Typographia, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-07 / 1. szám

Budapest, 1898 január 7. ,M­^­ .TSIQQ — 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA JTl^TTl A k T| TT T ▲ soron JnľľoTÍľ luvtl Negyedévre.............................75 J Ka * / g| gp J|| ||r­j&| 1 gp| JB *|J e|ÍJ §| Wg Si 30 kr. bélyegilleték, mely Fél évre........................... 1.50 W? j||| |ll |||i ||1--- j ilal B—|a Kg f összeg előre beküldendő. b^8z*TM.......3 - I a W 1 i­ll i 1 /-% ü 111 kéz^tok Egyes szám­ára 5 kr. JL- JL ■ XJ JL %/ ^L- » M » M, M­­A_ nem adatnak vissza. A MAGYARORSZÁGI KÖN­YVN­YOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: VI. ker., gyár-utcza 31. szám. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Kiadóhivatal: VI. kerület, Kyár-utcza 31. szám. XXX. évfolyam. Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete. JMeghivó. A „Magyarországi könyvnyomdászok és betű­öntők egylete“ 1898. évi január hó 9-én, délelőtt 10 órakor, a fővárosi Vigadó éttermében rendkívüli közgyűlést tart, a melynek egyetlen tárgya:­ ' ' az alapszabály-tervezet megvitatása. Budapest, 1897 deczember 20. A választmány. Megmozdultunk! A „Typographia“ mult számában meg­jelent „Emlékiratára tett szerkesztői meg­jegyzés azt is mondja, hogy „az ársza­bálysértésekkel szemben megmozdultunk“. Van valami igaz a dologban, amennyi­ben deczember 12-én tartottunk általános nyomdász­gyűlést, a­melyen határozatokat is hoztunk, de az a kérdés, hogy ezeket a határozatokat végre is tudjuk-e majd hajtani, azaz, hogy mostani megmozdulá­sunk nem­ e lesz nemsokára ismét meg­nyugvássá. Egy határozatot végrehajtottunk, azt tudniillik, hogy a­ két hírlapírói kört föl­kerestük a közölt „Emlékirattal, de hogy mi lesz a válasz, azt nem tudhatjuk, s így a jövő teendőkkel sem számolhatunk még ; annyit tudunk csak, hogy úgy Rákosi Jenő, mint Mikszáth Kálmán — ismert előzékeny emberek lévén — szívesen és barátságosan fogadta a mi küldöttségün­ket, de jobb szerettük volna, ha Mikszáth Kálmán így nyilatkozott volna : „szívesen teljesítem kérésüket, már csak azért is, mert nem akarok Rákosi Jenő mögött maradni, a­ki az önök árszabályát fizeti.11 — Ámde ezt nem tette és valószínűleg nem is teszi, így tehát a mi deputácziónk Emlékirata kárba veszett munka, s csak erkölcsi haszna van, a­mennyiben békés uton is megtettük kötelességünket — a harcz előtt. A harcz, úgy látszik, elkerülhetetlen. Nézzük csak helyzetünket, a­melyet őszintén föltárunk, menten minden szépít­­getéstől. Ma már a fővárosban csak négy napi­lap van, a­hol az árszabályt fizetik, s ezek a következők: Budapesti Hírlap, Pester Lloyd, P. Journal és Pol. Volksblatt, a­melyekkel szemben többé-kevésbé cson­kítva kapják az árszabályt a következő lapoknál: Pesti Napló, Budapesti Napló, Nemzet, Egyetértés, N­üggetlenség, Buda­pester Tagblatt, N. Pol, Volksblatt, Ha­zánk és Magyarország; az árszabályról pedig épenséggel nincs szó az Országos Hírlapnál, a Magyar Hírlapnál, a Pesti Hírlapnál, Budapestnél, Kis Újságnál, Ma­gyar Államnál és e héttől kezdve az Alkot­mánynál. Óriási visszaesés ez két év alatt, s ennek — az igaz — nagy részben a szomorú munkaviszonyok is okai, de okai vagyunk mi magunk is újságszedők. — Azok a szaktársaink, a­kik kauczióval mentek a sztrájk után dolgozni, még ma is megkap­ják a rendes árszabályt, s e véletlen hasz­nuk következtében nem hogy jó példával mennének elől a kollegiális kötelesség tel­jesítésében, de még az önkéntes adakozás­ról is megfeledkeznek. Pedig épen nekik kellene úgy a lap­bizottsági mozgalomban, mint a hirlap­­szedők köre vezetésében a hangadó sze­repet vinni, mert hisz az árszabály fön­­tartása nemcsak az ő érdekök, hanem princzipálisaiké is, a­kik — tisztességes emberek lévén ■— a többi szószegő prin­­czipális ellenére még mindig fizetnek. Higgjék el a Hungária és Budapesti Hirlap ujságszedői, hogy a mozgalomban való részvétellel és az adakozással nem­csak maguknak használnak, hanem prin­­czipálisaiknak is, így tehát ez utóbbiak az előbbit nem csak nem ellenzik, hanem örömmel veszik, már csak a verseny ér­dekében is. Egy Hölzel, egy Preusz, továbbá Baura Sándor, Czekauer, Duschek István stb. elég emberek arra, hogy ezt belássák. Höppi és Preusz valamikor szerkesztet­ték a „Gutenberg“-et, Czekauer, Baura és mások élénk részt vettek az utolsó és minden más korábbi mozgalomban, így tehát nem nézhetik