Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-07 / 1. szám

1. szám — XIX. évfolyam Negyedévre ........... 1 forint Fél évre ...............2 forint Egész évre ...........4 forint Szerkesztőség­: IV., Egyetem-utcza 4. sz. )nv35091 Megjelenik minden pénteken ELŐFIZETÉSI ABATYPOGRAPHY A MAG­YARORSZÁGrI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Budapest, 1887. január 7-én % HIRDETÉSEK sza­bály sorint számíttatnak KÉZIRATOK nem adatnak vissza . Kiadóhivatal: VIII. Stdhly-utcza l.sz. A gyorsirászat tanulására jelentkezett tagokat figyelmeztetjük, hogy a tanitási óra vasárnaponként délután 1/12—3-ig tarta­­tik, s a tanfolyam e hó 9-én, a mondott időben, nyílik meg. Egyúttal figyelmez­tetjük a franczia nyelvtan hallgatóit is, hogy tanórájuk ezentúl nem 2—­/al-ig, hanem 3—L/s5-ig lesz. Az önépző-osztály bizottsága: Előfizetési felhívás­­i bizottság, a III. országos nyomdász­gyűlés Január hó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitottunk is, végül a fővárosi anya-egylet választmányt a »Typographia« czímű­ szaklapra és felkérjük a tű­leset napirendjén lassúk,­ nem kell egyéb, t. szaktársakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb Rjpárt bizalom az ügy iránt s hozzá való megújítani. . [»közös együttműködés, a többi a higgadt. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Buda­i kiötelességét ismerő, s mindenekfölött a pest, VIII., Stáhly-utcza 1.) intézendők. * közös törekvéseknek megfelelni tudó veze-A kiadóhivatal. Kérjük a szaktársakat, hogy Debreczen­­ben Kutassy Imre és a »Debreczeni Ellenőr« (Vértessy) nyomdájában ne vállaljanak el munkát, főség dolga lesz. Vagy van-e az országossá tevés czél­­szerűsége és lehetősége ellen egyéb meg­jegyzés, mint, hogy az administratív munka nem lesz soha pontosan elvégezve, mert a vidék ma sem tud egyöntetű munkát végezni ? Ez a házszabályokba való tárgy, ott kell őket, ha egyesülnek, egyforma kezelésre utasítani. Igaz, hogy a gyakor­latban ez a legnehezebben megoldható kérdések egyike, de korántsem megoldha­tatlan. — Avagy talán a magyarországi nyomdászokban nincs elég társadalmi fejlett­ség, hogy az országos egylet fontosságát, horderejét átérteni tudnák? Nem féltem őket, de még az egyletet sem! Ha birtak egyleteket alapítani, ha birtak kerületileg szervezkedni, ha birtak lapjainkban, fővárosi és vidéki közgyűléseken az országos egylet eszméjével hivatalosan megbarátkozni, s ha a tizenegyes bizottság működése (statisz­tika, alapszabály - tanulmány és minden kellék egybevetése által) odáig vitte a dolgot, hogy eloszlottak a kételyek az egyesülés lehetősége felől, s ha ennek következtében a III. országos nyomdászgyűlés (hozzáértő, gyakorlati ismeretekkel bíró küldöttek által) meg is alkotta az alapszabályokat, nem lehet kétség, hogy mindezek után van nekik a megalkotott országos egylet föl­ismerése és becsülése iránt elég társadalmi fejlettségük. Most egyelőre a haladást csakis a minisz­térium akadályozza. A fölterjesztett alap­szabályokat oly megjegyzéssel küldte vissza, hogy fiók­egyleteket nem alapíthatunk, mert ezt egy nem rég alkotott törvény tiltja. Nos, ez az akadály sem olyszerű, melyet le ne győzhetnénk ! A vidéki szer­vezetek úgyis csak az alapszabály végén, külön czím alatt szerepeltek; az anya­egylet választmánya, utólagos jóváhagyás reményében, ezeket kihagyta s házszabá­lyok alakjában a IV. országos nyomdász­gyülés által fogja megalkottatni. Néhány nap múlva az alapszabályok már fiók­egyletek felezése nélkül fognak újólag benyujtatni s his­szük, hogy eredmén­nyel. Az első nehézség tehát akkor lesz legyőzve, a­mikor az alapszabályok jóváhagyással visszaérkeznek. A második az egységes munka megkezdése ; röviden: szervezkedés. Ha ez is megvan, legyőztük az akadályo­kat és kezdetét veszi a haladás. Az alapkő letétele legyen itt a legnehe­zebben megoldható munka s valljuk be őszintén: lesz is. De ha kellő módon fogunk hozzá, akkor az alapkövön lassú, meggon­dolt, fokozatos alkotással - fölépítjük azt a menedékházat, mely hazánk összes nyom­dászait fogadja magába, hogy segíthesse, istápolhassa a bajban szenvedőt. Felhívás! Szaktársak! Németországban több nyom­datulajdonos nem fo­gadta el a munkaadók és segédek által közösen készített árszabályt s ennek következtében több mint 1000 szaktársunk munka nélkül van. A segé­lyezésre a német nyomdász-szövetség november végéig 100,000 márkán felül adott ki s eddig nem vette igénybe a külföldi szaktársak adományait; most azonban — tekintve, hogy újabban több szó­­szegő munkaadó akadt s így a segélyezendők száma is szaporodik — kénytelen a külföldiek támoga­tásához is fordulni, a­kiket a német szaktársak mindig bőségesen segélyeztek. Szaktársak! Élénk emlékezetetekben lehet még az, hogy legutóbbi á"mozgalmunk alkalmával men­­nyi segélyt kaptunk Németországból