Turista Magazin, 1987 (98. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

nek és a Cook tömb méretei elég jelentősek. Keleti oldala a Grand Plateau-ról, 2200 méterről indul — lefelé 100 méter a platón —, s utá­na több mint 1600 m szintkülönbség. Nyugati oldal az Empress-ház, szin­tén 2200-ról indul. Déli fala — a Carolina face — a legnagyobb, 2500 m falmagasság. A Cook tömb leg­magasabb területe az alsó-, közép­ső- és felsőcsúcsokból álló, kb. 500 m hosszú csúcsgerinc. A hegy nehézségei az intenzív glaciális jelenségekből adódnak, a gleccserek rendkívül mozgékonyak, változóak. A 3—4 napos rendszeres csapadékos idő­­okozza az erős el­jegesedést (a hegy kb. Bulgáriának megfelelő délkörön van, de a glec­­­cserhatár 1000 méter körüli!), és biztosítja a tömeges jégutánpótlást, jégképződést. Ennek eredménye az intenzív jégmozgás: rendkívül sok jéglavina, függőgleccser, mozgó jég­felszín, rengeteg nagy és mély re­pedés a jégen. Viszont a finn és a jég remekül mászható! A negyedik nap délelőtt 11-kor indulok Halmos Erzsivel a Grand Plateau-n lévő menedékházba. Ma­rika, a feleségem addig — hátvéd­ként — az Unwin házban megvár. A találkozó rendezői az első 8 ki­lométeren terepjáró autóval elvisz­nek a Taman-gleccser melletti mo­rénafalig, kb. 1000 m magasságig. Fél egykor kezdjük a gyaloglást a Tasman-gleccser mellett a moréna tetején. Egy óra múlva lépünk rá a gleccser felszínére — borzalmas gleccserfelület. Hallatlanul sok moz­gó kő, jégtömb és sziklatömb fedi, kúsza, vad jégfelület. A Grand Pla­­teau-ról letörő, összetöredezett mász­­hatatlan, mintegy 500 méter magas jégnyelv mögött elkezdjük a kapasz­kodást fölfelé. Eleinte meddőhányó szerű kőtörmeléken megyünk, — két lépés előre, egy hátra — és a bakancsod máris teli kőporral —, majd nehezen járható, pázsitfüves, törékeny, sziklás gerincen. Szinte A Tasman-tenürr felől alacsonyan érkező felhőket szétszaggatják a hegyek A Mount C­ook felé haladunk a Linda gleccseren Élelmiszerszállító helikopter a Grand l’laleau-n

Next