosó alatt járva jobbra pillantok, a boltozatos konyhába, felfedezni a szabad tűzhely nyomait. És szeretem, derekán egy talpalatnyi térrel, a Lakatos utcát, még ha az egykori lakatosok utódai vízvezeték-szerelő cégtáblákkal is hivalkodnak. Becsülöm a Városháza mellett szerényen oldalt húzódó Szabadság tér 7-et — nem párkányos, kőkeret íves homlokzatáért, amit a turisták fényképeznek néha, hanem az udvar középkori kútjáért, amely utoljára a világháborús ostrom alatt szolgált, a vízvezeték helyett. A Géza fejedelem tér a teteje a mai városképet is jól „meghullámoztató” négy domb közül a legmagasabbnak. E dombokra költöztek először, körül mocsártól védetten. Talpam alatt valahol gyanítják a régészek a feje t CP 38 93 A Szent Anna kápolna — 1478 előtt építtette Hentel székesfehérvári polgár (korábban Kálmáncsehi prépost kápolnáját gyanították benne)