Új Tükör, 1986. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)
1986-11-23 / 47. szám
JÓZSEFVÁROSI DRAMATURGIA (1986. 40. szám) Egy régi történet jutott eszembe Bánki Erika fenti című indulatos sorait olvasva. Lassan egy évtizede francia újságírók faggatták Haktiárt, az iráni sah párizsi emigrációban berendezkedő utolsó miniszterelnökét. Az ex-kormányfő fennhéjázva csillogtatta franciás műveltségét. Az újságíró — az ismert események fényében — nem kis éllel kérdezett vissza: „Ön az iráni népet, s hazája kultúráját is ilyen jól ismeri?” A Bölcs Náthánt és Lessinget sirató glosszaírótól valami hasonlót kérdeznék- vajon igazán érti, szereti-e az irodalmat? Amit epés soraiban a lakossági hirdetésekkel foglalkozó triszkk, MEGFEJTÉS — NYERTESEK A 45. számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Hajnalban, délben, este (Anna) — Néma levente (Zilia) — Játék a kastélyban (Annie) — Háború és béke (Natasa) — A testőr (Hetén) — A mi kis városunk (Emily) — Faust (Mariit). 50 forintos könyvutalványt nyertek: Horányi A. 1026, Békési L. 1054, Siklós I. 1010, Kormos R. 1158, Kovács I. 1054, Csaba F. 1122, Labándy T.-né 1027, Horváth Gy. 1085, Kerekes T. 1023, Esztó Z.-né 1126 Budapest; Fábián P. Gödöllő; Várhegyi G. Gyöngyös; dr. Deák K. Szekszárdi Jerkovics L.-né Baja; Tóth L. Siófok; Zsolnai J. Dunakeszi; Havasi R.-né Gyula; Húsz L. Székesfehérvár; Székelyhídi A. Hajdúböszörmény; Barna L.-né Pécs. A nyereményeket postán küldjük el. A Vas Népe október 13-i számában olvashattuk (szabály) jelzetű kollégánk alábbi füstölgését: „Hetek óta ezzel a kérdéssel álltok oda kedvenc újságárusomhoz: -Tessék mondani, ma melyik lap nem jött meg?- S ördögöm van, mert az utóbbi időben rendszeresen késnek az újságok. Azelőtt a Ludas Matyi és a Füles kedden már a standon mosolygott rám derűt ígérve, az Új Tükör s az Élet és Irodalom pedig pénteken érkezett. Mostanság más idők járnak. Kedden vagy a Ludas, vagy a Füles érkezik, de van úgy, hogy egyik sem. Talán szerdán, ha befut valamelyik. A kulturális hetilap s a népszerű És közül az egyik megérkezik pénteken, a másik szombaton, de nemegyszer párosan kaphatók — szombaton. Az embernek vannak megátalkodott szokásai, s ezek közé tartozik a napi- és hetilapok olvasása is. Mi több, megadott napokon, a megjelenési napokon keresi azokat az újságárusnál, néha szokott útvonaláról letérve is. Van úgy, hogy szombaton nem tud érte menni, így csak hétfőn veheti kézbe megszokott lapját. Dühöng és panaszkodik. Akárcsak az újságárus, akinek sokszor a nyakán maradnak a lapok a késések miatt. De miért késnek ezek az újságok? A korszerűsödő nyomdatechnika késlelteti őket, vagy a vonatok nem várják meg, vagy az elosztásban van valami hézag? Megkérdeztem a szombathelyi városi hírlaposztályt, ahol teljesen egyetértettek velem, sőt, még rá is tettek egy lapáttal. Elmondták, hogy nekik sem jó ez a számukra rejtélyes összevissza megjelenés, mert nő a remittenda, csak munka van a terjesztéssel, haszon meg egy szál sem, így állunk. Valamennyien egy hajóban utazunk. De azért jó volna megtudni, hogy a huszadik század végén itt, a nyugati végeken miért nem olvashatom időben azokat az újságokat, amelyeket a pesti polgár már a megjelenés napjának reggelén fütyürészve megvehet?!” Megköszönjük tisztelt kollégánk glosszáját, amely a személyes panaszok tömegkommunikációs elburjánzása idején közérdekű ügyben emel szót. Egyszersmind sajnálattal kell megállapítanunk, hogy néhány hónapja egymás után kapjuk az olvasói leveleket is ugyanebben a tárgyban: előbb csak az eldugottabb helységekből, majd a nagyobb városokból is tudósítottak bennünket arról, hogy pénteken, megszokott megjelenési napján időnként nem érkezik meg vidékre az Új Tükör. Nem akartunk a nyilvánosság elé lépni panaszunkkal, s nem adtunk teret e leveleknek, mert