Turista Magazin, 1984 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
reméltóbb, egyben legérintetlenebb hegysége, másrészt ősidők óta öszszefüggő erdőterület. Védelmét a környező nagyipar szomszédságában környezetszabályozó szerepe, valamint kora, sajátos, érdekes szerkezete, földtani felépítettsége, felszíne, természeti és gazdasági értékei is indokolják. Ez teszi mind vonzóvá, adja páratlan hegyvidéki hangulatát. A Bükk középső része zömében földtörténeti ókori, középkori képződmény. Peremén fiatal, harmadkori üledékes kőzetek vannak. Fő jellegzetességét a fennsík adja. A Garadna-patak hosszú szurdokvölgye szeli ketté, Nagy- és Kis-fennsíkra. Az előbbi 8 km-es szélességével, 20 kmes hosszúságával, hazánk legnagyobb összefüggő, 800—900 m fölé emelkedő fennsíkja. Peremén magas hegyek vannak: Bélkő, Tarkő, Peskő, Vöröskő stb. Hasonlóak a Kis-fennsík, a Garadna-, Szinva-völgy „kövei” is: Fehérkő, Köpüskő, Magaskő, Buzgókő stb. A hegység belseje karsztos mészkőtönk, de mégsem sivár, nem egyhangú. Rövid, kurta bércek, széles hátak, szűk víznyelők, zsombolyok, töbrök, mezők váltogatják egymást. Nyári deleken tűz a nap, de este már hűvös van. A Bükk-fennsík gazdag növény- és állatvilágával a Bükk egyik legszebb része, amely bükkerdeivel, kaszálórétjeivel, a szegélyező „kövekkel”, a magashegységek hangulatát kelti a látogatóban. A mészkő belsejében közel félezer barlangot, üreget, ritka földtani képződményeket rejteget a mélység. Hazánkban 1961 óta (ma is) minden barlang védett, így a Bükk barlangjai is. Világhírük az ősemberkutatás bölcsőjével, a lillafüredi Szeletabarlanggal kezdődött. 1910-ben a répáshutai Bálla-, majd 1932-ben a cserépfalusi Subalyuk-barlang vonta magára a figyelmet neandervölgyi embercsontmaradványaival. A Szalajka-völgy felett, az Istállóskő barlangjában nemzetközileg is jelentős kő- és csonteszközöket találtak a kutatók. Az ősember tűzhelyét ismét kiemelték, az most Budapesten, a Természettudományi Múzeumban található. Két barlang azonban szabadon látogatható a Bükkben: 1. a lillafüredi István-forrás cseppkőbarlang figyelemre méltó érdekessége, hogy létrejöttében az alulról, forrásszerűen feltörő vizeken kívül a gázoknak, gőzöknek is szerepe volt. Szép képződményei a „mammutfogsor, óriás vízesés, tordai hasadék” stb.). 2. Petőfi Sándor-mésztufabarlang — a Palotaszálló függőkertje alatt nyílik, a Szinva nagy vízesése közelében. Abban a hatalmas, közel 60 m vastagságú édesvízi mészkő- (mésztufa-) -tömbben, amelyet előbb az Ős-Szinva, majd a mai hideg vizű Szinva rakott le, hosszú évmilliókon keresztül. A barlang nemzetközi jelentőségű érték. Világszerte a több tízezer barlangból mindössze négy a mésztufa barlang. A három külföldi csak járatszerű üregekből áll, ez viszont csipkefinomságú édesvízi képződmények olyan sorát mutatja, mint az „Északi fény”, a „Szívfülke” stb. Bükkalja, Bogács, Kács, Cserépfalu, Cserépváralja, Szomolya községek határában „kaptárkövek” láthatók, amelyek utóvulkáni tevékenység nyomait őrzik, kúp és süveg alakú lávakiszüremlések. Ezek egyúttal kultúrtörténeti értékek is, mert külső falukra fülkéket faragott az a népcsoport, amely a IX—XII. században itt élt. Tagjai a balkán—macedóniai területről menekültek ide, és belterjes méhészkedést folytattak, ők voltak a mai Bükkalja kert-, szőlő- és gyümölcskultúrájának megteremtői, egyúttal Eger város alapítói is. Eger latin neve róluk Agria. Gazdag a Bükk ősmaradványokban is. A hajdani szarmata korú flóra bizonyítékai