Typographia, 1894 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-05 / 1. szám
1. szám. — XXVI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Negyedévre .................... 1 frt Fél évre............................. 2 frt Egész évre........................ 4 frt //vvc - 35098 Szerkesztőség VIII., Stáhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Budapest, 1894 január 5. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: VIII., Stáhly-utcza 1. sz A nyomdászok helyzete 1894-ben. Az 1890. évi sztrájk óta folytonos bizonytalanságban éltünk az 1893. évi ápril haváig, a mennyiben az 1891. évi ugyancsak ápril havában kelt, s egyletünk feloszlatását kívánó princzipális- és segédkérvény sorsáról mit sem tudtunk az említett időig: ekkor azonban megszűnt a bizonytalanság, mert megtudtuk, hogy a belügyminiszter a fővárosi nyomdatulajdonosok és papírkereskedők, valamint néhány segéd vádjára föloszlatta egyletünket. Hosszú idő, két teljes év telt el a föloszlatást kívánó kérvény beadása és a föloszlatás között; mi és minden tag már azt hitte, hogy az egész ügy elintézetlenül marad, mert egy a törvényt, illetőleg az alapszabályokat áthágó egylettel rögtönösen szokás elbánni, nem pedig még két évet engedni neki az újabb alapszabálysértésekre. 1890 óta ma már a negyedik vezetőség áll az egylet élén, s így nem csoda, hogy e negyedik vezetőséget meglepte az, hogy az ő ük-elődjének hibáiért őt éri a büntetés. De e büntetéssel együtt tisztesség is érte e negyedik (mostani) vezetőséget; a tisztesség az, hogy megmentse egyletünket. Ez, amint tudjuk, legalább egyelőre, sikerült is ; a miniszter visszavonta föloszlatási rendeletét és újabb vizsgálatot rendelt el. Tudjuk azt, hogy annak idején a hírlapok pártunkat fogták és hogy az országházban interpelláltak érdekünkben ; tudjuk azt is, hogy a választmány szintén elkövetett mindent, ezeket tehát fölösleges ismételnünk, e helyen inkább ismertessük azt, ami ezután legnagyobb valószínűséggel történik. A hatóságilag kiküldött biztos befejezte az újabb vizsgálatot; az ügykezelésben, könyvvitelben stb. nem találtak hibát, hátra volt még a vádat emelők kihallgatása. Ötvennégy princzipálist és tizenkét vádló segédet hallgatott ki s az ezek vallomása után fölvett jegyzőkönyv az, amelyből tájékozást meríthetünk egyletünk jövő sorsát illetőleg. Lássuk tehát most, milyen véleménnyel vannak egyletünk felől a mi volt vádlóink? Azt mondják, hogy ők teljesesen meg voltak elégedve egyletünk működésével egész 1890-ig, sőt meg vannak elégedve az 1890 óta történtekkel is; csak az 1890-iki sztrájkot kifogásolják, amennyiben azt az akkori vezetőség intézte. Nagyon szép és kegyes hang; ha meg voltak és meg vannak elégedve, miért kérték a föloszlatást, miért nem csak azt, hogy a miniszter a választmányt az alapszabályok pontos megtartására utasítsa? No de így is jól van; nekünk elégtételül szolgál, hogy beismerik vádjuk alaptalanságát azzal, hogy azt visszavonják, mi majd kifizetjük az általuk okozott költséget és megélünk tovább is. Szeretnék a vádló urak továbbá azt is, hogy az egylet ne adjon ki lapot, továbbá kívánják, hogy az »úgynevezett« árszabály bizottsághoz az egyletnek semmi köze se legyen. ■— Naiv kívánságok, hisz ezeket nemcsak ők, hanem mi is kívánjuk, sőt az egyiket, t. i. hogy az árszabály-bizottságnak az egylethez vagy viszont az egyletnek az árszabály-bizottsághoz semmi köze se legyen, már foganatosítottuk is, amennyiben a princzipálisainknak nem tetsző árszabály-bizottság már két év óta teljesen függetlenül működik az egylettől. Külön gyűléseket tart s az e gyűlésen választott szaktársak vezetik ügyeit, sőt annyira óvatos, hogy még gyűléseit sem tartja az egyleti helyiségben, ami pedig talán nem volna halálos bűn. Mindezt azonban nem azért tesszük, mert a princzipális urak »kívánatos«-nak tartják, hanem egyszerűen azért, mert mi »jobb«-nak tartjuk a régi rendszernél. Épen így vagyunk a »Typographiá«- val is; nem a princzipális urak kedvéért függetlenítjük majd azt az egylettől, hanem azért, hogy hatalmasabb, senki által joggal meg nem táuÄÁčtólag"tá:"sét Ejthessen az ki. — E két kérdés tekintetében tehát legyenek megnyugodva vádlóink: egyetértünk mi is velők s igy »szerény kívánságuk« teljesül. Harmadik kivánságuk teljesítése azonban már nem mi tőlünk, hanem a minisztertől függ, a ki azonban azt nem teljesiti, mert biz’ az nekik nem tölt extra Wurstot. Azt tartják ugyanis »kivánatos«-nak, — mindig csak »kívánatos«, hogy az 1891. évi betegsegélyezésről szóló törvény úgy módosittassék, hogy necsak a törvényes, hanem a magánegyesülés