Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
1987-07-12 / 28. szám
Asszonyok, soványak, testek, szőkék és barnák. Mi mindenre el nem szórják a pénzt! Itt van mindjárt a kondicionálás. Legyen aerobik vagy valami más, az akaraterő művészete. Elrendez és kiegyenesít. Kell is, hiszen a comb, kar, has, hát, mell és nyakizmaink gyakorlatoztatásáról ostoba életmódunk manapság aligha gondoskodik. Az evolúciós folyamatok eredményei csak évezredekben mérhetők, így aztán a tohonya életmódhoz, a huszonnégy órás testi semmittevéshez, füsthöz, zajhoz, tömeghez, mérgezett levegőhöz való alkalmazkodásunk még nem tökéletes. Meghalunk, korábban, mint kellene. De még előtte megrokkanunk. A hátunk meghajlik, hájból és zsírból sűrű rétegeket növesztünk magunk köré, a füsttől arcunk bőre megszürkül és a nehéz, zsíros ételektől kipattogzik. Fogainkat a nikotin elsárgítja. Altatóval fekszünk, kávéval kelünk. Ráadásul szépítőszerekre költjük fizetésünk jelentős hányadát. Mi mást tehetnénk? Régen ott volt a nap, a szél, a hó. Torna helyett a mosás, a gyomlálás. Fodrász helyett az esővíz. Aki naponta négyszer járt két teli vödörrel a kútról, s három, négy kölyökre mosott, vasalt, annak nem kellett se kondicionálóterem, se fogyasztógép, se szolárium. De hát hol van mindez ma már? És különben is. Ugyan ki vágyik kézzel mosni és tíz körömmel kaparni ki a földből az asztalravalót. Nem volt az élet akkoriban sem egészségesebb. Arról nem is beszélve, hogy menynyivel jobb dolog a kozmetikus finom és illatos szépítő- és fiatalítókencéivel bekenve, megmasszírozva, kitisztítva, a szoláriumtól barnán, ravasz festékektől koromfekete szempillával és szőke hajjal, a fogyasztógépek lemasszírozta megvékonyult derékkal az utcára kilépni. S gondolni, hogy néha, ha jó napunk van, fodrász, kozmetikus után, ha kialudtuk magunkat és a főnök se szekírozott halálra, néha, amikor a gyerek ötös dolgozatot írt matekból és elkészült a nagytakarítás, süt a nap, s a kosztpénzből sikerült kigazdálkodni egy csinos nyári ruhát, egyszóval minden szökőév ötödik hónapjának első hetében, amikor egy régen nem látott iskolatársunk arcán felragyog az őszinte irigység, s csak annyit bír mondani, hogy te azért jól tartod magad. Nos, az ilyen ritka pillanatokban úgy érezzük, hogy megérte. Mert semmi sem drága, csak lehessünk hat, csak öt, csak három évvel fiatalabbak. Mi, asszonyok. Soványak, teltek, szőkék és barnák. Mi, akik sokszor oly fölöslegesen szórjuk a pénzt, az időt. Azért nekünk se könnyű. Egyszerre lenni okosnak és szépnek. Közben gyereket nevelni, pénzt keresni, háztartást vezetni. De megmaradni jó anyának, munkaerőnek és feleségnek. Kedvesnek, vonzónak, fiatalnak. Ha belegondolok, akkor azért nekünk se könnyű. S ahogy múlnak az évek, úgy lesz egyre nehezebb. DOGOSSY KATALIN PINTÉR MÁRTA (MTI) FELVÉTELEI 2013