Typographia, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-05 / 1. szám

Budapest, 1900. január 5. wv.g­." 35 fi 6 5­1. szám. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban................30 fil. a vidéken ........... . . 20 fii. ELŐFIZETÉSEKET nem fogadunk el.TYPOGRAPHY A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK POLITIKAI KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VI., Aradi-utcza 14. sz. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. XXXII. évfolyam HIRDETÉSEK soronkint 20 fil., azonkívül 60 fil. bélyegilleték, mely összeg előre beküldendő. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: VI., Aradi-utcza 14. sz. Vidéken sehol se vállaljanak a szaktársak kondicziót, mielőtt a tizenegyes bizottság véleményét ki nem kérték. A mi ünnepeink. Mint mikor megmozdul a föld, bizonyos aggodalom és a menekvésre való remény tölti el az emberek szívét, úgy vagyunk most Ma­gyarország nyomdászaival is. Ezek is meg­mozdultak mindenütt a vidéken és megmoz­dulásuk aggodalommal és remén­nyel tölti el az ügy iránt érdeklődők szívét. Aggódunk egyes helyeket illetőleg, mert ezekről nem biztató jelentések érkeznek, de remén­nyel töltenek el a más helyekről jövő lelkesítő hírek, és e reményünket még fo­kozza az, hogy egyes nagyobb városokban, mint pl Kassa, Nagy-Kanizsa és Győr, s igen sok kisebb városban a tulajdonképeni meg­mozdulás, a kilépés nélkül, ezért értek a szak­társak. Lássuk csak, miért aggódunk és miért re­ménykedünk­­? Vegyük először a nagyobb vá­rosokat. Ezekben már rég megvan a kilencz órai munkaidő, s így a küzdelem nem nehéz, ám a szaktársak bátran mennek a mozga­lomba. Ámde mit látunk ? Nagyvárad, Szeged, Ko­lozsvár és Temesvár oly gyatrán viseli magát, hogy csak az általános helyzet csekély javu­lásához, de nem a teljes árszabály keresztül­viteléhez van reményünk. Mindez azonban még megváltozhatik, mert hisz e városokban még föl sem mondtak. Talán gyújtó erővel hat e városokra Kassa, Kanizsa, Brassó, Győr, Szeben, Pécs és a számtalan kisebb város, de különösen Debreczen példája, a­hol egy szálig mind fölmondták a szaktársak. Debreczen! Nagyon rossz híre volt eddig e városnak ! Majdnem olyan rossz, mint Arad­nak. Most azonban bebizonyítják az ottani szaktársak, hogy e rossz hir alaptalan volt, vagy ha volt is alapja, ledöntik most azt. Itt a példa, kövessétek mindenütt! A nagy magyar Alföld városai lennének a leggyá­moltalanabbak akkor, midőn a leghíresebb alföldi város, Debreczen, jó példával megy elől? Nem, ez nem lehet; majd Várad és Szeged is követi a példát s utánuk mennek a többiek is. A­hol eddig még nem mondtak föl, kíséreljék meg újra a főnökökkel való tárgyalást és bizonyosan czélt érnek, ha elé­jük terjesztik ama városokban már elért si­kereket, a­melyekben eddig is egy kissé több mersz volt. Az igaz, hogy Magyarország olyan szabad állam, a­hol a szolgabírónak vagy városi ka­pitánynak minden szabad, míg a polgároknak csak az, a­mit nem is a törvények, hanem csak a miniszteri rendeletek nem tiltanak. E nagy szabadság eredménye aztán az, hogy míg a polgárok mindenütt rokonszenveznek mozgalmunkkal, addig a hatóságok mindenütt üldözik azt. Sátoralja-Ujhelyből kiutasítja az ottani kapitány három kassai szaktársunkat, a­kik agitáczió czéljából ott jártak, Ung­­várott pedig pláne toloncz-útlevelet nyom a markába egy szaktársunknak, a­ki­ ezzel kény­telen volt a várost elhagyni és szülő­váro­sába, Székes-Fejérvárra menni, a­hol ily szép bizonyítván­nyal aligha kap munkát. Ránk szorul