Új Tükör, 1985. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)

1985-07-07 / 27. szám

dalom olyan roggyant, szétzüllött lett volna, amilyennek ő láttatja, aligha ér meg még három évszázadot. Mégis, alapjában jól észlelte a török társadalmi-gazdasági berendezkedés, despotizmus ama gyöngéit, amelyek végül a világbirodalmi ambíciójú Törökországot előbb Európa beteg emberévé tették, majd egy máig sú­lyos elmaradottsággal küzdő, köze­pes országgá degradálták. Még egy­szer: Dennschwamn, bármennyit tud, bármilyen buzgó és képzett tollfor­­gató, nem rokonszenves egyéniség. Magyargyűlölő, katolikusfaló, anti­szemita — és még sok emberfajt, vallást, berendezkedést illet illetlen gyalázkodásokkal. Mégis érdekes, nélkülözhetetlen tanúja a XVI. szá­zadnak, amely nemcsak hazánk sor­sára volt oly nagy és vészes befo­lyással. A kötet tudós, gondos ösz­­szeállítója, közreadója Tardy Lajos. (Európa) Lázár István SZÍVÉLYES ÜDVÖZLET A FÖLDRŐL Színes csehszlovák film Oldrich Lipsky, a Limonádé Joe (1964), az Uraim, megöltem Eins­teint! (1969), a Nick Carter, a szu­­perdetektív (1977) és még egy tu­cat komédia rendezője ezúttal nem stílusparódiát készített. A Szívélyes üdvözlet a Földről szatirikus sci-fi. A és B, az idegen bolygóról érkezett küldöttek a földi életet vizsgálják. Megérkeznek Prága egyik modern lakótelepére, betolakodnak egy ked­ves szórakozott professzor lakásába, és gyermeki mohósággal vetik ma­gukat a tárgyakra. Izzó-porrá zúz­zák a berendezést, felrobbantják a lakást, szétszedik a szomszéd autó­ját, elszegődnek útépítő munkásnak, és nagy odaadással támasztják a la­pátot, élveteg hölgyekkel flörtölnek — egyszóval könnyedén alkalmaz­kodnak a földi viszonyokhoz. Mel­lesleg felborítják a professzor (Jírí Menzel alakítja) életét, szétzilálnak egy tudományos konferenciát, elláto­gatnak a „legmodernebb” erdőbe, ahol még a fák is füttyszóra nőnek, ám feladatukat nem teljesítik, s kez­dődhet­­minden elölről. De az újabb kalandokba már nem avatja be a nézőket a rendező, talán mert a film vége felé már fogynak a poénok. Lipsky rendezőtársa és a film ani­mációs betéteinek alkotója Vladi­mir Jiránek, az ismert karikaturis­ta, az űrből érkezett kíváncsiskodó­kat a pozsonyi komikuskettős, Mi­lan Lask­a és Julius Satinsky ala­kítja. A szatíra a humor nehézfegyvere, előfordulhat, hogy ártalmatlan csa­­csiságokra lőnek vele, de ettől még akár kellemes szórakozás is lehetn­e a Szívélyes üdvözlet a Földről. Koltai Ágnes A SZAVANNA FIA Színes olasz-NSZK film Mi nem jutott eszébe Yves Allegret­­nek, a francia filmművészet nagy öregjének? Csinált egy majdnem kalandos, majdnem indiánfilmet. A szavanna fiában ugyanis nem az apacsok és a sziúk esnek egymás­nak harcias Hi­ijjj! csatakiáltással a Missouri vidékén, hanem az utszik és a dinek, valahol Afrikában. Utób­biak bantu négerek l­évén sötéteb­­bek rézbőrű kollégáiknál, de a szí­nes tolldíszek stimmelnek. Közöttük él Iza. Főhősünk átmeneti figura: fehér bőrű bár, de már egészen kis­gyermek kora óta utszi szeretne len­ni. A tősgyökeres utszik közül per­sze kevesen támogatják ezen törek­vését. Utszinak ugyanis születni kell. Nehéz a kakukkfióka élete, mígnem felvirrad a régen várt nap: ha Iza kiállja az előírásszerű Nagy Próbát, akkor végre bebocsátást nyer a törzsbe. Testét fehérre meszelik, ke­zébe kap egy dárdát, aztán spuri! Bújjon el az erdőben! Ezután tár­sai 20—30 napon át hajkurásszák. (Kész csoda, hogy vannak még élő harcosok, amikor a Nagy Próbát mindenkinek ki kell állnia.) Iza túl­éli az őserdei akadályversenyt. Nem mintha a csenevész fiúba tartani erő, ész és bátorság szorult volna, de mert az indák között összefut a di­nek humanista és pacifista törzsfő­nökével. Ő tanítja meg a fiút többek között arra, hogy a mérges kígyó el­len a legjobb fegyver a félelem le­győzése. Később Iza a fehér telepe­sek között is megfordul, majd az utszik megtámadják a dineket. Előb­biek piros, utóbbiak kék tunikában, hogy a csatában jól meg lehessen különböztetni őket. Nem sorolom to­vább a kalandokat, ennyit is csak azért mertem ecsetelni, mert úgyis negyedóra előnnyel kiszámítható minden fordulat. Nagy baj azért nincs. Látunk szép természeti képeket, bár az állatfel­vételek feltűnően másik filmből ke­rültek ide. Hallunk jó zenét, ez Gui­do