Új Tükör, 1980. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
1980-02-03 / 5. szám
HÉTFŐN HÉTKOR VENDÉGÜNK: GYURKÓ LÁSZLÓ Kint havazik, a busz is nehezen jut fel a Szabadság-hegy tetejére. A Jókai klub nézőtere mégis tele van. A vendég: Gyurkó László. Sikerkönyvéről, a Doktor Faustus boldogságos pokoljárásáról sokat olvastunk, hallottunk. Most kérdezni is lehet a Hétfőn hétkor pódiumszínpadán. Ez az a többlet, ami ebben a nagy télben is felcsábított a hegyre ennyi embert. Gyurkó László „szerteágazó egyéniség”, nem csoda, hogy a színpadi beszélőtárs, Sipos Tamás is sokféléről kérdezi: — Mi az igazi közege, a regény vagy a színház? — Csak a magamban levő ellentmondással tudok válaszolni: nem elégít ki a négy fal között, egyedül végzett munka. Társas lény vagyok. A közösségben végzett munka viszont elvon az íráshoz szükséges magánytól. Az írás és a közélet megtermékenyítői egymásnak, de együtt nem teszik éppen könnyűvé a közéleti író életét. — Mire emlékszik szívesen írásaiból, mire nem? — Kedvenc írásom nincs. De első két kisregényemet ma már aligha vállalnám. — Mi érdekli legjobban mint írót? — Az, hogy a változás, amire az ember képes, mikor és hogyan ütközik a társadalomban megnyilvánuló változással. És az így létrejött kérdések, konfliktusok. A Lenin, Október írójához szól a következő kérdés: milyen emberi lehetőségeket jelent a forradalom? És milyet az 1970- es évtizedben, amelyet sokan a forradalom apályának gondolnak? Tűnődő válasz: — Egyike voltam az elsőknek, akik a „hétköznapok forradalmáról” beszéltem. Ma már úgy gondolom, nem volt szerencsés ez a megfogalmazás. Forradalmárok a forradalmakban teremnek. Félek attól is, hogy — különösen a fiatalok előtt — lejáratjuk ezt a fogalmat. Forradalmiság a társadalmi munka, a szabadszombatos műszak? Nem hiszem. Talán szerencsésebb lenne, ha nem forradalmárok akarnának lenni, hanem szocialisták. Gyors kérdés a nézőtérről: — Ez mit jelent? — Semmiképp se igyekezzünk valamiféle új tízparancsolatot készíteni, dogmákba foglalni, ki szocialista, ki nem. Egy alapvető vonás azonban bizonyos: szocialista az, aki önmagát a közösségben akarja megvalósítani, aki a jövőt nemcsak magának, a társadalomnak is igyekszik jobbá tenni. — A változó társadalmi körülmények hogyan hatnak az írói munkára? — A művészi alkotókedv függ a társadalmi körülményektől — mondja az író. — A túl hosszú ideig tartó „társadalmi csend” általában nem kedvez az alkotásnak. A világ jelenleg forr, kavarog, s bízom benne, hogy a friss szelek nálunk az új és jó erőket táplálják majd. Tehetség mindig akad. Kitermelni a történelem termeli ki. Természetes a kíváncsiság. A Huszonötödik Színház után Népszínház, majd visszavonulás. Hogyan, miért? — A Huszonötödik Színház kísérlet volt, nemcsak a színház, hanem a színház és a társadalom kapcsolatának megújítására. Ez a kísérlet a Népszínházban teljesedhetett volna ki. A Népszínház megalakulásakor három évre tervezték az új színház arculatának, szerkezetének kialakítását. Gyurkó Lászlónak betegsége miatt háromnegyed év után kellett búcsúznia a színháztól. Ez kevés volt, mondja, ahhoz is, hogy kiderüljön, ha tévedtek. A színház új vezetői más utat választottak. Kérdeznek még a televízióról, az