Typographia, 1899 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-06 / 1. szám

Budapest, 1899. január 6. in v.čľ. 35101­1. szám. 15 kr. , 10 kr. ELŐFIZETÉSEKEt nem fogadunk el.TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK POLITIKAI KÖZLÖNYE EGYES SZÁM­ÁRA a fővárosban a vidéken .. . Szerkesztőség : VI.. Gyár-utcza 31. sz. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. XXXI. évfolyam. HIRDETÉSEK soronkint 10 kr., azonkívül 30 kr. bélyegilleték, mely összeg előre beküldendő. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: VI., Gyár­ utcza 31. sz. Meghívó. A székesfőváros összes nyomdai munkásait tisz­telettel meghívjuk az e hó 15-én, d. e. 10 órakor, a Küffner-féle vendéglőben (volt Molnár, iig- és bérkocsis-utcza sarkán) tartandó általános nyomdász­gyűlésre, melynek napirendje a következő : 1. A nyomdászok politikai és gazdasági helyzete. 2. Tizenegy tagú szervező bizottság választása. Helyzetünk tarthatatlansága követeli, hogy minél számosabban legyünk jelen e gyűlésen. Budapest, 1899 január 4. Az egybehívok. Alapszabályaink ügye. Magyarországban jó bolondok az alatt­valók, az egyszerű polgárok; ezelőtt min­den három évben megválasztották, most meg minden öt évben megválasztják a parlamenti képviselőket, a­kik mindig olyanok, a­milyeneknek kívánja a hatal­mon levő minisztérium. Megvan tehát min­dig a hatalmas többsége. Megtörténvén a választás, sem a kutya, sem a polgár nem törődik többé a köz­ügyekkel ; rábízzák az ügyek vezetését és elintézését a minisztériumra, a­melynek minden esetben megvan a többsége.­­ A minisztérium és parlament védelme alatt aztán szintén korlátlanul rendelkeznek az alantas hatóságok is: a városi tanácsosok, kapitányok, szolgabírák stb. Magyarországban akármilyen mulasztás, akármilyen törvénytelenség történik, azért megtorlás nem jár. Interpellál egy ellen­zéki képviselő, s a miniszter körmönfont válaszával, a­melyet a többség mindig tudo­másul vesz, igen egyszerűen elüti az inter­­pellácziót. Január elseje óta törvényen kívül levő állapotok vannak Magyarországban; nem törvényekkel, hanem csak miniszteri ren­deletekkel kormányoznak, épúgy, mint 1849-től 1867-ig. A jó hazafiak­ ettől félnek és ezért lármáznak, mert ez — szerintök — nagy alkotmánysértés, de azt feledik, hogy a törvényekkel való kormányzás idejében sem voltak jobb állapotok, mint a­minők most lesznek. Azelőtt sem törvényekkel, hanem mi­niszteri rendeletekkel és az interpellácziókra a miniszterek által adott feleletekkel kor­mányoztak. Az egész kormányzásra mi nem térünk ki, mi nem beszélünk a magyar alkot­mányról sem, a­mely — nézetünk szerint— bizony ósdi, a­mennyiben csak rendi ural­mon alapul. Csak kis példát hozunk föl az alkotmányos kormányzás dicsőségére: a mi alapszabály-ügyünket. 1892 ápril husában föloszlatták, aztán fölfüggesztették egyletünket; az elmúlt hét év alatt kínlódtunk, izzadtunk és nyögtünk, hogy az egylet ügyeit rendbe hozzuk. Megtettük azt, hogy úgy módo­sítottuk az alapszabályokat, a­mint azt az alkotmányos kormány kívánta. De a hét évi kínlódásunk eredménye még ma is semmi, és — úgy látszik­­— semmi lesz még sokáig is. A tavas­szal, tudja az ég hányadszor, ismét visszakaptuk az alap­szabályokat a minisztériumtól, bizonyos megjegyzésekkel. Mi e megjegyzések ér­telmében módosítottuk azt és újra fölter­jesztettük, de hiába, mert az alkotmányos kormánytól nem kaptuk vissza azt még ma sem, sőt a legutóbb oly kifogásokról értesülünk, a­melyek bámulatba ejthetnék a törvényen kívül való kormányzás leg­buzgóbb híveit is: a Tisza-családot és rokonait. A kormány az alapszabályok ügyében nem kíván most egyebet, mint azokat a vizsgálati iratokat, a­melyeket a hatóság a vizsgálat alkalmával fölvett. Ezek az iratok, a­mint már más alkalommal is említők, elvesztek valam­elyik hivatalban , vagy a fővárosi tanácsnál, vagy a IV. ker. elöljáróságnál, vagy a belügyminisztérium­ban , alágyújtottak velük, vagy a clesetten használták el, az mindegy, csak a­ tény az, hogy a 15 kiló súlyú vizsgálati iratok nincsenek sehol. Ezt az