Turisták Lapja, 1941 (53. évfolyam)
Hernádi János: Az Avalán
A% Al/UtUf*. Irta: Hernádi János. Az idejét múlta rázós autóbusz, nagy krákogással hagyta el az ifjú jugoszláv állam rohamosan épülő fővárosát, Belgrádot. A kitűnő műút két oldalán szebbnél-szebb villák sorakoznak, melyek Belgrád külső részeinek máris megadják a világvárosi jelleget. Megpillantjuk a hegytetőn épült dedinjei királyi kastélyt, mely piros tetejével mindenfelől messziről látható. Ebben végzi tanulmányait Jugoszlávia trónjának várományosa, a 16 éves II. Petár, akit ez évben fognak királlyá koronázni. A kastélytól nem messze van Pál régensherceg korszerűen épült kastélya, mely fehér falaival és oszlopaival ugyancsak messzire világít. Az egész hegyet, mely körülbelül a mi János-hegyünkhöz hasonlít, gondozott szálerdő veszi körül. Tövében kaszárnyák húzódnak. Az út hepe-hupás dombok között merész kanyarokat tesz, melyeket vezetőnk egyáltalában nem tart tiszteletben s így az utasoknak ugyancsak kijutott a dülöngélésekből az alig 20 kilométeres úton. Félóra múlva azonban szerencsésen elérjük kirándulásunk célját, az 1000 méteres Avalát. A hegycsúcs tövében mintegy 700 méteres magasságban leszállunk, hogy turistákhoz illően legalább 300 m magasságot tegyünk meg gyalog, míg autóbuszunk tovább megy a tetőre vezető úton. Az Avala a világháború első szakaszában vált az egész világon ismeretessé, mert a szerbek elleni háború első fejezetei itt zajlottak le s úgyszólván minden talpalatnyi helyét vér áztatta. Gondosan megépített kanyargós út, melynek két oldalán vízleeresztő csatorna van, vezet a hegy hosszú gerincére. A fiatal erdőben néhány perc múlva kiépített forráshoz érünk, mely igen érdekes, mivel réz vízvezetékcsappal van felszerelve s annak használatával tudjuk szomjunkat oltani. Egy márványtábla szerint, hálából építette az egyik gazdag szerb kereskedő. Rövid kapaszkodás után elérjük az Avala tetejét, ahol elsősorban a turistamenedékházba térünk. Kedves kilátóhelyen az autóút mentén épült még a világháború előtt. Alsó része kőből, felső része fából készült. Berendezése hasonló a mi menedékházaink szokásos berendezéséhez s kérdésemre kijelentik, hogy a panziósok jelentik a legnagyobb forgalmat, bár turisták, de különösen télen a sielők is tömegesen felkeresik. (Tehát ugyanolyan a helyzet Jugoszláviában is e téren, akárcsak nálunk.) Az egész gerinc mintegy 500 m hosszú s északnyugati részén van az Avala Szálló, mely nagyságával, szépségével, korszerű kiépítettségével a belgrádiak kedvenc kirándulóhelye. Ezt igazolta az a kb. 80—100 magánautó is, melyek a kijelölt helyen utasaikra várakoztak. A szálló nyugati oldalán hatalmas, 100 méteres átmérőjű kilátóhely van gránitból és márványból felépítve, melyre lépcsőkön megyünk fel. A kilátóhely kör alakú oldalfalai előtt egyszerű márványpad van egészen körülépítve. Közepén zászlóárbóc mered az égnek. A kilátás elragadó. Északra magunk előtt látjuk Belgrádot egész környékével Dedinjével, a Topcsiderrel, a Kalimegdán új tornyával. Jól látható a Duna és Száva torkolata, Zimony és a háttérben a Fruska Gora vonulata. Nyugaton a Száva mentén a szerb hegyek megszámlálhatatlan serege villan a szemünkbe. Távolabb Sabac, Kragujevác stb., a világháború gyászos emlékű helyei. Délre a régi szerb királyság görbe országa sok-sok hegyével, s keletre a Duna-menti magaslatok Pancsovával és Szendrő vidékével. A kilátóhelytől nyugatra hosszú lépcsősor vezet az avalai „Ismeretlen Katona" emlékművéhez. A lépcsősor két oldalán ötméteres távolságokban fáklyatartó oszlopok vannak s ha időnként meggyújtják azokat, messze vidékről láthatók az 1000 m magasban levő helyről. A tetőn van maga az emlékmű, mely óriási, emeletmagas, fekete márványból faragott ravatal. Szinte kísértetiesen hat reánk ez a lenyűgöző s az egész világon páratlan hősi emlékmű, melyet a szerencsétlen sorsú néhai Sándor király kezdeményezett. Az emlékművön éveken át dolgoztak a katonai csapatok. Ennél bámulatot keltőbb, megrázóbb emlékművel nem is hódolhatott volna Szerbia a világháborúban hősi halált halt fiainak. A kilátás innen talán még szebb és messzibbre mutató ... A kilátás a szerb hegyek tetejéről az utóbbi húsz esztendőben csaknem mindig ködös és felhős volt... Most mintha megnyíltak volna a szívek és elvonultak a felhők. A két hősi katona nép, a szerb és a magyar, közelebb került egymáshoz lélekben is. A baráti szeretet fénye messze világít s ha őszinte szívből fakad a fényforrás, akkor a két nép megtalálja egymást... Az őszi napsugarak korán lenyugvó bíbor fényénél, elfogódott szívvel búcsúzunk az Avalától. Az új idők alkotó keze örök emléket állított arra a helyre, ahol 24 évvel ezelőtt patakokban folyt a vér. Örök figyelmeztető a népek életében, kik felkeresik e ravatalt, hogy itt 1000 méteres magasságban a Mindenhatóhoz oly közel gondoljanak a Béke glóriás angyalára ... A hegy tövében ismét autóbuszra szállunk s a közeli vendéglő kertjéből kihulló zenekar bús akkordjai mellett indulunk vissza Kelet kapujába, a Száva-menti fővárosba.