s tudjátok, hogy előfordulhat, hasonló esetben különösen számít­hatunk ismét segélyekre. A fentebbieket tekintetbe véve, kérjük úgy a fővárosi mint vidéki szaktársakat, hogy kövessenek el min­dent : adjanak, a­mennyit adhatnak, hogy minél na­gyobb összeggel segélyezhessük a telhetetlen és szószegő nyomdatulajdonosok ellen küzdő szaktár­sainkat. állandó árszabály-bizottság. Az országos egylet ügye. — Első közlemény. — Ide­s­tova ötödik éve lesz már, hogy az országos egylet a fővárost és a vidéket egyaránt kétkedésben tartja. Az egyletek összesége hivatalosan egyesülést jelentett ki, míg azok egyes tagjai, csekély kivétellel, az országos egylet felől a legtamtásabb vélemén­nyel vannak eltelve. Nincs iránta olyan lelkesedés, mint egy új, egy nagy, avagy országra szóló eszme iránt főkellék gyanánt kivánatos. Pedig ha jól mélyedünk a dolog velejébe s visszapillantunk, hogy az országos egylet ügyét, a nagy közös ügyet, a »Typographia«, a »Nyomdászok Közlönye«, az ismételt fővárosi és vidéki közgyűlések, a tizenegyes Mint az egyletek országossá egyesítésé­nek kezdettől fogva híve, tőlem telhetőleg foglalkoztam az eszmével, mely immár valósulásához közeledik. Nem vélek tévedni,­ ha szükségességét látom az ügy bővebb tárgyalásának s az országos egyletről elmon­dom mindazt, a­mi róla előlegesen elmond­ható, mert hozzá­­ kell már most fognunk a tervrajz elkészítéséhez, hogy lássuk s tudjuk útját-módját a hagyás utáni teendőknek. miniszteri jóvá­Láng J. L. A Nyomdászok Évkönyve. A Budapesti Könyvnyomdászok Társas-Köre által kiadott »Nyomdászok Évkönyve« megjelent és szer­kesztőségünknek is beküldetett,bizonyára oly czélból, hogy róla lapunk megemlékezzék. Megemlékezünk tehát róla, mint múltkor pár sorban ígértük is. Már a boríték ellen is van kifogásuk. A borítékon ugyanis a könyvkötőnek nem lett volna szabad megengedni, hogy a »Nyomdászok« szót kihagyja. Évkönyv van sokféle és igy lényeges a »Nyomdá­szok« szó. Az első czikk lovag Falk Zsigmond életrajza, kinek igen sikerült arczképe az Évkönyv második oldalát foglalja el. Gondolatnak jó és méltányoljuk is a szerkesztőség intenczióját, hogy elnökünk élet­rajzát közölte, csak azt sajnáljuk, hogy lovag Falk Zsigmond életrajza nem úgy van közölve, mint annak a nyomdászok évkönyvében kellene lenni. Fő­súlyt kellett volna fektetni azokra az érdemekre, melyeket Falk a mi körünkben szerzett és ezekről kellett volna kimerítőbben írni, nem pedig azokról, a­melyek tőlünk távol állanak , ez elfoglalta a tért, s így a mi körünkben és egyleti életünkben szerzett érdemei csak úgy felületesen vannak felemlítve. Ha nem többet, de legalább azt fel kelletett volna említeni, hogy a közelmúltban történt ármozgalmunk alkalmával lovag Falk Zsigmond volt az, kinek kizárólag köszönhetjük a munkaadóinkkal közösen megállapított árszabály létrejöttét. És nem kellett volna-e fölemlíteni azt is, hogy­­ mikor a segédek sorából választott alelnökök a küzdelmet megsokalva, állásukat ott hagyták, lovag Falk Zsigmond még ezek teendőit is magára vállalta és ezt oly lelki­­ismeretesen végzi, hogy egy jól fizetett tisztviselő­től sem kívánhatnék különben. A második czikk »A szedés alapjá«-ról, azaz a sor képzéséről szól, elég érthetően magyarázva a kezdőknek és olyanoknak, kikre ugyancsak ráfér a magyarázat, mikop kell egy sort kizárni. E czikk megadja az első sort azzal a magyarázattal, és így tovább. Következik: »Az accidenz-szedésről« egy czikk, mely mindenről szól, csak az accidenz-szedésről nem. Két oldal bevezetés, három oldal befejező rész és csak két oldal a közepén, mi hivatva lenne az accidenz-szedést magyarázni, de épen ott, hol az olvasó azt hiszi, hogy no, most jön valami, követ­kezik a mentegetődzés, hogy az accidencziát olyan »hosszadalmas proczedurával« közölte. Pedig dehogy, csak a bevezetés és befejezés hosszú, a­mit azonban az accidenz-szedésről mond, az majdnem semmi. Nem ártott volna egy kissé beljebb menni a magya­rázatokba és his­szük, hogy ezt a czikk írójának szép irálya és kellemes előadása megkönnyebbítette volna. És ki tegye azt, ha nem oly tapasztalt szakember, mint Kleinmann Frigyes ur, ki élete nagy részét mint üzletvezető töltötte el és igy kinek volt is alkalma e tárgyhoz tapasztalatokat szerezni. Tőle többet vártunk. »A táblázatszedésről« igy kár volt írni, mert e tárgyról sokkal jobb czikkek jelentek már meg magyar szaklapokban. Jó lett volna e czikk írójának az e tárgyról már közölt szakczikkeket előbb el is olvasni, ha többet nem, legalább azt az egyet, melyet egykor Pusztai Ferencz a Társas­ Körben fölolvasott; ebből megtudhatta volna, hogy igen is jelentek meg már a táblázatszedésről czikkek, a­melyek neki igen hasznos anyagot szolgáltathattak volna. És különben táblázatot táblázat-szedőnek a mai előhaladott korban oly hosszadalmasai! és

Next