ha egy lap túlságosan érdekelt valamiben, jobb tartózkodnia a megszólalástól, s mert némely tapasztalataink szerint Magyarországon a sérelem kiteregetését nem mindig követi orvoslás, olykor inkább furfangosan leplezett vagy akár kihívóan nyílt megtorlás következik. Két tényről mégis illik szólnunk: 1. az Új Tükör megjelenésének egyre gyakoribb késése nem a vidék diszkriminatív kezelésének következménye, a fővárosban is elő-előfordul, hogy pénteken csak mutatóban tűnik fel lapunk a standokon és az előfizetők postaládáiban, s a példányok nem kis részét később terjesztik; 2. ennek pedig az az oka, hogy a nyár közepétől egy másik lap kedvéért későbbre ütemezték át az Új Tükör nyomását. Ha egy hetilap a megjelenése hetében nem jut el az olvasóhoz, annak következményei nem is olyan hosszú távon természetesen meg fognak mutatkozni. Mivel a kiadói, nyomdai és postai illetékesektől ígéretet kaptunk e következmények elhárítására, lapunk terjesztésének megjavítására, megköszönve kedves olvasóink jelzéseit, további türelmüket és megértésüket kérjük, bízva a mai kedvezőtlen állapot megváltoztatásában. FEKETE SÁNDOR lapunkon, az Expresszen kér számon, kultúra- és irodalomellenesnek minősítve azt. Miért a gyilkos harag? Mert lapunk következetesen elzárkózik irodalmi idézetek, jeligék közlésétől. A szerkesztőség mindig hitt az irodalom és művelődés humánus, embert nemesítő hatásában, de elutasította a belterjes irodalmiaskodást. Hogyan is hangzana a gyászlepleket forgalmazó kisiparos jeligéje: „Fejfámra sötét lobogóul akaszdl!” Vagy a társat kereső literátus műveltségű úré: „Héjanász az avaron”. Alig hiszem, hogy József Attila nevét szerzőnk „áruvédjegyként” szeretné látni valamelyik rovatunkban. Ha kaput nyitunk Bölcs (és kevésbé bölcs) Náthánok előtt, zord műítészként vitatkozhatnánk naponta: illik, nem illik? S döntéseink nyomán még több ügyvezető igazgatókkal és felelős kiadókkal fenyegetőző, följelentő stílusú, sértett írástudó remekelné gyöngyszemeit a lapok hasábjain. Éppen az irodalom, s a kultúra értékeinek tisztelete miatt utasítjuk el ezeket a vulgarizáló törekvéseket. Az Expresszben ezután is Dáciákat és ingatlanokat, állásajánlatokat, és számítástechnikai szolgáltatást — mindent, ami e műfajba tartozik —, olvashatnak az érdeklődők. Az irodalom erényeit vagy gyengeségeit nem ezen az orgánumon kell számonkérni. Az Expressz szerkesztősége MELYIK AZ IGAZI KMETY? (1986. 40. szám) A szerző állítását csak megerősíteni tudjuk: mindkét budapesti utca — a VI. ker. Kmety György, illetve a XX. ker. Kmety utca — egyaránt a szabadságharc tábornokáról kapta a nevét. Mivel valóban nem lett egységes az írásmód (hol Kmetynek, hol pedig Kmettynek írták) 1985-ben megkerestük a Hadtörténeti Múzeumot a vita eldöntésére. A Múzeum korabeli dokumentumok alapján igazolta, hogy a tábornok Kmety György névaláírást használt. A szakvélemény alapján a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1985. december 18-i ülésén rendelkezett az utcanév helyes írásalakjáról, az ennek megfelelő utcanévtáblák kihelyezéséről, amelynek végrehajtásáról az érintett kerületi tanácsok műszaki osztályainak kell gondoskodniuk. A budapesti utcanévsort végigpásztázva látni kell, hogy a „48-asok" közül pl. az aradi vértanúk mindegyikének legalább egy — de sokuknak több utca is — őrzi a nevét. A budapesti utcanevek közül a szerző által hiányolt, de meg nem nevezett 48-asokról — a nevek ismerete nélkül — nyilatkozni nem tudunk. Ami pedig a számozott utcákat illeti, többségüket már elnevezték. A jelenleg is meglevők egy részének — pl. a XVII. kerületi ötszázasoknak — az elnevezésétől a Végrehajtó Bizottság azért tekintett el, mert egy viszonylag kis terület hagyományos, könnyen áttekinthető jelzésrendszeréről van szó. A számozott utcák másik része — pl. a