Új Tükör, 1985. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)
1985-09-29 / 39. szám
Hun ft J Rül l R | KÖNYV PARASZTBIBLIA Lömmel Annamária és Nagy Ilona népi szöveggyűjteménye A két szerző évekig járta a magyar nyelvterületet Burgenlandtól Erdélyig, bibliai tárgyú történeteket gyűjtve. Munkájuk igen eredményes volt. Úttörő jellegűnek tekinthetjük akkor is, ha tudjuk, hogy kéziratban nagy terjedelmű Krisztus-legendák várnak kiadásra és hogy egyes népköltészeti kötetekben elszórtan már eddig is megjelentek hasonló tárgyú mesék, mondák, történetek. Az összegyűjtött paraszti elbeszéléseket mindenekfölött az köti össze, hogy kiindulásuk (néha csak egy-egy személynév vagy földrajzi elnevezés) biblikus eredetű. Egyébként az elbeszélők meghökkentően szabadon bánnak a prédikációkban hallott vagy templomi freskókban látott történetekkel. A legszembetűnőbb, hogytöbbségük minden vallásos áhítatot nélkülöz. Nem sok öröme telik benne a teológusnak, írja gondolatgazdag bevezetőjében Erdélyi Zsuzsanna, az archaikus népi imák lelkes kutatója. A parasztság mindennapi élete, ítéletei, gondolatvilága hatja át az elbeszéléseket. A teremtés mítosza címekben így hangzik: „Mire eszik az ember a szájával?” „Elkezdték a gyomrukat meg a hasukat bevarrni”. A paradicsomkert idilljéből: „Esszevesztek a mosogatáson.” „Így veti a fehérnép az ágyat.” A Biblia magasztos történetei profanizálódtak, másfelől minden korban aktualizálódtak. Hogy egy korábban megjelent példát említsek, a szatmári Ámi Lajos József és testvérei meséjét így kezdte el: „Egy középparaszt embernek (Jákobnak) tizenkét fiúgyermeke volt.” A nem mindennapi gyűjtemény tudományos értékét növeli a szerzőpár okos, igényes utószava, amelyben mindenekelőtt arra a kérdésre keresnek választ, hogyan kerültek a Biblia nagyrészt szájhagyományra támaszkodó történetei újra a néphagyományba. (Gondolat) Dobos Ilona FORGÓSZÉL Miguel Angel Asturias regénye „A romantikus antikapitalizmus regénye” — a huszadik században — mondhatnánk a Jókaira alkalmazott terminológiával a Nobel-díjas guatemalai író Banántrilógiájának 1949-ben létrejött, magyarul a közelmúltban megjelent első részére. Mert valóban így igaz. A sokat emlegetett mágikus realizmus és gazdag költőiség mellett a hazai olvasót nyomban ez a párhuzam keríti hatalmába. A mód, ahogyan Lester Stoner — alias Mead — hatalmas vagyona ellenére Közép- Amerika népének legszegényebbjeivel, a „zöld aranyat”, azaz banánt termelő kisbirtokosokkal próbál szövetkezni, s ebbe a szövetségbe feleségét, Lelandet, továbbá környezetének a társadalmi igazságtalanságokat felismerő tagjait is bevonni — maga a romantika. Amely azonban csak a két főszereplő sorsában, utópisztikus terveiben és végzetében — a „forgószél”, amelynek egyébként szimbolikus jelentése is van, valósággal darabokra tépi őket — nyilvánul meg. A többiek — bennszülöttek és „gringók” egyaránt — egytől-egyig a realizmus szülöttei. Küzdelmüket, túlélni akarásukat, köznapi vágyaikat a legendákból szőtt háttér közelíti igen gyakran a mágiához. Például a vízisellőbe szerelmes fiatalember történetében, vagy a vajákos banyáéban. Emlékezetes, és úgyszintén a latin-amerikai kultúrában, annak halálkultuszában gyökerező jelenet Lester, Leland és barátaik söprűs haláltánca egy hétköznapi mulatságnak induló estélyen. Asturias, akinek ma, a „boom” időszakának elmúlta után is sok híve van nálunk, ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak. A könyv nyelvi rétegeire ügyelő, árnyalt fordítás Tomcsányi Zsuzsanna munkája, a versbetéteket Majthényi Zoltán fordította. (Európa) Petróczi Éva tilt az anyanyelvért, időszerű gondolatát, hogy „a nyelvi lemaradás a tudatbeli lemaradást vonja magával” rádió-, televízióműsorok tapasztalataival támasztja alá. Végül egyetlen könyvészeti adat Fehér Ferencre hivatkozva: a jugoszláviai könyvkiadók az utóbbi négy évtizedben cím szerint több mint háromszázötven könyvet fordítottak le vajdasági nemzetiségeink irodalmi terméséből. De az önvizsgálattól kölcsönös adósságaink nem mentesítenek. (Fórum) Harmat Béla ^^BASZTRIBLia LAMMEL ANNAMARIA NAGY ILONA GONDOLAT KÖNYVKIADÓ 2D EGYAZON ÉG ALATT Fehér Ferenc esszéi, jegyzetei Egyazon ég alatt, írta az utóbbi négy év írásait tartalmazó könyvének élére a jugoszláviai magyar irodalom íróként, költőként egyaránt jelentős alakja, s a fülszövegben mondja: e cím alatt nem csak az eget érti, de a földet is. S a föld nála mindent jelent — legfőképp az otthont — bevallva, vállalva a közhelyet is. Megtartó