Új Tükör, 1989. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)
1989-07-02 / 27. szám
t ne, ez nem kétséges. Mert például egy ilyen sátortetős, a meteorológiai jelzőszekrényekre emlékeztető frizsiderből — aminek a csúcsán kis zászlócska is leng — még a baromfihúsból összepépelt magyar párizsi is jobban este, nem beszélve azoknak az írásoknak a színvonaláról, amelyek ilyen asztali lámpák fénye mellett, ilyen áramvonalas íróasztalok lapján születhetnének. Ha jelen hangvételem kissé ironikus, az pusztán a véletlen műve, és semmiképpen sem az olasz tárgyak tehetnek róla. Az a fölényes magabiztosság sugárzik belőlük, ami nem ismer rossz anyagot, kényelmes slamposságot, és ami a tárgyakat nemcsak használati értékkel szereli fel, de mindig divatkellékekké is avatja őket. Itt nem a lámpát, az íróasztalt láthatjuk, hanem egy lámpát,így íróasztalt, amelyik praktikussága mellett az aktuális formadivatot, (létező vagy csupán sugallni kívánt?) korszellemet is képes tükrözni. Hogy a tökéletességnek ez a magától értetődő természetessége milyen érzéseket kellhet ma Magyarországon, gondolom, fölösleges taglalni. Mi gyakran a Pepsi-érzésben is csak odáig jutunk el, hogy képtelenek vagyunk a kólásüveg kupakját lecsavarni. Torma Tamás velik a figyelmet, amelyik az univerzummal érintkezik. A természetes tehát csak első látásra tűnik földhöz ragadtnak, egyszerű is egyben, és érte a legintenzívebb bizonyítékokat valóban a helyiség középpontjában lévő kaleidoszkóp szolgáltatja. Ebben három trapéz alakú tükör sokszorozza meg a képet, azt a képet, amelyet egy fakorongon mozgó laterna magica ad. A hatás lenyűgöző. Kétszer ugyanazt nem láthatjuk, és mintha mikroszkópba néznénk, a látvány a mikrokozmosz megismételhetetlen színeivel és formáival kápráztat el. Olajos külön leleménye, hogy a gyerekkorunk búcsúiból még felrémlő kaleidoszkópot továbbfejlesztette: a trapéz alakú tükörlapok szűkülése ugyanis térhatású látványt ad. Olyat, mint egy sejt szerkezete? Esetleg egy hópihéé? Inkább mint cseppben a tenger. Tordasi Adámikum Salamon arcképcsarnoka. Amint tudatos, mégis érzéki a soksok virágcsendéletet is felvonultató tárlat egésze. Nemcsak a kertek fáinak, virágainak, régi korok házainak, nemes urainak képei a dokumentumok. Emlékkép maga az egész kiállítás: fiatal művész állít emléket egy divatjamúltságában nagyon is időszerű, ecsettel filozofáló tradicionális festőmagatartásnak. Szegő György GODZILLA A MECHAGODZILLA ELLEN Japán film Ritka szerencse, hogy a meghökkentő ötletekkel bármikor előrukkolni képes magyar címadás most tehetetlennek bizonyult: a néző legalább nem vesz zsákbamacskát. A fantáziadúsnak a legjobb jóindulattal sem nevezhető filmcím ugyanis ezúttal pontosan fedi a lényeget. A semmilyen megpróbáltatástól vissza nem riadó megszállottak és a tengernyi szabadidejüket valahogy elütni szándékozók kivételével mindenesetre senkinek sem ajánlanám ezt a japán gyártmányú filmszörnyet. A sci-fi filmek hosszan tartó divatját meglovagoló munka fájdalmasan zagyva keveréke a mozgóképesített ősi és modern mítoszoknak. A japán hitvilág sárkánycsászára és a dodonai jóslatok beteljesüléseként a semmiből támadó őslénytani szörnyek élethalálharca elevenedik meg a vásznon. Ráadásul a gigászok csatájába még egy harmadik, a földi élet elpusztításán fáradozó csillagközi lények alkotta gépmonstrum is belekeveredik. Az emberek pedig ide-oda rohangálnak a „kő kövön nem marad” párbajt folytató godzillák és ellengodzillák között, lézersugarak és bombák kereszttüzében. A fejüket még a széles vászon tetejébe is beverő óriáshüllők egyébként ügyet (és sziklákat) sem vetnek a kíváncsi és jóindulatú tudósokra. Talán mérhetetlenül magas IQ-juk bizonyítéka, hogy nem bántják a halandókat? Hogy sok más kérdésre sem kapunk választ a film végéig, végül is édesmindegy. Ami a fő: a filmtörténet egyik legrosszabb tudományos-fantasztikus filmjét mutatták be nálunk. Gáti Péter csak a Kezek a város felett, A Mattei-ügy, a Kiváló holttestek, a Krisztus megállt Ebolinál vagy a Három fivér című filmekre — azokat az öszszefüggéseket kutatja, melyek túlmutatnak a melodrámán, a látványos kalandon, és a társadalomban, az állam és az igazságszolgáltatás, a hatóság és az állampolgár viszonyában gyökereznek. Most látható, Gabriel García Márqueznek, a Száz év magány Nobel-díjas kolumbiai írójának „legirodalmibb” regényéből forgatott filmje azonban