Typographia, 1906 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-05 / 1. szám

Budapest, 1906 január 5. ny.évi 51­7n 1. szám ELŐFIZETÉSI ÁR a Gutenberg melléklettel együtt a fővárosban egész évre . 15.60 a vidéken.............................10.40 Megjelenik minden pénteken TYPOGRAPHIA XXXVIII. évfolyam. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban.................30 fillér a vidéken.......................20 fillér segédmunkásoknak . . 10 fillér Telefon­szám S5—82 A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. I Hirdetések soronként 25 fillér, mely összeg előre beküldendő Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. Magyarországi kön­yvnyomdászok és betű­öntő­k szakegyesülete. Pályázat. A Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegyesülete pályázatot nyit hivatalnoki állásra a szolgálati szabályzatban körülírt jogok és kötele­zettségek mellett. A hivatalnok teendője : a törzskönyvek vezetése. Pályázhat minden szakegyesületi tag, ki egyúttal a segélyző egyesületnek is tagja, szervezőképesség­gel bír és az utóbbi években a szakszervezetben tevékeny részt vett. A pályázóknak a magyar és német nyelvet szóban és írásban bírnia kell. Az állás 1906 márczius 5-én foglalandó el. A választás általános nyomdánkénti titkos szavazás utján ejtetik meg. A megválasztott hat havi próbaszolgálat után lesz állásában megerősítve. A pályázatok zárt borí­tékokban, magyar és német nyelven, sajátkezüleg írva, «Pályázat» jeligével, 1906 január 27-én, dél­előtt 10 óráig küldendők be Lerner Dezső pénz­táros czimére. VI., Hunyady-tér 3. Budapest, 1906 január 1-én. A központi választmány. A vidéki viszonyokról. A vidéki árszabály ez év végén minden­felé lejár. Az a fokozott érdeklődés, mely a vidéki szaktársak részéről mutatkozik a jövő árszabály iránt, azt bizonyítja, hogy nagyon is itt az ideje, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyoknak megfelelőbb ár­szabályt csináljunk és léptessünk életbe. Az a lázas tevékenység, mely a jövő árszabályt illetőleg már most megnyilatkozik a szak­társak között, végre gondolkozásra és cse­lekvésre bírta a vidéki nyomdafőnököket is. A vidéki nyomdatulajdonosok Szövetsége át­irati­lag megkereste Szakegyesületü­nk veze­tőségét az iránt, hogy az válasszon saját tagjai közül egy 15-ös bizottságot, a­mely a vidéki nyomdafőnökök bizottságával tárgyal a vidéki árszabály ügyében. Szakegyesü­letünk választmánya ennek a kívánságnak elvileg már eleget is tett: kimondta, hogy a fővárosból 5, a vidékről 10 szaktárs vá­lasztandó az árszabály tárgyalására. A vidéki nyomdatulajdonosok eddig hal­lani sem akartak a segédekkel való együttes tárgyalásról. A legutóbbi vidéki árszabály­mozgalom azonban alaposan bebizonyította, hogy a segédek önmaguktól, a munkaadók akarata ellenére is tudnak maguknak ár­szabályt csinálni. És ez az, a­mi a nyomda­­főnököket arra bírta, hogy az árszabály­közösség megalkotására a kezdeményező lépéseket megtegyék. Mi készséggel belemegyünk az árszabály­közösségbe, dokumentáljuk vele, hogy mi szeretjük az ipar fejlődését, hogy mi óhajt­juk az ipar terén a teljes rendezettséget. Mert kétségtelen, hogy az árszabályközös­ség hathatós ellensúlyozója az ipar leg­nagyobb rákfenéjének, a piszok-konkur­­rencziának. Az idők jele, hogy végre a vidéki nyomdatulajdonosok is kezdik ezt belátni. Ebben a belátásban velük együtt tartunk. Ha becsületes, őszinte, komoly a szándékuk az árszabályközösséget illetőleg, ha igazán olyan árszabályközösséget óhaj­tanak, a­mely a mi érdekeinket sem hagyja figyelmen kívül, akkor bennünk igazi fegyver­társakra találnak a vidéki nyomdaipar rák­fenéi ellen. Ha nem így lesz, nem mi rajtunk múlik. De nem is mi valljuk kárát. Mi kaphatók vagyunk minden tisztességes és érdekeink­kel nem ellentétes törekvésre. A mostani vidéki árszabályon így is, úgy is alaposan javítani kell. Akár a főnökökkel együtt, akár azok nélkül és akár azok akarata ellenére is. Hisszük, hogy a vidéki nyomdatulajdonos urak jobbik belátásukra hallgatva, lehetővé fogják tenni, hogy egymást megértsük és az általuk kezdeményezett árszabályközös­séget a nyomdaipar fejlődésének és mind­nyájunk boldogulásának érdekében meg­alkothassuk. Kívánjuk és óhajtjuk, hogy így legyen.