Typographia, 1929 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-04 / 1. szám

Budapest, 1929 január 1 Hatvanegyedik évfolyam IN V 3 3110 Î. szám TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken. Elő- onn ^ ^ ^ KIADÓHIVATAL: kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés üzetési ár egy félévre 5 pengő. Egyes BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UCCA 1. SZÁM, ára: milliméter soronként 30 fillér. A szám ára 20 fillér. Telefon: József 301-33 FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON hirdetés díja mindenkor előre fizetendő Összes tagjainknak, olvasóinknak, lapunk munkatársainak az új esztendőben egy jobb és boldogabb jövő reményében küldjük jókí­vánságainkat. A Typographic szerkesztősége és kiadóhivatala Év elején, amikor a múltnak hátat fordítunk és a tekin­tet­­ a jövő homályába mer­evül, a szívekben ríj reménységek gyúlnak lángra. A reménység az élet kelesztő kovásza. Az év fordulásakor mindig fel-feltör a lelkekben a reménykedés. A fáradt elernyedtség engedni kezd és amikor az új esztendő napjának közel­ségébe érnek, szinte föllélekzenek az emberek és egy csalóka érzés lesz úrrá fölöttük, mintha súlyos tehertől szabadulnának meg. Szilveszter éjszaka! A feledés és könnyű röpke örömök éjszakája. Kávéházak és egyéb szórakozóhelyek zsúfolásig tömve az örvende­­zőkkel, sokan — akiknek telik — szórják a könnyen szerzett pénzt, nem törődve a holnap­pal, nem törődve azokkal, akiknek i a röpke örömök éjszakája a gondok és tépelődések éj­szakája. A szilveszteri éjszaka rózsaszínű fátylát a rákövetkező mindennapos gondok tépik el, az éjszaka mámorát az új esztendő hideg hajnala űzi ki a kótyagos fejekből. Csupaszon, lemezte­­lenedve döbben mindenek elé az elkövetkezendő életküzdelmek napjainak láncolata. A heje­­h­ujás dáridót, a katzenjammer savanyúságát a kijózanodás és magébaszállás követi. A dolgozók is részt kérnek az örömből, ha­tása alá kerülve az általános szokásnak, ha­gyományoknak. De ezek­ a szórakozások egé­szen elütők azokétól, akik könnyen jutnak a pénzhez. Szerény szórakozásokban, mulatságok­ban, leggyakrabban meghitt családi körben ke­resnek enyhét az élet harcaiban elfáradtak, hogy a sok-sok egymásra következő szürke hétköznapok egynéhány órára feledve legye­nek. A jövő tisztán áll előttük, hogy az éppoly küzdelmes lesz, mint a múlt. Ezek a szerény összejövetelek talán inkább arra szolgálnak csupán, hogy erőt merítsenek a továbbiakhoz, a boldogabb új esztendő kíváná­sakor megszorított testvéri kéz is mintegy fo­­­­gadko­zás arra, hogy az elkövetkezendő küz­delmekben továbbra is egyek vagyunk, egy tóéiért küzdünk közös nagy akarással. A test­véri kézszorítás egyben figyelmeztetés is a kö­telességteljesítésre, arra, hogy a kivívott ered­mény­ek csak úgy tarthatók meg és fejleszthe­tők tovább. Ebben a fölfogásban szorítsunk kezet az új esztendőben! Év elején tehát beszéljünk mi is a kötelesség­­teljesítésről, arról, hogy mi is a teendőnk a közeljövőben, melyek azok a munkák, amelye­ket a nagy nyomdászközösség érdekében el kell végeznünk. Ha egy pillanatra visszamerülünk a múltba, akkor az első és legszembeötlőbb az a nagy­mérvű munkanélküliség, amely az elmúlt év­ben volt és amely mindezidáig is fönnáll. En­nek a szomorú ténynek a megállapítása után pedig foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy miként volna enyhíthető ez a helyzet a mi közreműködésünkkel? A kérdésre csak az lehet a felelet, ha talál­kozunk abban a gondolatban, hogy minden munkatöbblet elsősorban a munkanélkülieket illeti meg. Értve ez alatt azt, hogy szaktársaink az üze­mekben előforduló és különórázásban vég­zendő többletmunka révén előálló többletkere­setről lemondanak és azt átengedik a munka­­nélkülieknek. Természetesen nem gondolunk arra, hogy a munka pillanatnyi sürgősségéből előálló különórák, hanem a rendszeres külön­­órázások ragadtassanak meg