Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
1983-09-04 / 36. szám
VILÁG-TÜKÖR Szentendre párizsi festője Idős korában hasonlított némileg Picassóra, akivel jó barátság fűzte öszsze: egy nevezetes fényképfelvétel meg is örökíti Picasso műtermében Czóbel Bélát feleségével, a méltatlanul elfelejtődött, háttérbe szorult Modok Máriával. Czóbel fiatalon a franciaországi festészet követe volt Magyarországon, s egyben a magyar festészet követe Párizsban. Csaknem nyolcvan éve, hogy e művész — akinek idén centenáriumát ünnepeljük — először megjelent Párizsban, hogy a balzaci hősök nyomát követve „meghódítsa” a fény és a művészet fővárosát. Tény: bejutott képe a Modern Művészet Nemzeti Múzeumába is, az 1906-os Festők a szabadban, amely tisztán ragyogó színekkel tükrözi vissza a Vadak nevű művészcsoport törekvéseit — de úgy, hogy megőrizte indulásának emlékeit, s ahogy egy francia esztéta írja, „nem ismeri a befolyásokat; ha barátja is volt Matissenak és Le Fauconnier-nek, semmit sem vett át tőlük...” Magyar szemmel nézve úgy tűnik, Czóbelnek azért sem kellett epigonná válnia — akit a franciák udvariasan lenéznek —, mert nem felkészületlenül jutott ki a párizsi szalonokba: született tehetségén, a szakmát alaposan oktató müncheni iskolázáson túl ott volt a háta mögött Nagybánya tanulsága, és Iványi Grünwald Béla munkásságának példája — ő, ahogy a művészettörténet írja, Nagybányán „tanártársainál sokkal érzékenyebben reagált minden újfajta stílustörekvés lehetőségeire”. A Párizsban az expresszionista színfelfogást, mondhatni, kirobbantó Fauves-csoport, azaz a Vadak egyik kiállítójaként látogatott vissza Czóbel Nagybányára, ahol — Passuth Krisztina szavaival — ,személyében megtestesülnek az egész újítani vágyó generáció törekvései”, őt követik a „neósok”, akik az újra törekvést írják jelszóként zászlajukra, és később magáénak vallja a szóbeli példát a Nyolcak csoportja is. Csakhogy e művész külön utakon jár: olyan, mint a katalizátor, amely elindítja, lehetővé teszi a kémiai folyamatot, de maga nem vesz benne részt. Czóbel egyike lett a XX. századi nyugat-európai avantgarde keletről jött útkeresőinek: Párizsból Hollandiába költözött át, és itt töltötte a világháború időszakát, majd egy ideig a 20-as évek mozgalmas kultúrájú Berlinjében élt, és az évtized közepén tért vissza Párizsba, ifjúsága városába. Czóbel életében két „visszatérés” volt: 1925-ben visszatért Párizsba, 1939-ben visszatért Magyarországra. Felfedezte magának Szentendrét — itt hunyt el 1976-ban —, függetlenül a korábbi vagy későbbi szentendrei festőktől. Két hazája lett: rendszeres párizsi kiállító, nemzetközi kiállításokon a századelő Párizsi Iskolájának nagyra tartott képviselője, s ugyanakkor nyaranként Szentendre lakója, az első Kossuthdíjasok egyike 1948-ban, s ma már egyike azoknak is, akik Szentendrén saját múzeummal rendelkeznek. A város és a művész tisztelői a századik évfordulón is mindent elkövetnek, hogy e fiatalon újító szellemével, idősebb korában könnyed eleganciájával kitűnő, franciásan szentendrei és nagybányai módon párizsi festő megkapja méltó helyét az utókor emlékezetében. SZÉKELY ANDRÁS Festők a szabadban, 1906 A „pingvinek" királya Akik a Váci utcai idegennyelvű könyvesboltban is vásárolnak könyvet, akik olvasnak angolul, jól tudják, hogy a Penguin Books ugyanolyan „intézmény” a szigetországban, mint nálunk az Olcsó Könyvtár, csak éppen régebbi. Az már kevésbé ismert, hogy a gazdasági válság éveiben, a hetvenes évek végén a valaha virágzó kiadó már évi negyedmilliós