tehát, de mi majd gondoskodunk is róla, hogy ne legyen csavargó, ha az ung­vári kapitány azzá is akarta tenni Szaktársak! Ilyen esetek — különösen a kisebb városokban — előre láthatólag még fordulnak elő. De ez ne rias­szon el benne­teket, sőt inkább edzzen a küzdelemre, mert a küzdelem kettős: küzdünk anyagi helyze­tünk javulásáért és küzdünk a városi kapi­tányok ellen is. A­ki áldozatul esik, tűrje békével sorsát, sőt legyen rá büszke, mert ő a mi kis tes­tületünkben ép oly mártír, mint azok, a­kik a nagy politikai mozgalmakban esnek a ha­talom áldozataivá. Most, végezetül, még egy buzdító példát. Tudjátok azt, hogy osztrák szaktársaink moz­galma az örökös tartományokban a teljes vonalon győzelemmel végződött, még­pedig kilépés nélkül!­­ Az igaz, hogy a vezetők az alkuvás közben engedékenyek voltak az ügy érdekében, de igaz az is, hogy hátuk mögött egy jól szervezett tömeg állott, a­mely lehetővé tette a megalkuvást. Nálunk mások a viszonyok. A szabad Magyarország­ban nem szabad a testületnek tagjairól gon­doskodni ; itt ki van dobva minden egyes a munkaadó önkényének. Itt minden város csak külön léphet föl, de föllépésének lesz is ered­ménye, ha­­ kicsiben oly erős egységet képez, mint a minőt nagyban az osztrák szaktársak képeztek. Szaktársak! Kövessétek osztrák szaktár­saink példáját, vagy ha nem akartok a pél­dáért oly messzire menni, itt van előttetek Debreczen, Kassa stb. város szaktársainak példája. Kövessétek ezeket. A­hol eddig ha­nyagok vagy gyávák voltatok, legyetek szor­gosak és bátrak. Kezdjétek meg a főnökök­kel a tárgyalást újra és ha ennek nem lesz eredménye, járjatok el úgy, a mint kell. — Jobb hét héttel később, mint soha! Reméljük, hogy így lesz, s így lesz Ma­gyarországon árszabály tisztességes minimum­mal és kilencz órai munkaidővel. Szoczialisták — szoczializmus nélkül. (Vége.) Sőt fentebb — nagy merészen — Lassalle követői­nek jelenti ki czikkíró a debreczenieket. Lassalle szocziáldemokrataságának az ellenkezőjét senki ember fia nem tudja bebizonyítani; az volt ő minden izében. Nézeteivel egyedül állott, ki a kü­zd­­térre; szembe szállott az államhatalommal és kor­társai előítéletével, valamint az akkori „munkásbol­­dogító“ Lulze Delitsch nemzetgazdás­szal, az önse­­gélyzés nagy mesterével. Városról-városra ment és ellenségei gúnykaczaj­ától körülvéve hirdette forra­dalmi eszméit. És miként követik őt debreczeni „tanít­ványai“ ?! Mint „intelligens nyomdászok“ kerülik a szoczialista ipari munkásokat és földművelőket, tehát azt a népet, melylyel és melyért Lassalle és Petőfi küzdöttek. A­mint 48 előtt irtóztak a nemesek az akkori „rebellisekétől, és úgy irtózik a mai pénz­­nemesség és idegenkedik, a debreczeni nyomdászság a mostani szocziáldemokratáktól. Lassallenak volt pro­grammja, de viszont nincs az ő „tanítványai“-nak. Lassalle az akkori „jogrend“ lerombolására töreke­dett, míg az ő debreczeni tanítványai mindent csak „kiegyenlíteni“ akarnak­­ papiroson. Hogy a deb­­reczeniek modern szoczialistáknak vallják magukat ezen az újkori betegségen ne csodálkozzunk. Hiszen ma már mindeki modernnak és szoczialistának érzi magát, bárha irtózik is a szoczializmustól. Czikkíró azután ismét védelmébe veszi a 48-as vívmányokat és azt mondja, hogy nem lehet egy­szerre a tökéletesség tetőpontjára jutni, hanem csak lassan, lépésben; 48-as vívmányok csak egy lépést jelentenek a történelemben. Ez igen helyes felfogás, de ne feledje el czikkíró, hogy ebből a felfogásból kiindulva meg kellene ünnepelni a legelső tolvajt is, mert annak