Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-08 / 14. szám

14. szám — XIX. évfolyam Megjelenik minden pénteken Ól, TY é­s é­ L 1^ A PTIT A ................ 2 forint ■ I H Vili || 1 ■ [UNK] [UNK] / M KÉZIRATOK Egész évre 4­ forint _JL_­­JBL ■==»?, neiW adatnak vissza A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Budapest, 1987. április 8-án Előfizetési felhívás! Április hó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitottunk a »Typographia« czímű­ szaklapra és felkérjük a t. szak­társakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Buda­pest, VIII., Stábly­ utcza 1.) intézendők. A kiadóhivatal: Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. Meghívás: F. évi ápril­­is 24-én, vasárnap, d. e. 10 órakor a fővárosi vár­adó nagy éttermében az egylet rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Napirend a választmány következő két indítványa : j 1. Semmisítse meg a rendkívüli közgyűlés a márczius 6-án Valkó A. J. úr indítványára hozott ama határozatot, hogy : »a temetési illeték 100 frt, az özvegy­ segély pedig 200 frt«. 2. Emeltessék föl az özvegysegély 50 frtról 150 forintra, és 3. esetleg az egyleti tisztviselők, az ellenőrző­bizottság és választmány újjá­választása. Budapest, 1887. április 3. A választmány. Felhívás. A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egy­lete márczius hó 6-án tartott rendes évi közgyűlé­sén, (leiberger Mihály indítványára, a következő határozatot hozta: »Az egylet 25 éves jubileuma alkalmából a beiratási díj egy hónapra 2 forintra szállíttassák le.« — E határozat értelmében az ápril­is 3-án tartott választmányi ülés elhatározta, hogy e kedvezmén­nyel ápril 15-étől május 15-éig élhet­nek az egyletbe belépni akarók. — A választmány fölhívja tehát mindazokat a nyomdászokat, kik egyletünknek nem tagjai, s akár a fővárosban, akár az­­ egylethez tartozó vidéki városokban dolgoznak, hogy használják föl e kedvezményt s lépjenek be az egyletbe ; egyúttal kéri az üzleti házipénztárno­­kok­at, hogy a nem egyleti tagokat e kedvezményre figyelmeztetni, s őket a belépésre fölszólítani szí­veskedjenek. , A választmány. Figyelmeztetés. Az ápril 3-án tartott választmányi ülés azt a határozatot hozta, hogy ezentúl az egylet szám­vivője mindazokat, kik hat héttel hátralékban van­nak, figyelmeztesse az alapszabályokra, a­melyek szerint hat hétnél több hátralék a kitörlést vonja maga után, s a­kik e figyelmeztetés daczára sem fizetnek, azokat törölje ki, a választmány elé pedig­­ csak a már megtörtént kitörléseket terjes­sze. Midőn határozatra figyelmeztetjük a szaktársakat a­­ maguk miheztartása végett, egyúttal tudomására hozzuk a mostani hátralékosoknak is, hogy a választmány hátralékaik törlesztésére négy heti határidőt szabott, s kik ügyeket a jövő választ­mányi ülésig nem rendezik, kitöröltetnek. A választmány. Meghívás. A »Délmagyarországi könyvnyomdászok egylete« folyó évi április 17-én, reggel 8 órakor, Temesváron, a városház nagytermében tartja rendes évi közgyűlését, melyre a tagok tisztelettel meghivatnák. Napirend : 1. A választmány és pénztárnok jelentése. 2. A választmány indítványai. 3. A felmentvény megadása. 4. A választmány választása. 5. A számvizsgálók választása. 6. Indítványok és interpellácziók. Indítványok a közgyűlés előtt 8 nappal írásban adandók be. A választmány, Felhívás! Alulírott bizottság kéri a szaktársakat, hogy hetenként pár krajczárral szíveskedjenek tőkéje gyarapításához hozzájárulni, hogy az esetleg elő­forduló árszabály-sértés miatt kilépőket tudja segé­lyezni. A nagyobb üzletek házipénztárnokai úgy járhatnak el legczélszerűbben, ha gyűjtő­ívet köröz­nek időnként a személyzet között.­­ A vidéki szaktársakat is kérjük, hogy ők is szíveskedjenek bármi csekély összeggel bennünket támogatni. Az állandó árszabály-bizottság. A kierőszakolt humanitáshoz. Sokat meghányták vetették már a múlt hó 6­ikán tartott rendes évi közgyűlésen Valkó úrnak ama megszavazott indítványát, hogy emeltessék föl a temetkezési költség 100, az özvegysegély pedig 200 frtra és mindannyiszor, a­hányszor ez indítványról írtak, mindig elitne, nem pedig mellette volt a tollharcz, csak a »Gutenberg­«-ben jelentek meg mellette czikkek, de mindig csak egy személytől, az indítványozó Valkó úrtól. Ebből az tűnik ki, hogy dac­ára annak, hogy az évi közgyűlésen indítványa 52 szótöbbséget nyert, mégis kevesebben van­nak azok, kik ez indítvány utókövetkez­ményeit nem gondolták jól meg az évi közgyűlés előtt, mert ha az ellenkezője állana állításomnak, úgy nem kellene a »Typographia« minden számában a 100 és 200 frt ellen kardoskodó czikkekkel talál­koznunk. Megvallom nyíltan, hogy az évi közgyű­lésen én is Valkó úr indítványa ellen sza­vaztam , szavaztam pedig azért, mert megh­ánytam-vetettem Valkó úr indítványá­nak nagy horderejét és bármint tettem is fel a számítást, azt jelenleg káros követ­kezmény nélkül kivihetetlennek találtam. Nem győződtem Valkó úr magyarázó czik­­kéből sem meg, hogy úgy, a­mint ő indít­ványát az évi közgyűlésen indokolta, a jelenlegi egyleti viszonyaink között most már elfogadhassam, daczára, hogy egyletünk jelenleg is szép virágzásnak örvend. Pedig higgje el Valkó úr, hogy én is hódolok annak az elvnek, mely azt mondja, hogy: nekem minél többet; de viszont hódolok áía annak az elvnek is, hogy ha már én többet követelek, úgy én is többet adjak.