Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
1988-10-23 / 43. szám
Könyv SZTÁLIN Az igazat, csakis az igazat Montázsportré A bűnözők üldözésének jól ismert eszköze az úgynevezett mozaikkép. Ilyenkor egy vagy több szemtanú elmondása alapján lerajzolják a tettes arcát és így nagymértékben szorulhat körülötte az üldözők által vont hurok. Ehhez hasonló módszert alkalmaznak egyik legújabb könyvkiadónk szerkesztői, montírozva a Szovjetunióban és nálunk csak nemrégen közzétett és a nyugati sajtóban közölt, tehát a hazed nagyközönség előtt mindeddig ismeretlen Sztálin-irodalmat, illetve az abból kiemelt idézeteket. Ezt a Hruscsovtól Szolzsenyicinig terjedő, sokszínűen elfogult képalkotást azért látom helyesnek, mert alkalmat ad az összevetésre és szükségessé teszi az olvasói továbbgondolást; a felkeltett érdeklődés annak is utat nyithat, hogy ezeket a műveket egészében megismerhessük. Még az is az önálló ítéletalkotást segíti, hogy a kötetnek nincs tartalomjegyzéke, sem utólagos jegyzetanyaga; a tartalomjegyzéket jól helyettesíti a Sztálinnal kapcsolatos témáknak megfelelő nyolc fejezetre bontás, a szerzőkre vonatkozó adatokat pedig ügyes trükkel az idézett írások elé tették. A nálunk minden eddiginél körvonalazottabb Sztálin-portré közreadását az is segítette, hogy a három szerkesztő: Bokor Pál, N. Sándor László és Szaniszló Ferenc a magyar sajtó moszkvai tudósítójaként ismerte meg a szovjet társadalom politikai gondolkodásának különböző irányzatait. Minél többet tudunk a szocializmusellenes vezetésnek a ÉVEK ÉS HÁBORÚK Alekszandr Gorbatov emlékezései ... és megint arról a korszakról, amit Sztálin nevével kapcsolnak össze. Annak ellenére, hogy a memoáríró (amennyire emlékszem) talán mindössze háromszor írja le a jelképpé vált zsarnok nevét. Gorbatovnak és a könyvének a sorsa egyformán különösen alakult. Nézzük először a könyvét. A fordítás egy 1965-ös minisztériumi kiadás alapján készült, amiből arra következtethetünk, hogy a visszaemlékezés legalábbis a magyar fordítás megkezdésekor még ismeretlen volt a szovjet olvasóközönség előtt. Miért? A legvalószínűbbnek az látszik, hogy Gorbatov mindvégig nagyrabecsüléssel ír olyan, akkor még nem rehabilitált vezetőkről, mint az ártatlanul kivégzett Tuhacsevszkij, Jakir, Kamenyev vagy az öngyilkosságba kergetett Ordzsonikidze. Ami pedig az ő személyes sorsát illeti, Gorbatov, a három osztályt végzett szegény, babonás és vallásos parasztfiú egyre továbbképezve magát, és a katonai ranglétrán egyre magasabbra emelkedve, végigharcolta a polgárháborút, a második világháborút, a fasiszta Németország kapitulációja után pedig altábornagyként az akkor még nem megosztott Berlin katonai városparancsnoka lett. Volt azonban az életének három olyan éve, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott egész gondolkodásában, életszemléletében. 1938-ban letartóztatták, s azon kevesek közé tartozott, akik nem vallottak hamisan sem önmaguk, sem mások ellen, és ennek ellenére túlélték, az ő kifejezését idézve, „bestiális kínzásokat”. Túlélte a kolimai fegyenctábor poklait, és 1941-ben, a háború elején ritka kivételként szabadon engedték, és ha minden magyarázat nélkül is, de visszakerült a katonai vezetésbe. Íróként is igaz és önmagához hű embert ismerhetünk meg benne. „Gorbatovot csak a sír változtatja meg” — mondta Sztálin róla, amikor a második világháború idején a tábornok ragaszkodott a főparancsnokság utasításának megváltoztatásához. Kegyosztó kedvében lehetett a Gazda, mert Gorbatov ezt is túlélte. (Európa) Cs. I. kedő síkvidéki magyar falvak és kisvárosok minden rendű és rangú írójától közöl verseket, novellákat. Örömteli újdonság, hogy a kötet — kis utánajárással — itthon is megkapható. A karcsú könyv huszonnyolc „lakója” a helyi írótársadalom közép- és főleg ifjú nemzedékének tagja. A legidősebb, Balogh Miklós ötvennégy, a legfiatalabb, Bundovics Judit huszonnégy éves. Írótársadalom — mondom nyomatékkal —, mert tessék elképzelni, a Szovjetunió e parányi tájegységén működik az ungvári Nyelvművelők és Irodalombarátok Drávai Gizella Köre, a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Magyar Irodalmi Klub, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub és ki, tudja, még hány másik egyesület. Az is említést kíván, hogy a bemutatkozók jelentős része kereső foglalkozását tekintve nem hivatásos literátor, hanem kolhoztag, óvónő, dekoratőr, tanár, idegenvezető, mérnök, vasbetonszerelő. Kicsi és nagy konfliktusok egyaránt beleférnek a tizenkét elbeszélésbe, a száznál több versbe. A hazai olvasó számára — ha meg is jegyez egy-egy karakteresebb írást, mint például