Typographia, 1907 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-04 / 1. szám

Budapest, 1907 január 4. |/VV~o- ^ 3­0­7­1 szám-Megjelenik minden pénteken TYPOGRAPHIA ELŐFIZETÉSI ÁR a Outenberg melléklettel együtt a fővárosban egész évre . 15.60 a vidéken. ...........................10.40 XXXIX. évfolyam. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban.................30 fillér a vidéken.......................20 fillér segédmunkásoknak , . 10 fillér Telefon­szám S5— 52 A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. Hirdetések soronként 25 fillér, l mely összeg előre beküldendő Kéziratok nem aktnak vissza Kiadóhivatal: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. Figyelem, hirlapszedők! Miután a hírlapkiadók egyrészről, a budapesti napilapoknál dolgozó szedők, gépmesterek és töm­­öntők gyűlése másrészről egyhangúlag és egy­értelműig úgy határoztak, hogy 1907. évi január hó 7-től kezdődőleg a napilapok hétfői reggeli kia­dása megszűnik, — fölhívjuk a budapesti napilap­személyzetek összes bizalmi férfiait, hogy ezen ha­tározatokat kellő időben tudassák munkaadóikkal, illetve az üzletvezetőkkel. A határozatok úgy szólnak, hogy a hétfői reggeli kiadások teljesen elmaradnak, a rendszerint délután vagy este megjelenő lapok pedig délután 2 óra előtt nem jelenhetnek meg. A hozott határozatok minden budapesti napilapra kiterjednek és azt semmi szin alatt — még előre­­szedéssel sem — kijátszani nem szabad. A hétfői reggeli lapok. Több mint 26 esztendős küzdelem aktáit zárhatják le a budapesti hirlapszedők 1907 január 1-én, a hétfői reggeli lapok meg­szűnésével. Több mint 26 esztendeje annak, a­mikor az ujságszedők között megindult a mozgalom, melynek czélja az volt, hogy a napilapok hétfőn reggel ne jelenjenek meg s e réven a sajtó állandóan éjjel dolgozó munkásai hitenként egy szabad naphoz jussanak, hogy kipihenhessék a hét fáradalmait és hetenként egy napon át emberek lehessenek azok, a­kik különben egész életüket természetellenesen töltik el. Nem volt akkor még törvényileg szabályozva a vasárnapi munkaszünet, de a sajtó tech­nikai munkásai érezték, hogy ők is emberek, a­kiknek joguk van megkövetelni a heten­kénti pihenő napot. Ám az akkori szervezeti viszonyok nem engedték, hogy radikálisabb eszközökhöz nyúljanak az ujságszedők, kétségtelenül jogos és méltányos kívánságaik teljesítése érdekében. Hosszú, testet-lelket ölő éjjeli munkájukért az ujságszedők olyan gyalá­zatosan csekély díjazást kaptak, — magas deputát mellett! — hogy bizony első fel­adatuknak kellett tekinteniök az anyagiak rendezését, csak azután gondolhattak ko­molyan a pihenésre. Mégis már akkor, 1880-ban, tettek kezde­ményező lépést, igaz, az akkori föl­fogásnak hódolva, egy szerény kérelem alakjában — a Hírlapírók Egyesületéhez fordulva a hétfői reggeli lapok megszün­tetése érdekében. Az erre a kérelemre érkezett válasz elismerte a törekvés jogosult­ságát, de annak teljesítése mégis lehetet­lenné vált, mert bár a hírlapkiadók nagy többsége késznek nyilatkozott a hétfői reggeli lapok megjelenését beszüntetni, akadt egy lapkiadó, — állítólag a Neues Pester Journal és a Politisches Volksblatt tulajdonosa — a­ki ridegen elzárkózott az üzleti érdekeit sértő óhaj teljesítése elől és igy a kérdés lekerült a napirendről. A Hirlapírók Egyesülete által «A buda­pesti magyar és német napilapok tisztelt szedőihez» intézett válasziratot alább teljes egészében közöljük, részben azért, mert bizonyítékát képezi annak, hogy jogosnak és méltányosnak elismert kívánságok telje­süléséhez milyen hoss­z időre van szükség, ha a munkások erélyesen föl nem lépnek, de közöljük azért is, mert a választ Magyar­­ország legnagyobb regényírója, Jókai Mór írta alá, mint az egyesület elnöke. A válasz így szól : A budapesti magyar és ném­et napilapok tisztelt szedőihez. Tisztelt urak ! A Hirlapirók Egyesületének választmánya a legszivélyesebb előzékenységgel fogadta s több ülésen át behatólag tárgyalta önöknek junius hó 16-ikáról kelt becses iratát, melyben a vasárnapi munka, illetőleg a hétfő reggeli lap megszünte­tése iránt keresték meg a Hirlapírók Egyesületét. A választmány egész teljességükben helyesli az ezen iratban foglalt fotá­s és figyelemre méltó érveket s azokat magáévá téve, megragadott min­den eszközt, mely hatáskörében fekszik, hogy az önök megkeresésének s a zsurnalisztikában nyil­vánult óhajoknak megfelelőleg a vasárnapi munka, melyet jelenleg rendkívüli körülmények nem indo­kolnak s mely a külföld '■/ sok országában nem szokásos, a hírlapoknál .... ;szüntettessék. A verseny tekintete m­é­­gva ez azonban csak a hírlapok egyértelmű rozata által lévén el­érhető, a választ l­ány ír­ta a budapesti összes szerkesztőket és kiadó!