Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
1981-04-05 / 14. szám
szárítót, turmixgépet, villanyborotvát, fejhallgatót — szorongatva üldögél a család, és főpróbát tart a bemutatkozásból. A tévéseket várja, akik nem jönnek, bár a százesztendős nagymamát kellene felköszönteniük, akit erre az ünnepélyes alkalomra a család kiengedett a veremből. Ryszard Latko darabját valóban többnyire komédiának játszatja Sándor János rendező. Ez a színlapon szereplő „vígjátékhoz” képest határozott többlet, a magyarországi színpadokról következetesen hiányzó igazi groteszkhez vagy abszurdhoz képest viszont kevés. Számtalan ötlet — jó és rossz — menti meg az unalomtól az előadást, s ezekre annál is inkább szükség van, mert a darabban alig történik valami a modern időkkel felemás módon lépést tartani akaró família helyzetének bemutatásán kívül. Az apa, a szomszédot majmoló falusi gazda szerepében Fekete Tibor leginkább a fiát játszó Kovács Zsolttal közös jeleneteiben jó, Kovács Zsolt távolságtartó és ironikus szerepformálásában viszont időnként a groteszk lehetőségei is felderengenek. A nőkkel az író is, a rendező is mostohább volt: Gumik Ilona az anyát csak ritka pillanatokban teheti fontos szereppé, s Andresz Katinak is mindössze egy jól ismert karakter felelevenítésére van lehetősége. A nagymamát Ribár Éva játssza — csakhogy ez a nagymama mindig akkor fontos, amikor nincs jelen. A darabban végig esik az eső. A szereplők ki-be szaladgálnak a naturalisztikusan megépített díszletek között. Bent vizet isznak, mosakodnak, lábat áztatnak, az özönvíz eljövetelét ígérik. Mindenki száraz, sehol egy csepp víz. Se a színpadon, se a nézőtéren. Csáki Judit eredetibb formában ismerjük az író más műveiből, Pintérnek az elmegyógyászat „hasznosságára” vonatkozó nézeteit pedig a Gondnok Aston-monológja sűríti magába egyedülálló erővel, így a legjobb rendezői beállítások, mint Jordán Tamás hatalomba belefásult igazgatójának végső, bizalomra és közösségi létre felszólító újévi szónoklata, és a legplasztikusabb alakítások — mint Rajhona Ádámé vagy Bezerédy Zoltáné — még sajnálatosabbá teszik, hogy ezúttal nem igazi erőpróbát jelentő Pintér-dráma bemutatására vállalkoztak a kaposváriak. Feldmár Terézia A MELEGHÁZ Kaposvári Csiky Gergely Színház Az angol Harold Pinter műveit többnyire bemutatták nálunk is. Az előadások vegyes visszhangja, illetve visszhangtalansága azonban arra utal, hogy a pinteri dramaturgia körül még elég nagy az értetlenség. Ez az értetlenség nemcsak a közönséget (és a kritikusokat) jellemzi, hanem a színházi alkotókat is. Egyelőre még kevéssé sikerült megtalálniuk a Pintér-drámák játszásának, élvezhetővé és aktuálissá tételének adekvát eszközeit. Az eddigi leghitelesebb magyar Pintér-előadás, Gothár Péter Hazatérés-rendezése épp Kaposvárott volt látható tavaly, de tudomásom szerint mindössze három alkalommal. Amíg tehát Pinter legjobb darabjai igazán csak könyv alakban élvezhetők számunkra, luxusnak tűnik, hogy A melegházat, ezt az inkább csak irodalomtörténeti érdekességű drámát — amely húsz évig méltán elfeledve hevert a szerző íróasztalában — szinte a londoni ősbemutatóval egyidőben ismerhetjük meg Gazdag Gyula ötletekben dúskáló, de a dráma érdektelenségén változtatni nem tudó rendezésében. A téma — egy elmegyógyintézet mikrotársadalmának terrorja és az ápoltak semmit meg nem oldó (valószínűleg előre manipulált) lázadása — számos irodalmi és színházi élményünket idézi. A darab leghatásosabb pillanatait bravúrosabb és AUTÓVERSENYZŐK Színes magyar film Róna Péter rendező szélmalomharcot vív, akárcsak a sebesség hazai megszállottjai. Kétséges, hogy nálunk érdemes és egyáltalán lehetséges-e az autóversenyzésről filmet készíteni. Amint az is vitatható, magyar földön igazán kifejlődhet-e a drága üzemanyagokkal és más ravasz módon feltüzelt lóerők ámokfutása. A világ nyugati felében kell a hírverés a vevőkért egymással csatázó gyáróriásoknak, ezért a célért tömérdek pénzt, autót és üzemanyagot áldoznak, és keresnek-találnak olyan vakmerő embereket, akik testi épségüket-életüket kockáztatják a száguldás kedvéért. Nem olcsó mulatság a Forma-egyesek viaskodása. Aki azonban győz a betonon, győzhet a piacon is. Nálunk más a helyzet. A film szerint két-három fiatal összeadhatja a megtakarított pénzét, vásárolhat egy használt autót, megjavíthatja és máris rajthoz állhat valahol, így is lehet. Szerényen. A Ferjáncz—dr. Tandari kettős azonban másként csinálja. A két kitűnő sportoló mögött ott áll a Renaultgyár. Ez többet ér, mint egy amerikai nagybácsi. A gyár sosem fukar, ha üzleti érdekeiről, jó híréről van