Turul 1916 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Vargha Zoltán: A Márton-család (Zsarolyáni és Mándi, illetve Zsarolyáni.) (A Kerepeczi Kerepeczy-család ismeretlen ága)

nagybirtokos Hunyadiak, Brankovitsok uradalmai közepette tollakkal tartották fenn magukat. Tudományukra szükségük volt a nagy uraknak és szerény jövedelmüket a homo regius­ság nem megvetendő hasznával pótolták. Házasodni, mi­vel a környék jobbágyközségekkel volt tele, rendesen a Tisza mentére jártak le s igy jutott Kerepeczy Márthon György is a Tiszától 130, Kerepecztől 45 km-re fekvő szamosmenti faluba, Zsarolyánba a XV. század közepe táján. Hogy ez a következtetés megállja a helyét, támogatja az a körülmény, hogy, mit már régebben is tudtam, a Márton és Kerepeczy családok vér­szerinti rokonok s mint ilyenek, perelnek Mán­don a XVI. században egy nemesi kúrián.­ Felemlíthető az a körülmény is, hogy Werbőczy Istvánnak több olyan Szamos- és Tur-menti községben volt birtoka, mint a Márton családnak. A Kerepeczy családról nem szándékom bő­vebben szólni, a­mit közlök, azt dr. Komáromy András levéltárnok úrtól nyertem legnagyobb­részt, ki a család kimerítő történetét megírni szándékozik. Itt csak azzal az ággal akarok fog­lalkozni, melyből a Márton család sarjadt. A Kerepeczy család eredete a középkor ho­mályába vész. Legelsőként János tűnik fel 1378—9-ben, mint Bereg vármegye alispánja,s róla csak annyi mondatik, hogy Kerepeczy Miklós fia volt. A mi születési idejét illeti, arra is van némi támpontunk, t. i. az, hogy fiági szépunokája Márton már 1416-ban homo regius, tehát legalább is 24 esztendős, ebből következik, hogy János 1378—9-ben már nem lehetett fiatal ember, legalább 60 évesnek kellett lennie, vagyis 1318-nál későbben nem születhetett. Apja, Miklós, pedig kétségtelenül az utolsó Árpádok korában látott napvilágot. Ha figyelembe vesz­szük azt, hogy János alispán volt, feltehető, hogy ilyen előkelő megyei tisztviselő nem maga szerezte a nemességet s igy a család megneme­sitése körülbelül az Árpádok korára esnék. De mivel régi birtokadománylevélnek semmi nyoma, nem lehetetlen, hogy a Kerepeczy család meg­nemesítése arra a korra esik, mikor a tatár­járás után a magyar társadalom olyan roppant átalakuláson ment keresztül s a várjobbágyok bevétettek a nemesi rendbe és sok esetben azt a földet kapták feltétel nélkül, mely eddig csak bizonyos szolgálmányok fejében volt birtokuk­ban. Nincs kizárva azonban az sem, mire vonat­kozólag dr. Nagy Ottó tiszaföldvári főszolgabíró úr gyűjti az adatokat, hogy a család valamelyik azon a vidéken birtokos ősnemzetségből vált ki. A szóbajöhető genusok a Guth-Keled, Borsa, Szente-Mágocs és Kaplyon. Álljon azonban itt a Kerepeczyeknek ben­nünket közelebbről érdeklő családfája : I. tábla. A táblázaton álló Márton 1365-ben, Péter és Mátyás 1378-ban homo regiusok voltak,­ János alispán testvérükről fentebb szóltam már. K. László, Miklósnak fia több rokonával 1406-ban Korentovics Tódor munkácsi herczeg ellen vizsgálatért fordul Zsigmond királyhoz, ki a vizsgálat megejtésével a leleszi conventet bizza Kerepeczi Kerepeczy Miklós 1 I I I .1 . Márton Péter János Mátyás 1365 1378 1378—79 . ^78 kir. ember kir. ember Bereg vármegye kir. ember alispánja László 1406 Tódor munkácsi herczeggel perel János 1422, 1430 kir. ember Miklós 1422 kir. ember I György 1422 kir. ember Márton 1416 kir. ember Szerepel 1430—57 közt I Barnabás 1416, 1425, 1430 kir. ember dictus «Zabó» dictus «Márton» György 1459, 1463 kerepeczi birtokos. 1466, 1476 zsarolyáni birtokos Zsarolyáni­­Sarolyány Zsófia (ki a II. táblán.) dictus «Márton» Benedek 1463 dictus «Márton» Miklós 1482 kir. ember, szer. 1495 , 1508 előtt — Óbégányi Bégányi Erzsébet I . Tamás 1508, 1510 (Kerepeczy dictus Márton és Márton de Kerepecz) I­I­I­, Benedek Péter Tamás szer. 1466 zsarolyáni birtokos szer. 1476 , 1476, 1486, 1487 I donatio Kencse és Thybatelek. 1489, 1492 (folyt. III. táblán.) 1 Leleszi convent átirata a családi levelesládában LI/1-­ 1572­, 1576. évekről. * Kállay K­. Elenchus saec. XIV. metale 1695. 1 Lehoczky: Bereg vármegye. I. 380. és III. 252. 47

Next