az árszabály vo­natkozó rendelkezése alapján. A budapesti nyomdaüzemeknek egy tekin­télyes hányadában folyt rendszeres különórá­­zás az elmúlt évben. Ha az ez évben végzett különórák számát elosztjuk a munkanélküliek létszámával, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ezek a többletmunkák, ha azokat nem az üzemekben dolgozók végezték volna el, sok­sok munkanélkülinek jelenthettek volna munka­alkalmat, így könnyen megállapítható az is, hogy bi­zony sokan nem teljesítették úgy a kötelessé­güket, amint arra szükség lett volna. A rendszeres különórázások ügyével nem­csak a szervezet vezetősége, hanem a békéltető­­bizottság is sok esetben kényszerült foglal­kozni. A hozott határozatok jó egynéhány eset­ben nemcsak az üzemeket, hanem a bizalmi­­férfiakat is elmarasztalta, megállapítván, hogy utóbbiak sem teljesítették kötelességüket és a dolgok elfajulásáért ők is felelősek. Ma, amikor a leromlott gazdasági viszonyok következtében a nyomdaipari helyzetben is el­tolódás állott be, amelynek következményeként nagymérvű a munkanélküliség az iparban, akkor nemcsak a bizalmi férfiaknak (nekik azonban elsősorban), hanem minden egyes szaktársnak kötelessége az árszabály betartása fölött őrködni. A szervezet vezetősége nem tévesztve szem elől a szaktársak érdekeit, még fokozottabb munkára hívja föl a szaktársakat. És főleg a különórázások terén mutatkozó visszásságok megszüntetése érdekében szükségesnek tartja, hogy az üzemekben folyó külön­órázásokról tiszta és könnyen áttekinthető képet nyerjen. Ezért minden egyes nyomdaüzem részére egy­­egy negyedévre fölosztott és az egész évet ma­­gába foglaló külön óra statisztikai lapot fekte­tünk föl. A statisztikai lapokra az üzemek bizalmi férfiai által hetenként beszolgáltatott statisztkai lapok adatai lesznek átvezetve. Hogy ez a statisztika pontos legyen, annak elő­­feltétele, hogy a hetenként kiállított statisztikai lap pontos adatokat tartalmazzon. Sajnos, észrevételt kell tennünk ebben az irányban is. Egyes üzemek bizalmi férfiai arra való hivatkozással, hogy üzemükben nincsen különóra, nem küldenek be statisztikai lapo­kat. Ennek a felfogásnak a helytelenségéről nem egy esetben írtunk és nem egy esetben világosítottuk föl személyesen az­ illetőket, ennek ellenére sem tartották kötelességüknek a különórastatisztikai lapok beszolgáltatását. A jövőben nagyobb súlyt kívánunk helyezni erre a fontos kérdésre s így azokat a bizalmi­férfiakat, akik mulasztást követnek el e tekin­tetben, lapunk útján fogjuk kötelességük telje­sítésére név szerint fölszólítani. Az év elején, amikor fokozottabb kötelesség­teljesítésre hívjuk föl szaktársaink figyelmét, meg kell említenünk azt is, hogy a kötelesség­­teljesítés terén az elmúlt évben sok mulasztás­sal találkoztunk. Gyakori volt az a­z eset, hogy az egyes üzemekben előforduló árszabálysérel­mekre nem az ott dolgozók hívták föl a figyel­met, sem pedig az illető nyomdák bizalmi férfiai­­tól szereztünk azokról tudomást, hanem mások­tól, így azután a reparációra is csak későn kerülhetett sor és rendszerint a békéltetőbizott­ság útján. Sőt előfordult olyan eset is, amikor a bizalmi férfi tudatosan nyújtott segédkezet az árszabály kijátszására. Ennek a szomorú ténynek a lerögzítését azért tartjuk szükségesnek, hogy ennek tanulságait mindenki levonja. Ez azt is jelenti, hogy egye­sek hanyagul és lelkiismeretlenül fogják föl hivatásukat és nem méltók a beléjük helyezett bizalomra. Sajnos, erre a megállapításra jutott az ilyen hanyag és kötelességmulasztó bizalmi­­férfiakkal szemben a békéltetőbizottság is, amennyiben határozatában néhány esetben rosszalását fejezte ki a bizalmi férfi magatartá­sával szemben. Év elején, amikor a jövő felé fordul a tekin­tet és sorsunk jobbulását reméljük, ne feled­kezzünk meg arról, hogy ennek legfontosabb előfeltétele, hogy fokozottabban teljesítsük kötelességünket. Ha e tekintetben mindenki