XXII. kerületi nyolcszázasok — idén decemberben kap új nevet. Fontos azt is megemlíteni, hogy a számozott utcák a főváros peremkerületeiben találhatók, amelyek többsége külső megjelenésénél fogva — földutas, rendezetlen stb. — nem méltó a személyről történő elnevezésre. Dr. Donáth Róbert ált. főosztályvezető-helyettes Bp. Főváros Tanácsa V. B. Igazgatási Főosztálya Mintha megbántottság érződne e levélből, pedig nem állt szándékomban honfiúi érzelmek hiányával vádolni az utcanévosztó hivatalt. Hadd soroljak fel néhány nevet a forradalom, a szabadságharc és a bukást követő ellenállás időszakából — olyanokat, amelyeket utcatáblán nem olvashatunk. (Forrásom — amely talán nem egészen „naprakész” és teljes — az 1986-os közületi telefonkönyvben található budapesti utcajegyzék.Címe: Andrásffy Károly (összeesküvő, kivégezték); Deák Farkas (összeesküvő, tizenkét évi várfogság) ; Gasparich Márk, tábori pap 49-ben, szocialista (összeesküvő, kivégezték) ; Hrabovszky János honvéd altábornagy (nem volt épp sikeres hadvezér, az osztrákok mégis halálra, majd várfogságra ítélték); Jubál Károly (összeesküvő, kivégezték); Kazinczy Lajos ezredes, a „tizennegyedik aradi vértanú”; Kossuth Zsuzsanna; Leövey Klára (öt év várfogság); Mack József, az 1851-es Kossuth-párti összeesküvés szervezője; Mészáros Lázár (mint rebellis hadügyminisztert halálra ítélték, csak szerencséjére akkor már nem volt Magyarországon); Móga János, a pákozdi győző (a bukás után várfogság); Alessandro Monti, az olasz légió vezetője; Rónay Jácint, tábori pap és darwinista tudós, politikai emigráns; Stein Miksa tábornok, emigráns; Vetter Antal tábornok, emigráns; Józef Wysocki, a lengyel légió parancsnoka ... Az emigráció szó talán nem hangzik olyan félelmetesen a mai fülnek, de itt nem arról volt szó, hogy valaki külföldre távozik, s aztán divatos ruhákat meg műszaki cikkeket küld a bennmaradt rokonoknak: ne felejtsük el, hogy a külföldre menekülőket akkor — joggal — bujdosóknak hívták ... Különösképp igazságosnak érezném, ha elneveznének egy utcát Kazimierz Rulikowskiról, akit 49 augusztusában mint a cári sereg volt zászlósát — s egyben mint honvéd századost — lőttek főbe. Azért volna ez igazságos, mert jelenleg két Guszev utca is van Pesten. E hősnek, mint az elég közismert, van egy apró szépséghibája: csak a szépirodalomban létezett... Az egyik Guszev utcát talán Illés Béla utcára, a másikat — a minél távolabbi jövőben — Szeberényi Lehel utcára lehetne átkeresztelni. Felsorolok még egynéhány művésznevet is, olyanokét, akik a história szerint ma egyértelműen klasszikusnak számítanak — és utcájuk nincsen: Ámos Imre, Bernáth Aurél, Czigány Dezső, Csók István, Domanovszky Endre, Endre Béla, Ferenczy Béni, Ferenczy Károly, Ferenczy Noémi, Főnyi Géza, Gajdos János, Győri Elek, Háy Károly László, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kmetty János, Korniss Dezső, Kovács Margit, Lesznai Anna, Mészáros László, Mikus Sándor, Nemes Lampérth József, Pátzay Pál, Schaár Erzsébet, Sugár Andor, Süli András, Vilt Tibor. (A Barabás, Kondor, Mészöly és Szőnyi utcát, illetve utat — a Markó utca mintájára — tekinthetjük talán úgy is, hogy a festők nevét viselik.) Székely András HALOTT MŰFAJOK? (1986. 42. szám) A fenti című cikkbe egy tévedés csúszott be, erre szeretném felhívni az olvasók és elsősorban a szerző figyelmét. Azt írja ugyanis egy Történelmien én történelem címmel készítendő zenés összeállításról, hogy abban Csenterics Ágnes fel fogja használni Eötvös József Utazás a Balaton körül című művét. Csakhogy ezt a művet nem Eötvös József (a miniszter és regényíró), hanem Eötvös Károly (a jogász és politikai író) írta. Tudomásom szerint a két író csupán névrokonságban állt egymással. Ne tévesszük hát őket össze- Kemény Edit ny. tanár Bp. Hajnóczy József u. 6. — 1122 □45