Typographia, 1928 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-06 / 1. szám

­Január 6. egyik-másik szaktársnőnk . észrevételt tesz­­ a különórázásra vonatkozólag, ha ezt látja és ezért talán mégsem lehet arról ilyen beállításban írni. Az árszabály a munkáltató és a munkás érdekeit van hivatva védeni és úgy vélem, nemigen volt példa arra, hogy a békéltetőbizottság ok nélkül, indokolatlanul zaklatta volna akár az egyiket, akár a másikat, így azután nincs is okunk arra, hogy „fátyolos kémnőket“ alkalmazzon a szer­vezet, mert ott, ahol az árszabály és így a kö­zös érdek rovására történik valami, anélkül is kiderül. Anélkül, hogy kételkednénk a dolog­ban, még ha úgy is van, hogy az inkriminált kijelentések megtörténtek, akkor sem lehet benne talán kivetni valót találni, mert hisz közös érdek az is, hogy a rendszeres különórá­­zással szemben védekezzünk. Aminthogy azt is elhiszem cikkírónak, hogy Dj. 1. ha betekintve kollégája nyomdájának ablakán, azt látja, hogy boldogul." De azt is el kell hinnie, hogy a mi örömünk sem cseké­lyebb, ha szaktársnőink el tudnak helyezkedni munkába, ha hócipő, rúzs és manikűr helyett a legszűk­­­ebb dolgokra telik. Végezetül még annyit tartok szükségesnek meg­jegyezni, hogy ezzel a cikkben hangozta­tott fölfogással nem először találkozunk. A­­ mindenkori árszabálytárgyalásoknak (főnöki részről) állandóan napirenden tartott témája a selyemharisnya, rúzs, manikűr és egyéb földi jók. Nem kívánom magam föltolni egyetlen munkáltató jóakarójául sem, de sem cikkíró, Sem pedig egyetlen munkáltató női hozzátar­tozójának nem kívánom a nyomdákban becsü­letesen dolgozó proletárnők sorsát. Egy nyomdai munkásnő. TYPOGRAPHIA „A párt nem tűrheti?...“ A Typographia legutóbbi számában „Kon­gresszus előtt“ címen egy cikk látott napvilá­got,­ amelynek írója nem nevezi meg magát, holott az ilyen természetű cikkeknél ez kívá­­natos — a kérdés teljes megvilágítása érdeké­ben. A legutóbbi kongresszus előtt is, ugyancsak a Typographiában, hasonló tendenciájú cikk jelent meg, amely —­ akárcsak az ezidei — alaposan megvédi a pártvezetőséget jóelőre — az ellenzékkel szemben. Minthogy a stílus és a gondolatmenet nagyon ismerős, úgy hiszem, jó nyomon járok, mikor megállapítom — a bibliát idézve —, hogy „ez a hang Jákobé...“, vagyis*­a két cikk egy és ugyanazon forrásból buzog!... A cikk címéből azt következtettem, hogy va­laki a pártmozgalom bajaira kívánja irányítani a kongresszus ügyelmet, vagy "valamely okos" ideával akar hozzájárulni ahhoz a tevékeny­séghez, amely a mozgalom fejlődésének jövő­beni irányát határozza meg. Tévedtem, nem erről van szó!... Cikkíró szaktárs két körlevéllel foglalkozik, s miután azokat a maga módján kritika tár­gyává tette, súlyos megállapításokat tesz, sőt igen szigorú dolgokat helyez kilátásba. Miután­ a másodsorban aposztrofált körlevelet benyújtó pártszervezettel némi nexusom van, másrészt az első körlevél fogalmazóinak nincs módjuk a Typographiában szóhoz jutni — szabadjon a cikkre válaszolnom. Szerintem egy indítvány benyújtásánál egé­szen közömbös,­­hogy az illető pártszervezet milyen taglétszámmal bír. Fontos, hogy az in­dítvány mit tartalmaz , s hogy használni kíván-e a mozgalomnak. Ez utóbbi szempontot eldönti cikkíró azon megállapítása: a körlevél­ben föltüntetett célkitűzések 90%-ban olyanok, amelyekért a szociáldemokrata párt napról­­napra harcol... Ha tehát ez így van, akkor a körlevél célkitűzései 90­%-ig helytállók, legföl­jebb fölöslegeseknek volnának nevezhetők, ha a körlevél nem domborítaná ki, hogy­ ezen kö­veteléseket kívánja a párt működésének ten­gelyébe állítani. Tehát ezen van a