szó. Ferjáncz és dr. Tandari neve a Renault jóvoltából is jól cseng a nemzetközi autósvilágban. Róna is érzi, hogy önmagában kevés lenne a hazai autóversenyzés AZ ELSŐ NAGY VONATRABLÁS Színes angol film A vonatrablás is, úgy látszik, angol tradíció. A hagyománytisztelő angol filmrendező, Michael Crichton a nemzeti múltban kutatta fel a gyökereket. Visszalapozott a történelmi időkbe, és a krími háború idejébe illesztette az első nagy vonatrablás történetét. Természetesen úriemberrablót választott hőséül, aki kifogástalan eleganciával, otthonosan mozog a legelőkelőbb klubokban, de bejáratos a Newgate börtön környéki csehókba is; ismeri a szakma kiváló mestereit, közülük válogatja ki munkatársait. Terve zseniálisnak mondható: fondorlatosan megszerzi a vonaton szállítandó aranyrudak széfjének kulcsait, szám szerint négyet, négy különböző embertől. Komolyan készülnek a nagy vállalkozásra, stopperórával gyakorolnak. Nem csúszhat hiba számításukba. A rendező a kalandfilm konvencióhoz is hűséges. Sean Conneryvel és Donald Sutherlanddal szép komótosan pergeti a fejleményeket. Az idők persze változtak, Crichton hősének újkori, hatvanas évekbeli utódai feltehetően nem keménygallérban raboltak vonatot. De a hagyományokat mindenesetre ápolják. Székely Gabriella nagy sikerrel vendégszerepelt hazánkban. Új lemeze Angliában készült, az ottani EMI hanglemezgyárban vették fel. Safran három romantikus darabot játszik, Schumanntól, Chopintől és Schuberttól, tehát, érdekes módon, olyan szerzőktől, akik a szólóhangszerek közül főleg a zongorát kultiválták. A csellónak bizony eléggé szegényes az irodalma. E három darab közül is csak Chopin Bevezetés és Polonaise Brillante című műve készült kifejezetten e hangszerre. Schumann Fantasiestücke című kompozíciója eredetileg klarinét-zongorára íródott, Schubert a-moll Arpeggioneszonátája pedig arpeggionéra és zongorára. (Az arpeggione a csellóhoz hasonlatos vonóshangszer volt, de hat húrral, és az alakja is lényegesen eltérő formát mutatott.) Rosszmájú bírálói azt mondják a gordonkáról, hogy eleve hamis instrumentum. Nos, Safran lemeze megcáfolja ezt az állítást, mert a művész rendkívül tisztán szólaltatja meg hangszerét. A romantikus darabokban jól érvényesül Safran szép színű, meleg csellóhangja. A szólista zongorapartnere a lemezen Felix Gottlieb. (Melódia) Kertész Iván I Sieti ajánlat filmjében, ezért annyit mutat be a külföldi nagyságokról, amennyit csak lehet. Ugyanazt azonban már láttuk. Magasabb szinten, több halállal-sebesüléssel és karambollal a Sebességláz című filmben. Még csak két megjegyzés. Az első: az autóversenyzők olyanok, mint hajdanában az „abolicionista mozgalom” hívei. Azt hiszik, hogy a testükkel szabadon rendelkezhetnek. Bőrüket annyiszor vihetik vásárra, ahányszor starthoz állnak. A második: meglepően kicsi szókincs elég a legbonyolultabb helyzetek kifejezésére. Talán az átélt izgalom teszi, hogy a versenyzők nem tudják kifejezni magukat. Idegen szavakat, a zsargonkifejezéseket használják, és azok, akik nem ismerik az autósnyelvet, szótár híján sokszor nem értik, mi is olyan rendkívül bravúros vagy izgalmas műszakilag. Molnár Károly Hanglemez DANYIIL SAFRAN Danyiil Safran gordonkaművész azok közé a világjáró muzsikusok közé tartozik, akik külföldön is nagy megbecsülést szereztek a szovjet előadóművészetnek. Safrant ismerik a magyar zenekedvelők is, több ízben TOPOR ANDRÁS FESTMÉNYEI Fényes Adolf Terem Negyedik alkalommal mutatkozik be a fővárosban az a debreceni művész, aki 1968-ban Fényi Géza növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Most több mint tíz év munkájáról, egy évtized kísérletezésének eredményeiről kaphatunk képet. Topor András ugyanis nagyon következetesen dolgozik olyan jelrendszerek megvalósításán, amelyek még felidézik az eredeti festői élményt, ugyanakkor jelmivoltuk is nyilvánvaló, értelmezhető mindenki számára. Képei a határon állnak, még figurálisak, de már jelképekbe sűrítve hordozzák a mondanivalót. A kompozíció, felületmegmunkálás, színhatás szempontjából is egységes a tíz év termése — legfeljebb melegebbekké váltak a színek az utóbbi időben; — az alig észlelhető háttér előtt széles ecsetvonásokkal festett, az állandóság, a nyugalom érzetét keltő, a természeti környezetet idéző formák mellett grafikus jellegű, dinamikus hatású részletek jelennek meg. E kettősségből, egymás mellettiségből olyan egység keletkezik, amelyben mindennek megvan a helye, szoros kapcsolatban minden más részlettel, a legkisebb elemtől a legnagyobbig. Topor András tehát úgy indul ki a természetből, hogy nem részleteit jeleníti meg. □ 3