Typographia, 1886 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1886-01-01 / 1. szám

1. szám — XVIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA »Negyedévre ......... 1 forint. Fél évre................. 2 forint. Egész évre............. 4 forint. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Megjelenik minden pénteken Budapest, 1886. január 1-én KÉZIRATOK nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG IV., Egyetem-utcza 4. szám KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. szám Előfizetési felhívás! Január h­ó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitunk a »Typographia« czimü szaklapra és felkérjük a t. szaktársakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Buda­pest, VIII., Sándor­ utcza 32.) intézendők. A kiadóhivatal. Szaktársak ! Felhívás ! Az összetartás, egyetértés e célhoz vezetett ben­nünket. Elértük azt, a­mi után jogosan törekedtünk. Most azonban gondolnunk kell azokra, kik mozgal­munk alatt helyeiket elvesztették, s kik a boszú­­szülte felmondás következtében igen számosan vannak. Szaktársak ! Ne engedjük, hogy azok, kik becsü­letesen küzdöttek velünk, szükséget lássanak. A vidéki szaktársakat is fölkérjük, hogy tehetségükhöz képest még továbbra is áldozzanak. Az árszabály-bizottság az új árszabály végrehaj­tásánál is közre óhajt működni, hogy nyugodtan, teljesen bevégzett tén­nyel léphessen számadás végett a szaktársak elé. »Összetartás czélhoz vezet« — legyen jelszavunk, s e jelszó alatt mindig győzni fogunk. Gyüjtsünk tehát még, egyelőre erőnkhöz képest s küldjük a gyűjtött pénzt Tschutschegg Vincze úrhoz, Hungaria-nyomda, tükör-utcza 5. sz. — A vidékről jött pénzküldemények ugyancsak Tschutschegg urnák II. ker. fő-uteza 4. sz. alá czímzendők. Az elmúlt év... A lefolyt év reánk nyomdászokra nagy jelen­tőséggel birt s nagy nyomot hagyott a budapesti és magyarországi nyomdászok krónikájában. Csupa küzdelem és viszály , ellenségeskedés egy­más közt, aztán kibékülés, utoljára harcz •— a létért. Vessünk számot önmagunkkal, s a­mint ilyenkor illik, elmélkedjünk a nemrég elmúltak felett. Még az év elején két, sőt több párt volt közöttünk, elvi ellenségei voltunk egymásnak, megmozgattunk fűt-fát, hogy a saját elvünk diadalmaskodjék. Évekig tartott a harcz, az engesztelhetlen gyűlölet közöttünk. A régi idők lanyhaságát és a semmi iránt sem érdeklődést levetkőztük és serények lettünk; minden leg­kisebb neszt észrevettünk, minden jelentéktelen dolog iránt érdeklődtünk, mert senki sem akart engedni. Ily zavaros i­dőbén kezdtünk árszabály-mozgal­munkhoz, a­mikor mindegyikünknek egymáshoz kellett volna húzódni, szorosan összetartani, hogy igaz ügyünk diadalra juthasson. Bizony, nem nagy reményt tápláltunk akkor az eredmény iránt­, kételkedve gondoltunk arra, hogy ez kivihető is legyen. De ki is mert volna akkor ilyenre, még­ csak gondolni is. Egy ország sem viselhet háborút, ha saját polgárai közt kiüt a békétlenség, a belviszály, mikor saját népei egymás ellen vannak, így voltunk ezzel mi is. Mikor a legjobban lett volna szükség az összetartásra, épen akkor idegenkedtünk, hozakodtunk egymástól ; nem törődtünk ,sem árszabály - mozgalommal, sem országosítással; csak egy volt előttünk a fő­­ elveink diadalra juttatása. De végre­ mégis ütött a kibékülés órája. Beleuntunk a sok küzdelembe, belefáradtunk a harczba és békét kötöttünk. A­mit éveken át hibáztunk, azt legalább egy szép napon helyrehoztuk, a­mikor már legfőbb ideje is volt. Ezután következett az országositás, az 1885. év legszebb napja, a­mikor majd minden magyar­­országi nyomdász-egylet felküldte megbizottját, hogy a budapestiekkel egyesülve, megalakítsák a »magyarhoni könyvnyomdászok egyletét«. Szép és dicső nap volt ez reánk nézve, mert: az ige testte len; az országositást elfogadtuk, kivánják : egyesült erővel, vállvetve küzdünk az igaz ügyért. Megmutattuk azt, a­mit még eddig soha, hogy csak akarnunk kell és minden lehetséges ! .. . Az új év reggelén ne feledje el senki sem az ó-évet, 1885-öt, mert nevezetes volt ez reánk, nyomdászokra nézve. Ebben az évben mutattuk meg legjobban, hogy a mint tudunk egymásnak ellenségei lenni, egymásra haragudni, úgy meg tudunk egymásnak bocsátani is és nemcsak elbocsátani, hanem mint testvérek, közös aka­ Ez idő alatt az árszabály-bizottság -­ habár I­mattal, szeretettel tudunk küzdeni jogainkért, lassan is - nem szűnt meg munkálkodni. Majd­ én csak azt kívánom szaktanaimnak, hogy nem háromnegyed évig tartott, míg a kivitel áradjanak úgy, mint az elmúlt év utolsó nehéz munkájának megvalósításához kezdhetett. ! fkában - testvérek ; tegyenek mindent közös De a körülmények nem engedték ezt másként, akarattal, egyesült erővel, hogy minden évben Először nem bízhattunk önmagunkban, másodszor j ne csak szokásként, hanem őszintén talaija okét