hangsúly, nem pedig a célkitűzések eredetiségén. Beszéljünk tehát most a fönmaradó rosszról! Azt mondja a cikk: „A kísérőlevél már kel­l hogy a legnagyobb ellenszenvet és ellenzést váltsa ki. Hisz nem mond kevesebbet, mint azt: „Stromfeld Aurél halála előtt két nappal ellen­zéki mozgalom szervezésére akart összefogni­­ (Óh, borzalom! Már a puszta szó is ellenszenvet kell hogy kiváltson!) Beszél — kissé homályo­san — „a múlt pártbeli ellenzék sorsáról“ (vájjon ez mi?), no meg halottgyalázásról. Hát igen, Stromfeld elvtárs többedmagával néhány év óta azon fáradozott, hogy a párt­­mozgalomban észlelhető fásultságot és közönyt egészséges pártszellem megteremtésével meg­szüntessék, hogy a jelenleg a mozgalom gerin­cét képező meddő parlamenti működés folytán hitüket és bizalmukat veszített elvtársakat ismét megnyerjék a mozgalomnak. Ugyanerről volt szó Stromfeld elvtárs halála előtt két nap­pal is, a mozgalom érdekében, a pártegység legszigorúbb szem előtt tartásával! Ezt nevezik a párt jobboldalán ellenzékieskedésnek s ilyen értelemben minden külföldi szociáldemokrata pártban van ellenzék. Hogy példával is szol­gáljak: A legutóbbi osztrák pártgyűlésen a jobboldali Renner és a baloldali Otto Bauer igen élénk vitát folytattak a kétféle fölfogás híveinek élén. Végül a kongresszus határozott s utána a legszebb egyetértésben folytatta a két csoport a közös pártmunkát. S nincs semmi hiba, nem verték félre a harangokat. Vajjon nálunk miért kell ellenfélnek nézni azt, aki valamely fölfogásnak ellenzéke — meggyőző­désből? Ez az ellenzékieskedés tehát nem árt a párt­nak, mert a hajtóerő szerepét tölti be — mi­ként a kongresszusi hivatalos határozati javas­latokból szerényen kiérezhető —, ellenben árt Kérdőjel szaktár­s fölfogása, amely úgy értel­mezi a „vélemény- és kritikai szabadságot“, hogy az ne lehessen bizonyos kérdésekben ellen­zéke a hivatalos fölfogásnak. Mert ami „ellen­zék“, az már „ellenszenves“! Hisz még nem is tudhatja, miről kíván beszélni a kongresszuson az „ellenzék“ és máris Stalin módszerét akarja alkalmazni velük szemben, ki alkarja zárni őket a pártból. „Egy világ választja el Stabiltól“ — mondja (?) szaktárs — és mégis pont ez a „mód­szer” tetszett meg neki az orosz arzenálból?! „A párt nem­ tűrheti és nem fogja tűrni.“ Ezt nevezi kérdőjel szaktárs demokráciának és kritikai szabadságnak? Honnan tudja, hogy „a párt nem fogja tűrni“? Hogy meri a Stalin­­féle kijelentésben foglalt kitételeket alkalmazni a magyar szociáldemokrata pártnak az Önétől eltérő fölfogású tagjaira? Látja, (?) szaktárs, ez a mentalitás árt a mozgalomnak, ez kedvet­lent el sokakat tőle! Szerencse, hogy magyar kiadásban nincs Stalin, szerencse, hogy Kérdő­jel szaktárs még nem a Párt s így nem bír kü­lönös jelentőséggel, hogy mit tűr, vagy mit nem tűr! Mert remélem, hogy senki sem jogosította föl arra, hogy a Párt fölfogását interpretálja — bárki rejtőzzék is a leeresztett sisakrostély, illetve a kérdőjel mögött. Nem gondolja egyéb­ként, hogy a cikke első bekezdésének végén említett „érett gyümölcsöt“ szállítaná az ilyen „kritikai szabadság“? Ami pedig a „halottgyalázást“ illeti: az ok­fejtés zavaros. Mert arról lehet vitatkozni, szükséges volt-e, helyes volt-e Stromfeld Aurél elvtárs nevét azon a körlevélen alkalmazni, de miért halottgyalázás ez? Egészen furcsa kérdőjel szaktársnak Rother­­mere-logikája, illetőleg logikátlansága. Azt mondja: „tudatában vagyok annak, hogy ez bizonyos mértékben fascista akció...“ De akkor meg miért kérdez olyanokat! Engedje meg, hogy én is kérdezzek valamit: Nem tudja Ön, hogy a Rothermere-akció ma­gánember akciója, amely csak határ­kiigazítást kíván? Ezzel szemben a magyarországi szociál­demokrata párt, sőt az egész II. Internacionálé a békeszerződés­„revízióját,.