Új Tükör, 1986. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)

1986-11-23 / 47. szám

JÓZSEFVÁROSI DRAMATURGIA (1986. 40. szám) Egy régi történet jutott eszembe Bánki Erika fenti című indulatos sorait olvasva. Lassan egy évtizede francia újságírók faggatták Haktiárt, az iráni sah párizsi emigrációban berendezkedő utolsó miniszterelnö­két. Az ex-kormányfő fennhéjázva csillogtatta franciás műveltségét. Az újságíró — az ismert események fé­nyében — nem kis éllel kérdezett vissza: „Ön az iráni népet, s hazája kultúráját is ilyen jól ismeri?” A Bölcs Náthánt és Lessinget sira­tó glosszaírótól valami hasonlót kér­deznék- vajon igazán érti, szereti-e az irodalmat? Amit epés soraiban a lakossági hirdetésekkel foglalkozó triszk­k,­­ MEGFEJTÉS — NYERTESEK A 45. számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Hajnalban, délben, es­te (Anna) — Néma levente (Zilia) — Já­ték a kastélyban (Annie) — Háború és béke (Natasa) — A testőr (Hetén) — A mi kis városunk (Emily) — Faust (Mar­iit). 50 forintos könyvutalványt nyertek: Ho­­rányi A. 1026, Békési L. 1054, Siklós I. 1010, Kormos R. 1158, Kovács I. 1054, Csa­ba F. 1122, Labándy T.-né 1027, Horváth Gy. 1085, Kerekes T. 1023, Esztó Z.-né 1126 Budapest; Fábián P. Gödöllő; Várhegyi G. Gyöngyös; dr. Deák K. Szekszárdi Jerkovics L.-né Baja; Tóth L. Siófok; Zsolnai J. Dunakeszi; Havasi R.-né Gyu­la; Húsz L. Székesfehérvár; Székelyhí­di A. Hajdúböszörmény; Barna L.-né Pécs. A nyereményeket postán küldjük el. A Vas Népe október 13-i számában olvashattuk (szabály) jelzetű kollé­gánk alábbi füstölgését: „Hetek óta ezzel a kérdéssel álltok oda kedvenc újságárusomhoz: -Tessék mon­dani, ma melyik lap nem jött meg?- S ördögöm van, mert az utóbbi időben rendszeresen késnek az újságok. Azelőtt a Ludas Matyi és a Füles kedden már a standon mosolygott rám derűt ígérve, az Új Tükör s az Élet és Irodalom pedig pénteken érkezett. Mostanság más idők járnak. Kedden vagy a Ludas, vagy a Füles érkezik, de van úgy, hogy egyik sem. Talán szerdán, ha befut valamelyik. A kulturális hetilap s a népszerű És kö­zül az egyik megérkezik pénteken, a másik szombaton, de nemegyszer páro­san kaphatók — szombaton. Az embernek vannak megátalkodott szokásai, s ezek közé tartozik a napi- és hetilapok olvasása is. Mi több, meg­adott napokon, a megjelenési napokon keresi azokat az újságárusnál, néha szo­kott útvonaláról letérve is. Van úgy, hogy szombaton nem tud érte menni, így csak hétfőn veheti kézbe megszokott lapját. Dühöng és panaszkodik. Akárcsak az újságárus, akinek sokszor a nyakán ma­­radnak a lapok a késések miatt. De miért késnek ezek az újságok? A korszerűsödő nyomdatechnika késlelteti őket, vagy a vonatok nem várják meg, vagy az elosztásban van valami hézag? Megkérdeztem a szombathelyi városi hírlaposztályt, ahol teljesen egyetértettek velem, sőt, még rá is tettek egy lapáttal. Elmondták, hogy nekik sem jó ez a szá­mukra rejtélyes összevissza megjelenés, mert nő a remittenda, csak munka van a terjesztéssel, haszon meg egy szál sem, így állunk. Valamennyien egy hajóban utazunk. De azért jó volna megtudni, hogy a huszadik század végén itt, a nyu­gati végeken miért nem olvashatom idő­ben azokat az újságokat, amelyeket a pesti polgár már a megjelenés napjának reggelén fütyürészve megvehet?!” Megköszönjük tisztelt kollégánk glosszáját, amely a személyes pana­szok tömegkommunikációs elburján­zása idején közérdekű ügyben emel szót. Egyszersmind sajnálattal kell megállapítanunk, hogy néhány hó­napja egymás után kapjuk az olvasói leveleket is ugyanebben a tárgyban: előbb csak az eldugottabb helységek­ből, majd a nagyobb városokból is tudósítottak bennünket arról, hogy pénteken, megszokott megjelenési napján időnként nem érkezik meg vidékre az Új Tükör. Nem akartunk a nyilvánosság elé lépni panaszunk­kal, s nem adtunk teret e leveleknek, mert ha egy