Typographia, 1928 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-06 / 1. szám
Január 6. egyik-másik szaktársnőnk . észrevételt tesz a különórázásra vonatkozólag, ha ezt látja és ezért talán mégsem lehet arról ilyen beállításban írni. Az árszabály a munkáltató és a munkás érdekeit van hivatva védeni és úgy vélem, nemigen volt példa arra, hogy a békéltetőbizottság ok nélkül, indokolatlanul zaklatta volna akár az egyiket, akár a másikat, így azután nincs is okunk arra, hogy „fátyolos kémnőket“ alkalmazzon a szervezet, mert ott, ahol az árszabály és így a közös érdek rovására történik valami, anélkül is kiderül. Anélkül, hogy kételkednénk a dologban, még ha úgy is van, hogy az inkriminált kijelentések megtörténtek, akkor sem lehet benne talán kivetni valót találni, mert hisz közös érdek az is, hogy a rendszeres különórázással szemben védekezzünk. Aminthogy azt is elhiszem cikkírónak, hogy Dj. 1. ha betekintve kollégája nyomdájának ablakán, azt látja, hogy boldogul." De azt is el kell hinnie, hogy a mi örömünk sem csekélyebb, ha szaktársnőink el tudnak helyezkedni munkába, ha hócipő, rúzs és manikűr helyett a legszűkebb dolgokra telik. Végezetül még annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy ezzel a cikkben hangoztatott fölfogással nem először találkozunk. A mindenkori árszabálytárgyalásoknak (főnöki részről) állandóan napirenden tartott témája a selyemharisnya, rúzs, manikűr és egyéb földi jók. Nem kívánom magam föltolni egyetlen munkáltató jóakarójául sem, de sem cikkíró, Sem pedig egyetlen munkáltató női hozzátartozójának nem kívánom a nyomdákban becsületesen dolgozó proletárnők sorsát. Egy nyomdai munkásnő. TYPOGRAPHIA „A párt nem tűrheti?...“ A Typographia legutóbbi számában „Kongresszus előtt“ címen egy cikk látott napvilágot, amelynek írója nem nevezi meg magát, holott az ilyen természetű cikkeknél ez kívánatos — a kérdés teljes megvilágítása érdekében. A legutóbbi kongresszus előtt is, ugyancsak a Typographiában, hasonló tendenciájú cikk jelent meg, amely — akárcsak az ezidei — alaposan megvédi a pártvezetőséget jóelőre — az ellenzékkel szemben. Minthogy a stílus és a gondolatmenet nagyon ismerős, úgy hiszem, jó nyomon járok, mikor megállapítom — a bibliát idézve —, hogy „ez a hang Jákobé...“, vagyis*a két cikk egy és ugyanazon forrásból buzog!... A cikk címéből azt következtettem, hogy valaki a pártmozgalom bajaira kívánja irányítani a kongresszus ügyelmet, vagy "valamely okos" ideával akar hozzájárulni ahhoz a tevékenységhez, amely a mozgalom fejlődésének jövőbeni irányát határozza meg. Tévedtem, nem erről van szó!... Cikkíró szaktárs két körlevéllel foglalkozik, s miután azokat a maga módján kritika tárgyává tette, súlyos megállapításokat tesz, sőt igen szigorú dolgokat helyez kilátásba. Miután a másodsorban aposztrofált körlevelet benyújtó pártszervezettel némi nexusom van, másrészt az első körlevél fogalmazóinak nincs módjuk a Typographiában szóhoz jutni — szabadjon a cikkre válaszolnom. Szerintem egy indítvány benyújtásánál egészen közömbös,hogy az illető pártszervezet milyen taglétszámmal bír. Fontos, hogy az indítvány mit tartalmaz , s hogy használni kíván-e a mozgalomnak. Ez utóbbi szempontot eldönti cikkíró azon megállapítása: a körlevélben föltüntetett célkitűzések 90%-ban olyanok, amelyekért a szociáldemokrata párt naprólnapra harcol... Ha tehát ez így van, akkor a körlevél célkitűzései 90%-ig helytállók, legföljebb fölöslegeseknek volnának nevezhetők, ha a körlevél nem domborítaná ki, hogy ezen követeléseket kívánja a párt működésének tengelyébe állítani. Tehát ezen van