az érdekes levél-, és megkövesedett fatörzsmaradványok. Víztani értékeiből csak a fontosabbak: Hámori-tó, amelyik a hegység egyetlen természetes tava. A Szalajka-völgy sziklaforrása egyetlen . A tájvédelmi körzetek művelt területeket: szántókat, szőlőket, gyümölcsösöket, településeket, üdülőtelepeket is magukba foglalnak. A tájvédelmi körzet nagysága igen változó, nincs területnagysághoz kötve. Ha egy természeti értékekben gazdag terület védetté nyilvánításakor a települések, üdülőterületek nem hagyhatók ki vagy jelentős a megművelt terület aránya, nem természetvédelmi területként, hanem tájvédelmi körzetként kerül sor a védetté nyilvánításra. A tájvédelmi körzetek alkalmasak arra, hogy az ember természetes és művi környezetét egységes keretben, harmonikusan fejlesszék. A tájvédelmi körzet rendeltetése: a táj vagy a tájrészlet természetes és mesterséges alkotóelemeinek olyan harmonikus egyensúlyban tartása, hogy a tájrészlet szép tájképi megjelenése és kedvező természeti adottságai a gazdálkodással, településfejlesztéssel, üdüléssel és idegenforgalommal se változzanak meg kedvezőtlenül, a tájvédelmi körzet területén levő természeti és kultúrtörténeti értékek (a természetvédelem tárgyai: a ritka vagy különleges növény- és állatvilág, vizek és geológiai alakzatok) és a fennmaradásukhoz szükséges zavartalan élőhelyek stb. megőrzése és fenntartása; a tudományos kutatásokhoz szükséges zavartalan természeti körülmények biztosítása; az oktatás, ismeretterjesztés, közművelődés elősegítése és a természetvédelem népszerűsítése; a gyönyörködtetés, a felüdülés, az üdülés, a turizmus és az idegenforgalom elősegítése. A különböző jellegű tájvédelmi körzetekben felsorolt rendeltetések közül egyik vagy másik fontosabb lehet, és a tájvédelmi körzet rendeltetése más is lehet. A tájvédelmi körzetek rendeltetését a védetté nyilvánító határozat tartalmazza. A tájvédelmi körzetben a táj jellegét, szépségét nem zavaró gazdasági és egyéb tevékenység megengedett. Elsősorban a természeteshez közel álló gazdálkodási módok (erdő-, legelő-, rét- és nádgazdálkodás) felelnek meg leginkább a természetes növényzet és állatvilág fenntartásának. A védettséget kimondó határozat meghatározza és nagy vonalakban szabályozza a tájvédelmi körzetben végezhető gazdasági és egyéb tevékenységet és annak módját. A tájvédelmi körzetek létesítése a természeti értékek védelmén túl az ember természetes környezetének a védelmét is szolgálja és ezért a környezetvédelem fontos része. Valamennyi természetvédelmi egység közül a tájvédelmi körzetben a legkevésbé szigorúak a védelmi előírások, tehát a körzetek a turizmus és az idegenforgalom számára igen fontos területek. NEMZETI PARK Nemzeti park az országra jellemző, kevéssé módosított táj vagy tájrészlet, amelyet tájképi jellegzetességének és kedvező természeti tulajdonságainak, valamint természeti és kultúrtörténeti értékeinek megóvása és fenntartása érdekében az OKTH elnöke az illetékes miniszterekkel (országos hatáskörű szerv vezetőjével) egyetértésben, nemzeti parknak kijelöl és védetté nyilvánít. A nemzeti park egy vagy több, érintetlen vagy kevéssé módosított ökológiai rendszert tartalmaz, természeti és kultúrtörténeti értékekben az ország egyéb területeinél gazdagabb. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a nemzeti parkok egységes értelmezése érdekében előírásokat dolgozott ki, amelyek betartása feltétele annak, hogy egy nemzeti parkot felvegyenek az IUCN listájára. Ezek az előírások: 14 3