­a..népek önrendel­kezési jogán alapuló népszavazást követeli az összes elszakított területeken. Nem tudja .ön, hogy ..nuRqt.heróian­e-akció anö0tí...fiRíi,idhlikC'Pi‘,U,. imperialista és kapitalista, érdekek húzódnak meg, ami háborús veszedelmet jelent'? Mind­erről tehát föl kell világosítani azokat, akik még ezt nem tudják! Ezért szerepel tehát ott ez a pont!* Ami a másik körlevelet illeti, a passzivitás­nak én sem vagyok híve. De ma a mozgalom a parlamenti frakció tevékenységében éli ki ma­gát. Viszont a mai rendszer csak lejáratja a parlamentarizmust, mert valójában leplezett diktatúra. A nyitszavazásos, sokhelyütt szu­ronyokkal és presszióval súlyosbított „hajtó­vadászat“ olyan többséget produkált, mely tel­jesen érzéketlen a dolgozók millióinak érdekei iránt. Végre is tudtára kell tehát adni a reak­ciónak, hogy amennyiben elzárkózik az általá­nos, titkos választójog alapján megejtendő vá­lasztások kiírásától, demokratikus parlament egybehívásától, a párt exponensei ehhez nem szolgálhatnak stafázs gyanánt. . . , Végül a pártszervezeti szabályzatról is szó esik a cikkben. Kár, hogy (?) szaktárs a párt­­szervezetek kereteiről, a szak- és pártszerveze­tek közti viszonyról olyan dodonai módon nyi­latkozik. Erről kellett volna szabatosabban beszélni!... *■ Dacára annak, hogy cikkíró szaktárs sincs megelégedve a pártvezetőség munkájának ered­ményével, mégis vörös fonalként húzódik végig cikkén az az igyekezet, hogy a felelősséggel szemben védje azt. Szinte azt hihetné az olvasó, hogy ezért íródott a cikk. No meg, hogy azt a csúnya ellenzéket megdádázza! Pedig, úgy vé­lem, senki sem kérte föl a védői tisztre. Vagy tévednék: „csak a hang Jákobé, a kéz Ezsaué“?! De elvégre nem is fontos... Fontos az, hogy a mozgalom határozott irányt vegyen, a mozgalmi tevékenység rendszeres és céltudatos legyen, szoros kapcsolat legyen tömeg és vezetők között. Fontos az, hogy a munkásság higyjen, bízzon a szervezkedés ere­jében. Legyen példaadó agilitás, lelkes önzet­lenség, élénk érdeklődés észlelhető a gazdasági és politikai kérdések iránt, legyen állandó és erőteljes munkálkodás a pártszervezetek kiépí­tése érdekében!... És legyen türelem a mások fölfogása iránt is! Halász Alfréd: Minden osztálytuda­tos szervezett munkás tartsa kötelességének a Népszavát olvasni! 1923 A pumpkasszákról mostanában sokat beszélnek szaktársi körök­ben és az ellenük elhangzó panaszok teljesen indokoltak. _ Figyelő néhány héttel ezelőtt írt cikkében jogosan támadta meg őket s a múltheti szám­ban Többen aláírással megjelent hír pedig va­lóságos följajdulás és segítségkiáltás az uzsora­kamatos pénzkölcsönzés határtalan és szívtelen Shylockjai ellen. Vannak szaktársak, akik a pénzüket pumpkasszáknál elhelyezve, évente magas k­­­­matot zsebelnek be és pénzük ily módon való gyü­mölcsöztetését teljesen rendben levő do­lognak tartják. Családos szaktársaknál, akiknél vagy a fele­ség, vagy a gyermek beteg, halálozás és szü­letés váltogatják egymást, esetleg még sok­­egyéb eset fordul elő, ilyenkor megszorultsá­­gukban kénytelenek a helybeli pumpkasszák­­hoz fordulni, ahol a legjobb esetben 14 % a kamat hetenként, de vannak 1, 2, 3%-ra dolgo­zók is, ami megfelel 52, 104, 156%-os évi ka­matnak. Hogy ez milyen horribilis összeget tesz ki egy évben nagyobb kölcsönnél, az el­képzelhető. A fiatal szaktársak könnyelműségét sok eset­ben a pumpkasszák okozzák, mert a könnyen kapható kölcsön alkalmat ad az eladósodásra. A nyomdai munkásság eladósodásának, ennek folytán társadalmi élete