Új Tükör, 1980. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
1980-01-06 / 1. szám
művészet A folyóirat ellenfelei szerint is — mert bizonyára akad olyan alkotó, aki visszasírja a régi Művészet problémakerülő, simogató kritikáit — egyre szebb lesz, jólesik kézbe fogni, végiglapozni: a Lajtától keletre kétségtelenül a legelegánsabb művészeti orgánum. És minden számában van szellemi izgalom, ami akkor is jó dolog, ha ellentmondásra vagy éppen bosszankodásra ingerel, mint például Kocsár Péter haragos levele Gyetvai Ágnes hatvani témájú cikkére reagálva. A válasz amolyan antitézis, és arra vall, hogy Gyetvai a Hatvani Múzeum és a Hatvani Galéria helyiséggondjainak megoldásáról írva jókora követ ejtett a helyi kultúrpolitika kútjába. Kíváncsi vagyok, lesz-e majd olyan szintézis is, amely jobbra-balra való vagdalkozás nélkül, higgadtan megmondja, miről van szó egy kisvárosi környezetben a kaposváriak színházához hason DUNAI RÉGÉSZETI HÍRADÓ Folyóiratjellegű időszaki kiadvány első számát adta ki a Nemzeti Múzeum e címmel. Borítóján a Dunakanyar és a leendő vízlépcső, s egy római kísérőd sematikus rajza utal az alkalomra és a tárgyra. A Híradó a nagymaros—gabcsikovói munkálatokhoz kapcsolódó, hazánkban ritka méretű régészeti feltárások, a víz alá kerülő területen végzett ásatások eredményeiről szól. Mérgelődjünk, hogy 1979 végén az 1978. évi ásatásokról kapunk „előzetes jelentés”-t? Ez a régészeti publikálásban, sajnos, rendkívüli gyorsaság! S csak úgy vált lehetővé, hogy az egész Duna-kanyarbeli munka fő patrónusa, a vízügy ebben is a múzeum segítségére volt: a füzetet a VÍZDOK- nyomda készítette... A dolgok érdemére térve: mi tagadás, a Duna menti nagy régészeti munka első éve nemigen hozott feltűnő leleteket. Ám a cél nem is holmi „kincsásás”, hanem nyugodt, szerteágazó, alapos tudományos feltárás, dokumentáció. Ám legalább egy ponton, az Esztergom, Szentkirályi-dűlőben folyó kutatás máris kiemelhető. Esztergom hajdan nagyobb volt, így a középkori város maradványai ma részben beépítetlen területen rejtőznek. Nagy szerencsénkre, mert máshol a folyamatos élet, építkezés tüntette el vagy teszi alig kutathatóvá középkorunk tárgyi hagyatékát. A Szentkirályi-dűlőben egyebek közt István király keresztes kanonokrendjének konventje, temploma, ispotálya; az 1294-ben már lerombolt Szent Antal-templom; egy fontos, sok hadjáratban is szerepet játszott révátkelőhely; valamint köznépi település és temető található-kereshető A Horváth Isván által 1979-ben is folytatott, és még tartós erőfeszítést igénylő ásatás olyan ismereteket ígér a középkori Magyarországról, melyek máshol aligha volnának megszerezhetőek. Remélhető, hogy a Dunai Régészeti Híradó új és új füzetei mind több tudományos és tárgyi értékről adhatnak majd számot, főleg a neolitikum, a bronzkor, a római limes és a magyar középkor köréből. Lázár István 43 i sdoti ajánlat irodalomról, meg közöl karácsonynapi népköltést. Eléggé vegyes, sokszínű összeállítás ez, még rendeltetését tekintve is; a könyvtáros-dokumentátort bizonyára fejtörésre készteti, vajon milyen rétegnek szánták, hová is osztályozható. Mert például ments’ isten, hogy Esterházy Péter meséjét gyerekkézbe adják, úgyse ért belőle semmit, a mese formájú szatírát aligha neki szánja író és szerkesztő. S vajon gyerekvers-e csakugyan minden nyelvtörő és mondóka, amit Weöres Sándor ide írt? S Lázár Ervin kritikusával egyetérthetünk: erre a mesére is vonatkozik, amit Szakolczay Lajos az ő meseregényéről mond: vannak rétegei, melyeket csak felnőtt ész foghat föl. Mégis jól kitapintható a szerkesztői szándék: a 70 oldalnyi terjedelmű összeállítást egybefogja a gondolat, hogy minden, itt, e helyen közölt írásnak, függetlenül műfajától, tárgya, hőse vagy éppen szerzője-társszerzője gyerek. Lám csak Lázár remekbe sikerült meséjét éppen az író kérdező kislánya gyúrja maivá, a valóságot cseppentve a meseelemek közé. Vargha Balázs A gyerek esze című briliáns esszéjének hőse az unoka, kinek példáján bizonyítja-bizonygatja az író-kritikus-szerkesztő-pedagógus-polihisztor régi nézetét, hogy minden gyermek művész és alkotó, legalábbis addig, amíg el nem rontja az iskola, a környezet és a család. S végzi ezt a bizonyítást Vargha szórakoztatóan, rokonszenves szubjektivitással, elfogultan, tudós-nagyképűségtől mentesen. A gyerekek aztán — 12 éves állami gondozottak — önálló szerzőként, saját versekkel is bemutatkoznak. Turcsány Péter gyűjtötte egybe, s adja közre a tucatnyi verset. Alighanem a legszomorúbb és legkietlenebb összeállítás, amit az utóbbi években olvastam. A könyörtelen valóság, amely Lázár meséjében tündérfátylon át ködült fel, az állami gondozott gyerekek verseiben naturális kegyetlenséggel mutatkozik. Horváth Csaba Meseországában a hős „egy varga fia — kinek sokat árt a pia —, de sosem unja meg .. .”, s akit a jóra egy vén, ordítva kiabáló boszorkány int a jóra: „ne igyál már oly sokat, mert kihányod a gyomroc*a* ‘ N. Sándor László jóan új dolgokkal kísérletező múzeumvezető, és egy, a realizmus defenzívájáról panaszkodó, és, ahogy Kocsári írja, „mind a helyi, mind a megyei párt és tanácsi irányítás művészetpolitikai elveivel” szinkronban haladó képtár konfliktusában. Kocsári ugyan az MSZMP Központi Bizottságára is hivatkozik, de én azt hiszem, ott inkább úgy gondolják, hogy a helyi, sőt, megyei kulturális vezetésnek a feladata, hogy segítse a kulturális műhelyek munkáját, nem a műhelyeké, hogy „szinkronban legyen” velük. Mert ha ez történik, akkor bizony könnyen úgy járhatunk, mint Hódmezővásárhely esetében. Lelkes Istvánnak a vásárhelyi művészet múltjáról, jelenéről és — sajnos, igen borúsan látott — jövőjéről szóló cikksorozata most fejeződött be, érzékeltetve, hogyan laposodott el annyi elszánás, esett szét egy kulturális hagyomány, elsősorban azért, mert nem volt, aki szembe mert volna nézni a szellemi hanyatlás tényeivel. Alapvetően fontos írási tanulságait jó lenne megszívlelni minden igazi lokálpatriótának. Székely András ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztő bizottság: BENJAMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest, V., József nádor tér 1. - 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: negyedévre 84,0 Ft, 1/2 évre 168,— Ft, 1 évre 336,— Ft. (T) 79.3279 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációsmélynyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.