Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról

Egy másik írásában, a gömöri ispánnak szóló levélen, az egri káptalan levelein szokásos irásra vélünk ismerhetni.­ Mindez arra mutat, hogy a levelek az udvarban készültek, de iróik nem voltak elkülönítve az udvar többi papjaitól ; nem mindig voltak a király mellett és mégis úgy jutottak az íráshoz, hogy környezetében tartóz­kodtak az időben. Korántsem voltak egyenesen az írás czéljaira szerződtetve, udvari elfoglaltsá­guknak csak egy része az írás ; szinte azt hihet­nők, hogy az oklevélírás az ő ügyük volt, a­melyre a fél felkérte őket, ők a megszokott formában elkészítették a levelet és a pecsételés­sel a kanczellár hitelesítette azt. A későbbi idők írásaira is jórészt állanak ezek a megállapítások ; bár határozottan tapasztalható, hogy állandóbb emberek is írnak, a levelek legnagyobb része szórványosan író kezekből való. Feltűnő gyakor­latlan, csúnya írások tűnnek fel néha, jeléül, hogy nem valami egyházi testülettől kérte a fél és hozta az udvarba, hiszen olyan helyen min­dig van gyakorlott író, hanem hogy az a pap, a­ki készítette az udvarban, nem főként azért van ott, hogy írjon.­ A legfejlettebb korban már lényeges változás áll be ; a levelek legnagyobb részét már állandó kezek írják, tehát az udvar­hoz szorosabban kötött papok ; azonban ezek száma még mindig olyan­ nagy, hogy nem lehet­tek élesen elválasztva a többi az udvarban for­golódó paptól ; feladataiknak csak egy része volt az írás, hiszen arra nem kellett volna 7—8, elég lett volna 1—2 ember is. Különben a nó­táriusoknak, királyi küldetésekben, tanácsban való részvételéről gyakori, egyenes említések is maradtak fönn. Az udvarban bennfentes papokról többféle formában emlékeznek meg az oklevelek. A kanczellárok és azok, a­kiket határozottan nótáriusainak nevez a király, a szó legszorosabb értelmében familiárisok ; azonban a nótárius el­nevezéssel 1181- től 1262-ig a királyi udvarban nem találkozunk és 1262 után is eleinte csak szórványosan. A comes Capelle és a capellani, egy ősi udvari szervezetnek, a királyi kápolnának tagjai, szintén állandóbb udvari papok. Más papokat a király «clericus naster»-eknek nevez, mások pedig «clericus regis»-eknek; ennek a kifejezésnek nem szabad olyan értelmet tulajdo­nítanunk, mint pl. a «homo regius»-nak; nem kapja ezt meg minden pap, a­ki a király meg­bízatásában jár el. Egykorú említések mutatják, hogy ezeket szinte állandó királyi alkalmazot­taknak nézték. 1240-ben a pécsi káptalan előtt a czikádori őrkanonok és a titeli jobbágyok poroszlója gyanánt szerepel egy pap, a kit «Sylvester clericus Bele regis»-nek emlitenek, pedig az ügynek a királyhoz semmi vonatkozása sincs. Még élénkebben szól e mellett egy 1286-iki említés: «Magister Stephanus, archidiaconus de Charma, condam clericus domini regis» ;­ tehát ezt az István mestert úgy említik, mint a­ki a most is uralkodó királynak valamikor klerikusa volt. Már sokkal nyíltabb kört alkotnak azok az egyházi férfiak, a­kiket a király környezetében találunk, de a kiknek csak egyházi tisztségüket említik , a királytól adományokat nyernek, a ki­rály megbízatásaiban eljárnak, leveleiben a tanuk közt szerepelnek : ezek a jelek, a melyek alapján az udvari papok közé soroljuk őket. Megneve­zésük formája rendesen : «N. N., egyházi tiszt­ség, directus et fidelis noster.» Ennek a két jelzőnek jelentőségét nem szabad lebecsülnünk ; vannak comesek, "prépostok, a kiknek nem adja meg a király és vannak egyszerű nemesek, czímnélküli papok, a kiknek neve mellett ott találjuk. Érdekesen használja egy 1245-iki ok­levél a «fidelis» jelzőt: «Regia liberalitas, que frequenter etiam extraneis bene fecit, debet suis fidelibus gratand­us porrigere munificend­e sue manus» ;­ tehát a fideliseket egyenesen szembe­állítja a külső emberekkel. Nagyon különféle a viszony, a melyben ezek a papok a királyhoz túl egyszerre több levelet láthatunk, ul. 74., 75., 76. és 80. sz. alatti leveleket egy kéz irta , ámde három ezek közül a Szentgyörgyi-család számára készült, a negyedik pedig a csornai prépost számára egy per eredményeképen, melyet az a Szentgyörgyi-családdal szemben nyert meg. 1 1240. Dl. 246. 2 1245., Dl. 33704., aranybullás levelet ir egy ilyen gyakorlatlan iró. 1 Hazai okmánytár IV. 24. 2 Knauz. Mon. Eccl. Strigoniensis 11. 208. 3 F. IV. 1. 377. Ez oklevélnek szövegezése egybevág több máséval, melyek valószínűen hamisak : 1. Turul V. évf. 116., Karácsonyi, Hamis, hibáskeltü s keltezetlen oklevelek jegyzéke, 16 ; de ez az oklevél máskülönben nem gyanús és adatai megfelelnek egy 1250-iki okleve­lésnek, W. 2. 218.

Next