deficittel a hátán tántorgott a csőd felé. A Sunday Times most azért írt a Penguinről részletes beszámolót, mert az utóbbi években váratlan fordulat következett be. 1982- ben — bár a válság és a munkanélküliség csak súlyosbodott — a Penguin kiadó öt és fél millió fontos haszonnal büszkélkedhetett. A lap szerint a meglepő eredmény annak köszönhető, hogy öt évvel ezelőtt New Yorkból hívtak új vezetőt a kiadó élére Peter Mayer személyében. A kimagaslóan kulturált, Oxfordban tanult Mayer szülei még a nácik elől emigráltak az Egyesült Államokba. Mayer ott vált ismertté, mint igen energikus, a legbrutálisabb reklámfogásoktól sem visszariadó könyvkiadó szakember. A most 47 éves Mayer londoni működése elején szent borzadály töltötte el munkatársait. Azzal kezdte, hogy elbocsátott a kiadótól száz feleslegesnek ítélt alkalmazottat. Majd elővette az 1935 óta megjelenő Penguin Books „backlist”jét és az ötezer állandóan raktáron tartott műből nyolcszázat szemrebbenés nélkül a zúzdába küldött. A szakszervezet megpróbált fellépni az új főnök radikális döntései ellen. Végül Mayer keresztülvitte akaratát. Elég hamar bebizonyosodott, hogy kíméletlen vezetői stílusa műveltséggel és kivételes üzleti érzékkel is párosult. Megvette például M. M. Kaye: The Far Pavilions című regényének kiadói jogát, annak ellenére, hogy a kritikusok fanyalogva a Himaláján játszódó újabb Elfújta a szélnek mondották. Nyolc hónap alatt ez az egyetlen kötet, amelynek címlapján egy férfi és egy nő finoman érzelmes ölelésben fonódik öszsze, egymillió fontot hozott a Penguinnek. Jellemző, hogy Mayer „uralkodása” előtt még a most nyolcvanadik évében járó írófejedelem, Graham Greene regényei sem keltek el évente hetvenezernél több példányban. Az emberi tényező című — azóta már a Magvetőnél is megjelent — regényét Mayer hatásos reklámhadjárat után, egzotikus fedőlappal ellátva dobta piacra és három hónap alatt háromszázezer példányt tudott eladni belőle. Nem kevesen vannak, akik olcsónak és sokszor ízléstelennek tartják Mayer kiadói fogásait, s azzal védekezik, hogy a Penguin már klaszszikus korszakában is adott ki kommersz olvasmányokat. S az, hogy most az igazi irodalmi értékeket is a ponyvaregények hatásvadászó külsejével ruházzák fel, nem egyéb, mint alkalmazkodás az éles gazdasági verseny követelményeihez. A kiadó számára az a lényeg, hogy a repülőtéri vagy pályaudvari kioszkban találomra válogató — többnyire félművelt — olvasó elég erős ösztönzést kapjon egy Penguin-könyv megvételére. Hogyan vélekedik Mayer a kiadó jelenlegi kínálatáról? „A címlistán tizenöt százalékos változtatást hajtottunk végre annak érdekében, hogy megmentsük a másik nyolcvanöt százalékot. Amikor kiadjuk a teljes Proust-életművet, akkor minden értelmiségi olvasó egyetért abban, hogy a Penguin márkanév szellemében járunk el. Azt már nem helyeslik annyian, hogy egy diétás szakácskönyvhöz is a nevünket adjuk. De ha például nem jelentettük volna most meg Jane Fonda aerobic-tankönyvét, jó néhány komoly igényű irodalmi mű kiadásáról le kellene mondanunk.” Mayerről azt tartják, hogy „workaholic”. A szójátékot kedvelő angol nyelvben az olyan embert jellemzik ezzel a szóval, aki úgy szeret dolgozni, mint az alkoholisták inni. Meddig akarja még a Penguint csinálni? — kérdezték tőle. „Amerikai vagyok és lehet, hogy egy nap majd haza akarok menni. De az a nap még nem jött el." KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR Peter Mayer, a Penguin Books kiadó vezetője Egy hagyományos és két modern könyvborító 42 □