Turista Magazin, 1984 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

reméltóbb, egyben legérintetlenebb hegysége, másrészt ősidők óta ösz­­szefüggő erdőterület. Védelmét a környező nagyipar szomszédságában környezetszabályozó szerepe, valamint kora, sajátos, érdekes szerkezete, földtani felépítettsége, felszíne, természeti és gazdasági értékei is in­dokolják. Ez teszi mind vonzóvá, adja páratlan hegyvidéki hangulatát. A Bükk középső része zömében földtörténeti ókori, középkori képződ­mény. Peremén fiatal, harmadkori üledékes kőzetek vannak. Fő jelleg­zetességét a fennsík adja. A Garadna-patak hosszú szurdokvölgye szeli ketté, Nagy- és Kis-fennsíkra. Az előbbi 8 km-es szélességével, 20 km­­es hosszúságával, hazánk legnagyobb összefüggő, 800—900 m fölé emel­kedő fennsíkja. Peremén magas hegyek vannak: Bélkő, Tarkő, Peskő, Vöröskő stb. Hasonlóak a Kis-fennsík, a Garadna-, Szinva-völgy „kö­vei” is: Fehérkő, Köpüskő, Magaskő, Buzgókő stb. A hegység belseje karsztos mészkőtönk, de mégsem sivár, nem egyhangú. Rövid, kurta bércek, széles hátak, szűk víznyelők, zsombolyok, töbrök, mezők válto­gatják egymást. Nyári deleken tűz a nap, de este már hűvös van. A Bükk-fennsík gaz­dag növény- és állatvilágával a Bükk egyik legszebb része, amely bükk­­erdeivel, kaszálórétjeivel, a szegélyező „kövekkel”, a magashegységek hangulatát kelti a látogatóban. A mészkő belsejében közel félezer bar­langot, üreget, ritka földtani képződményeket rejteget a mélység. Ha­zánkban 1961 óta (ma is) minden barlang védett, így a Bükk barlang­jai is. Világhírük az ősemberkutatás bölcsőjével, a lillafüredi Szeleta­­barlanggal kezdődött. 1910-ben a répáshutai Bálla-, majd 1932-ben a cserépfalusi Subalyuk-barlang vonta magára a figyelmet neandervölgyi embercsontmaradványaival. A Szalajka-völgy felett, az Istállóskő bar­langjában nemzetközileg is jelentős kő- és csonteszközöket találtak a ku­­­­tatók. Az ősember tűzhelyét ismét kiemelték, az most Budapesten, a Természettudományi Múzeumban található. Két barlang azonban szabadon látogatható a Bükkben: 1. a lillafüredi István-forrás cseppkőbarlang­ figyelemre méltó érdekessége, hogy lét­rejöttében az alulról, forrásszerűen feltörő vizeken kívül a gázoknak, gőzöknek is szerepe volt. Szép képződményei a „mammutfogsor, óriás vízesés, tordai hasadék” stb.). 2. Petőfi Sándor-mésztufabarlang — a Palotaszálló függőkertje alatt nyílik, a Szinva nagy vízesése közelé­ben. Abban a hatalmas, közel 60 m vastagságú édesvízi mészkő- (mész­tufa-) -tömbben, amelyet előbb az Ős-Szinva, majd a mai hideg vizű Szinva rakott le, hosszú évmilliókon keresztül. A barlang nemzetközi jelentőségű érték. Világszerte a több tízezer bar­langból mindössze négy a mésztufa barlang. A három külföldi csak járatszerű üregekből áll, ez viszont csipkefinomságú édesvízi képződ­mények olyan sorát mutatja, mint az „Északi fény”, a „Szívfülke” stb. Bükkalja, Bogács, Kács, Cserépfalu, Cserépváralja, Szomolya községek határában „kaptárkövek” láthatók, amelyek utóvulkáni tevékenység nyo­mait őrzik, kúp és süveg alakú lávakiszüremlések. Ezek egyúttal kultúr­történeti értékek is, mert külső falukra fülkéket faragott az a nép­csoport, amely a IX—XII. században itt élt. Tagjai a balkán—macedó­niai területről menekültek ide, és belterjes méhészkedést folytattak, ők voltak a mai Bükkalja kert-, szőlő- és gyümölcskultúrájának meg­teremtői, egyúttal Eger város alapítói is. Eger latin neve róluk Agria. Gazdag a Bükk ősmaradványokban is. A hajdani szarmata korú flóra bizonyítékai