Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)

1981-01-04 / 1. szám

fioti ajánlat elősegítették, amelyek nyilván sze­­­­repet játszottak abban, hogy Buday György, Gáborjáni Szabó Kálmán expresszív grafikái, Kozma Lajos archaizáló, elsősorban a Kner-család tagjai számára készült exlibrisei, Va­­­­dász Endre rendkívül finoman kidol­gozott, színezett rézkarcai — s a töb­biek itt bemutatott művei — meg­szülessenek. (Képünkön Kozma La­jos rajza) p Szabó Ernő GY. SZABÓ BÉLA GRAFIKAI Esztergom, Balassa Bálint Múzeum „Egyetlen kifejezési eszközön ural­kodik biztosan: a fehér-fekete vona­lon” — írták Gy. Szabó Béláról 1936-ban. Már akkor felfigyeltek rá, pedig épphogy indult, már akkor meghatározták — ha nem is ponto­san, de találóan — művészetének lé­nyegét és határait. Mert bár tény, hogy e székely festő és grafikusmű­vész életútját ugyanúgy végigkíséri a pasztellkréta is, benne a grafikus fölébe kerekedik a festőnek, a fa­metszet monokróm, expresszivitása a tájkép sokszínű, de emlékképőrző világának. Az esztergomi tárlat jól érzékel­teti, hol a helye Gy. Szabó Bélának a Kós Károly, Nagy Imre, Nagy Ist­ván, Szervátiusz Jenő által fémjel­zett erdélyi magyar művészet vo­nulatában. A csíki hegyek-völgyek magassága-mélysége, egyáltalában az erdélyi táj szeretete és becsülése neki is ugyanúgy meghatározó él­mény, mint társainak. Figuratív kompozíciói nem olyan nagyszabá­súak, mint Nagy Imre hasonló igé­nyű munkái; pasztelljei zsánerjelle­­gükkel és színvilágukban Nagy Ist­vánnal tartják a rokonságot, de a nagyistváni stílusteremtő erő hiány­zik belőlük; ám ott, ahol az élmény melege átsüt a képeken, Gy. Szabó rejtett értékei is felszínre jutnak. Metszeteiben az európai grafika irá­nyaira odafigyelő, szerkezetteremtés­ben járatos mesterként áll elénk, aki a jelképek tömörségével szól közön­ségéhez. Míg színes rajzaiban csupán kró­nikás hűséggel mesél tájról-ember­­ről, fametszeteiről elmondhatjuk, hogy bennük a székely népballadák lenyűgöző világát vetíti ki balladás tömörséggel a természet képére. (Ké­pünkön a Székely legény című, 1935- ös szénrajz) Fecske András KAMPFL JÓZSEF SZOBRAI Monor, Szoborkert Flaubert Bovaryné­jában olvashatunk egy gipszpapról, melyet a jámbor fa­lusiak az új orvosnak adományoztak. Az eső fagyásra zúzta a szobor ar­cát. Nemcsak e nagy francia regény­ben porladt el így a szobor szépsé­ge: Kucs Béla szentendrei kezdemé­nyezése — a szoborpark is azért halt el, mert a gipsz romlásnak indult. Gyurcsek Ferenc ebből tanulva kö­ből, betonból márványból készült szobrait állította fel adományként a nagymarosi sétányon, s id. Pál Mi­hály életműve is eredeti alkotások­kal formálódott szoborkertté Gyom­ron. Most augusztusban avatták fel Monoron azt a parkot, mely Kampfl József eddigi plasztikáit tartalmazza: egy kőszobrot és több gipszöntvényt. Kampfl József 1939-ben született Monoron, s most oda tér vissza mű­veivel: II. Rákóczi Ferenc, Ybl Mik­lós, Móra Ferenc, Vági István gon­dosan mintázott portréjával, a Sze­gedre kerülő Diszkónál, a teknős­békán lovagló fiúval. Tulajdonkép­pen a beruházási tervek első mintái kerültek ide, így Monoron kalocsai, győri, budapesti terek összegződnek nemes közművelődési gondolattal se­gítve a vizuális nevelést. A példa terjed: Monor Gyomrot követte, Monort pedig Pilis és Ve­­csés, ahol a helyi születésű Kecskés Lajos és Brindzik László szobrai szá­mára születik mini-park a társa­dalom és a művészek összefogásával. (Képünkön a szegedi Díszkút válto­zata ) Losonci Miklós 4D Folyóirat KRITIKA Egy „régivágású apolitikus polgár” mondta magnetofonra emlékeit né­hány évvel ezelőtt Vezér Erzsébet­nek: Hatvany Bertalan. Most meg­halt, és az emlékek publikálhatóvá lettek. A Szép Szó éveinek tanúja Hatvany, a költő akkori mecénása, hol ötven pengővel, hol kétszázzal (utóbbit egyszer elfelejtette odaadni, és Örkény piszkálta ki belőle egy célzással — József Attila viszont el­rohant, tele fájdalommal). Semmi sem olyan egyszerű, fő­ként a Horthy-korszakban nem; mit fognak szólni például a fekete­fehér József Attila képen nevelke­dett magyartanárok és tanítványaik, ha azt olvassák, hogy „Attila is, mint nagyon sok más író, a GYOSZ- tól kapott valami kis segélyt”? Vagy azt, hogy a Levegőt! című verset „konzervatív lap kell, hogy közölje, mert máshogy nem tudjuk elhe­lyezni”? Hatvany Bertalan úgyszól­ván véletlenül csöppent ebbe a vi­lágba, és el is hagyta negyven felé közeledve, visszatért keleti tanul­mányaihoz, meg talán az üzleti élet­hez, hiszen mégiscsak üzletember is volt, ha 1929-ben csúnyán veszthetett egy spekuláción — de amit élete al­konyán a maga „bölcsen mosolygó”, kínaias módján elmesélt, az nem akármilyen adalék a 30-as évek mű­velődéstörténetéhez. Székely András ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap % Főszerkesztő: BENJÁMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes : FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Kiadja : LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint át­utalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelző számára. Előfizetési díj: negyed­évre 102,— Ft. V2 évre 204,— Ft. 1 évre 408,— Ft.­­T­ 80.3351 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs­­ mélynyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. T

Next