­agy hódolva az önök iratában foglalt a­r * 'any által is helye­selt emberiesség" 'ndok" . jelentenék ki kész­ségüket a vasár­l­ ji múmia, illetőleg a hétfő reg­geli lap megszö­késéhez. E fölhívásunk folytán a budapesti összes hir­­lapszerkesztők és kiadók, enek kivételével, ki két napilapnak kiadója, részint föltételesen, részint föltétlenül készeknek nyilatkoztak a hétfői reggeli lap megszüntetésére, általános föltételül az tűzet­vén ki, hogy hétfő reggel 1­­­ap se adassák ki. Az említett egy kiadó, ne n­­évén tekintettel az e tárgyban fü­lforgó indokokra, kijelenti, hogy ragaszkodik a hétfői reggeli ,ap kiadásához, sőt vele, mint «g. szersmind­mdatulajdonossal, nyomdai személyzete is é­ zvezett s ez által, a föntebb említett indokoktnál ,va, a választmány fölhívása sikertelen s az önök iratában foglalt szintoly igazságos, mint méltányos kivánat­ telje­­sitése lehetetlenné vált. Midőn erről önöket sajnálattal és őszinte tisz­teletünk kijelentése mellett értesítjük, nem mulaszt­hatjuk el köszönetünket kifejezni a megtisztelő bizalomért, melyet önök becses iratukban a Hir­lapírók Egyesülete iránt tanúsítani szíveskedtek s mely a budapesti hírlapirodalom munkásainak túlnyomó nagy többségénél a legteljesebb viszon­zásra talált. S bár egy hirlaptulajdonos vonako­dása folytán Egyesületünk nem lehetett oly sze­rencsés, hogy az önök kivánatát teljesíthesse, reméljük, ez nem fogja megzavarni az egyet­értést, mely a budapesti hírlapok írói és nyomdai személyzete között állandólag és oly örvendetes módon uralkodik. A Hirlapirók Egyesületének igazgató választ­mánya nevében: Budapesten, 1880 junius hó 24-én. Hindy Árpád, Jókai Mór, titkár, elnök. Ezzel a válaszirattal a hétfői reggeli lapok ügye le is került egy időre a napirendről; a szervezeti viszonyok nem engedték a radikális fellépést, arról pedig lassan-lassan meggyőződtek a szaktársak, hogy kéréssel sem ezt, sem más, még oly igazságos és méltányos kívánságukat meg nem valósít­hatják. Az elégedetlenség a fönnálló hely­zettel azonban megmaradt s a Typographia évfolyamai bizonyítják, hogy az ujságszedők mennyire érzik a vasárnapi munkaszünet hiányát. 1891-ben Baross Gábor megcsinálta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt, a­mely látszólag orvosolta az ujságszedők sérelmét. Csak látszólag, mert a helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. Míg ugyanis előbb vasárnap esti 9—11 órakor kezdtek szedni az ujságszedők, addig a törvény életbeléptetése után hétfőn a hajnali órákban kellett a munkát megkezdeni. A­ki részben már beletörődött abba, hogy a természetestől eltérőleg reggel 3—4 órakor térjen nyugalomra, annak a törvény életbe­lépése után minden hétfőn reggel 3—4 órakor kellett fölkelnie. A fantázia gyönge annak az elképzelésére, hogy ez mit jelent az újságszedőre. A hírlapkiadók pedig nem törődtek a munkások rettenetes helyzetével és nem törődtek a törvény intencziójával, sőt rendelkezéseivel sem, hanem kezdettek reggel 6 óra helyett 5, 4, sőt 3 órakor is szedni, csakhogy a konkurrencziában elsők legyenek és feneketlen zsebjüket ily módon is tömjék. A 90-es évek vége felé ismét komolyabb stádiumba került a hétfői reggeli lapok megszüntetésének ügye. Ekkor az újságírók is csatlakoztak a mozgalomhoz, sőt éppen ezek tüzelték a szedőket erélyes föllépésre. Azonban most is akadt egy hírlapkiadó, — állítólag a Pesti Hírlap tulajdonosa — a­ki szembehelyezkedett az akczióval és miután ennél a lapnál teljesen szervezetlen munkások dolgoztak, Varga (Lilienberg) Endre vezetése alatt, — ismét eredmény­telen maradt az akczió. A szaktársak pedig most már végleg meggyőződtek arról, hogy kéréssel nem érnek czért, mert az újságkiadók ugyan nem tagadhatják­ meg a kérés méltányosságát, de mindig más­másra ruházzák maguk között azt a dics­telen szerepet, hogy az eszme megvalósí­tásának útjába álljon, a többinek lehetővé téve ezáltal, hogy a konkurrencziára hivat­kozva, kitérjenek a munkásság jogos és méltányos kívánságának teljesítése elől. A harmadik fontosabb megállóhoz 1906 nyarán érkeztünk el és hihetőleg czélhoz is jutottunk végre. Az eszme ma már teljesen megérett. Az ujságszedők helyzete tűrhetetlen. A hírlapkiadók most is elis­merték a kívánság méltányosságát és ki­jelentették, hogy 1907 január 7-től kezdődő­­leg a hétfői, reggeli lapok megjelenését beszüntetik. És most is akad olyan kiadó, a­ki a határozatnak magát alá nem veti. Eddig tehát ugyanaz történt ebben az ügy­ben a munkások kezdeményezésére, mint 1880-ban és a 90-es évek végén. Egy kis különbség azonban mégis van az akkori és a mai viszonyok között. És ez az, hogy a nyomdászszervezet ez alkalommal már érvényt fog szerezni akaratának és a hírlap­kiadók határozatának is. Január 7-én már nem jelenik meg hétfői reggeli kiadása a napilapoknak. Ezt határozta el a hírlapoknál

Next