az érdekes levél-, és megkövesedett fatörzsmaradványok. Víztani értékeiből csak a fontosabbak: Hámori-tó, amelyik a hegység egyetlen természetes tava. A Szalajka-völgy sziklaforrása egyetlen . A tájvédelmi körzetek művelt területeket: szántókat, szőlőket, gyü­mölcsösöket, településeket, üdülőtelepeket is magukba foglalnak. A táj­védelmi körzet nagysága igen változó, nincs területnagysághoz kötve. Ha egy természeti értékekben gazdag terület védetté nyilvánításakor a települések, üdülőterületek nem hagyhatók ki vagy jelentős a meg­művelt terület aránya, nem természetvédelmi területként, hanem táj­védelmi körzetként kerül sor a védetté nyilvánításra. A tájvédelmi körzetek alkalmasak arra, hogy az ember természetes és művi környezetét egységes keretben, harmonikusan fejlesszék. A tájvédelmi körzet rendeltetése: a táj vagy a tájrészlet természetes és mesterséges alkotóelemeinek olyan harmonikus egyensúlyban tartá­sa, hogy a tájrészlet szép tájképi megjelenése és kedvező természeti adottságai a gazdálkodással, településfejlesztéssel, üdüléssel és idegen­­forgalommal se változzanak meg kedvezőtlenül, a tájvédelmi körzet területén levő természeti és kultúrtörténeti értékek (a természetvédelem tárgyai: a ritka vagy különleges növény- és állatvilág, vizek és geo­lógiai alakzatok) és a fennmaradásukhoz szükséges zavartalan élő­helyek stb. megőrzése és fenntartása; a tudományos kutatásokhoz szük­séges zavartalan természeti körülmények biztosítása; az oktatás, isme­retterjesztés, közművelődés elősegítése és a természetvédelem népszerű­sítése; a gyönyörködtetés, a felüdülés, az üdülés, a turizmus és az ide­genforgalom elősegítése. A különböző jellegű tájvédelmi körzetekben felsoro­lt rendeltetések közül egyik vagy másik fontosabb lehet, és a tájvédelmi körzet ren­deltetése más is lehet. A tájvédelmi körzetek rendeltetését a védetté nyilvánító határozat tartalmazza. A tájvédelmi körzetben a táj jellegét, szépségét nem zavaró gazdasági és egyéb tevékenység megengedett. Elsősorban a természeteshez közel álló gazdálkodási módok (erdő-, legelő-, rét- és nádgazdálkodás) felelnek meg leginkább a természetes növényzet és állatvilág fenntartásának. A védettséget kimondó határozat meghatározza és nagy vonalakban sza­bályozza a tájvédelmi körzetben végezhető gazdasági és egyéb tevé­kenységet és annak módját. A tájvédelmi körzetek létesítése a természeti értékek védelmén túl az ember természetes környezetének a védelmét is szolgálja és ezért a környezetvédelem fontos része. Valamennyi természetvédelmi egység közül a tájvédelmi körzetben a legkevésbé szigorúak a védelmi előírások, tehát a körzetek a turizmus és az idegenforgalom számára igen fontos területek. NEMZETI PARK Nemzeti park az országra jellemző, kevéssé módosított táj vagy tájrész­let, amelyet tájképi jellegzetességének és kedvező természeti tulajdon­ságainak, valamint természeti és kultúrtörténeti értékeinek megóvása és fenntartása érdekében az OKTH elnöke az illetékes miniszterekkel (országos hatáskörű szerv vezetőjével) egyetértésben, nemzeti parknak kijelöl és védetté nyilvánít. A nemzeti park egy vagy több, érintetlen vagy kevéssé módosított ökológiai rendszert tartalmaz, természeti és kultúrtörténeti értékekben az ország egyéb területeinél gazdagabb. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a nemzeti parkok egy­séges értelmezése érdekében előírásokat dolgozott ki, amelyek betartá­sa feltétele annak, hogy egy nemzeti parkot felvegyenek az IUCN lis­tájára. Ezek az előírások: 14 3

Next