ifjúság és a kultúra kapcsolatáról, az oktatásról — három órán át folyik a beszélgetés. Kifele jövet még mindig esik a hó. A hazaindulók vitatkoznak az úton. Azok is, akik még maradtak a klubban. Hiszen éppen ez, az eszmék cseréje a Hétfőn hétkor értelme. SZATMÁRI JUDIT A tizedik múzsa Nem a filmművészetről lesz most szó, hanem egy kislányról. Ő a tizedik Múzsa. Karácsonyi rejtvényünkre meglepően sok megfejtés érkezett, köztük száznál több jó. A megfejtők szinte kivétel nélkül felismerték Csokonai Lilláját (Még egyszer Lillához), Vörösmarty Mihály feleségét (Laurához), Szendrey Júliát (Itt benn vagyok a férfikor nyarában ...), Vajda János nagy, reménytelen szerelmét (Utolsó dal Ginához), Ady Lédáját (A Léda aranyszobra), sőt, a kevésbé közismert arcú, Juhász Gyula megörökítette Annát (Anna örök), valamint Kosztolányi Dezső és Radnóti Miklós feleségét, Ilonát és Fannyt (Ilona, Bájoló). Akit a legtöbben elhibáztak, az a József Attilavers ihletője volt. Egyik megfejtőnk így írt: „két megoldás is van, vagy Szántó Judit, vagy Flóra”. A legtöbben e két aszszonynevet említették, illetve elég sokan úgy vélték, Flóra Szántó Judit költői álneve volt. Ez arra vall, hogy Vágó Márta szépszomorkás arca még nem őrződött meg a versolvasók emlékezetében. Idézett megfejtőnknek azonban annyiban igaza volt, hogy „két megoldás van”. Helyes megfejtést küldött be az is, aki a képen látható Vágó Márta helyett Lucát írt. Mert a vers első változata valóban Wallesz Lucához, Gyenes Gitta festőművésznő tizenéves lányához szólt. Az Áldalak búval, vigalommal a Nyugat 1928. augusztusi számában jelent meg. Abban az időben, amikor József Attila azt írta a távol levő Vágó Mártának, hogy „csókollak sokszor és ölellek és hosszabb levelet is írok” (a „rövidebb” levél sűrűn szedve is két és fél nyomtatott oldal), Vágó Márta pedig „drágám, ölellek ezerszer” szavakkal zárja leveleinek egyikét (szinte minden nap írt). A költők a megjelent vers virágcsokrával szokták megörvendeztetni szerelmesüket, hiszen a baráti kör szemében ekkor kiáltják világgá, amit éreznek. Márta éppenséggel tudta, hogy ezt a virágcsokrot a költő már másnak is kínálta, méghozzá hiába. Csakhogy Luca „alig múlt tizenöt éves, amikor megismerte. Szerette József Attilát? Nem valószínű. Ezt a költő is érezte, tudta... S mégis, valami csodálatos módon, mintha ez nem zavarta volna” — írja Balogh László monográfiájában. S amikor Vágó Márta kissé zokon vette, hogy a költő olyan verset jelentet meg szerelmük hónapjaiban, amelyet eredetileg máshoz írt, József Attila „elmagyarázta ..., hogy az olvasó szempontjából tökéletesen mindegy, kihez szólnak a versek” (Vágó Márta emlékezéseiből). Mindebből mikrofilológiai pontosságot követelő irodalmi rejtvények összeállítói és mai költők mai múzsái számára egy a tanulság: legyünk óvatosak, mert ahogy József Attila írta — „költő szerelme szalmaláng”. SZÉKELY ANDRÁS Wallesz Luca Szabolcsi Miklós Érik a fény c. könyvéből NYERTESEINK Dr. Kolta Rezsőné, Szörényi Éva, Bod Péterné, Kemény Kornél, Tóth Lászlóné Budapest, Dr. Varga Magdolna Szeged, Sarkady Sándor Sopron, Farkas Zsuzsa Békéscsaba, Zimányi Lászlóné Encs, Pecze József Hatvan. A nyertesek a lapot március 1-től kapják.