Typographia, 1886 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1886-01-01 / 1. szám

1. szám — XVIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA »Negyedévre ......... 1 forint. Fél évre................. 2 forint. Egész évre............. 4 forint. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Megjelenik minden pénteken Budapest, 1886. január 1-én KÉZIRATOK nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG IV., Egyetem-utcza 4. szám KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. szám Előfizetési felhívás! Január hó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitunk a »Typographia« czimü szaklapra és felkérjük a t. szaktársakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Budapest, VIII., Sándor utcza 32.) intézendők. A kiadóhivatal. Szaktársak ! Felhívás ! Az összetartás, egyetértés e célhoz vezetett bennünket. Elértük azt, ami után jogosan törekedtünk. Most azonban gondolnunk kell azokra, kik mozgalmunk alatt helyeiket elvesztették, s kik a boszúszülte felmondás következtében igen számosan vannak. Szaktársak ! Ne engedjük, hogy azok, kik becsületesen küzdöttek velünk, szükséget lássanak. A vidéki szaktársakat is fölkérjük, hogy tehetségükhöz képest még továbbra is áldozzanak. Az árszabály-bizottság az új árszabály végrehajtásánál is közre óhajt működni, hogy nyugodtan, teljesen bevégzett ténnyel léphessen számadás végett a szaktársak elé. »Összetartás czélhoz vezet« — legyen jelszavunk, s e jelszó alatt mindig győzni fogunk. Gyüjtsünk tehát még, egyelőre erőnkhöz képest s küldjük a gyűjtött pénzt Tschutschegg Vincze úrhoz, Hungaria-nyomda, tükör-utcza 5. sz. — A vidékről jött pénzküldemények ugyancsak Tschutschegg urnák II. ker. fő-uteza 4. sz. alá czímzendők. Az elmúlt év... A lefolyt év reánk nyomdászokra nagy jelentőséggel birt s nagy nyomot hagyott a budapesti és magyarországi nyomdászok krónikájában. Csupa küzdelem és viszály , ellenségeskedés egymás közt, aztán kibékülés, utoljára harcz •— a létért. Vessünk számot önmagunkkal, s amint ilyenkor illik, elmélkedjünk a nemrég elmúltak felett. Még az év elején két, sőt több párt volt közöttünk, elvi ellenségei voltunk egymásnak, megmozgattunk fűt-fát, hogy a saját elvünk diadalmaskodjék. Évekig tartott a harcz, az engesztelhetlen gyűlölet közöttünk. A régi idők lanyhaságát és a semmi iránt sem érdeklődést levetkőztük és serények lettünk; minden legkisebb neszt észrevettünk, minden jelentéktelen dolog iránt érdeklődtünk, mert senki sem akart engedni. Ily zavaros időbén kezdtünk árszabály-mozgalmunkhoz, amikor mindegyikünknek egymáshoz kellett volna húzódni, szorosan összetartani, hogy igaz ügyünk diadalra juthasson. Bizony, nem nagy reményt tápláltunk akkor az eredmény iránt, kételkedve gondoltunk arra, hogy ez kivihető is legyen. De ki is mert volna akkor ilyenre, még csak gondolni is. Egy ország sem viselhet háborút, ha saját polgárai közt kiüt a békétlenség, a belviszály, mikor saját népei egymás ellen vannak, így voltunk ezzel mi is. Mikor a legjobban lett volna szükség az összetartásra, épen akkor idegenkedtünk, hozakodtunk egymástól ; nem törődtünk ,sem árszabály - mozgalommal, sem országosítással; csak egy volt előttünk a fő elveink diadalra juttatása. De végre mégis ütött a kibékülés órája. Beleuntunk a sok küzdelembe, belefáradtunk a harczba és békét kötöttünk. Amit éveken át hibáztunk, azt legalább egy szép napon helyrehoztuk, amikor már legfőbb ideje is volt. Ezután következett az országositás, az 1885. év legszebb napja, amikor majd minden magyarországi nyomdász-egylet felküldte megbizottját, hogy a budapestiekkel egyesülve, megalakítsák a »magyarhoni könyvnyomdászok egyletét«. Szép és dicső nap volt ez reánk nézve, mert: az ige testte len; az országositást elfogadtuk, kivánják : egyesült erővel, vállvetve küzdünk az igaz ügyért. Megmutattuk azt, amit még eddig soha, hogy csak akarnunk kell és minden lehetséges ! .. . Az új év reggelén ne feledje el senki sem az ó-évet, 1885-öt, mert nevezetes volt ez reánk, nyomdászokra nézve. Ebben az évben mutattuk meg legjobban, hogy a mint tudunk egymásnak ellenségei lenni, egymásra haragudni, úgy meg tudunk egymásnak bocsátani is és nemcsak elbocsátani, hanem mint testvérek, közös aka Ez idő alatt az árszabály-bizottság - habár Imattal, szeretettel tudunk küzdeni jogainkért, lassan is - nem szűnt meg munkálkodni. Majd én csak azt kívánom szaktanaimnak, hogy nem háromnegyed évig tartott, míg a kivitel áradjanak úgy, mint az elmúlt év utolsó nehéz munkájának megvalósításához kezdhetett. ! fkában - testvérek ; tegyenek mindent közös De a körülmények nem engedték ezt másként, akarattal, egyesült erővel, hogy minden évben Először nem bízhattunk önmagunkban, másodszor j ne csak szokásként, hanem őszintén talaija okét nem volt meg a hozzávaló, sem. Valljuk meg őszintén, hogy eleintén népi igen érdeklődtek köztünk igen sokan ez iránt, anyagi áldozatot pedig vajmi kevesen és keveset hoztak. Már egy ízben a bizottság kénytelen volt a gyűjtéseket is beszüntetni, mert 13 hét alatt nem gyűlt be több 500 forintnál és ez is csak egyes üzletekből. Hiába ittak lelkesítő, buzditó czikke í előszeretettel kezdte fölkeresni e jövedelemforrást, s két, ez mind nem használt semmit. ' " ez a felköszöntés : Boldog új évet! Váradi A. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. A »Műlvészi Ipar« czímű havi folyóirat után. Hazánk alkotmányos életével egyidejűleg könyvnyomdászatunkban is új korszaknak kellett volna kezdődnie. A koronázás után a tőke észrevehető öt évnél rövidebb idő alatt Budapesten társaságok Nagy volt ekkor az elkeseredés azoknál, kik alakultak körülbelül két milliónyi alaptőkével, s szivükön horatalis mania érdeklődtek, je^ntékeny beruházásokat" tettek. A nyilvánosság elé került kimutatásokból ítélve, a befektetett tőke szépen is jövedelmezett, néhány esetben pedig fényes eredményeket mutatott föl. Bécs és Paris hasonló törekvéseivel összehasonlítva, ez az eredmény, ez a siker igen örvendetes volt , hisz Bécsben néhány ily társaságnak még alapításában kelle föloszolnia, mig Parisban (Grand Imprimerie) nagyon is rövid idő alatt fölszámolásra került a sor. S ha e kedvező körülmények mellett is azt mondjuk, hogy hazánkban a politikai önállóság korszakával egyszersmind a nyomdászatban is új korszaknak kellett volna kezdődnie , nem a nyomdászat üzleti oldalát értjük, hanem egyesegyedül magát a nyomdászatot, e régi, nemes művészetet, ma már közönséges ipart. Mert ezt magát a lehető legkevesebb gondban részesítették és sajátságos módon épen azon tényezők hanyagolták el leginkább, melyek elsősorban hivatva, kötelezve lettek volna művészi emelkedését, megizmosodását elősegíteni. Hatóságok és intézetek, melyek a nyomdászatnak voltaképen tápláló emlői, hajlamukkal oda fordultak, a hol az üzleti érdek rejlett, s a hol a művészet s az ő édes testvére , az irodalom, puszta czégéreküs szerepeltek. Innen ered aztán, hogy a tőke jelentékeny értékesítése daczára, vagy tán épen e miatt, a nyomdászat a rákényszerített gyári jellegen nem hirt fölülemelkedni. ez ügyet És elkeseredésük alapos is volt. Mert hát ok nélkül indult-e meg ez a mozgalom? Nem-e a végszükség kényszeritért reá?Ezt pedig sokan nem akarták belátni, vagy ha belátták is — közönyösek maradtak iránta. De, őszintén megvallva, ilyen előzmények után ily eredményt nem remélhettünk. Dicséretreméltó volt az az összetartás, amit szaktársaink (egy pár kishitű kivételével) tanúsítottak. Talán még egy árszabály-mozgalomkor sem volt ez így. Mi ebből a tanulság ? Az a rég elcsépelt elv, hogy összetartással minden kivihető. Eddig is mindig csak az összetartás hiányzott közöttünk, máskép nem kelletett volna egyre a nyomorról és kevés fizetésről panaszkodnunk. Oh, ide azért nehogy azt gondolja némelyi újságíró úr, hogy ezután már brilliáns életünk lesz, külömb, mint egy szolgabírónak vagy első osztályú századosnak, hanem mégis valamivel jobb, mint ezelőtt. Legalább nem fizethetnek úgy minket, ahogy ők akarnak, hanem úgy, ahogy az árszabály előírja, aminek a főnökök — saját kezeik aláírásával - alávetették magukat. . , ... , , . . , i A hol a fejlesztéshez, a haladáshoz megvan a Sajnos, hogy ezt a szép összetartást, ezt a mil^k a pártfogás, a hol pártfogás tántorultatlan vasas aratót megzavarta az, az egy van . hiányzik a műérzék, pár kishitű, a kik nem mertek a harczba menni, j Az ez évi országos tárlat — ez az átalában hanem gyáván meghátrálva, csehen hagyták szak- , fényesnek elismert tárlat — bemutatta a nemesi művészetet az ö teljes szegénységében, elhagyatottságában és — elhanyagoltságában. Kíméletből nem az imént elmúlt év története.i szóltak róla, holott ugyancsak megszólhatták volna társaikat. Ez röviden láttuk tehát, hogy háborúval kezdődött és békével végződött.?! Ha az év elején ellenségei is voltunk egymásnak, de legalább az év végével nem maradtunk azok. Nem vittük át a haragot a másik évre, hanem igenis átvittünk egy Szép emléket; átvittük azt, hogy megmutattuk, miszerint — kevés kivétellel — mind jó kollégák vagyunk ; szeretjük egymást, s ott, hol érdekeink Pedig sehol más városban vagy más országban bizonyos időszakban nem voltak olyan kedvezők a viszonyok, nem olyan kedvezők az eszközök, s ezekkel együtt a lehetőség is arra, hogy a legkiválóbbakkal egy vonalon állva, versenyezhessen. Annál szomorúbb e körülmény, mivel a nyomdászatot művészetileg megsemmisüléssel fenyegeti. Aggódva vártuk, vajjon nem találkozik-e egy fenkölt szellem, ki megmentené hazánkban Gutenberg veszendő művészetét?.