hanyatlásának egyik oka a majdnem minden nyomdában megalakí­tott pumpkasszák uzsorakamatos pénzkölcsön­zése. Több mint három évtizeddel ezelőtt a szak­társak egy csoportja megalakította azt az in­tézményt, ahol a szaktársak és szaktársnők közül azok, akiknek netán van megtakarítani való pénzecskéjük, azt félrerakhassák, s ahol ahhoz bármikor hozzájuthatnak. Így jött létre a Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Hitelszövetkezete, ahol a takaré­koskodók részvénytőkéjükre osztalékot kapnak. Jelenleg a részvénytőke után 10%-os osztalékot fizet a Hitelszövetkezet azoknak, akik pénzü­ket gyüm­ölcsöztetés végett itt elhelyezik. De nem ez az egyedüli célja. Címében már megmondja azt is, hogy hitelt is kaphat a tag, akinek nincs gondja házbérre, mert befizetett részvénytőkéjének többszörösét kapja kölcsö­nül s ezt a kölcsönt három hónapon át (házbér­­negyedtől házbérnegyedig) megfelelő részletek­ben visszafizetheti; szülés,, halálozás, betegség,­­, munkanélküliség, baleset ésatöbbi nem találja olyan tanácstalanul, mint azt, akinek nincs l­pja ,feldúlnia. ..Sek .essz,ben^.líi hitelt is folyósít a Hitelszövetkezet hitel­ügyi bizottsága. A kölcsön után csekély kamatot kell fizetni. Jelenleg a negyedévi kamat 5%, s ebből fedezi a Szövetkezet összes kiadásait, mint például: nyomtatvány, házbér, világítás, fűtés, tiszt­viselők, adó, takarítás, irodaszerek, jogtaná­csos, stb. költségeket. Tekintve továbbá, hogy a Hitelszövetkezet adminisztrációjának le­a­bonyolítására tisztviselőket tart, akik azonban legcsekélyebb tiszteletdíjban részesülnek, akiknek valósággal csak a villamosköltségüket térítjük meg, mindezt tekintetbe véve, nagyon csekély az az összeg, amit kamat címén a köl­csön után fizetni kell. Ha a pumpkasszákkal összehasonlítást te­szünk, látni fogjuk, hogy mennyivel olcsóbb a kölcsön a Hitelszövetkezetnél, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a befizetett részvény­­tőkéjük után az év végén 10% osztalékot jut­tat a részvényeseknek. , Belépési nyilatkozat (kapható a házipénztá­rosoknál) kitöltése után az illető az igazgató­ság által fölvétetik a tagok sorába. A jegyzett részjegyek heti 50 filléres részletekben tör­­leszthetők. Egy részjegy 10 pengő. Beiratási díj 1 pengő. Alapszabály és felvilágosítás kapható a hivatalos óráikon: hétfőn és csütörtökön este. Lépjen be minden szaktársnő és szaktárs, függetlenítse magát a pumpkasszáktól és az előlegkéréstől, mert a pumpkasszák drága pénzt folyósítanak, a főnöktől vagy faktortól való előlegkérés pedig sok esetben megalázó. Az volna a legeredményesebb harc a pump­kasszák ellen, ha mindenki belépne a Hitel­­szövetkezetbe. Minél több díj részvényt jegyez­nének, annál olcsóbb kölcsönhöz juthatnának a szaktársnők és szaktársak. A mai 5%-os kamatlábat is leszállíthatná a Szövetkezet, ha a tagok és a részvények száma emelkedne. Megszűnnének a pumpkasszák és sok fájdalmas seb begyógyulna, amely ma vérzik. Szervezkedjünk ellenük s ne engedjük kiuzsorázni szaktársainkat néhány élősditől. Schmidt Antal: A Typographia vidéki pénztárosainak figyel­mébe. Az 1927. évi IV. negyedévi leszámolási ív a december 31-ével végződő 53. héttel zárandó le és haladéktalanul beküldendő a kiadóhiva­talba. A leszámolási ív heti rovatai is össze­­adandók és a negyedév végösszege is föltü­nte­­tendő. Kérjük a házipénztárosokat, vezessék rá a leszámolási ívre a városukban levő blokál­ nyomdákat, valamint az azokban dolgozók név­sorát is.­­ Akik a 4. negyed leszámolási ívét már beküldték és tévesen csak 13 hétről szá­moltak el. küldjenek újat, amelyen a december 31-iki 53. hét (14.) is bennforflalt a s séfc.

Next