lap túlságosan érdekelt valamiben, jobb tartózkodnia a meg­szólalástól, s mert némely tapaszta­lataink szerint Magyarországon a sé­relem kiteregetését nem mindig kö­veti orvoslás, olykor inkább furfan­gosan leplezett vagy akár kihívóan nyílt megtorlás következik. Két tény­ről mégis illik szólnunk: 1. az Új Tü­kör megjelenésének egyre gyakoribb késése nem a vidék diszkriminatív kezelésének következménye, a fővá­rosban is elő-előfordul, hogy pénte­ken csak mutatóban tűnik fel la­punk a standokon és az előfizetők postaládáiban, s a példányok nem kis részét később terjesztik; 2. ennek pedig az az oka, hogy a nyár köze­pétől egy másik lap kedvéért ké­sőbbre ütemezték át az Új Tükör nyomását. Ha egy hetilap a megjele­nése hetében nem jut el az olvasó­hoz, annak következményei nem is olyan hosszú távon természetesen meg fognak mutatkozni. Mivel a ki­adói, nyomdai és postai illetékesek­től ígéretet kaptunk e következmé­nyek elhárítására, lapunk terjeszté­sének megjavítására, megköszönve kedves olvasóink jelzéseit, további türelmüket és megértésüket kérjük, bízva a mai kedvezőtlen állapot meg­változtatásában. FEKETE SÁNDOR lapunkon, az Expresszen kér számon, kultúra- és irodalomellenesnek mi­nősítve azt. Miért a gyilkos harag? Mert lapunk következetesen elzár­kózik irodalmi idézetek, jeligék köz­lésétől. A szerkesztőség mindig hitt az irodalom és művelődés humánus, embert nemesítő hatásában, de el­utasította a belterjes irodalmiasko­­dást. Hogyan is hangzana a gyász­lepleket forgalmazó kisiparos jeligé­je: „Fejfámra sötét lobogóul akaszdl!” Vagy a társat kereső literátus mű­veltségű úré: „Héjanász az avaron”. Alig hiszem, hogy József Attila ne­vét szerzőnk „áruvédjegyként” sze­retné látni valamelyik rovatunkban. Ha kaput nyitunk Bölcs (és kevésbé bölcs) Náthánok előtt, zord műítész­ként vitatkozhatnánk naponta: illik, nem illik? S döntéseink nyomán még több ügyvezető igazgatókkal és felelős kiadókkal fenyegetőző, följe­lentő stílusú, sértett írástudó reme­kelné gyöngyszemeit a lapok hasáb­jain. Éppen az irodalom, s a kultúra értékeinek tisztelete miatt utasítjuk el ezeket a vulgarizáló törekvéseket. Az Expresszben ezután is Dáciákat és ingatlanokat, állásajánlatokat, és számítástechnikai szolgáltatást — mindent, ami e műfajba tartozik —, olvashatnak az érdeklődők. Az iro­dalom erényeit vagy gyengeségeit nem ezen az orgánumon kell szá­­monkérni. Az Expressz szerkesztősége MELYIK AZ IGAZI KMETY? (1986. 40. szám) A szerző állítását csak megerősíteni tudjuk: mindkét budapesti utca — a VI. ker. Kmety György, illetve a XX. ker. Kmety utca — egyaránt a szabadságharc tábornokáról kapta a nevét. Mivel valóban nem lett egy­séges az írásmód (hol Kmetynek, hol pedig Kmettynek írták) 1985-ben megkerestük a Hadtörténeti Mú­zeumot a vita eldöntésére. A Múzeum korabeli dokumentumok alapján iga­zolta, hogy a tábornok Kmety György névaláírást használt. A szakvélemény alapján a Fővárosi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága 1985. december 18-i ülésén rendelkezett az utcanév he­lyes írásalakjáról, az ennek meg­felelő utcanévtáblák kihelyezéséről, amelynek végrehajtásáról az érintett kerületi tanácsok műszaki osztályai­nak kell gondoskodniuk. A budapesti utcanévsort végig­pásztázva látni kell, hogy a „48-asok" közül pl. az aradi vértanúk mind­egyikének legalább egy — de so­kuknak több utca is — őrzi a nevét. A budapesti utcanevek közül a szer­ző által hiányolt, de meg nem ne­vezett 48-asokról — a nevek ismerete nélkül — nyilatkozni nem tudunk. Ami pedig a számozott utcákat ille­ti, többségüket már elnevezték. A jelenleg is meglevők egy részé­nek — pl. a XVII. kerületi ö­tszáza­soknak — az elnevezésétől a Végre­hajtó Bizottság azért tekintett el, mert egy viszonylag kis terület ha­gyományos, könnyen áttekinthető jelzésrendszeréről van szó. A számo­zott utcák másik része — pl. a XXII. kerületi nyolcszázasok — idén de­cemberben kap új nevet. Fontos azt is megemlíteni, hogy a számozott utcák a főváros peremke­rületeiben találhatók, amelyek több­sége külső megjelenésénél fogva — földutas, rendezetlen stb. — nem méltó a személyről történő elne­vezésre. Dr. Donáth Róbert ált. főosztályvezető-helyettes Bp. Főváros Tanácsa V. B. Igazgatási Főosztálya Mintha megbántottság érződne e le­vélből, pedig nem állt szándékom­ban honfiúi érzelmek hiányával vá­dolni az utcanévosztó hivatalt. Hadd soroljak fel néhány nevet a for­radalom, a szabadságharc és a bu­kást követő ellenállás időszakából — olyanokat, amelyeket utcatáblán nem olvashatunk. (Forrásom — amely ta­lán nem egészen „naprakész” és tel­jes — az 1986-os közületi telefon­könyvben található budapesti utca­jegyzék.C­íme: Andrásffy Károly (összees­küvő, kivégezték); Deák Farkas (összeesküvő, tizenkét évi várfog­ság) ; Gasparich Márk, tábori pap 49-ben, szocialista (összeesküvő, ki­végezték) ; Hrabovszky János honvéd altábornagy (nem volt épp sikeres hadvezér, az osztrákok mégis halál­ra, majd várfogságra ítélték); Jubál Károly (összeesküvő, kivégezték); Kazinczy Lajos ezredes, a „tizenne­gyedik aradi vértanú”; Kossuth Zsu­zsanna; Leövey Klára (öt év várfog­ság); Mack József, az 1851-es Kos­suth-párti összeesküvés szervezője; Mészáros Lázár (mint rebellis had­ügyminisztert halálra ítélték, csak szerencséjére akkor már nem volt Magyarországon); Móga János, a pá­­kozdi győző (a bukás után várfog­ság); Alessandro Monti, az olasz lé­gió vezetője; Rónay Jácint, tábori pap és darwinista tudós, politikai emigráns; Stein Miksa tábornok, emigráns; Vetter Antal tábornok, emigráns; Józef Wysocki, a lengyel légió parancsnoka ... Az emigráció szó talán nem hang­zik olyan félelmetesen a mai fülnek, de itt nem arról volt szó, hogy va­laki külföldre távozik, s aztán di­vatos ruhákat meg műszaki cikkeket küld a bennmaradt rokonoknak: ne felejtsük el, hogy a külföldre mene­külőket akkor — joggal — bujdosók­nak hívták ... Különösképp igazságosnak érez­­ném, ha elneveznének egy utcát Ka­­zimierz Rulikowskiról, akit 49 augusztusában mint a cári sereg volt zászlósát — s egyben mint honvéd századost — lőttek főbe. Azért vol­na ez igazságos, mert jelenleg két Guszev utca is van Pesten. E hős­nek, mint az elég közismert, van egy apró szépséghibája: csak a szép­­irodalomban létezett... Az egyik Guszev utcát talán Illés Béla ut­cára, a másikat — a minél távolabbi jövőben — Szeberényi Lehel utcára lehetne átkeresztelni. Felsorolok még egynéhány mű­vésznevet is, olyanokét, akik a his­tória szerint ma egyértelműen klasszikusnak számítanak — és ut­cájuk nincsen: Ámos Imre, Ber­­náth Aurél, Czigány Dezső, Csók István, Domanovszky Endre, Endre Béla, Ferenczy Béni, Ferenczy Ká­roly, Ferenczy Noémi, Főnyi Géza, Gajdos János, Győri Elek, Háy Ká­roly László, Kisfaludi Strobl Zsig­­mond, Kmetty János, Korniss Dezső, Kovács Margit, Lesznai Anna, Mészá­ros László, Mikus Sándor, Nemes Lampérth József, Pátzay Pál, Schaár Erzsébet, Sugár Andor, Süli András, Vilt Tibor. (A Barabás, Kondor, Mészöly és Szőnyi ut­cát, illetve utat — a Markó utca mintájára — tekinthetjük talán úgy is, hogy a festők nevét viselik.) Székely András HALOTT MŰFAJOK? (1986. 42. szám) A fenti című cikkbe egy tévedés csú­szott be, erre szeretném felhívni az olvasók és elsősorban a szerző fi­gyelmét. Azt írja ugyanis egy Tör­ténelmien én történelem címmel ké­szítendő zenés összeállításról, hogy abban Csenterics Ágnes fel fogja használni Eötvös József Utazás a Ba­laton körül című művét. Csakhogy ezt a művet nem Eötvös József (a miniszter és regényíró), hanem Eötvös Károly (a jogász és politikai író) írta. Tudomásom szerint a két író csupán névrokonságban állt egymással. Ne tévesszük hát őket össze- Kemény Edit ny. tanár Bp. Hajnóczy József u. 6. — 1122 □45

Next