Turisták Lapja, 1938 (50. évfolyam)

Budapest székesfőváros iskolai kirándulóvonatai. Vigassy Lajos

rövid történetét adja. Ezután következik az útvonal leírása, amely aprólékos gonddal kiterjed a megemlítésre érdemes nevezetességekre. Majd ismerteti a kirándulás fő célját: a várost, annak történetével együtt. Leírja a város nevezetességeit, mellékel egy térképet — kb. 1:15.000-es léptékben­­— a nevezetességek számozott feltüntetésével. Minden résztvevő már az iskolában megkapja az útmutatóval együtt vasúti jegyét, amely kijelöli a vasúti kocsi számát, esetleg annak meghatározott részét is. A szervezésnek gondja van arra is, hogy képzett vezetők álljanak az egyes csoportok élén, akik a rendelkezésükre álló rövid idő alatt szakszerűen tájékoztatnak. Érkezéskor e vezetők számozott táblával várják csoportjaikat. Elhelyezkedésüket a menetrendben lévő vázlat szintén feltünteti. A növendé­keknek szabad választásukra van bízva, hogy maguk gondoskodjanak élelmezésükről, vagy pedig a helyszínen fogyasszanak meleg étest. Utóbbi esetben ebédjegyet igényelhetnek. Az elmondottakból látható, hogy a vezetőség az egyes kirándulásokat nagy gonddal, hozzáértéssel és szeretettel is készítette elő. A kirándulások napja eddig rendesen szerda, vagy csütörtök volt. A vértesi kirándulás autóbusszal bonyolódik le. Ezen a kiránduláson alkalom van kisebb gyalogtúrákra is. Úgy gondolom azonban, hogy általában több turistatartalommal lehetne a kirándulásokat bővíteni. Több olyan vidék van, amely turistáskodásra alkalmas, így pl. Pécs mellett a Mecsek. Ha a turisták Abaligeten leszállanak a vonatról, akkor szép vándorlást ve­hetnek a Mecseken át Pécsre. Eger környékén a Nagyeged, Várkút és a Tárkányi tó a Vaskapuval az, ami egynapos kirándulás keretében elérhető. Vagy pedig Bélapátfalváról a Bélkő vidéke, a 800 m magas Bélkővel, igen érdemes a megtekintésre. — Sopronnál bekap­csolható a Károly-magaslat, a Daloshegy és a várhegyi kilátó, vagy a Nyires, a Muck kilá­tóval, vagy a Nagytómalom. — Tatabányáról könnyen megközelíthető Vitányvára, vagy a bánhidai Turul és a Szelimlyuk. — Vácról elég jól elérhető a Duna fordulója fölött emelkedő Naszály, melynek 652 m magas csúcsáról, a MTE által emelt kilátótoronyból nagyon szép körképben lehet részünk. •— Visegrádról alig egy óra alatt megközelíthető a BOTE mene­dékháza és a Nagyvillám kilátótornya, amelyet szintén érdemes felkeresni. Mivel Visegrádon elég szabad idő áll a kirándulók rendelkezésére, egy alkalommal magam is felvezettem nö­vendékeimet a Nagyvillámra, s nem volt okuk panaszkodni. Megéri a fáradságot az is, hogy az Esztergom mellett lévő Vaskapura felkapaszkodjunk. Ennek 106 m magas csúcsáról, — a MTE szép menedékháza mellől — érdekes kilátás nyílik a Gerecse vidékére, Esztergomra és az elszakított területek felé. Sőt még Esztergom előtt is több olyan állomás van, amely kiinduló pontul szolgálhat a Dunazug hegységben történő és Esztergomban végződő barangolásra. Pl. könnyű kirándulási lehetőséget nyújt Klastrom­puszta vidéke. Ugyancsak sok szép élményt ígér az ifjúságnak a Dobogókőre való kirándu­lás, ahol korszerű menedékház mellett páratlan kilátást is élvezhetnek diákjaink. De lehetne más vidéket is felkeresni, így Miskolc, Lillafüred, Görömbölytapolca vidéke, a Mátra Gyöngyössel és Paráddal, Kőszeg az Irottköves stb. alkalmas kirándulóhelyek. Mindez azonban csak vázlat, amely remélhetőleg idővel kidolgozásra kerül. Az ilyen turistakiránduláshoz azonban szükséges, hogy elegendő vezető álljon rendelke­zésre, mert harmincnál több diákot nem lehet jól kézbentartani. Nem tartom azonban két­ségesnek, hogy a fiatalabb tanárok, esetleg cserkésztisztek közül akad megfelelő számú vezető, hiszen túl sok turistára — legalább kezdetben — nem igen kell számítani. Ezeknek a túráknak lebonyolítását a következőképen képzeltem el. A diákságnak itt is szüksége van nyomtatott tájékoztatóra. Mivel pedig az eddigi, igen jól bevált útmutatókon toldozni nem volna kívánatos, ezért külön nyomtatott betétlapot lehetne mellékelni úgy, mint ahogyan a menetrendi tájékoztató is, mellékletként szerepel. E tájékoztató tartalmazza a túra célját, az oda és vissza vezető útvonalat — ez ne legyen azonos, ha csak egy mód is van rá, — az út megtételéhez szükséges időt — ez ne legyen több 4—5 óránál — azt, hogy van-e menedékház, ahol szükség esetén meleg ételt és italt is lehet kapni, végül néhány gyakorlati útbaigazítást a felszerelésre vonatkozólag. A fenti túrák legnagyobb részét magam is többször megtettem. Mindenesetre a gyakorlatban alakulna ki e túrák lebonyolításának leg­célszerűbb módja. Eddig négy év alatt összesen 78 kirándulás volt. A vonattal történő kirándulásokon résztvevők száma egy-egy alkalommal legalább 500. Voltak azonban már olyan kirándulá­sok is, ahol a több mint 2000 résztvevő miatt két vonatot kellett indítani. Az autóbusz-kirán­dulásokon a létszám természetszerűleg lényegesen kevesebb: 100—150 fő. Az egyes városokban a vezetőket az illető közigazgatás adja és az is gondoskodik róluk. Az egynapos kirándulások költsége 2 P-nél kezdődik és 10 P-ig emelkedhetik. Külföldi ki­rándulás volt eddig Bécsbe és az Aldunára. Tavasszal Olaszországba terveznek kirándulást. A kirándulások célja a haza földjének, népének, városainak megismerése és ezen keresztül a haza szeretete. Ezért Budapest székesfőváros nagy megértéssel és áldozatkészséggel karolta fel a honismeret kibővítésének ezt a módját, s évente 60.000 pengőt ad kirándulási alapra. Ebből segélyezik a tanulókat, ugyanezen összegből történik a kísérő tanárok költségeinek meg­térítése is, ami sokkal helyesebb, mintha a tanulókra vetnék ki a felügyelők kiadásait. Kívánatos, hogy az állami iskolák növendékei is hasonló támogatásban részesüljenek.

Next