Turul 1931 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. Tekintettel arra, hogy ez alkalommal folyóiratunk mind a négy száma összevontan egyszerre jelenik meg, a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályá­nak gyarapodásáról szóló ismertetésünk ennek meg­felelő­en ezúttal két félévre, vagyis folytatólagosan az 1930 július 1-től 1931 június végéig beérkezett új anyagra terjed. E két félév alatt a gyarapodás a korábbiakat is jóval felülmúlja. Emelkedésének beszédes bizonyí­tékai a számszerű adatok, melyek szerint a szokott utakon, ajándékozás, kismértékben vétel, legnagyobb­részt pedig családi levelesládák örök letéteményezése révén, kerek számban közel 40 ezer darab irat érke­zett be. Ezek között 304 darab a középkori oklevelek és 23 darab (14 eredeti) a címereslevelek száma. E gyarapodásnak darabszámban mutatkozó nagy méreteivel lépést tart a belső, tartalmi értékeiben bővelkedő nyereség. Mindezekről itt részint korrend, részint tárgyi csoportosítás szerint csak általános tájékoztatásul szolgáló képet adhatunk. Középkori oklevélgyűjteményünk gyarapodásaiból kiemeljük a Lánczi Rákozy-család vétel útján szer­zett 8 darab eredeti darabját. A legrégibb, mely az esztergomi káptalan átírásában I. Károly király­nak a Láncziak részére Rákoldi-birtokra szóló 1324. évi adományát tartalmazza, köztörténeti érdekű is, amennyiben a macsói harcokról emlékezik. A többi a XIV. század végéről és a XV. század elejéről való garamszentbenedeki és sági konventi kiadvány. Bir­tokába jutván a baracskai közbirtokossági levéltár­nak is, ezzel 10 darab eredeti középkori oklevélhez jutottunk. A legkorábbi 1358-ban kelt s benne Kál­mán győri püspök megerősíti a zanai egyházi nemesek szabadságait. A többi, 2 darab XV. és 7 darab XVI. századbeli, a később kihalt Baracskay-család ügyei­vel foglalkozik. Köztük van Zsigmond király 1418. évi, e család által a baracskai birtokon gyakorolható pallosjog-adományozó oklevele. Ugyanitt említjük, hogy e levéltár újkori része is a Dunántúl olyan terü­letéről tartalmaz folyamatos, összefüggő anyagot, melyre nézve eddig igen kevés írott forrás volt isme­retes. Itt megkapjuk teljes képét a Baracskayak ki­halása után fehér megyei birtokaik további sorsának és az ezeken legújabb időkig időről-időre beállott tulaj­donosváltozásoknak. Középkori okleveleink legnagyobb mérvű szaporo­dását két nagyobbszabású családi letét segítette elő. Egyik az Ernyey József közvetítésével átadott Maj­thényi-családi levéltár, 148 darabból álló középkori okelvélállományával. Ebből 8 darab XIV., 67 darab XV. és 73 darab XVI. századbeli, nagyobbrészt a pozsonyi és nyitrai káptalan, továbbá a turóci, garamszentbenedeki és zobori konvent területén mozgó, pozsony-, nyitra-, liptó-, meg turócmegyei birtokokra vonatkozó kiadvány. A legrégibb 1324-ben kelt, a Mendel-család részére pozsonymegyei birto­kokra szóló adomány. Általában pedig a Majthényiak mellett főleg a Lipniki- és Bossányi-családok viszik ez okleveleken a főszerepet. A magyarországi huszitiz­mus egyik hajtását találjuk az 1458-i oklevélben, melyben a Lipniki-családbeliektől mint eretnek­huszitáktól nyitramegyei birtokaik hűtlenség címén elvétetnek. Egy 1455-i pedig becses forrás Paplehotá­nak a Majthényiakkal összefüggő településtörténetére. Középkori anyagban gazdag másik örökletét a Kapos­mérei Mérey Béla ny. vm. főjegyző által beszolgálta-­ tott saját családi levéltár. Ennek in darab eredeti középkori oklevele közül kettő Árpád-kori : a somogyi konvent statutiója IV. László király adomány le­velé­nek átírásával, melyben ez az ellene felkelt, majd Zalaszegnél elesett Kutasi Marcel Kozma nevű bir­tokát Péter fia Rolandnak adományozza ; továbbá egy, a beregmegyei kollektaadó mérsékléséről szóló oklevél. Mindkettő keltezésnélküli. A XIV. századi oklevelek száma 14, egy 1303. évi, szintén a somogyi konventből származó oklevéllel kezdődőleg ; a XV. századbelieké 57 és a XVI. századból valóké 38 darab. Úgy ezek, mint a hozzájuk csatlakozó másolatok (10 darab) csak szórványosan vonatkoznak magára a Mérey-családra. E név itt egy 1343. évi oklevél hiteles másolatában fordul elő először. A levéltár álta­lánosságban igen változatos, gyűjteményszerű anyag jellegével bír. Az oklevelek zöme egyrészt dunántúli birtokokkal és családokkal foglalkozik s leginkább a somogyi konventből, majd Somogy vármegye, kisebb részben a pécsi, bácsi káptalanból és szekszárdi konventből került ki, másrészt elsősorban Szabolcs és némileg Bihar vármegyére terjed, túlnyomóan a leleszi konvent és Szabolcs vármegye, azonkívül szórványosan már kezdettől fogva is, de sűrűbben a XVI. század elejétől a váradhegyfoki konvent és a váradi káptalan kiadványai kapcsán. Előfordulnak

Next