közönyösen az álta­lánosság érdekét, a­mely egy az ő érde­kükkel is. Ha csak azt nézik, a­mi az utóbbi idő­ben más lapoknál történt, s a mi vel ők is könnyen megtörténhetik, úgy nem le­hetnek közönyösek. Az ő lapjaik kivéte­lével mindenütt elvették vagy megnyir­bálták a spéket, sőt számos lapnál már a bizonyos pénz a rendszer: a Budapestnél, Kis Újságnál és Pesti Hírlapnál bizonyos pénzben szednek, az­­ Országos Hírlapnál pedig még a bizonyos pénznél is rosszabb a számolás. Mi történt e sok szomorú előzmény után e héten az Alkotmánynál ? Kapta magát e héten Molnár János komáromi plébános, pápai prelátus, országgyűlési képviselő, népbolondító stb., és átadta a néppárt lap­ját egy vállalkozónak, apúgy, mint Mik­száth Kálmán szabadelvű képviselő is tett az ő lapjával. Nagyon természetes, hogy ilyen vállal­kozás következtében árszabályról, a mun­kások igényeinek kielégítéséről szó sem lehet; mit törődik azzal Molnár János, a jó pap, ha a munkások a földi átkozódá­­sok következtében mind pokolba kerülnek is, csak ő jusson mennyországba, még­pedig nem a katholikusokéba, hanem a mohamedánok hetedik mennyországába, a­hol minden jámbor hivő hurik társaságá­ban tölti az örökké való időt. Szaktársak ! Ujságszedők ! Fölhívlak benneteket a hozzánk való csatlakozásra. A­mint láthatjátok, az önkéntes adako­záshoz csak a Pesti Napló, Budapesti Napló, Nemzet, Függetlenség, P. Lloyd, Egyetértés és Magyarország személyzete járul, míg a P. Journal és P. Volksblatt, a Budapester Tagblatt, Hazánk, Országos Hirlap, Magyar Állam, Budapest és Kis Újság vagy épen semmivel, vagy nagyon csekél­lyel. El vagyunk nyomva mindnyájan, így tehát — szerintem — legczélszerűbb az összes elnyomottak újra való egyesülése, így voltunk az 1885-iki sztrájk előtt is, midőn a hirlapszedők körét alapítottuk: alig volt akkor számolás, és kivívtuk az árszabályt. Vétettünk mindnyájan, térjünk is meg mindnyájan. Ez az én eszmém ; nem tudom, mit szól hozzá a lapbizottság és a hirlapszedők köre; megmaradnak-e a passzív ellenállás alapján vagy általános egyesülést ajánla­nak. Ha ez utóbbit teszik, úgy minden hirlapszedő fölveendő a körbe és minden hirlapszedő adakozzék is a lapbizott­ságnak. Ha ezt megteszik, az országos rendbon­tók kiesnek most a kondíczióból és helyü­ket jó szaktársak foglalják el, a­kik a harcz idején velünk tartanak. Elvárom a lapbizottság és a hirlap­szedők köre válaszai. Egy hirlapszedő. * Egész öregében nem helyeseljük a fön­­nebbi czikket, legalább nem a végét, s azért közöltük, mert nagyon messzemenő indítványt tesz. Szerk. A szakszervezeti tanács. A fővárosi szakszervezetek vezetőségei ez év január hó 2-án igen jól látogatott értekezletet tar­tottak a gazdasági mozgalom (szakszervezkedés) erősbítése érdekében. Ez értekezleten mi nyom­dászok is voltunk képviselve és a hozott határo­zatokat, úgy mint az összes szakmák, mi is köte­lezőnek ismertük el. Egyébiránt a most elfogadott határozatok olyan természetűek, hogy erkölcsi kötelességünkké vált azokat elismerni.­­A munkásmozgalom terén szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy egyöntetű tevékenység és meg­határozott taktika nélkül jelentékeny eredmények nem vívhatók ki. A különböző szakszervezetek egymás támogatására vannak utalva. És hogy ez lehetővé tétessék, még a legjobban szervezett szakma sem zárhatja ki magát. Az eddig fönnállót­ úgynevezett „Szaktanács“ nem ért egy pipa dohányt sem. A szakszerveze­tek közti kapcsot nem képezte, bérharczok alkal­mával tehetetlen volt és új szakszervezetek léte­sítését vagy a létezők erősbítését nem tudta elő­mozdítani. Ily körülmények közt égető szükséggé vált a régi „Szaktanács“ reformálása. A különböző mun­káslapok erre vonatkozólag élénk vitát indítottak és ennek köszönhető, hogy az említett értekezlet létrejött és a nézetek lehetőleg tisztázva voltak. A mi általunk kifejtett nézet az volt, hogy a jogvédelem és ellenállási pénztárak központosítá­sára gondolni sem lehet. És ezt a nézetet az ér­tekezlet is magáévá tette. Általános elvi határozatnak ki lett mondva, hogy „a szakszervezetek a munkásság gazdasági harczának szolgálatában állóknak tekintendők s e szempontból törekedni kell, a lehető legtöbb oldalú és legterjedelmesebb segélyezés által, azok harcz­­képességét fokozni.“ Az uj szakszervezeti tanács pedig áll: 1. Egy héttagú végrehajtó bizottságból, mely a saját kebeléből választ:

Next