értesítést kaptuk e héten úgy a fővárosi tanácstól, min­t a IV. kerületi elöljáróságtól; már por!. Ha ez igaz, ügy­nökünk soha sem lesznek alapszabályaink, mert a vizsgálati iratokat sem a kályhák­ból, sem a plosettekből előkeríteni nem lehet. Hiába tette Pataki Ferencz, a hatósági kiküldött, azt a jelentést, hogy az egylet működése az alapszabályok bizonyos pont­jainak megváltoztatásával kívánatos, hiába tettük mi ezeket a változtatásokat meg, még sincs alapszabályunk, néhány kályha és elesett miatt. Ez a magyar alkotmányos kormányzás, a­melynél kutyább nem lesz a törvényen kívül levő állapot sem. A fennebb vázolt szomorú tén­nyel szemben kérdés az, hogy járjunk­ el a jövőben ? Olyan egylet, mint a miénk, a­mely betegeket, rokkantakat, özvegyeket, árvá­kat, munkanélkülieket és utasokat segélyez s a­melynek évi forgalma 90,000 frt, nem teheti ki magát annak, hogy akár alkot­mányos, akár törvényen kívül levő kor­mányzás következtében 5—6000 frt de­­fic­ittel küzdjön csak azért, mert a hatósá­gok hanyagok. Ilyen körülmények között fönnmarad az kérdés, hogy járjunk el a jövőben egyle­tünk érdekében? Alapszabályokat nem kapunk, tehát máskép kell defic­itünkön segíteni. Vezes­sük az egylet ügyeit közgyűlési határoza­tokkal. Nem azért mondjuk ezt, mintha — nem lévén törvényes állapot — mi is a törvényen kívül levő vezetés hívei vol­nánk, hanem azért, mert ez szükséges egyletünk érdekében és mert erre jogunk is van. Nézzük csak a dolgot közelebbről és­­ komolyan. Minden egyesület fölött az őrködést első­sorban a legközvetetlenebb fölöttes ható­ság gyakorolja, s csak a felfüggesztéshez vagy feloszlatáshoz van a belügyminiszter­nek joga, de ez esetekben is az illető hatóságok véleményének alapján. A mi egyletünknek legközvetetlenebb fölöttes hatósága a székesfővárosi tanács, mert itt van az egylet székhelye, így állván a dolog, bejelentjük a tanács­nak, hogy defic­itünk megszüntetése érde­kében, de különösen azért, hogy egyletünk teljesen tönkre ne menjen, kénytelenek vagyunk közgyűlési határozatokkal vezetni az ügyeket, a­mely határozatokat a tanács útján föl is terjesztünk a belügyminisz­tériumhoz. Mi nem képzeljük azt, hogy a főváros tanácsa, illetőleg közönsége, a­melyet 38 év óta fönnálló egyletünk már száz­ezrekkel támogatott, rossz vélemén­nyel legyen felőlünk; nem, ezt nem tehetik, sőt inkább támogatnak nemes törekvésünk­ben annál a belügyminisztériumnál, a­melyet most már fontosabb politikai küz­delmek — jók vagy rosszak — elvonnak az ilyen kicsinyes dolgoktól, mint a mi alapszabály-ügyünk­ is, a­mely már a rendes törvényes kormányzás alatt is hét évig vajúdott. Megfontolandó tehát ez a körülmény; a vasárnap tartandó választmányi ülés foglalkozzék ez üg­gyel és tűzze ki a rendes évi közgyűlés napirendjére. Addig puhatolódzanak a fővárosi tanácsnál, hogy mit szólna ez az ilyen határozathoz, mert hisz az sem kívánhatja, hogy mi a bel­ügyminiszteri slendriánság következtében tönkre­menjünk. De különben is most ér­vényben levő alapszabályunk szerint joga van a közgyűlésnek úgy a heti illetékeket mint segélyeket emelni vagy leszállítani, így tehát nem követünk el semmi törvény­­ellenest. Ha nem kapunk alapszabályokat rögtön vagy legalább­is rövid idő múlva, úgy mondja ki a közgyűlés, hogy ápril 1-től kezdve a most megerősítés végett fölter­jesztett alapszabályok értelmében járunk el. Erre jogunk van most érvényben lévő alapszabályaink értelmében, és e tettünk­ben minden bizon­nyal véd az érdekelt fővárosi tanács is. Ehhez nem kell más, mint a választmány erélyessége és egy korán — márczius közepén — tartandó közgyűlés, mely ezt elfogadja és az elfo­gadás után az uj választmány haladék­talanul végre is hajtja. Nekünk nem kell törvényen kivül levő állapot; mi eléggé meggörbültünk, mi elégszer deputáczióztunk a minisztérium­ban, de hiába. Most csak kapaszkodjunk még érvényben lévő alapszabályainkba és kormányozzunk közgyűlési határozatokkal, a­mit tehetünk bátran. Ezzel legfölebb azt érjük el, hogy ügyünket előbb dűlőre viszi az ex lexes belügyminiszter.

Next