Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-04 / 1. szám
fioti ajánlat elősegítették, amelyek nyilván szerepet játszottak abban, hogy Buday György, Gáborjáni Szabó Kálmán expresszív grafikái, Kozma Lajos archaizáló, elsősorban a Kner-család tagjai számára készült exlibrisei, Vadász Endre rendkívül finoman kidolgozott, színezett rézkarcai — s a többiek itt bemutatott művei — megszülessenek. (Képünkön Kozma Lajos rajza) p Szabó Ernő GY. SZABÓ BÉLA GRAFIKAI Esztergom, Balassa Bálint Múzeum „Egyetlen kifejezési eszközön uralkodik biztosan: a fehér-fekete vonalon” — írták Gy. Szabó Béláról 1936-ban. Már akkor felfigyeltek rá, pedig épphogy indult, már akkor meghatározták — ha nem is pontosan, de találóan — művészetének lényegét és határait. Mert bár tény, hogy e székely festő és grafikusművész életútját ugyanúgy végigkíséri a pasztellkréta is, benne a grafikus fölébe kerekedik a festőnek, a fametszet monokróm, expresszivitása a tájkép sokszínű, de emlékképőrző világának. Az esztergomi tárlat jól érzékelteti, hol a helye Gy. Szabó Bélának a Kós Károly, Nagy Imre, Nagy István, Szervátiusz Jenő által fémjelzett erdélyi magyar művészet vonulatában. A csíki hegyek-völgyek magassága-mélysége, egyáltalában az erdélyi táj szeretete és becsülése neki is ugyanúgy meghatározó élmény, mint társainak. Figuratív kompozíciói nem olyan nagyszabásúak, mint Nagy Imre hasonló igényű munkái; pasztelljei zsánerjellegükkel és színvilágukban Nagy Istvánnal tartják a rokonságot, de a nagyistváni stílusteremtő erő hiányzik belőlük; ám ott, ahol az élmény melege átsüt a képeken, Gy. Szabó rejtett értékei is felszínre jutnak. Metszeteiben az európai grafika irányaira odafigyelő, szerkezetteremtésben járatos mesterként áll elénk, aki a jelképek tömörségével szól közönségéhez. Míg színes rajzaiban csupán krónikás hűséggel mesél tájról-emberről, fametszeteiről elmondhatjuk, hogy bennük a székely népballadák lenyűgöző világát vetíti ki balladás tömörséggel a természet képére. (Képünkön a Székely legény című, 1935- ös szénrajz) Fecske András KAMPFL JÓZSEF SZOBRAI Monor, Szoborkert Flaubert Bovarynéjában olvashatunk egy gipszpapról, melyet a jámbor falusiak az új orvosnak adományoztak. Az eső fagyásra zúzta a szobor arcát. Nemcsak e nagy francia regényben porladt el így a szobor szépsége: Kucs Béla szentendrei kezdeményezése — a szoborpark is azért halt el, mert a gipsz romlásnak indult. Gyurcsek Ferenc ebből tanulva köből, betonból márványból készült szobrait állította fel adományként a nagymarosi sétányon, s id. Pál Mihály életműve is eredeti alkotásokkal formálódott szoborkertté Gyomron. Most augusztusban avatták fel Monoron azt a parkot, mely Kampfl József eddigi plasztikáit tartalmazza: egy kőszobrot és több gipszöntvényt. Kampfl József 1939-ben született Monoron, s most oda tér vissza műveivel: II. Rákóczi Ferenc, Ybl Miklós, Móra Ferenc, Vági István gondosan mintázott portréjával, a Szegedre kerülő Diszkónál, a teknősbékán lovagló fiúval. Tulajdonképpen a beruházási tervek első mintái kerültek ide, így Monoron kalocsai, győri, budapesti terek összegződnek nemes közművelődési gondolattal segítve a vizuális nevelést. A példa terjed: Monor Gyomrot követte, Monort pedig Pilis és Vecsés, ahol a helyi születésű Kecskés Lajos és Brindzik László szobrai számára születik mini-park a társadalom és a művészek összefogásával. (Képünkön a szegedi Díszkút változata ) Losonci Miklós 4D Folyóirat KRITIKA Egy „régivágású apolitikus polgár” mondta magnetofonra emlékeit néhány évvel ezelőtt Vezér Erzsébetnek: Hatvany Bertalan. Most meghalt, és az emlékek publikálhatóvá lettek. A Szép Szó éveinek tanúja Hatvany, a költő akkori mecénása, hol ötven pengővel, hol kétszázzal (utóbbit egyszer elfelejtette odaadni, és Örkény piszkálta ki belőle egy célzással — József Attila viszont elrohant, tele fájdalommal). Semmi sem olyan egyszerű, főként a Horthy-korszakban nem; mit fognak szólni például a feketefehér József Attila képen nevelkedett magyartanárok és tanítványaik, ha azt olvassák, hogy „Attila is, mint nagyon sok más író, a GYOSZ- tól kapott valami kis segélyt”? Vagy azt, hogy a Levegőt! című verset „konzervatív lap kell, hogy közölje, mert máshogy nem tudjuk elhelyezni”? Hatvany Bertalan úgyszólván véletlenül csöppent ebbe a világba, és el is hagyta negyven felé közeledve, visszatért keleti tanulmányaihoz, meg talán az üzleti élethez, hiszen mégiscsak üzletember is volt, ha 1929-ben csúnyán veszthetett egy spekuláción — de amit élete alkonyán a maga „bölcsen mosolygó”, kínaias módján elmesélt, az nem akármilyen adalék a 30-as évek művelődéstörténetéhez. Székely András ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap % Főszerkesztő: BENJÁMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes : FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Kiadja : LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelző számára. Előfizetési díj: negyedévre 102,— Ft. V2 évre 204,— Ft. 1 évre 408,— Ft.T 80.3351 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. T