a hangsúly, nem pedig a célkitűzések eredetiségén. Beszéljünk tehát most a fönmaradó rosszról! Azt mondja a cikk: „A kísérőlevél már kell hogy a legnagyobb ellenszenvet és ellenzést váltsa ki. Hisz nem mond kevesebbet, mint azt: „Stromfeld Aurél halála előtt két nappal ellenzéki mozgalom szervezésére akart összefogni (Óh, borzalom! Már a puszta szó is ellenszenvet kell hogy kiváltson!) Beszél — kissé homályosan — „a múlt pártbeli ellenzék sorsáról“ (vájjon ez mi?), no meg halottgyalázásról. Hát igen, Stromfeld elvtárs többedmagával néhány év óta azon fáradozott, hogy a pártmozgalomban észlelhető fásultságot és közönyt egészséges pártszellem megteremtésével megszüntessék, hogy a jelenleg a mozgalom gerincét képező meddő parlamenti működés folytán hitüket és bizalmukat veszített elvtársakat ismét megnyerjék a mozgalomnak. Ugyanerről volt szó Stromfeld elvtárs halála előtt két nappal is, a mozgalom érdekében, a pártegység legszigorúbb szem előtt tartásával! Ezt nevezik a párt jobboldalán ellenzékieskedésnek s ilyen értelemben minden külföldi szociáldemokrata pártban van ellenzék. Hogy példával is szolgáljak: A legutóbbi osztrák pártgyűlésen a jobboldali Renner és a baloldali Otto Bauer igen élénk vitát folytattak a kétféle fölfogás híveinek élén. Végül a kongresszus határozott s utána a legszebb egyetértésben folytatta a két csoport a közös pártmunkát. S nincs semmi hiba, nem verték félre a harangokat. Vajjon nálunk miért kell ellenfélnek nézni azt, aki valamely fölfogásnak ellenzéke — meggyőződésből? Ez az ellenzékieskedés tehát nem árt a pártnak, mert a hajtóerő szerepét tölti be — miként a kongresszusi hivatalos határozati javaslatokból szerényen kiérezhető —, ellenben árt Kérdőjel szaktárs fölfogása, amely úgy értelmezi a „vélemény- és kritikai szabadságot“, hogy az ne lehessen bizonyos kérdésekben ellenzéke a hivatalos fölfogásnak. Mert ami „ellenzék“, az már „ellenszenves“! Hisz még nem is tudhatja, miről kíván beszélni a kongresszuson az „ellenzék“ és máris Stalin módszerét akarja alkalmazni velük szemben, ki alkarja zárni őket a pártból. „Egy világ választja el Stabiltól“ — mondja (?) szaktárs — és mégis pont ez a „módszer” tetszett meg neki az orosz arzenálból?! „A párt nem tűrheti és nem fogja tűrni.“ Ezt nevezi kérdőjel szaktárs demokráciának és kritikai szabadságnak? Honnan tudja, hogy „a párt nem fogja tűrni“? Hogy meri a Stalinféle kijelentésben foglalt kitételeket alkalmazni a magyar szociáldemokrata pártnak az Önétől eltérő fölfogású tagjaira? Látja, (?) szaktárs, ez a mentalitás árt a mozgalomnak, ez kedvetlent el sokakat tőle! Szerencse, hogy magyar kiadásban nincs Stalin, szerencse, hogy Kérdőjel szaktárs még nem a Párt s így nem bír különös jelentőséggel, hogy mit tűr, vagy mit nem tűr! Mert remélem, hogy senki sem jogosította föl arra, hogy a Párt fölfogását interpretálja — bárki rejtőzzék is a leeresztett sisakrostély, illetve a kérdőjel mögött. Nem gondolja egyébként, hogy a cikke első bekezdésének végén említett „érett gyümölcsöt“ szállítaná az ilyen „kritikai szabadság“? Ami pedig a „halottgyalázást“ illeti: az okfejtés zavaros. Mert arról lehet vitatkozni, szükséges volt-e, helyes volt-e Stromfeld Aurél elvtárs nevét azon a körlevélen alkalmazni, de miért halottgyalázás ez? Egészen furcsa kérdőjel szaktársnak Rothermere-logikája, illetőleg logikátlansága. Azt mondja: „tudatában vagyok annak, hogy ez bizonyos mértékben fascista akció...