emlékezettel idézi fel félszáz év távolából a szülőfalut; e táj krónikásává szegődik, s ennek nyomán tárulnak elénk historikus képek a múltból, jelenből. Versek és tájak üzenete, magyaroknak, szerbeknek, horvátoknak, szlovéneknek, macedónoknak állít emléket, s egyazon szívvel említi a Vajdaságban végső nyughelyét lelt Szenteleky Kornélnak, Branko Radijevicnek, a vértanúhalált halt Ivan Goran Kovacicnak a nevét — hogy csak néhányukat említsük lírai országjárásából. Az utóbbi évek könyvkiadási nehézségei jogos aggódásra készte HALLOC ATTILA? Kerékgyártó Ferenc könyvéről A költői életvállalás és a ránkszabott sors feloldhatatlannak tűnő kettősségéről szólnak legjobb versei, épülnek egymásra az évek során. A kötet ciklusai egymásra épülnek, s ami a leginkább biztató, a későbbi versek az erőteljesebbek. Pedig Kerékgyártó nem keveset vállal. Nem a saját sors fájdalmas hánytorgatása áll össze verssé, hanem a közösség baja, a mai huszonévesek legnagyobb dilemmája, a könnyű „Győzelem” elmaradása. Politikai költészet — nevezzük nevén, mert kevés hasonló akad a Nakonxupánjukat építgetők baljós tömegében. Politikai költészet — az egykoron elvárt, majd átkozott naprakészség nélkül. Kerékgyártónak megvan az áttekintőképessége ahhoz, hogy ne pályázzék napi babérokra. Régen azt mondták volna rá: intellektuális alkat hiszen nem benyomások, hanem kérdések adják kezébe a tollat. A szülőföld profán dicséretével nyitja kötetét. Elutasítja a nyárfás, ligetes gyerekkor manapság bőven tenyésző képeit. Ő a VIII. kerület költője. De nem az ezerszer áldott nyolcadik kerületé, hanem József Attila városáé, az élet maradékait lábunk elé szóró világvárosé. Verseiben gyakran fedezhetjük fel József Attila, fegyelmezett, szigorú gondolatait, de az ismétlés, az utánzás bűne nélkül. Verseiből kitetszik, hogy tudja, első kötetétől nem változott meg a világ (még az övé sem), csak az első lépéseket tette meg egy kijelölt úton. Örülhetünk, hogy nem a legkönnyebb utat jelölte ki magának, hisz ez a gondolati, szókimondó költészet néha poros mellékutakon botorkál a jóval kevesebbet de azt látványosan kinyilatkoztatok nyomában. Talán legnagyobb vállalása, a kötet legjobb verse, a Hallod Attila? Perel és szembenéz a halott zsenivel. (Kozmosz) Siposhegyi Péter GÖRÖG TÜZEK Gyárfás Endre útikönyve Görögország — már csak azért is, mert mainapság olcsóbb és zavartalanabb mediterrán nyaralásra nyújt alkalmat, mint a gazdasági és ellátási zavaroktól sújtott, közeli Jugoszlávia — mind kedveltebb úticélja a magyar turistáknak. Így hát ez a friss, valóban tegnapi mai élményekre épülő kötet kedvező időben jelent meg, és kevés problémát okoz, hogy egy-két időbenlehetőségekben-anyagiakban korlátozott családi nyaralás, rövid körutazás elegendő anyagot szolgáltathat-e tartalmas útirajzhoz. Gyárfás Endre amúgy is az átlagos turistánál több magánkapcsolatra, baráti együttlétre tett szert útjai során, ily módon a helyi élet napi gondjaival, a mai görög ember gondolatvilágával is jobban megismerkedett. További előnye, hogy vállalta az olykor elég viszontagságos hajókázást egy sor kisebb görög szigetre, máskor a vonatozás törődéseit. Kevésbé sikerült viszont a görög földön annyira jelentős történelmi-művelődéstörténeti emlékek fölidézése; itt sok az iskolás és önismétlő részlet. Végül is, aki az 1980-as évek második felében görög útra indul, akár ha hátizsákos turistaként, ne mulassza el magával vinni — vagy inkább még itthon, fölkészülésül elolvasni? — ezt a könyvet. Hasznára lesz. Aki azonban nem utazás mellett, hanem utazás helyett fogyaszt útikönyvet, annak inkább más forrásokat ajánlanék. (Gondolat) Csázár István Gyárfás Endre GÖRÖG TÜZEK FILM KESZTYŰBE DUDÁLNI Színes szovjet film Nem tudom pontosan, hogy vannak-e a Szovjetunióban pedagógusgondok. Azt sem, hogy az ottani oktatók helyzete jobb-e a mieinknél, van-e társadalmi presztízsük, anyagi és erkölcsi megbecsültségük és túlterheltségük. Mindez nem derül ki Radomir Vasziljevszkij filmjéből sem. De, ha egy pályakezdő tanítónő olyan idillien szeretetteljes légkörben lép először katedrára, mint a Kesztyűbe dudálni főhőse, akkor szívesebben lennék a Szovjetunióban pedagógus, mint Magyarországon. A rutintalan, kevéssé meggyőző Tányecskát ugyanis felkarolja osztálya, az amúgy állítólag csupa ördögfiókából álló V./b. Ezek a jellegzetesen gyerekfilm-gyerekek bölcsek, toleránsak, tapintatosak, és fejlett a közösségi tudatuk. Még az is lehet, hogy árvák és kommunában élnek, merthogy a szülőknek nyoma sem lé-