Új Tükör, 1983. október-december (20. évfolyam, 40-52. szám)
1983-11-20 / 47. szám
Négy Butterfly Az elmúlt másfél évtized a magyar énekes-utánpótlásban arról nevezetes, hogy lírai és vele rokon szoprán hangszínekben kivételesen magas színvonalú fiatal művészeket adott. Ide nem tartozó tudományos vizsgálódás állapíthatná meg, van-e valami törvényszerű rokon hangszínek születésének ilyen véletlennek tűnő sorozatában — miközben más hangfajtákban várva várjuk a jelentős új tehetségeket. A Pillangókisasszony mostani felújítása mind a közönség, mind a műsorbiztonság szempontjából szerencsés lehetőség: négy új címszereplővel állíthattuk színpadra Puccini népszerű operáját. Négy elsőrendű erővel, aki az említett időszak négy korosztályát képviseli (a legidősebbjük is fiatal korosztályt). Tehetségben árnyalatok — jellegben világok választják el négyüket egymástól. No de hiszen éppen ez a változatosság is gyönyörködtet — ha valakinek módja lesz idővel megnézni, hallgatni a négy Cso-cso-szánt, sorsa szerint Madama Butterflyt, magyar becenevén Pillangókisasszonyt. Hogy négy tehetséges magyar operaénekesnő, akik közül ketten immár jelentékeny nemzetközi hírnévre tettek szert, miként fogalmazza meg énekben, muzsikában és emberábrázolás dolgában ezt a tragikus sorsot. Oldalunk jellege szerint nem a szakmai értékelésé, hanem az ismertetésé, bemutatásé. Így hát még csak a premierek elkerülhetetlen sorrendjéhez sem tartjuk magunkat — a magyar betűrend esik legtávolabb az értékítélettől, amelyet mondani e helyütt semmiképpen nem szándékunk. (Bizarr véletlen, hogy betűrend és időrend csaknem egybevág.) Kincses Veronika alakításáról történetesen módunk volt rövid kritikát adni lapunkban. Magyar színpadon most jelent meg először Butterflyként — magyar lemezen előbb. Giuseppe Patané, a nálunk is népszerű kiváló olasz karmester őt választotta. Meglehet — legyen szabad ismételnem kritikám feltételezését —, hogy Puccini is ezt tette volna. Kukely Júlia tökéletesen más egyéniség. No de hiszen minden világirodalmi (zeneirodalmi) alaknak annyi énje van — ami az árnyalatokat illeti —, ahányan elképzelik vagy megelevenítik. Gyorsan és méltán népszerűvé lett nagyon fiatal művésznőnk keményebb alakja (és éneke) pontosan megfelel a rendezés negédmentességének, szikárabb stílusának. Pitti Katalin nevét és személyét a televíziós Desdemonának köszönhetően már főiskolás korában százezrek megismerték. Aki rögtön meg nem jegyezte, az hamarosan színpadi Tatjánájának (Anyegin) költőiségére, Mimijének (Bohémélet) szánandó szépségére, Liujának (Turandot) tragikus hatására, Giseldájának (A lombardok) sodró erejére lett figyelmes. Rá is elmondható: Cso-cso-szán már várta őt. Tokody Ilonáról évekkel ezelőtt alkalmam nyílt írni ezeken a hasábokon. Akkor úgy vélekedtem, hogy ilyen szokatlan tempójú fejlődés, a hangszépség ilyen kivirulása, a civil lény és a színpadi lény ilyen összefüggő és ritka természetessége, ilyen fokú muzikalitás és tanulási készség csak a csúcsra vezethet. Ezúttal igazam volt. Butterflyként megrendítő. RAJK ANDRÁS Kincses Veronika Kukely Julia Pitti Katalin Tokody Ilona FARKAS TAMÁS FELVÉTELEI