Turista Magazin, 1986 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7. szám

AHOL A TISZA SZABÁLYOZÁSA KEZDŐDÖTT A Széchenyi kezdeményezésére 1846- ban megindult Tisza-szabályozás a tiszadobi átvágással kezdődött. Leg­utóbb 1982-ben, a feljebb követke­ző Tiszadadán vágtak át egy kanyart. A Tiszának ez a szakasza egyelőre kevéssé ismert, pedig a legszebbek, legérdekesebbek közé tartozik. A polgári IV. Béla-hídtól is megköze­líthetjük a Tisza-gáton, amely Ti­­szadobig aszfalttal burkolt. A gátnál levő autóbuszmegállóhoz a Leninvá­­ros és Polgár között közlekedő já­rattal lehet eljutni. Az egész tájat keletről a Nyíregyháza—Ohat vas­útvonal szegélyezi. A Tisza-gáton vezető aszfaltutat vízügyi járművek, más gépkocsik csak vízügyi engedéllyel, használ­hatják. Gyalog vagy kerékpáron is mehetünk a gáton, amelyet a Tisza felől kellemes ártéri erdő kísér. A töltés másik oldalán „Bácska” nevű dűlőjén túl Tiszagyulaháza tűnik fel elsőként. Az árvízvédelmi gát meg­építése után 1904-ben kezdett be­népesedni. Nem háton épült, mint a környék régi falvai, hanem egy­kori ártéren, lapos területen. Hatá­rának értéke nagyon a vizektől függ. A „Bácska” nevét a jó termésekről kapta, amit főleg az aránylag közeli talajvíznek köszönhetett. De amikor ezt a kiskörei duzzasztás kissé meg­emelte, nagyon bizonytalan lett rajta a termelés, és alagcsövezéssel kel­lett a talajvízszintet leszállítani, hogy ismét jól teremjen. A Bácska után részben vízzel telt holtágak és „erek” darabolják a gát közelében elterülő legelőt. Ezen túl az erdős Urkomi homokdomb kö­vetkezik, amelyen az út keskeny aszfaltcsíkját öreg juharfák szegé­lyezik. A szép fasoron túl jobbról kisebb távolságban Széchenyi 1865- ben felállított emlékoszlopa emelke­dik, amelyet tisza- és juharfák vesz­nek körül. Az oszlop felirata a kö­vetkező : Két hatalom versenge soká e róna leírásán, Emberi szorgalom és a vizek ős eleme, Széchenyi lett a bíró, a Tiszát medrébe szorító, Szózata s a nagy tér­em szabad és a miénk. Közvetlenül az út mellett, almás­kert szélén áll a Tisza-szabályozás tervezőjének, Vásárhelyi Pálnak a szobra, amelyet a szegedi árvíz száz­éves évfordulóján, 1979-ben állítot­tak fel. A szoborhoz nagy dombor­mű csatlakozik, amely a szabályo­zásban részt vett kubikosok munká­jának állít emléket. Itt indult meg 1846. augusztus 27-én Széchenyi ka­pavágásával a Tisza-szabályozás. A közelben az erdős homokdomb észa­ki peremén áll Andrássy Gyula em­lékműve, három magas kőoszlopon egy rézgömb. 1909-ben állították Andrássynak a szabályozás körül szerzett érdemei elismeréséül. Az Urkomi dombon túl Tiszadob felé vezet a töltésen az út, amelyen a rév közelébe érkezünk. Itt pon­­tonhídon kelhetünk át a Tiszán és műúton juthatunk el a folyótól ma 8 km-re fekvő Tiszalúcra, amelytől a dobi átvágás elvitte a Tiszát. A megmaradt holtág a kiskörei duz­zasztás óta vízzel telt. Hídjától széd látvány tárul elénk a meder felett meredek parton álló községre, és még szebb a faluból a mélyen alat­tunk kanyargó, füzekkel szegélye­zett holtágra és a folyó új medréig nyúló, ártéri erdőkkel tarkított föl­dekre, legelőkre. Tiszadob nagy, módos falu. Házai­nak többségét az utóbbi évtizedek­ben átépítették, de néhány nádfe­­deles régi ház is van még benne. A falu közepén áll a Tubus-torony, egykor uradalmi magtár volt. Mű­emlék, ugyanúgy, mint a református templom, amelynek építési ideje is­meretlen, 1788-ban renoválták. A község legjelesebb épülete a soktor­­nyú Andrássy-kastély, amely a múlt század elején épült, eredetileg egy­szerűbb alakban. Ma gyermekváros, egyúttal a község kultúrházának és könyvtárának is helyet ad. A kas­télyról és szép parkjáról részletes ismertetés a TM 1985. évi 7. számá­ban jelent meg. A kastély alatt a Tisza eredeti szélességű holtmedre nyúlik el. Egye­nes szakaszát kajak-kenu pályának használják. A pálya mellett fekete dióból álló szálerdő kíséri a holt­ágat. Némelyik törzsre trópusi lián módjára kúszik fel a vadszőlő. Az ártérnek ez a Tiszadadáig nyúló vé­dett szakasza a Tisza mentének egyik legromantikusabb helye. Na­gyobb részét tölgyből, kőrisből álló erdő borítja, amelyet kisebb lucfe­­nyő ligetek is tarkítanak. Nyár vé­gén és ősz elején sok hamvas szed­ret találunk benne. Az erdőt sze­szélyesen kanyargó, vízzel telt holt­ágak tagolják, és helyenként üde rétek, kertek, szántóföldek teszik változatossá. Az ártér sok nagyvad és vízimadár tanyája. Vásárhelyi Pál szobra a kubikusok emlékművével Széchenyi emlékoszlopa A kubikusok emlékműve

Next