­­ Egy dologról meg kell még emlékeznünk a vidéki nyomdatulajdonosok Szövetségé­nek ténykedésével kapcsolatosan. És ez az, hogy a szövetségbeli nyomdatulajdonos urak a vidéki viszonyok rendezésénél min­denképpen az ajtó mögött szeretnék látni az általuk oly nagyon rettenetesnek és ve­szedelmesnek vélt központot. «A központi vezetőség tervszerű izgatása», «a központból leutazott vezérek terroriz­musa», «a központ egyenes pressziója és parancsa» - ezeket a frázisokat már an­­­nyira megszoktuk, a legutóbbi vidéki moz­galom alkalmával különösen garmadával zúdították felénk. Persze, ezeknek a vége mindig csak az volt, hogy a «terrorisztikus központ» erőszakoskodásának engedve, a békés és megelégedett nyomdász-segédek cserben hagyták kenyéradó gazdájukat és az­­ izgatók szavára sztrájkba léptek. A vi­déki nyomdafőnök urak annyira belovagol­ták magukat ebbe a hitbe, hogy szinte természetesnek találjuk, hogy az ő szemük­ben minden baj kulforrása a központ és megint csak a központ. Szeretnék ők, ha a vidéki városok nyom­dász-viszonyaiba a központ egyáltalán nem szólna bele. Akármilyen hő óhajuk is ez, de ezt nem fogják elérni. A vidéki nyom­dász-segédek is, éppen úgy mint a fővárosiak csak egy szervezetet, egy osztatlan nagy nyomdász-családot ismernek és ennek szék­helye természetesen nem Bögözdön vagy Máriamakkon fekszik, hanem az ország fővárosában, az ország központjában, Buda­pesten. Ez nem azt jelenti, hogy föltétlenül Budapest, vagyis a központ ítél elevenek és holtak fölött. Hanem csak azt jelenti, hogy van az országos nagy nyomdász­szervezetnek egy központi szervező-bizott­sága, a­mely bizottság az egész ország szervezett nyomdászainak akarata és óhaja szerint intézi a budapesti és vidéki nyom­dász-segédek ügyeit. A minthogy nem lehetne kívánni, mi­szerint a vidéki nyomdatulajdonosok Szövet­ségének ügyeit ne Szegeden, a vidék metro­polisában, hanem valahol az isten háta mögött, Mucsán vagy Kutyabagoson intézze az erre hivatott vezetőség, éppen úgy ab­szurdum volna azt kívánni, hogy a segédek országos szervezete ne az ország központ­jában, hanem valamelyik vidéki városban székeljen. Vagy azt, hogy szakadjon ketté a szervezet vezetősége: legyen egy vidéki és egy budapesti intéző­bizottság. Hát, ez lehetetlen kívánság volna. Hogy a legutóbbi vidéki mozgalom alkal­mával oly példásan talpra tudott állni a vidék, ezt a vidéki nyomdatulajdonos urak jórészt a központnak tudják be. Ha ez igaz, akkor egy okkal több arra, hogy a központi vezetőség továbbra is megmarad­jon azon az úton, melyen eddig haladt. A központ csak egyet akarhat és a vidék­nek nem szabad mást akarnia, mint rende­zett viszonyokat teremteni az egész vonalon. Ha a vidéki nyomdatulajdonos urak is akarják ezt, akkor rendben vagyunk. Ha nem akarják, akkor nincs joguk a központ terrorizmusáról, basáskodásáról, erőszakos­kodásáról beszélni.­ Kétségtelen, hogy szervezeti életünkben a rendezett viszonyok megteremtésének egyik leghatékonyabb eszköze a folytonos érintkezés és ennek révén a viszonyok megismertetése, a bajok föltárása és azok orvoslási módjának megkeresése. Amennyire igaz ez általában, úgy különö­sen vonatkoztathatjuk a vidéki nyomdász­városokra, melyeknek viszonyai bizony még nagyon rászorulnak a folytonos javít­gatásra és ennek keresztülvitele czéljából az egymással való sűrű érintkezésre. Semmi kétség az iránt, hogy a vidéki szaktársakat ez a nemes intenczió vezeti, a­mikor kerü­leti értekezletek tartását óhajtják és szorgal­mazzák, mint a minő legutóbb az Aradon megtartott 11. délvidéki nyomdász-értekezlet is volt. Az aradi értekezlet azonban túllőtt a czélon és ez az, a­mi impulzust ad arra, hogy a kerületi és országos értekezletek jellege és ténykedése között fennálló határ­vonalakat jelen sorokkal megvilágítsuk. A kerületi értekezletek czélja a közelebb fekvő városok viszonyainak föltárása, egy­mással való megismertetése, azok spec­iális érdekeinek a hatáskörszabta módon való megvitatása és rendezése. Kétségtelen, hogy ha a kerületi értekezlet ebben a keretben mozog, az eredmény nem is maradhat el. Más azonban az országos értekezlet, mely jellegben, hatáskörben, eredményekben kell, hogy fölötte álljon amannak. Igazán nem tudjuk hirtelenében, hogy a karácsonykor megtartott aradi u. n. délvidéki nyomdász-értekezletet melyik kategóriába sorozzuk. Kerületi jellege nem volt, mert hiszen úgyszólván az ország legtávolabb eső vidé­kéről is fölkeresték küldöttek. Ez még azon­ban kisebb baj volna. Sokkal inkább le­rontotta a lokalitás jellegét és a czéltól

Next