“ De akkor meg miért kérdez olyanokat! Engedje meg, hogy én is kérdezzek valamit: Nem tudja Ön, hogy a Rothermere-akció magánember akciója, amely csak határkiigazítást kíván? Ezzel szemben a magyarországi szociáldemokrata párt, sőt az egész II. Internacionálé a békeszerződés„revízióját,.a..népek önrendelkezési jogán alapuló népszavazást követeli az összes elszakított területeken. Nem tudja .ön, hogy ..nuRqt.heróiane-akció anö0tí...fiRíi,idhlikC'Pi‘,U,. imperialista és kapitalista, érdekek húzódnak meg, ami háborús veszedelmet jelent'? Minderről tehát föl kell világosítani azokat, akik még ezt nem tudják! Ezért szerepel tehát ott ez a pont!* Ami a másik körlevelet illeti, a passzivitásnak én sem vagyok híve. De ma a mozgalom a parlamenti frakció tevékenységében éli ki magát. Viszont a mai rendszer csak lejáratja a parlamentarizmust, mert valójában leplezett diktatúra. A nyitszavazásos, sokhelyütt szuronyokkal és presszióval súlyosbított „hajtóvadászat“ olyan többséget produkált, mely teljesen érzéketlen a dolgozók millióinak érdekei iránt. Végre is tudtára kell tehát adni a reakciónak, hogy amennyiben elzárkózik az általános, titkos választójog alapján megejtendő választások kiírásától, demokratikus parlament egybehívásától, a párt exponensei ehhez nem szolgálhatnak stafázs gyanánt. . . , Végül a pártszervezeti szabályzatról is szó esik a cikkben. Kár, hogy (?) szaktárs a pártszervezetek kereteiről, a szak- és pártszervezetek közti viszonyról olyan dodonai módon nyilatkozik. Erről kellett volna szabatosabban beszélni!... *■ Dacára annak, hogy cikkíró szaktárs sincs megelégedve a pártvezetőség munkájának eredményével, mégis vörös fonalként húzódik végig cikkén az az igyekezet, hogy a felelősséggel szemben védje azt. Szinte azt hihetné az olvasó, hogy ezért íródott a cikk. No meg, hogy azt a csúnya ellenzéket megdádázza! Pedig, úgy vélem, senki sem kérte föl a védői tisztre. Vagy tévednék: „csak a hang Jákobé, a kéz Ezsaué“?! De elvégre nem is fontos... Fontos az, hogy a mozgalom határozott irányt vegyen, a mozgalmi tevékenység rendszeres és céltudatos legyen, szoros kapcsolat legyen tömeg és vezetők között. Fontos az, hogy a munkásság higyjen, bízzon a szervezkedés erejében. Legyen példaadó agilitás, lelkes önzetlenség, élénk érdeklődés észlelhető a gazdasági és politikai kérdések iránt, legyen állandó és erőteljes munkálkodás a pártszervezetek kiépítése érdekében!... És legyen türelem a mások fölfogása iránt is! Halász Alfréd: Minden osztálytudatos szervezett munkás tartsa kötelességének a Népszavát olvasni! 1923 A pumpkasszákról mostanában sokat beszélnek szaktársi körökben és az ellenük elhangzó panaszok teljesen indokoltak. _ Figyelő néhány héttel ezelőtt írt cikkében jogosan támadta meg őket s a múltheti számban Többen aláírással megjelent hír pedig valóságos följajdulás és segítségkiáltás az uzsorakamatos pénzkölcsönzés határtalan és szívtelen Shylockjai ellen. Vannak szaktársak, akik a pénzüket pumpkasszáknál elhelyezve, évente magas kmatot zsebelnek be és pénzük ily módon való gyümölcsöztetését teljesen rendben levő dolognak tartják. Családos szaktársaknál, akiknél vagy a feleség, vagy a gyermek beteg, halálozás és születés váltogatják egymást, esetleg még sokegyéb eset fordul elő, ilyenkor megszorultságukban kénytelenek a helybeli pumpkasszákhoz fordulni, ahol a legjobb esetben 14 % a kamat hetenként, de vannak 1, 2, 3%-ra dolgozók is, ami megfelel 52, 104, 156%-os évi kamatnak. Hogy ez milyen horribilis összeget tesz ki egy évben nagyobb kölcsönnél, az elképzelhető. A fiatal szaktársak könnyelműségét sok esetben a pumpkasszák okozzák, mert a könnyen kapható kölcsön alkalmat ad az eladósodásra. A nyomdai munkásság eladósodásának, ennek folytán társadalmi