Turul 1924 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Sulica Szilárd: A Magyar Nemzeti Múzeum családi levéltárai

tárakkal rendelkező hazafias magyar családok ezen családi irataikat a Magyar Nemzeti Múzeumban örökletétként helyezték el megőrzés végett tulaj­donjoguk épségben tartása mellett azon célból, hogy a magyar tudományosságnak és kultúrának élő és örök, el nem dugott forrásaiként szolgálja­nak. A magyar társadalom ily irányú áldozatkész­ségének felébresztésére az Országos Széchényi­ Könyvtár 50 évvel ezelőtti vezetősége nyújtott kiváló, áldásos és zseniális alkalmat. Fraknói Vil­mos nagy könyvtárigazgatónk és munkatársa, a kézirattár és levéltár vezetője, Csontosi János közös gondolata volt a családi örökletétek intéz­ményesítése a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ki­indulva azon törekvésből, hogy a letéteményező családok érdekeinek legnagyobb fokú megvédelme­zését teljes összhangba hozzák a tudomány és inté­zet nagy érdekeivel, a letéteményező családok ré­szére felajánlották a maximumot , a tulajdonjog respektálását, az emberileg lehetséges legnagyobb biztonságú hajlékot, az intézet teljes erkölcsi, szel­lemi és tudományos presztízsével megalapozott és támogatott garanciát az anyag legteljesebb épségben maradásáért, a családi iratok részére nem­csak ily természetű elsőrendű biztosítékokat, ha­nem a szükséges és megfelelő tudományos feldol­gozást is és minden egyéb lehetséges kedvezménye­ket. Az Országos Széchenyi­ Könyvtár szívesen hozta mindezen áldozatokat és vállalta mindezért a nagy felelősséget, mert csak így vált lehetővé az, hogy a magyar társadalom egyes tagjainál szétszórt és a nyilvánosság elől valósággal elrejtett megbecsülhetetlen tudományos és történeti em­lékek többé nemcsak egyesek szűkkörű szereteté­ben részesített egyéni ereklyék maradjanak, ha­nem az egész ország közszeretete és közbecsülése által kitüntetett és féltetten őrzött kulturális és tudományos közkincsekké legyenek. 1876-ban kaptuk meg a legelső családi levél­tárat és akkor még a múzeumi levéltár alig állott 15—20.000 darabból. Ma 124 neves, híres és ál­dozatkész magyar családnak a levéltára van ná­lunk és ezáltal a Magyar Nemzeti Múzeum levél­tára közel kétmillió darabbal büszkélkedhetik. A legelső letéteményező család, a Kállay-család levéltára 8000 darabból áll és ebből több mint 6000 darab a magyar középkorra vonatkozik. Oly neves és történeti dicsőségre szert tett családok levéltárai vannak nálunk, mint a gróf Széchényi, gróf Forgách, gróf Bethlen, gróf Rhédey, gróf Csáky, gróf Esterházy zólyomi ága, Kossuth, Görgey, továbbá a Kisfaludy, Kölcsey, Madách, Thaly, Szinnyei-Merse stb. stb. családok levéltárai. A Széchényi-család levéltára több mint 50,000 darabból, a báró Balassa-család levéltára több mint 100,000 darabból áll, a Csáky-család levél­tára még ennél is nagyobb terjedelmű. Mily kimeríthetetlen kincsei ezek a magyar tudománynak, nem szükséges bővebben magya­rázni, hogy nagy hazafiasságuk és áldozatkészségük mellett mennyire helyes ösztönnel és érzékkel bír­tak ezen családok, midőn családi levéltáraikat a Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezték, leg­eklatánsabban éppen a mai idők bizonyítják, ami­kor az országnak a sors kegyetlensége folytán meg­szállott kétharmad része még annyi és annyi ha­sonló kincset elszakított és elidegenített tőlünk. Csak most bizonyosodik be, mily üdvös és szeren­csés eljárás és gondolat lett volna a régi Nagy-Magyarország minél több ily természetű kincsét a Magyar Nemzeti Múzeumban koncentrálni. Az minden vitán felül áll, hogy az ily természetű kincsek minden viszontagság, vis major, sőt há­borús veszedelem ellen is legjobb és legbiztosabb védelmet a Magyar Nemzeti Múzeum falai között nyerhetnek csak. Ezen, részint örvendetes, részint szomorú ta­pasztalatok alapján a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára a mai körülmények között különös kötelességének kell hogy tekintse a további meg­menthető anyagnak a megmentését és a tudomány számára hozzáférhetővé tételét. Hiszen bármily meleg gondozásban is részesülhetnek otthon a tu­lajdonosok részéről ezen családi levéltárak, éppen a közeli múlt viszontagságai : háború, forradalom, megszállás bizonyítják, ad oculos, mennyi vesze­delemnek vannak mégis kitéve magánkézben ezen végtelen nagy tudományos kincsek. Bízva abban, hogy mindennek óriási jelentő­ségét a mai idők társadalma legalább oly mér­tékben fogja értékelni, mint az elmúlt 50 esztendő társadalma, nemcsak kötelességszerűen, hanem reményteljesen fordulunk a magyar társadalom mindazon rétegeihez és tagjaihoz, amelyeknek bir­tokában még annyi ismeretlen és tudományosan és kulturálisan kizsákmányolatlan családi irat van és kérjük, hogy ne zárkózzanak el a már itt lévő 124 családi levéltár nemes és hazafias tulajdono­sai példájának követése által a birtokukban lévő családi levéltáraiknak a Magyar Nemzeti Múzeum­ban örökletétként való elhelyezésétől. Mindezen családok hazafias áldozatkészségére és a mai szel­lemi és tudományos harcunk elősegítésében való nemes részvételére appellálva, még egyszer fel­hívjuk a figyelmet mindazon kedvező és előnyös feltételekre, amelyek mellett családi levéltáraikat örökletétként elhelyezhetik a Magyar Nemzeti Múzeumban és melyek részletezésétől elállunk, miután a miniszteri jóváhagyással ellátott erre vonatkozó szabályzatunk éppen ezen folyóirat hasábjain is napvilágot látott ezelőtt 10 évvel (TURUL, 1914. 132—133. lap). Miután a családi levéltáraknak a Magyar Nemzeti Múzeumban való letéteményezésére és kezelésére vonatkozó ezen szabályzat közzététele alkalmával a Turul akkori szerkesztősége a Magyar Nemzeti Múzeumban ad­dig letéteményezett 99 családi levéltárat név sze­rint is felsorolta, jelen sorainkat mi is kibővít­ 2 .

Next