és Maurizio de Angelis érdeme. A végére pedig marad a hit, re­mény, szeretet. A pátosz avatott szakértője, a narrátor biztosít min­ket: eljön majd az az idő, amikor az emberek békében élnek. Uff! Stuber Andrea HANGLEMEZ NEW YORK-I HÁRFAEGYÜTTES Gyönyörű modern hanglemez je­lent meg. Miért hangsúlyozom, hogy modern? Mert a hangszer, amely­nek újmódi csoportos megszólalta­tása révén elragadó hatását gyako­rolja, mindössze ötezer éves (ennél persze több, mert hárfát ennyi ide­je már ábrázoltak Egyiptomban és Babilóniában). Aristid von Würtzler­nek, a hangszer világhírű művészé­nek jött a kitűnő gondolata, hogy hárfaművészekből együttest hozzon létre, részben eredendően a hang­szerre alkotott művek megszólalta­tására, rész­ben más, hárfacsoport­tal, tehetséges feldolgozásban, stílus­­hűen, szépen előadható művek elő­adására. (Az együttes tagjai Ameri­kában működő, jobbára szláv szár­mazású művészek, Barbara Pniews­­ka, Eva Jaslar, Dagmar Platilova, Monika Jarecka, vezetője Würtzler, a mi Zeneakadémiánkon végzett, ze­neelméletben, zeneszerzésben Ko­dály tanítványaként.) A lemezen XVII—XIX. századi nagy- és középmesterek művei hall­hatók, finom, kulturált előadásban. Köztük olyan ismertek, mint Bocc­herini menüettje, J. S. Bach szóló­hegedűre írt E-dúr partitája, vagy Albinoni örökszép, hárfaegyüttessel is szívenütő g-moll adaggiója. És néhány felfedezésszámba menő mű, illetve részlet (Grétry: A nők tán­ca, Albrechtsberger: Finale és má­sok). A lemez nagyon szép zenei kü­lönlegesség. (Hungaroton) Rajk András KIÁLLÍTÁS FINNUGOR ŐSEINK NYOMÁBAN Pécs, Néprajzi Múzeum Lükő Gábor neve jól ismert a nép­művészet barátai számára. Mestere, Karácsony Sándor nyomán a nép­rajzot szélesebb társadalmi dimen­zióban értelmezi, és társaslélektan­nak nevezi. Jelenleg Pécsett él. Nyugdíjas, de természetesen tanulmányain ma is dolgozik. Gyűjtéseit, kutatásait, több, mint öt évtized munkáját rendsze­rezi, összegzi. Egyike volt azoknak, akik elsőként fedezték fel a mold­vai csángó népművészet alkotásait, mi­n­t a j­á­n­i­a­i értékeit. A magyar—román barátsá­got szorgalmazta egész életében­: megtanult románul, két évig a bu­karesti egyetemen tanult, munténiai és olténiai népdalgyűjtéseivel Bar­tók Béla munkáját folytatta. Nemrégiben Pécsett kiállítás nyílt gyűjtéseiből. Főleg népművészetünk keleti (finnugor), honfoglalás előtti, illetve középkori balkáni kapcsola­taira vet fényt ez a rajzokból, met­szetekből, szabásmintákból, fotókból álló tárlat, mely szeptember elsejéig tekinthető meg. Az első, rendhagyó tárlatvezetést Lükő Gábor maga tartotta. A kiállí­tás három jól elkülöníthető részben foglalja össze Lükő gyűjtését, a ma­gyarság népművészeti kapcsolatait. A Víz—Anya szimbólium meg­található az összes finnugor eredetű nép művészetében, csakúgy, mint az Égből hulló ősanya mítosza. Ugyan­akkor a XXX. századi kalotaszegi szőttesek és fafaragások napot, il­letve holdat ábrázoló motívumai megegyeznek a bolgár—török, csu­­vas, cseremisz és osztják népművé­szeti szimbólumokkal. (Képünkön Kalotaszegi motívum) Dezsö Lászlói VÉGZŐS FŐISKOLÁSOK Bartók 32 Galéria Hagyományaihoz híven a Bartók 32 . Galéria megrendezte a Képzőművé­szeti Főiskola végzős hallgatóinak kiállítását. A tárlat sok új tehetsé­ges egyéniséget ígér a közeljövő kol­lektív kiállításaihoz. A festészeti anyagban feltűnő az új­ expresszívitás hatásának térhódí­tása. Izgalmasan válnak külön az új szenzibilitás expressziói a Sváby­­féle expresszivitástól, s mindezek érezhetően elkülönülnek a Gerzson­­növendékek szigorúan építkező ki­fejezésmódjától. Az eklektika meg­jelent, s nem is gúnyos parafrázis formájában, hanem a közeljövő ki­bontakozását ígérően. A plasztika — hagyományaihoz hűen — kevésbé tör az új formák felé. Több a klasszicizálás és még az elvontabban komponálók is in­kább a kubisztikus előzményekhez nyúlnak vissza; csak egy szobrász kapcsolódik az új­ figuratív törekvé­sekhez. Az alkalmazott grafikában az esz­tétikum, a finom elegancia válik ismét értékké. A képgrafika talán sokrétűbb a kiállításon. Lényegében a mestervizsga-szintű alkotásoktól az igazi műig, a teljes világképet tük­röző, korunkba ágyazott, emberi problémákat felvillantó lapokig ter­jed a bemutatott alkotások sora. A grafikusok közül — éppúgy, mint a □ 3

Next