Dupka György Reflexiók a munkácsi vár fokán című költeményét — e bemutatásnál a neveknél is fontosabbak a tartós benyomások. Hogy errefelé a városból hazatérőkre innen is, onnan is ráköszönnek az emberek, hogy a falusi padlások még ma is sok érdekes olvasnivalót rejtenek, hogy az anyagi ambíciók itt is különböznek: a kisember hűtőszekrényre takarékoskodik, a „menő” sofőr plafonig mintás csempét rakat a fürdőszobájába, hogy milyen nagy szó, ha a helyi egyetemista igazi nagyvárosba, pláne Kijevbe mehet szakmai gyakorlatra. Híradás ez a kötet egy sajátos életformáról, egy alig ismert mikroklímáról, s arról, hogy akiket a sorsuk ebbe a környezetbe helyezett, milyen fontosnak érzik a ragaszkodást magyar mivoltukhoz. (Kárpáti Kiadó) Köröspataki Kiss Sándor adott művében erős társadalom- és korkritika is megnyilatkozik. Ez idáig elég „hervasztóan” hangzik, de a valóban karakteres stílus, a markáns arculatú közelítésmódok elhessegetik „az unalom tátongó vízilófejeit”. Az oly sokszor felhasznált levélfoszlányok kivetítik a hősök szorongásait. Egyetlen jellemző, bizarr részletet idézek belőlük: „Különös dolog, doktor úr, hogy addig vártam, amíg összegyűl az az altatómennyiség, melynek segítségével megfuthatok a nevetségesség, a gyávaság, a megaláztatás elől, s most, hogy együtt van, hogy immáron csak tőlem, csakis tőlem függ a felhasználása, amikor immár minden okom megvolna rá, hogy ne halogassam tovább a minden részletében kigondolt szertartást, érzem, hogy kinőnek a karmaim ...” (Euró-Pa) Szentgáli Zoltán történetéről, annál inkább bízhatunk abban, hogy a kisebb-nagyobb hatáskörű zsarnokoknak ez a gyilkos kártyapartija — most már a cinkelt lapok felfedése után — ne legyen még egyszer lejátszható ... (Magyar Hírlap Könyvek) Császár István ÉVGYŰRŰK Almanach A József Attila Alkotóközösség ötezer példányban megjelent antológiája a Kárpátok lábánál elhelyez- Gálos Magda JUSTH ZSIGMOND MŰVELŐDÉSPOLITIKAI TÖREKVÉSEI AUGUWIN WJZJJBA •MirotSiK MENEDÉKEK - Augustin Buzura regénye A cím és a finom női arcot ábrázoló borító lélektani regényt sejtet. A Menedékek árnyalt vonalakkal rajzolt, epikussá stilizált analízissor, önelemzések gördülékenyen olvasható hálózata, s egyben riasztó látomás a XX. század végének emberéről. Az elidegenedésről szóló filozofikus példázatként is felfogható. Víziói kissé nyomasztó szürrealista álomra emlékeztetnek, s az egzisztencializmus, főként Camus eszméit jelenítik meg egy abszurd történet keretében. Az ismert román író sokadik, magyarul is ki- KUDLIK JÚLIA , annyim,. ©8 JUSTH ZSIGMOND MŰVELŐDÉSPOLITIKAI TÖREKVÉSEI Konrádyné Gálos Magda könyve A múlt századvég érdekes és jelentős alakja volt Justh Zsigmond (1863—1894). Irodalmi és művészeti ambíciók fűtötték; dzsentriszármazása és arisztokrata rokonai ellenére, valamint földbirtokos létére is a kulturális haladás híve és tevékeny közreműködője volt. Fennmaradt Naplófeljegyzései kortörténeti dokumentumok. Birtokának központjában, Pusztaszentornyán megalapította parasztszínházát, amely hazánkban egyedülálló kísérlet e téren. A szerző könyvében a parasztszínház megalapítása előtti kulturális kísérletekről is beszámol; ilyenek voltak az arisztokrata ifjakkal megalapított Vitatkozó Társaság (Debating Society), valamint a Műpártoló Egyesület megalapítása. Ezek egyike sem bizonyult hosszú életűnek. Ezek után kezdett Justh foglalkozni a parasztsággal, annak kulturális felemelésével, megalapítva a parasztszínházat. Előbb görög mintára nyitott színházarénát építtetett, majd azt saját tervei szerint átalakította fedett színházzá, ő maga volt a színháznak műsorösszeállítója, rendezője, díszlet- és jelmeztervezője. A műsort a világirodalom klasszikusaiból állította össze, Szophoklésztől Shakespeare-en és Moliére-en át Beaumarchais-ig. Több saját darabját is előadatta, de kora népszínműirodalmából csak Tóth Ede Falurosszát játszották. Nem műparasztokat akart színpadra állítani, hanem a klasszikusokkal megismertetni parasztjait, a színészeket éppúgy, mint a nézőközönséget. A Szabó Ferenc szerkesztésében Békéscsabán megjelent elegáns kivitelű könyvben a szerző tudományos alapossággal elemzi, és olvasmányosan adja közre Justh Zsigmond művelődéspolitikai törekvéseit. (Új Auróra Kiskönyvtár) Cenner Mihály HA AZ EMBER ELMÚLT ANNYI Kudlik Júlia tornái Kedves Asszonytársaim! Ha már elhatározták, hogy elspórolnak néhány percet a maguk és egészségük számára, kezdjenek neki! Gondjaikat függesszék fel, a telefont és a családot „halkítsák le” és RAJTA! — írja Ha az ember elmúlt annyi című könyvében Kudlik Júlia. A könyvnek tulajdonképpen egyetlen hibája az, hogy drága. Persze, ma