Tűzoltók Lapja, 1946 (1. évfolyam, 7. szám)

1946-11-15 / 7. szám

I. évf©iyöArt 7. szám. A szerkesztőség címére küldött szakcikkeket, ha közlésre alkalmasait­ díjazzuk! Szerkesztőség és feladóhivatal: Budapest, Bík Üllői­ út 11. sz. Telefon: 188-268 1944 november hó­t SI 1979 MAGYAR TŰZOLTÓK SZABAD SZAKSZEr­VEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Előfizetés: vállalatoknak évi 24 F, közületeknek 12 F. A szakszerve­zeti tagok a tagdíj fejében kapják. EGY ÉV LEFORGÁSA UTÁN Észrevétlenül elmúlt egy esztendőt legkisebb jubileumát érte meg a „Tűzoltók Lapja1’. Bár nem vagyunk a jubileumoknak, a hátranézésnek hívei, mégis úgy érezzük, meg kell állnunk egy rövid percre az egyetlen egyszer. Egy esztendővel ezelőtt indult el lapunk. Szerény külsővel, mint ahogyan az illik az új világ harcosához. Szerény külsővel, de törhetetlen hittel harcunk igazságában és törhetetlen hittel reményeink válára válásában. Szakszervezetünknek el nem múló érdemei vannak, hogy felrázta, hogy kiemelte adott­­ságából a magyar tűzoltótársadalmat. Ebben a m­­nkában jó fegyvertársnak, erős segítségnek bizonyult lapunk. Mindazok, akik ma a magyar tűzoltóság kötelékében vannak, tudják ezt, s egy csekély kisebbség kivételével el is ismerik. Ma már túlvagyunk a kezdet kezdetén. Láttunk rosszindulatot, látunk még ma is, de szerencsére ez elenyészően kevés. Az ország tűzoltóinak nagy, túlnyomóan nagy többségé­nek a bizalma szilárd a Szakszervezet iránt. Tudja ma már minden magyar tűzoltó, hogy a jö­­vő útja egy, a szervezett munkásság oldalán kéz a kézben haladni vele a boldogabb, az iga­­zabb Magyarország oly sokszor megálmodott világa felé. Ennek a tudatnak kialakításában van egy kis része a „„Tűzoltók Lapjának” is. A lap marad ami eddig volt: összekötő kapocs a magyar tűzoltók nagy és népes csa­ládjában. Igyekszik maradéktalanul betölteni feladatát, s marad a tűzoltóeszme tántorítha­tatlan harcosa. Mindenütt ott leszünk, ahol a tűzoltógondolatról lesz szó; igyekszünk fejlőd­ni, mindig magasabb színvonalra törekszünk. Hangot adunk a jövőben is minden igaz meg­nyilatkozásnak és minden jogos kritikának. A „Tűzoltók Lapja” nevében hordja célját: va­lóban a tűzoltóké kíván lenni. Tudjuk, Bajtársaink megértenek bennünket. Ebben a tudatban egy a kívánságunk: tartsák meg lapunkat továbbra is szeretetükben, dolgozzanak továbbra is együtt velünk, szól­janak hozzá továbbra is közös problémáinkhoz, így visszük előbbre közös, igazságos ügyünket! Budapesten, 1946. november Kibédi Gyula: Tűzoltósági Javítóműhelyek — műszaki tűzoltóság A Belügyminiszter úr 259.264/ 1946. IV/13. B. M.­­ számú (a 10.280/1945. M. E. számú rende­let végrehajtási utasítása előtt ki­adott), a tűzrendészet ideiglenes szabályozása tárgyában kiadott rend­elete, legalább a vármegyei székhelyek tűzoltóságainál tűzol­tósági javítóműhelyek felállítását rendelte el. A rendeletnek az a célja, hogy egy-egy vármegye területén a ja­vításra szoruló tűzoltószerek és felszerelési tárgyak szükségszerű és jutányos javítását, s ezáltal a tűzoltóságok újjáépítését ezúton is elősegítse. E rendelettel első­sorban a községi tűzoltóságok új­jászervezését szorgalmazó, másod­sorban az élethivatásszerű tűzoltó­ságok műszaki jellegét megalapoz­ni törekvő javaslatunk vált való­ra, legalább is a papiroson. Nem tudom, hogy e rendelet alapján valójában hány tűzoltósá­gi javítóműhely létesült? Arról sem számolhatok be, hogy az egyes tűzoltóságok a mű­helyszer­vezés és fenntartás gondolatát és kötelezettségét hogyan fogadták? Itt és most csupán a tűzoltósági javítóműhelyekhez fűződő, egy-két elvi és gyakorlati jelentőségű kér­désre szeretnék rámutatni. A korszerű tűzoltóság kétségte­lenül műszaki szerv. Minden gép­isel felszerelt, vagy teljesen gépe­sített szervezet eleve feltételezi a­­­­gépjavítás „házi” eszközlésének lehetőségeit. Ezt a műszaki fel­adatot ki lehet ugyan adni vállal-­­ hozásnak, de legjobb és legcéliseb

Next