élete hanyatlásának egyik oka a majdnem minden nyomdában megalakított pumpkasszák uzsorakamatos pénzkölcsönzése. Több mint három évtizeddel ezelőtt a szaktársak egy csoportja megalakította azt az intézményt, ahol a szaktársak és szaktársnők közül azok, akiknek netán van megtakarítani való pénzecskéjük, azt félrerakhassák, s ahol ahhoz bármikor hozzájuthatnak. Így jött létre a Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Hitelszövetkezete, ahol a takarékoskodók részvénytőkéjükre osztalékot kapnak. Jelenleg a részvénytőke után 10%-os osztalékot fizet a Hitelszövetkezet azoknak, akik pénzüket gyümölcsöztetés végett itt elhelyezik. De nem ez az egyedüli célja. Címében már megmondja azt is, hogy hitelt is kaphat a tag, akinek nincs gondja házbérre, mert befizetett részvénytőkéjének többszörösét kapja kölcsönül s ezt a kölcsönt három hónapon át (házbérnegyedtől házbérnegyedig) megfelelő részletekben visszafizetheti; szülés,, halálozás, betegség,, munkanélküliség, baleset ésatöbbi nem találja olyan tanácstalanul, mint azt, akinek nincs lpja ,feldúlnia. ..Sek .essz,ben^.líi hitelt is folyósít a Hitelszövetkezet hitelügyi bizottsága. A kölcsön után csekély kamatot kell fizetni. Jelenleg a negyedévi kamat 5%, s ebből fedezi a Szövetkezet összes kiadásait, mint például: nyomtatvány, házbér, világítás, fűtés, tisztviselők, adó, takarítás, irodaszerek, jogtanácsos, stb. költségeket. Tekintve továbbá, hogy a Hitelszövetkezet adminisztrációjának leabonyolítására tisztviselőket tart, akik azonban legcsekélyebb tiszteletdíjban részesülnek, akiknek valósággal csak a villamosköltségüket térítjük meg, mindezt tekintetbe véve, nagyon csekély az az összeg, amit kamat címén a kölcsön után fizetni kell. Ha a pumpkasszákkal összehasonlítást teszünk, látni fogjuk, hogy mennyivel olcsóbb a kölcsön a Hitelszövetkezetnél, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a befizetett részvénytőkéjük után az év végén 10% osztalékot juttat a részvényeseknek. , Belépési nyilatkozat (kapható a házipénztárosoknál) kitöltése után az illető az igazgatóság által fölvétetik a tagok sorába. A jegyzett részjegyek heti 50 filléres részletekben törleszthetők. Egy részjegy 10 pengő. Beiratási díj 1 pengő. Alapszabály és felvilágosítás kapható a hivatalos óráikon: hétfőn és csütörtökön este. Lépjen be minden szaktársnő és szaktárs, függetlenítse magát a pumpkasszáktól és az előlegkéréstől, mert a pumpkasszák drága pénzt folyósítanak, a főnöktől vagy faktortól való előlegkérés pedig sok esetben megalázó. Az volna a legeredményesebb harc a pumpkasszák ellen, ha mindenki belépne a Hitelszövetkezetbe. Minél több díj részvényt jegyeznének, annál olcsóbb kölcsönhöz juthatnának a szaktársnők és szaktársak. A mai 5%-os kamatlábat is leszállíthatná a Szövetkezet, ha a tagok és a részvények száma emelkedne. Megszűnnének a pumpkasszák és sok fájdalmas seb begyógyulna, amely ma vérzik. Szervezkedjünk ellenük s ne engedjük kiuzsorázni szaktársainkat néhány élősditől. Schmidt Antal: A Typographia vidéki pénztárosainak figyelmébe. Az 1927. évi IV. negyedévi leszámolási ív a december 31-ével végződő 53. héttel zárandó le és haladéktalanul beküldendő a kiadóhivatalba. A leszámolási ív heti rovatai is összeadandók és a negyedév végösszege is föltüntetendő. Kérjük a házipénztárosokat, vezessék rá a leszámolási ívre a városukban levő blokál nyomdákat, valamint az azokban dolgozók névsorát is. Akik a 4. negyed leszámolási ívét már beküldték és tévesen csak 13 hétről számoltak el. küldjenek újat, amelyen a december 31-iki 53. hét (14.) is bennforflalt a s séfc.