csalódást okoz. Pedig Rosi mindent „beleadott”. Az európai viszonylatban hatalmas, nyolcmillió dolláros költségvetésű Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája részleteiben szép, kiemelkedő színészi teljesítményekben bővelkedő alkotás. Szereposztása valóságos nemzetközi sztárparádé olyan nevekkel, mint Gian Maria Volonté, Irene Papas, Ornella Muti, Rupert Everett, Lucia Bosé vagy a két művészcsemete, Anthony Delon és Carolina Rosi. A Kolumbiában játszódó történet középpontjában egy „becsületbeli" gyilkosság áll. A városka lakói nem avatkoznak közbe, hagyják bekövetkezni a tragédiát, anélkül, hogy tudnák, bűnös-e vagy ártatlan a kiszemelt áldozat. Mindezt a morális gyávaság nevében teszik, melyet a megvédelmezendő becsület mítosza igazol. Márquez nemcsak a fizikai, hanem minden olyan ideológiai erőszak ellen is szót emel, amely nem rendelkezik kellő erkölcsi alapokkal. Kisregénye a stílus feszessége és az indulatmentes tárgyszerűség következtében válik vádirattá. Rose mágikusan egyszerű, sejtelmesen realista remekműből fényesre fotografált, szemzsibbasztó melodrámát rendezett. Ebben a színpompás, látványos operai nagyjelenetekben bővelkedő filmben a jövő, a múlt és a jelen idő különös feszültségét a szokványos ,visszapillantásos" szerkesztés hivatott megteremteni. A túlzott érzelmesség és a múlt századi romantika megidézése pedig helyenként már szinte bocsánatossá teszi a gyilkosságot és a város lakóinak passzivitását, cinkos közömbösségét. Hollós László □ 3 OLAJOS GYÖRGY MUNKÁI Stúdió Galéria Kaleidoszkóp — hirdeti a cím, és akinek esetleg nem tűnik fel, ez el is árulja, melyik tárgyát tartja Olajos György ezen a kiállításon a legfontosabbnak. Nem mintha a többi látványa mellett megérintetlenül lehetne elmenni — szívet melengetően természetes mindegyik —, de az alkotó számára a legújabb a leglényegesebb. Természetesség — ez az Olajos munkáival kapcsolatos kulcsszó. Természetes anyagok — mindenekelőtt fa, gyönyörű mintázatú kövek, üveg foncsorozva és foncsor nélkül — és mindez a kézművesség magától értetődő egyszerűségével tárgyakká alakítva. Gyerekjátékok készülhettek valaha így — az ember átlátja ugyan egyszerűségüket, mégis tudja, elkészítésükhöz szakember kell. Ebből a szorosan vett természetelvűségből alán csak a korábbi tükrös muncák képét őrző fotógúlák lógnak ki, és ez nem is baj, mivel a természetességen belül arra a dimenzióra te SALAMON GYÖRGY FESTMÉNYEI Mednyánszky Terem „Időszerű", különös, ellentmondást is magában rejtő szókapcsolat ez. „Szer" szavunk eredete az idők kezdetéig nyomon követhető. Képek is vannak, amelyek a múltba vezetnek. Tradíciókat őrző képet festeni, különösen hagyományos technikákkal, ma újra időszerű. Mert az emberi emlékezet a rohanva változó időben egyre inkább lyukas szitának tűnik. Szerét kell ejtsük, hogy valahogyan megragadhassuk a múltat, az időt. Salamon György képei eltűnő kerteket, falusi templomokat és kicsi házakat, ódon szobabelsőket és patinás hangulatú műteremsarkokat tárnak a néző elé. Tradicionális festői univerzumot láthatunk, mégis időszerűen regionális világot: alföldi vagy elfelejtett Pest környéki falvak zugait. Olyan múlandó környezetfragmentumok ezek, amelyeket mármár teljesen felfalt a városvilág. A festő képeinek egyéni világát állítja szembe a gyakran arc nélküli divatpiktúrákkal és a még inkább arculat nélküli nagyvárossal. Színeinek Munkácsyra emlékeztető súlyában, a gyakran nyugtalan felületekben érezni lehet. Salamon György számára a festés maga az élet. Olyan tevékenység, amellyel saját és mások, sőt az egész világ arcát fürkészheti. Mégis alig akad kortársi portré. Mintha diagnózist láttatna ez a hiány: a ma tömegemberéről már alig lehet portrét festeni. Salamon inkább történelmi arcképcsarnok megfestésébe kezdett, amelynek az alakjaiban néha mégis magunkra ismerhetünk. Tudatosan létrehozott, regionális értékeket hordozó panop EGY ELŐRE BEJELENTETT GYILKOSSÁG KRÓNIKÁJA Francia-olasz-kolumbiai film Francesco Rosi a politizáló, megvesztegethetetlen rendezők közé tartozik. Alkotásaiban — gondoljunk NINCS KEGYELEM Amerikai film A kímélet és a megbocsátás teljesen ismeretlen fogalmak abban a könyörtelen világban, ahová Richard Pearce rendező izgalmas és fordulatos bűnügyi története kalauzolja el a nézőket. Egy előre bejelentett gyilkosság ... K. Pezzeta: hűtőszekrény Olajos György alkotása Salamon György: Pipacsok