­­ Valkó úr azonban, úgy látszik, ez utóbbi elvnek nem hódol, mert ő teljes erejével az egyletre fekszik, még­pedig az egylet­nek arra az osztályára, a­melynek a közös teh­erből úgy­is a legnagyobb rész van juttatva: az önképző-osztályra. Hanem ha már megszavaztatta Valkó úr indítványát, fölkérem, legyen szíves majd aztán az én indítványomat is megszavaz­tatni és megszavazni, a­melyet az e hó 24-dikén tartandó rendkívüli közgyűlésen leszek bátor benyújtani s ha ő megsza­vaztatja és megszavazza indítványomat, úgy én a legnagyobb készséggel fogom az ő indítványát megszavazni. Indítványom a következőké]­ hangzik: »Lépjen életbe az 1887. évi márczius hó 6-án megszavazott amaz indítvány, hogy emeltessék fel a temetkezési költség 100, az özvegysegély pedig 200 frtra, de a következő határozattal: Emeltessék fel a jelenlegi heti illeték 50, illetőleg 60 krról 55, illetőleg 65 krra, a­mely 5 kros fel­emelésből fordittassék 2 kr. a betegsegélyző-, 2 kr. pedig az özvegy-, rokkant- és árva­pénztár és végre 1 kr. a munkanélküliek osztályára, mely utóbbihoz hozzá kívánom tenni, hogy hosszabbíttassék meg a munka­­nélküli segély 5 hétről 7 hétre.« így hiszem, ha ez indítványomat a szak­­társak Valkó úrral együtt elfogadják, nem kényszerítjük arra ismét az újabb választ­mányt, hogy amaz akadályok miatt, melye­ket mi üdvös működésük elé gördítünk, ismét kényszerüljön letenni azt a mandá­tumot, a­mel­lyel mi megtiszteljük. Mert higgjék el a szaktársak, hogy ha Valkó úrnak ismert indítványát ismét elfogadjuk, úgy nekünk B—4 hét múlva ismét egy rend­kívüli közgyűlésre kell számítanunk, a mi pedig egyleti tekintélyünkre és anyagi olda­lára nézve szintén csak káros következmén­­nyel lenne, míg ellenben, ha az én indítvá­nyomat fogadják el, úgy örömmel fogadják el ama szaktársak azt a megtiszteltetést,a­mel­­lyel mi őket bizalmunkkal felruházzuk, mert így, a­mivel többet kívánunk, annyival többet is adunk ; például h­a csak 1000 tagot szá­mítunk évenként, akkor többet fizetünk az általam említett három osztályba 2600 írttal és így teljesíthető az, a­mit mi kívánunk. De el is mondhatjuk azután büszkén, hogy ültettünk földünkbe ismét oly fát, a­mely­nek gyümölcse elé minden szaktárs öröm­mel néz ! Szénássy József. * E c­ikkre vonatkozólag két megjegyzésünk van. Először aiz, hogy a választmány által meghatározott napirenddel összehívott rendkívüli közgyűlésen mást nem lehet tárgyalni, mint a­mit a választmány napi­rendre tűzött, így tehát Szénássy úr indítványa sem tárgyalható ott. Ha Sz. ur indítványát tárgyal­tatni és esetleg elfogadtatni akarja, úgy hivasson össze 100 aláírással egy másik rendkívüli közgyű­lést, vagy várjon a jövő évi rendes közgyűlésig , hogy Sz. ur rendkívüli közgyűlést hivatna össze, azt nem his­szük, mert hisz maga azt mondja c cikké­­ben, hogy a sűrű gyűlések egyletünk tekintélyét csorbítják. Második megjegyzésünk magára az indít­ványra vonatkozik. Határozottan ellene vagyunk minden oly indítványnak, a­mely a heti illeték fel­emelését kívánja; az 50, illetőleg 60 kr. illeték is oly magas, hogy ezelőtt pár évvel, midőn egyletünk­nek körülbelül évi 7000 frt fölöslege volt, indítvány tétetett annak 45, illetőleg 55 krra való leszállítá­sára. Akkor a közgyűlés — igen helyesen — ez indítványt elvetette, mert az illetékhez a tagok már hozzá vannak szokva s mert jöhet — a­mint jött is — oly idő, hogy ez a nagy többlet megcsappan. Három év előtt leszállítani, most meg fölemelni kívánnék tehát az illetéket? No ezt ne tegyük, ne különösen azért, mert a nélkül is emelhetjük a segélyt a választmány indítványa értelmében. Az illeték fölemelése ellen szól különben először az is, hogy a fölterjesztett országos alapszabályok készí­tésekor a vidékiek, kik szintén tagjai lesznek egy­letünknek, nagyon magasnak tartották a fővárosi egylet illetékét és másodszor az, hogy nem minden­kinek van 15—20 frt keresete, hanem igen soknak csak 8—10 forint bizonyos fizetése s ezektől több áldozatot követelni nem lehet. Mindezek után nem ajánlhatunk mást, minthogy fogadja el a rendkívüli közgyűlés a választmány indítványát. Szerk.

Next