el­végzi a reá rótt munkát, akkor reményeink valóra válhatnak, akkor nem érhet csalódás bennünket. Ebben a fölfogásban szorítsunk testvéri kezet magabízón, rendületlen hittel és akarással, kötelességtudással — és a jövő a miénk lesz! Az Országos Társadalom­­biztosító Intézet megalkotásáról szóló törvény január elsején életbe lépett. Hatásköre, amely eddigelé csupán a betegsegélyezést és balesetbiztosítást ölelte föl, ezentúl az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasegélyezésre is kiterjed. Igaz, hogy az új törvény egyetlen rendelkezésével már ko­rábban is megörvendeztettek bennünket, mert az erre illetékesek nagyon siettek a régi tör­vény egy pontját hatályon kívül helyezni és már néhány hónap óta a táppénzt csak a meg­betegedés negyedik napjától kezdve fizetik, hol­ott azelőtt ez már a harmadik napon járt. Na de most végre ismerjük mindazon rendelkezése­ket, amelyek arra vonatkoznak, hogy mit kell fizetni a pénztárba, de a szolgálmányoknak még csak egy része jutott nyilvánosságra. Az öregségi stb. segélyezésre nézve ugyanis semmi­féle intézkedés nem történt, hacsak azt nem tekintjük annak, amiről a napilapokból érte­sültünk, hogy xíjabb 700 tisztviselőt neveznek ki a Társadalombiztosító Intézetbe, abból az alkalomból, hogy az öregségi stb. biztosítási já­rulékok fizetését január első hetével megkezd­jük. Szeretjük hinni, hogy a nemsokára meg­választandó önkormányzat majd ezen hiány pótlásáról rövidesen gondoskodni fog és akkor nemcsak azt tudjuk, hogy mit kell fizetni a pénztárba, hanem arról is tájékoztatnak majd bennünket, amire jogunk van, mert elvégre bennünket ez is érdekel. Január elsejétől kezdve a­ betegségbiztosítási járulékokon kívül az öregségi biztosítás járu­lékait is fizetni kell. A járulékok fizetése szem­pontjából a biztosítottak tíz osztályba soroztat­tak. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nytu­dai munkások a munkásnőket és segéd­munkásokat kivé­zik Itt Budapesten szinte kivétel nélkül a tizedik­­ Sirályba kerülnek. Eddig a betegségbiztosítási­­ járulékok nyolc osztályba voltak sorozva és a munkások által fizetett já­rulék hetenként 1 pengő 26 fillért tett ki, míg ezentúl a tizedik osztály járuléka a betegségbiz­tosításra 1 pengő 71 fillér, az öregségi biztosí­tásra 1 pengő 14 fillér, összesen 2 pengő 85 fillér hetenként és így 1 pengő 59 fillér heti több­­kiadást jelent. Igaz, ezzel szemben, ha tárgyila­gosak akarunk lenni, hogy ezentúl a maga­sabb osztályokban­ az eddiginél több táppénzt-és az erre igényjogosultak ezenkívül öregségük, rokkantságuk esetén is segélyt fognak kapni, ha ennek mértéke egyelőre nincs is megálla­pítva. Az alábbiakban az öregségi és rokkantsági biztosítás járulékát, a betegségi biztosítás járu­lékát és a két biztosítási ágazat együttes járu­lékát ismertetjük: A heti járulékok bérosztályok szerint: A betegsegélyezési táppénzek és egyéb szol­gáltatások: 1. Orvosi gyógykezelést a megbetegedés első napjától kezdve egy évig és ezen túl is arra az időre, amelyre táppénz jár. 2. Gyógyszereket, gyógyfürdőket, gyógyvize­ket és a szükséges nem költségesebb gyógyá­szati segédeszközöket (például szemüveget, has­kötőt, sérvkötőt, pólyát, mankót, lúdtalpbetétet stb. és általában mindazokat a gyógyászati se­gédeszközöket, amelyeknek vásárlási értéke 3­ 1 pengőn alul van) a megbetegedés első napjától t­ !. —< 03 >0- -*-» 03 Napibér-0-0p fi­a , —1 osztály . 5 s­n­p 1*P I* ~ ■ p­T. 1,— —.36 —.24 —.60 II. 1.50 —.54 —.36 —.90 III. 2.50 —.90 —.60 1.50 IV. 3.50 1.26 —.84 2.10­­ V. 4.50 1.62 1.08 2.70 VI. 5.50 1.98 1.32 0.30 VII.­­1.50 2.34 1.56 3.90 VIII. 7.50 2.70 1.80 4.50 IX. 8.50 3.06 2.04 5.10 X. 0.50 3.42 2.28 5.70 munkások által fizetendő járulékok heti­ege: Napibér-Összes heti­­járulék Napibér­összes heti­járulék­ osztály; osztály; r. P 1.30 VI. P 1.65 n. —.45 VII. 1.95 in. 1.75 vill. 2.25 IV. 1.05 IX. 2.55 V. 1.35 X. 2.85

Next