Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
1988-12-04 / 49. szám
VENDÉGMŰVÉSZ Az Operaház balettegyüttesében mint gyakorlatvezető balettmester dolgozik Pierre Dobrievich, a Monte-Carlóban élő táncművész. EMLÉKTÁBLA A Károlyi Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában felavatták Károlyi Mihály emléktábláját. A táblánál Czomba Imre igazgatóhelyettes és Karig Sára, a Károlyi Mihály- Társaság titkára, lapunk munkatársa helyezett el koszorút. KIÁLLÍTÁS Az Idegenforgalmi Propaganda- és Kiadóvállalat galériájában 60. születésnapja alkalmából megnyílt Takács Erzsébet Munkácsy- és SZOT-díjas szobrászművész kiállítása. A tárlatot Baranyi Ferenc költő nyitotta meg. IPARMŰVÉSZET Az IDEA-bázisban (az IDEA Iparművészeti Vállalat bemutatótermében) megnyílt Lázár Iza textiltervező iparművész és Hídvégi Tamás belsőépítész kiállítása. KUBAI ELISMERÉS A Kubai írószövetség díszoklevéllel ismerte el Dobos Évának, Simor Andrásnak és Tóth Évának a kubai irodalom magyarországi népszerűsítéséért végzett munkáját. Az okleveleket Waldo Leyva, a szövetség elnöke adta át. Képünkön Tóth Éva költő, műfordító, lapunk világirodalmi rovatvezetője. ESKÜTÉTEL SZŰCS JENŐ MEGHALT A halál letaglóz. Van halál, amelynek egy országot kellene letaglóznia. Három hete, az Új Márciusi Front első nyilvános ülésén, a nyolc előadó közül Szűcs Jenő azt a levelét olvasta föl, amelyben kifejtette, miért nem akar előadást tartani. Délutánra már fáradtunk. Úgy esett, hogy Szűcs Jenő akkor jött le az elnöki pulpitusról, amikor én is kioldalogtam a teremből. Egy fotel két karfáján szívtuk a cigarettát az előcsarnokban. Rákérdeztem. Mondta. A hangszórókból fémesen csengett az éppen akkor felszólaló hangja. Körülöttünk duruzsoltak az emberek. Szűcs Jenő mondta. Ötperces esszében megfogalmazva azt, amit mindnyájan érzünk, lidércálmainkban. A „nincsen remény” nem a költőzseni látomása volt, nem „az emberfaj sárkányfog-vetemény” analógiája, annál most súlyosabb: Kelet-Európa történelmi törvényszerűsége. Szűcs Jenő vaslogikájával megfogalmazva. Szerkesztőként vagy húsz évvel ezelőtt találkoztam először írásával: A nemzeti ideológia középkori historikuma. Kedvelte az ilyen szaktudományos címeket. Szaktudós volt. Szakmájából kovácsolta ki a mindenséget, amihez mérni kellene magunkat. Nem gyakori, nem rendszeres találkozásainkból van róla egy képem: hatalmas teste hátradől a karosszékben, hosszú keze belecsapol a levegőbe. Nem a mutatóujját emeli, mint József Attila, hanem a tenyerét. A ritkán szólalók közé tartozott Talán jobban bízott az írott szóban. De ha megszólalt, elnémult körülötte locsogó-fecsegő értelmiségi bandánk. Körünkben ő volt az abszolút tekintély. Csak Magyarországról gondolkodott. Kelet-Európáról. Európáról. A világról. Az összefüggésekről, melyek a történelmet teremtik. Melyekben egy ország él és élni kénytelen. Ha szerepelne a lexikonokban, történésznek neveznék. Az volt. A jelenre köszörült kérdéseinkben is. Akkor is, amikor a pulpitusról elmondta, miért nem tud jövőt ígérni a jelennek. Akkor is, amikor ezt mégis elmondta. Ezért nem volt csak történész. A halál fölerősíti a hangsúlyokat. A hirtelen halál megszázszorozza. Mégis le kell írni, amit sokan, sok éve tudunk. Szűcs Jenő nemzedékünk legjelentősebb gondolkodója volt. A legnagyobb mi közülünk. És most? Nélküle maradtunk. Gyurkó László A Minisztertanács új elnöke, Németh Miklós és az új államminiszter, Nyers Rezső a Parlament Nándorfehérvár-termében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt: Grósz Károly, az MSZMP KB főtitkára és Kállai Gyula, a HNF ÖT elnöke. FÖLDI IMRE, MANEK ATTILA (MTI) ÉS SÁFÁR TIBOR. SÁRKÖZI MARIANNA FELVÉTELEI □43