nem volt meg a hozzávaló­, sem. Valljuk meg őszintén, hogy eleintén népi igen érdeklődtek köztünk igen sokan ez irán­t, anyagi áldozatot pedig vajmi kevesen és keveset hoztak. Már egy ízben a bizottság kénytelen volt a gyűjté­seket is­­ beszüntetni, mert­ 13 hét alatt nem gyűlt be több 500 forintnál és ez is csak egyes üzletekből. Hiába ittak lelkesítő, buzditó czik­ke­ í előszeretettel kezdte fölkeresni e jövedelemforrást, s két, ez mind nem használt­ semmit. ' " ez a felköszöntés : Boldog új évet! Váradi A. Az­ Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. A »Műlvészi Ipar« czímű­ havi folyóirat után. Hazánk alkotmányos életével egyidejűleg­ könyv­nyomdászatunkban is új korszaknak kellett volna kezdődnie. A koronázás után a tőke észrevehető öt évnél rövidebb idő alatt Budapesten társaságok Nagy volt ekkor az elkeseredés azoknál, kik­­ alakultak körülbelül két milliónyi alaptőkével, s szivükön horatal­i­­s mania érdeklődtek, je^ntékeny­­ beruházásokat" tettek. A nyilvánosság elé került kimutatásokból ítélve, a befektetett tőke szépen is jövedelmezett, néhány esetben pedig fényes eredményeket mutatott föl. Bécs és Paris hasonló törekvéseivel összehasonlítva, ez az ered­mény, ez a siker igen örvendetes volt , hisz Bécsben néhány ily társaságnak még alapításában kelle föloszolnia, mig Parisban (Grand Imprimerie) nagyon is rövid idő alatt fölszámolásra került a sor. S ha e kedvező körülmények­ mellett is azt mondjuk, hogy hazánkban a politikai önállóság korszakával egyszersmind a nyomdászatban is új korszaknak kellett volna kezdődnie , nem a nyomdászat üzleti oldalát értjük, hanem egyesegyedül magát a nyomdá­szatot, e régi, nemes művészetet, ma már közönséges ipart. Mert ezt magát a lehető legkevesebb gondban részesítették és sajátságos módon épen azon ténye­zők hanyagolták el leginkább, melyek első­sorban hivatva, kötelezve lettek volna művészi emelkedését, megizmosodását elősegíteni. Hatóságok és intézetek, melyek a nyomdászatnak voltaképen tápláló emlői, hajlamukkal oda fordultak, a hol az üzleti érdek rejlett, s a hol a művészet s az ő édes testvére , az irodalom, puszta czégéreküs szerepeltek. Innen ered aztán, hogy a tőke jelentékeny érté­kesítése daczára, vagy tán épen e miatt, a nyom­dászat a rákényszerített gyári jellegen nem hirt fölülemelkedni. ez ügyet És elkeseredésük alapos is volt. Mert hát ok nélkül indult-e meg ez a mozgalom? Nem-e a végszükség kényszeritért reá?­­Ezt pedig sokan nem akarták belátni, vagy ha belátták is — közönyösek maradtak iránta. De, őszintén­ megvallva, ilyen előzmények után ily eredményt nem remélhettünk. Dicséretre­­méltó volt az az összetartás, a­mit szaktársaink (egy pár kishitű kivételével) tanúsítottak. Talán még egy árszabály-mozgalomkor sem volt ez így. Mi ebből a tanulság ? Az a rég elcsépelt elv, hogy összetartással minden kivihető. Eddig is mindig csak az összetartás hiányzott közöttünk, máskép nem kelletett volna egyre a nyomorról és kevés fizetésről panaszkodnunk. Oh, ide azért nehogy azt gondolja némely­i újságíró úr, hogy ezután már brilliáns életünk­­ lesz, kü­lömb, mint egy szolgabírónak vagy első osztályú századosnak, hanem mégis valamivel­­ jobb, mint ezelőtt. Legalább nem fizethetnek úgy­­ minket, a­hogy ők akarnak, hanem úgy, a­hogy az árszabály előírja, a­minek a főnökök — saját kezeik aláírásával - alávetették magukat. . , ... , , . . , i A hol a fejlesztéshez, a haladáshoz megvan a Sajnos, hogy ezt a szép összetartást, ezt a­­ mil^k a pártfogás, a hol pártfogás tántorultatlan vasas aratót megzavarta az, az egy­­ van . hiányzik a műérzék, pár kishitű, a kik nem mertek a harczba menni, j Az ez évi országos tárlat — ez az átalában hanem gyáván meghátrálva, cseh­en hagyták szak- , fényesnek elismert tárlat — bemutatta a nemes­i művészetet az ö teljes szegénységében, elhagyatott­­­­ságában és — elhanyagoltságában. Kíméletből nem az imént elmúlt év története.­i szóltak róla, holott ugyancsak megszólhatták volna­ társaikat. Ez röviden láttuk tehát, hogy háborúval kezdődött és békével végződött.?! Ha az év elején ellenségei is voltunk egymásnak, de legalább az év végével nem maradtunk azok. Nem vittük át a haragot a másik évre, hanem igenis átvittünk egy Szép emléket; átvittük azt, hogy megmutattuk, mi­szerint — kevés kivétellel — mind jó kollégák vagyunk ; szeretjük egymást, s ott, hol érdekeink Pedig sehol más városban vagy más országban bizonyos időszakban nem voltak olyan kedvezők a viszonyok, nem olyan kedvezők az eszközök, s ezekkel együtt a lehetőség is arra, hogy a leg­­kiválóbbakkal egy vonalon állva, versenyezhessen. Annál szomorúbb e körülmény, mivel a nyomdá­szatot művészetileg megsemmisüléssel fenyegeti. Aggódva vártuk, vajjon nem találkozik-e egy fenkölt szellem, ki megmentené hazánkban Guten­berg veszendő művészetét?.

Next