Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1887-04-08 / 14. szám
14. szám — XIX. évfolyam Megjelenik minden pénteken Ól, TY és é L 1^ A PTIT A ................ 2 forint ■ I H Vili || 1 ■ [UNK] [UNK] / M KÉZIRATOK Egész évre 4 forint _JL_JBL ■==»?, neiW adatnak vissza A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Budapest, 1987. április 8-án Előfizetési felhívás! Április hó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitottunk a »Typographia« czímű szaklapra és felkérjük a t. szaktársakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Budapest, VIII., Stábly utcza 1.) intézendők. A kiadóhivatal: Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. Meghívás: F. évi április 24-én, vasárnap, d. e. 10 órakor a fővárosi váradó nagy éttermében az egylet rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Napirend a választmány következő két indítványa : j 1. Semmisítse meg a rendkívüli közgyűlés a márczius 6-án Valkó A. J. úr indítványára hozott ama határozatot, hogy : »a temetési illeték 100 frt, az özvegy segély pedig 200 frt«. 2. Emeltessék föl az özvegysegély 50 frtról 150 forintra, és 3. esetleg az egyleti tisztviselők, az ellenőrzőbizottság és választmány újjáválasztása. Budapest, 1887. április 3. A választmány. Felhívás. A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egylete márczius hó 6-án tartott rendes évi közgyűlésén, (leiberger Mihály indítványára, a következő határozatot hozta: »Az egylet 25 éves jubileuma alkalmából a beiratási díj egy hónapra 2 forintra szállíttassák le.« — E határozat értelmében az április 3-án tartott választmányi ülés elhatározta, hogy e kedvezménnyel ápril 15-étől május 15-éig élhetnek az egyletbe belépni akarók. — A választmány fölhívja tehát mindazokat a nyomdászokat, kik egyletünknek nem tagjai, s akár a fővárosban, akár az egylethez tartozó vidéki városokban dolgoznak, hogy használják föl e kedvezményt s lépjenek be az egyletbe ; egyúttal kéri az üzleti házipénztárnokokat, hogy a nem egyleti tagokat e kedvezményre figyelmeztetni, s őket a belépésre fölszólítani szíveskedjenek. , A választmány. Figyelmeztetés. Az ápril 3-án tartott választmányi ülés azt a határozatot hozta, hogy ezentúl az egylet számvivője mindazokat, kik hat héttel hátralékban vannak, figyelmeztesse az alapszabályokra, amelyek szerint hat hétnél több hátralék a kitörlést vonja maga után, s akik e figyelmeztetés daczára sem fizetnek, azokat törölje ki, a választmány elé pedig csak a már megtörtént kitörléseket terjessze. Midőn határozatra figyelmeztetjük a szaktársakat a maguk miheztartása végett, egyúttal tudomására hozzuk a mostani hátralékosoknak is, hogy a választmány hátralékaik törlesztésére négy heti határidőt szabott, s kik ügyeket a jövő választmányi ülésig nem rendezik, kitöröltetnek. A választmány. Meghívás. A »Délmagyarországi könyvnyomdászok egylete« folyó évi április 17-én, reggel 8 órakor, Temesváron, a városház nagytermében tartja rendes évi közgyűlését, melyre a tagok tisztelettel meghivatnák. Napirend : 1. A választmány és pénztárnok jelentése. 2. A választmány indítványai. 3. A felmentvény megadása. 4. A választmány választása. 5. A számvizsgálók választása. 6. Indítványok és interpellácziók. Indítványok a közgyűlés előtt 8 nappal írásban adandók be. A választmány, Felhívás! Alulírott bizottság kéri a szaktársakat, hogy hetenként pár krajczárral szíveskedjenek tőkéje gyarapításához hozzájárulni, hogy az esetleg előforduló árszabály-sértés miatt kilépőket tudja segélyezni. A nagyobb üzletek házipénztárnokai úgy járhatnak el legczélszerűbben, ha gyűjtőívet köröznek időnként a személyzet között. A vidéki szaktársakat is kérjük, hogy ők is szíveskedjenek bármi csekély összeggel bennünket támogatni. Az állandó árszabály-bizottság. A kierőszakolt humanitáshoz. Sokat meghányták vetették már a múlt hó 6ikán tartott rendes évi közgyűlésen Valkó úrnak ama megszavazott indítványát, hogy emeltessék föl a temetkezési költség 100, az özvegysegély pedig 200 frtra és mindannyiszor, ahányszor ez indítványról írtak, mindig elitne, nem pedig mellette volt a tollharcz, csak a »Gutenberg«-ben jelentek meg mellette czikkek, de mindig csak egy személytől, az indítványozó Valkó úrtól. Ebből az tűnik ki, hogy dacára annak, hogy az évi közgyűlésen indítványa 52 szótöbbséget nyert, mégis kevesebben vannak azok, kik ez indítvány utókövetkezményeit nem gondolták jól meg az évi közgyűlés előtt, mert ha az ellenkezője állana állításomnak, úgy nem kellene a »Typographia« minden számában a 100 és 200 frt ellen kardoskodó czikkekkel találkoznunk. Megvallom nyíltan, hogy az évi közgyűlésen én is Valkó úr indítványa ellen szavaztam , szavaztam pedig azért, mert meghánytam-vetettem Valkó úr indítványának nagy horderejét és bármint tettem is fel a számítást, azt jelenleg káros következmény nélkül kivihetetlennek találtam. Nem győződtem Valkó úr magyarázó czikkéből sem meg, hogy úgy, amint ő indítványát az évi közgyűlésen indokolta, a jelenlegi egyleti viszonyaink között most már elfogadhassam, daczára, hogy egyletünk jelenleg is szép virágzásnak örvend. Pedig higgje el Valkó úr, hogy én is hódolok annak az elvnek, mely azt mondja, hogy: nekem minél többet; de viszont hódolok áía annak az elvnek is, hogy ha már én többet követelek, úgy én is többet adjak. Valkó úr azonban, úgy látszik, ez utóbbi elvnek nem hódol, mert ő teljes erejével az egyletre fekszik, mégpedig az egyletnek arra az osztályára, amelynek a közös teherből úgyis a legnagyobb rész van juttatva: az önképző-osztályra. Hanem ha már megszavaztatta Valkó úr indítványát, fölkérem, legyen szíves majd aztán az én indítványomat is megszavaztatni és megszavazni, amelyet az e hó 24-dikén tartandó rendkívüli közgyűlésen leszek bátor benyújtani s ha ő megszavaztatja és megszavazza indítványomat, úgy én a legnagyobb készséggel fogom az ő indítványát megszavazni. Indítványom a következőké] hangzik: »Lépjen életbe az 1887. évi márczius hó 6-án megszavazott amaz indítvány, hogy emeltessék fel a temetkezési költség 100, az özvegysegély pedig 200 frtra, de a következő határozattal: Emeltessék fel a jelenlegi heti illeték 50, illetőleg 60 krról 55, illetőleg 65 krra, amely 5 kros felemelésből fordittassék 2 kr. a betegsegélyző-, 2 kr. pedig az özvegy-, rokkant- és árvapénztár és végre 1 kr. a munkanélküliek osztályára, mely utóbbihoz hozzá kívánom tenni, hogy hosszabbíttassék meg a munkanélküli segély 5 hétről 7 hétre.« így hiszem, ha ez indítványomat a szaktársak Valkó úrral együtt elfogadják, nem kényszerítjük arra ismét az újabb választmányt, hogy amaz akadályok miatt, melyeket mi üdvös működésük elé gördítünk, ismét kényszerüljön letenni azt a mandátumot, amellyel mi megtiszteljük. Mert higgjék el a szaktársak, hogy ha Valkó úrnak ismert indítványát ismét elfogadjuk, úgy nekünk B—4 hét múlva ismét egy rendkívüli közgyűlésre kell számítanunk, a mi pedig egyleti tekintélyünkre és anyagi oldalára nézve szintén csak káros következménnyel lenne, míg ellenben, ha az én indítványomat fogadják el, úgy örömmel fogadják el ama szaktársak azt a megtiszteltetést,amellyel mi őket bizalmunkkal felruházzuk, mert így, amivel többet kívánunk, annyival többet is adunk ; például ha csak 1000 tagot számítunk évenként, akkor többet fizetünk az általam említett három osztályba 2600 írttal és így teljesíthető az, amit mi kívánunk. De el is mondhatjuk azután büszkén, hogy ültettünk földünkbe ismét oly fát, amelynek gyümölcse elé minden szaktárs örömmel néz ! Szénássy József. * E cikkre vonatkozólag két megjegyzésünk van. Először aiz, hogy a választmány által meghatározott napirenddel összehívott rendkívüli közgyűlésen mást nem lehet tárgyalni, mint amit a választmány napirendre tűzött, így tehát Szénássy úr indítványa sem tárgyalható ott. Ha Sz. ur indítványát tárgyaltatni és esetleg elfogadtatni akarja, úgy hivasson össze 100 aláírással egy másik rendkívüli közgyűlést, vagy várjon a jövő évi rendes közgyűlésig , hogy Sz. ur rendkívüli közgyűlést hivatna össze, azt nem hisszük, mert hisz maga azt mondja c cikkében, hogy a sűrű gyűlések egyletünk tekintélyét csorbítják. Második megjegyzésünk magára az indítványra vonatkozik. Határozottan ellene vagyunk minden oly indítványnak, amely a heti illeték felemelését kívánja; az 50, illetőleg 60 kr. illeték is oly magas, hogy ezelőtt pár évvel, midőn egyletünknek körülbelül évi 7000 frt fölöslege volt, indítvány tétetett annak 45, illetőleg 55 krra való leszállítására. Akkor a közgyűlés — igen helyesen — ez indítványt elvetette, mert az illetékhez a tagok már hozzá vannak szokva s mert jöhet — amint jött is — oly idő, hogy ez a nagy többlet megcsappan. Három év előtt leszállítani, most meg fölemelni kívánnék tehát az illetéket? No ezt ne tegyük, ne különösen azért, mert a nélkül is emelhetjük a segélyt a választmány indítványa értelmében. Az illeték fölemelése ellen szól különben először az is, hogy a fölterjesztett országos alapszabályok készítésekor a vidékiek, kik szintén tagjai lesznek egyletünknek, nagyon magasnak tartották a fővárosi egylet illetékét és másodszor az, hogy nem mindenkinek van 15—20 frt keresete, hanem igen soknak csak 8—10 forint bizonyos fizetése s ezektől több áldozatot követelni nem lehet. Mindezek után nem ajánlhatunk mást, minthogy fogadja el a rendkívüli közgyűlés a választmány indítványát. Szerk.