köszönhetjük, hogy tolvajok ellen védő törvények felett rendelkezünk. Újra ismétlem : e fel­fogás oly értelemben helyes, hogy a fejlődést elis­meri, azonban helytelen akkor, midőn oly embereket dicsőit, kik a fejlődés-szülte viszonyokat részben nem tudták és részben nem akarták demokratikus intéz­mények létesítésére kihasználni. A 48-as év csak a polgárságnak hozta meg a szabadságát, vagyis a nemesség uralmát átöltöztetve kiterjesztette a pol­gárságra, azaz a létező rossz szélesebb körre ter­jesztetett. Tagadhatatlan azonban, hogy ezen alakulás befolyással van a kultúrára, de ebből még nem követ­kezik az, hogy a 48-asokat, mint szabadságharczo­­sokat ünnepeljük meg. A 48-as forradalmat nem az akkori forradalmárok idézték elő, hanem a nemesség elnyomása, vagyis —materialisztikus nyelven szólva — az akkori tarthatatlan gazdasági és politikai álla­potok, röviden: a nemesség garázdálkodása forra­dalmat és forradalmárokat teremtett. Az igazi forra­dalmárok érdeme és teendője pedig abból áll, hogy az elégedetlen tömeg segítségével demokratikus in­tézményeket létesítsenek. Ha a forradalmárok így jár­nak el, akkor a megtisztelő nevet megérdemlik és, mint ilyenek, megkoszorúzásra méltók. A 48-as forra­dalmárok azonban, dac­ára, hogy az elkeseredett nép oldaluk mellé állott, a forradalmár kötelességet nem teljesítették. Ha azonban a czikkíró mégis azt állítja, hogy 48 behozta a népképviseletet, akkor tudva állít valótlanságot, mert népképviselet nem volt és ma sincs Magyarországon. Végre így ir czikkíró : „És ha a 48-as év mit sem hozott a népnek, legalább a törvény előtti jogegyen­lőség elvét lefektette“. Hát ez egyszerű valótlanság. A A 8-as választási törvény különbséget tesz polgár és polgár között, a­mennyiben az országos választási jogok gyakorlásából a vagyontalanokat kizárja és megállapítja a vagyoni czenzust, a­mi oldalba rúgása a demokrácziának,­ a jogegyenlőségnek. Igen, félig­­meddig behozták az egyenlőség elvét ott, a­hol bün­tetnek, a­mi legjobb esetben egyenlőség és nem a jog, vagyis jogegyenlőség. Mert hogy egy gazdag zsivány vagy egy szegény éhező tolvaj a törvény­szék elé kerüljön, ehhez még nem kell semmiféle jog a vádlottak részéről, mert elkövetett cselekmé­nyük vitte őket oda. Ebben az esetben a jog az ítél­kezésnél nyilvánul és itt bizony nincs semmiféle egyenlőség, mert mig vádlott lehet mindenki, addig itélőbirók lásd az esküdtszéki tárgyalásokat — csak a jobbmóduak lehetnek, kik egy bizonyos cselekmé­nyért a munkásembert elitélik, mig ugyanennek elkö­vetéséért a saját osztálybeliedet fölmentik; ez meg­történt már számtalanszor. De még az egyenlőség is hiányzik a bűntettesekkel szemben, mert mig Éhen­kórász János galambtolvajt 4 hónapra elitélik, addig egy nagyváradi lapkiadó „lovagias" gyilkosát, egy zsentri kölyköt 3 hónapra ítélnek és mig Országúti Dénest „csavargásért“ lezárják és tolonczkocsira te­szik, addig Pulszky urat, ki néhány százezrecskét a nép zsebéből ellopott, ekvirázson szállítják a­­ gyógyintézetbe. Tehát semmivé foszlik úgy az­ egyen­lőség, mint a jogegyenlőség elve,melyről czikkíró beszél. Ezután pedig : „Az a nemgondolkodó szoczialista, a­ki ezt az óriási vívmányt (Huh!) csak azért nem akarja elismerni, mert nem kapott meg mindent, a­mit óhajt, az ily ember menjen Oroszországba . . .“ No, ez sem rossz. Jó, hogy még nem a zulukafferek közé küld bennün­ket a magyar „jogállam“ eme debreczeni polgára jogi összehasonlítást tenni! A magyar állam „jog­­állam“-nak nevezi magát és ha ezt bíráljuk, akkor

Next