Turul 1910 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Petrovay György: A Vayak és az Ibrányiak (Két közlemény)
VII. István, Katalin, a ki 1781-ben született s 1831 július 27-én halt el s a kit 1798-ban gróf Tholdalaghi Zsigmond vett nőül és Anna Kofi Comáromy Györgyné. VII. István visszatelepedett Vajára, utódait a leszármazási táblák mutatják. VIII. László (VII. László és Boros Katalin fia) a hadi pályára lépett. 1744-ben kétszáz huszárt szerelt fel a saját költségén s ezekkel részt vett a porosz háborúban, ahonnan mint ezredes tért haza Vajára. 1766 január 21-én pert indított Ibrányi Károly, Miklós és István ellen nagyanyja Ibrányi Anna jogán osztályt követelve Ibrányból, a szent-péter-telki, csűri, esztárkai pusztákból és a nádudvari részbirtokból, a melyek ugy az 1661-dik évi, valamint az 1679 február 2-án Eperjesen és márczius 11-én az ibrányi várkastélyban véghezvitt osztozkodáskor az osztályból kihagyattak. A per 1773 márczius 31-én egyességgel végződött. Még ugyanazon esztendőben visszaadta a pazonyi részt az Ibrányiaknak a göncz-ruszkai részért és a löki igényért (virtualitas) cserébe s átengedte Golopon a temető mellett fekvő kőházát egy jobbágytelekhez való szántóföldekkel együtt, hogy tályai szelleik szüretelésekor szállóhelyök legyen az Ibrányiaknak, de oly kikötéssel, hogy ott korcsmát vagy mészárszéket ne nyithassanak és pálinkát se áruitathassanak. Elhalt Vaján 1782 augusztus 31-én nőtlenül. V. Ábrahámról, a grófi és az idősebb bárói ág közös őséről keveset tudunk, 1751-ben lett királyi tanácsos, meghalt 1762-ben. Első nejétől, Rátóti Gyulaffy Borbálától egy fia maradt: VI István, a másodiktól gróf IVass Annától pedig három : I. Dániel, II József és IV. Miklós. VI. István királyi tanácsos a pécsi iskolai kerület főkormányzója 1800-ban halt el magtalanul. I. Dániel országgyűlési követ, cs. k. kamarás 1783 április 18-án bárói rangra emeltetett, meghalt 1798-ban gyermektelenül, bár kétszer is megnősült. Első neje gróf Kornis Anna, a második gróf Wartensleben Eszter volt. II. József született 1754-ben, meghalt Bugyiban, 1824 november 30-án, eltemettetett Alsó-Zsolczán. Egyik legnevezetesebb tagja volt családjának, s csak a «Nagy Vay»-nak szokták nevezgetni. Nyilvános pályáját Seves vármegyében kezdette meg, ahol 1777-ben aljegyző volt, utóbb 1790-ben Szabolcs vármegye alispáni tisztét viselte s onnan követül is küldetett az országgyűlésre, a hol 1807-ben a mérsékelt párt higgadt, komoly és nagy tudományu vezére volt ; utóbb a helytartótanács tagja, s végre a hétszemélyes tábla ülnöke és tanácsos lett. Nejétől Bocsári Mocsáry Erzsébettől két fia maradt: VII. Ábrahám, III. József és egy leánya Katalin, meghalt 1871. Zeyk Dániel főkormányszéki tanácsos neje. III. József cs. k. kamarás külföldön halt el. VII. Ábrahám született Alsó-Zsolczán 1789 julius 16-án, meghalt 1855 márczius 30-án. 1825 — 1830-ig Borsod vármegye I. alispánja és 1825-ben egyszersmint országgyűlési követe volt, cs. k. kamarás s végre v. b. t. tanácsos lett, 1817 január 31-én czimerbővitést, 1830 szeptember 11-én pedig grófi rangot kapott, a mikor Bereg vármegye főispáni helytartójává neveztetett ki. 1832-től 1849-ig Máramaros vármegye főispánja volt. A magyar tudós társaság megalapításához 8 cop forinttal járult, s annak 1830-tól igazgató-ági tagja volt. Kazinczy Zsófiát 1810 november 4-én vette nőül. Tizenkét gyermekének, unokáinak és kis unokáinak nevei a leszármazási táblán olvashatók. Ezek közül fia V. Péter született 1813-ban, 1836-ban mint cs. k. cheveauxleger hadnagy párbajban esett el Vicenzában, Olaszországban. II. Dániel született Felső-Vadászon, 1820 szeptember 10-én, volt Korpona szabad királyi város országgyűlési követe, utóbb Szabolcs vármegye főispánja. X. László szül. 1821-ben, meghalt 1883-ban. 1848/49-ben mint honvédőrnagy Bem tábornok hadsegéde volt, utóbb menekülvén, néhány évig külföldön tartózkodott. A magyar királyi honvédség felállításakor ezredessé neveztetett ki s József cs. és kir. főherczeg főudvarmestere lett. Leánya Sarolta gróf Vay Sándor néven és «Jean d'or» álnéven kiváló szépirodalmi irónő. VII. Ádám szabolcsi főispán, fia Gábor szintén Szabolcs vármegye főispánja. IV. Miklós (lásd a VII. táblán), született 1756 szeptember 6-án, meghalt Budapesten, 1824 május 11-én. A katonai pályára lépvén, A magyar nemzet története VIII. köt. 576. lap.