utján létrejött egyletek ügykezelésébe is beleszólhassanak a munkaadók ; ezt azért is »kivánatos«-nak tartják, mert — így mondják — egyletünk alapvagyonához ők is sokkal hozzájárultak Az igaz, hogy sokkal hozzájárultak, de nem mindnyájan, hanem az is igaz ám, hogy most — pár üzlet kivételével — nem járulnak hozzá semmivel sem. Nem volna-e furcsa, sőt arczátlanság, ha pl. Légrádi Károly, aki egyletünknek soha egy krajczárt sem adott, egyletünk fölött fölügyelő szerepet vinne ? — Azoknak az üzleteknek (Athenaeum, Pallas, Részvénynyomda stb.), amelyek most is hozzájárulnak az egyleti illetékhez, az alapszabályok értelmében most is megvan a beleszólási joguk, s ha a többiek is kívánják ezt, úgy fizessenek, mert biz’ a miniszter kedvökért nem módosítja a törvényt. Ezt a hármat tartják a princzipális urak »kívánatos«-nak; a két első teljesítése tőlünk függ: eleget is tettünk már kívánságuknak, a harmadik azonban nem a mi, hanem a miniszter hatáskörébe tartozik, s így— legnagyobb sajnálatunkra — nem teljesíthetjük azt. Szeretjük a mi jó princzipálisainkat, s így őszintén sajnáljuk is őket, hogy még a miniszter sem teljesítheti harmadik kívánságukat. Különben a hatósági biztossal fölvett jegyzőkönyv végén van még egy más »kívánatos« is, amit azonban itt már más szóval fejeznek ki, de a mi elég lett volna az egész jegyzőkönyv helyett, s ez a más így hangzik : „mindezek után az egylet további működését óhajtjuk.“ Ezért kár volt a három évig tartó czirkusz-előadás, amelyre nagyon drágán fizettük meg mi a belépti díjat. Utazási igazolványok. Ami máshol már évek óta használatban van s aminek praktikussága a gyakorlat által is igazoltatott, azt az eljárást a választmány egy nem régi határozata következtében a magyarországi nyomdászegylet is megvalósította. Okot erre leginkább az szolgáltatott, hogy az eddigi nyugtakönyvek kiállításánál a vidéken igen sok hiba fordult elő, s a mellett oly hibák, melyek legtöbb esetben határozottan kárt okoztak az egyletnek. A vidéki pénztárnokok gyakori változása úgy is bénítólag hat az ügykezelésre s az örökös figyelmeztetések és ellenőrzések vajmi kevés eredménnyel jártak, s olykor már későn. Ezenkívül a könyvek ide-oda küldözgetéséért járó tetemes portó ? könyvek folytonos ide-oda küldözgetése s kiállitása is költséges, fáradságos és mégis olsőltalan munka volt, amennyiben egy-egy könyv elküldése az egyletnek 15, s beküldése a tagnak szintén 15 krajctárjába került. Hogy ez nálunk teljesen fölösleges munka, azt mindenki be fogja látni, aki egyletünk ügykezeléséről kellő ismerettel bír. Míg az összes könyvvezetés nem a központban végeztetett, addig az utiigazolványok nem voltak behozhatók, de most, midőn már második éve annak, hogy az országos egylet összes törzskönyvei s ezzel kapcsolatban bevételi és kiadási pénztárkönyvei is a központban vezettetnek, most a nyugtakönyvek folytonos ide-oda küldözgetésének Magyarországban, az egylet területen abszolúte semmi értelme sincs. Az utazási igazolványok már azon okból is czélszerűbbek, mert általuk sokkal könnyebb és szigorúbb az ellenőrzés, mint ez a nyugtakönyveknél volt, s kezelésük is oly egyszerű, hogy bárki megértheti, mivel csak egyszerű utalványok, melyeket egyik pénztárnok utalványoz, míg a másik kifizeti s így az ellenőrzés önönmagától jő létre, a lehető legpraktikusabb módon. Ausztriában és Németországban az utiigazolványok mellett még a nyugtakönyvét is kiállítják a tagnak, nálunk azonban ez fölösleges, mert míg ez országokban az egyes egyletek kölcsönös leszámolást teljesítenek az ottani országos központtal, s az utipénztár kiadásait a tagok hányadához mérten fedezik, nálunk minden bevétel egy pénztárba folyván be, az összes kiadások is egy pénztárból födöztetnek. A tagnak is czélszerűbb az utazás ily igazolvánnyal, mert ha véletlenül elveszíti is, kiállítása megközelítőleg sem kerül annyi fáradságba, mint egy elveszített nyugtakönyvé, mely néha 6—8 levélbe sz írt portóba kerül. Sokan azon akadnak majd tán fenn, hogy hát hogy utaznak majd külföldre ? Ez igen egyszerű. Ha valakinek szándékában van külföldre utazni, akkor ezt az utazási igazolvány bekérése alkalmával a kerület pénztárnokának bejelenti s megjelöli egyúttal ama határvárost, amely Magyarországban az utolsó kifizető állomás, s három nap alatt könyve ott lesz. Az uj utazási igazolványok használatánál fődolog a szigorú pontosság, mert oly dolog, hogy pl. valaki 5—6 hétig tartotta magánál nyugtakönyvét s nem utazott, itt teljesen ki van zárva, mert a tag az utazás félbeszakításánál azonnal köteles lesz jelentkezni, s a kifizető pénztárnoknak leg-