Typographia, 1936 (68. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-03 / 1. szám
Budapest, 1936 január 3 Hatvannyolcadik évfolyamw vo.3sn*1. szám A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken. Előfizetési ár egy félévre 5 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszám- 30-1-33 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UCCA 1. SZÁM FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés ára millimétersoronként 30 fillér. A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő StylAÍQ&t dobábólátú Sziták JUwebetnel A pénztáros szaktársak figyelmébe! Egyesületünk ügykezelésének teljes átszervezésével kapcsolatban közöljük a t. házi-, kerületi-, illetve helyi pénztáros szaktársakkal, hogy 1936 első hetétől kezdődően az egyesületi illetékek kizárólag az Egyesület által kiadott jegydégek irtásonl számolhatók el. Az egységes listák bevezetésének legfőbb indoka, hogy a máig használatos különböző nagyságú és alakú listák ép állapotban való megőrzése rendkívüli nehézségekbe ütközött, márpedig a tagok érdekében feltétlenül szükséges, hogy ezek az elszámolások évekre visszamenően ép és bekötött állapotban megőriztessenek. Nyomatékosan figyelmeztetjük tehát a pénztáros szaktársakat — elsősorban az alant felsorolt nyomdák pénztárosait —, hogy házilag nyomtatott listákat ezentúl ne használjanak, kivéve azt az esetet, amikor a Hivatal hozzájárult ahhoz, hogy a nyomda az egyesületi egységes listával teljesen azonos kivitelű és beosztású listát használhasson. A jövőben az egységes listáktól alakban vagy beosztásban eltérő listákat nem fogadunk el és azok kicserélését fogjuk kívánni. Tehát teljesen fölösleges munkát végeznének, ha az illetékeket továbbra is az eddigi listákon kísérelnék meg elszámolni. Az egységes listákat e hét folyamán expediáljuk és ezúton is kérjük a t. pénztáros szaktársakat, hogy a tagok neveinek felsorolása, a beszedett illetékek bejegyzése, a hátralékok, be- és kilépések, megbetegedések följegyzése dolgában megfelelően a listákon olvasható utasításnak szíveskedjenek eljárni, amivel nemcsak az Egyesület adminisztrációját könnyítik meg, hanem elejét veszik a kétes bejegyzésekből származható félreértéseknek, amelyek később felesleges reklamációkat okozhatnak. . Minden nyomdának, illetve városnak a taglétszámnak megfelelően kis, illetve nagy listaűrlapokat küldünk, amelyekbe a névsor belenyomtatható, vagy kézzel beírható. Házilag készített listákat használtak eddig az alábbi nyomdák, melyeknek házipénztárosait kérjük, hogy a fentiek alapján szíveskedjenek az új rendhez alkalmazkodni. E nyomdák a következők: Állami, Általános, Athenaeum, Bethlen, Budapesti Hírlap és Új Magyarság (B. H. éjjeli személyzet), B. H.Stádium (B. H. nappali személyzet, Betűöntöde, Élet Rt., Európa, Fővárosi, Franklin, Globus nappali és éjjeli személyzet, Hornyánszky, Hungária, Jókai, Kellner Ernő, Kir. Egyetemi, Közlekedési, Községi, Légrády Testvérek, MTI, Pallas, Pátria, Pester Lloyd, Pesti Hirlap, Pénzjegynyomda, Posner, Radó István, Révai, Rigler, Stádium, Stephaneum, Sylvester, Székesfővárosi, Tolnai, Turul és Világosság. „Akiknek nincsen karácsonyuk.. Fenti cím alatt a „Függetlenség“ december 25-én megjelent karácsonyünnepi számában egy kroki-szerű cikk látott napvilágot. A napilapok karácsonyi számait olvasgatva, került a kezünkbe a „Függetlenség“ is. Karácsony lévén, a napilapok úgyszólván egyértelműleg a karácsony magasztos misztériumával, a béke és szeretet mindeneket átfogó kérdésével foglalkoztak legnagyobbrészt. Azzal a kérdéssel, amely az emberek lelkének, szívének vágya, amelyre különösen ma, amikor a szeretetlenség és megnemértés, a gyűlölet járja őrült kánkánját, oly nagyon áhítoznak. A kiengesztelődésnek ezen a magasztosan szép ünnepén megállapíthatóan még a legszélsőségesebb lapokból is hiányzottak az ellentétek kiélezését szolgáló cikkek. Jól esett ezt látni és érezni, mert bizony a mai élet úgyszólván elkérgesíti és érzéketlenné teszi a lelkeket a jó befogadására. Mi is örültünk annak, hogy a szeretet ünnepén egy napra felszabadulhattunk az élet nyomasztó gondjai, a szeretetlenség és megnemértés gyűlöletes érzése alól a karácsony megbékéltető oázisában. Azonban ebből az állítato« hangulatunkból zökkentett ki bennünket a „Függetlenség“-nek az a cikke, amelyről kénytelenek vagyunk megemlékezni és amely cikk a békesség és szeretet köntösét öltve magára, nem átalja a gyűlölet magvát elhinteni — a karácsony szent ünnepén. „Akiknek nincsen karácsonyuk...“ Amikor a címet olvassuk, egész őszintén az volt az érzésünk, hogy azokról fog megemlékezni, akik a mai kegyetlen gazdasági viszonyok között a legnagyobb szenvedéseknek és nélkülözéseknek vannak kitéve — a munkanélküliekről. Azt hittük, hogy azokról fog megemlékezni az írásmű írója, akiknek a szeretet ünnepén sem betevő falatjuk, de még csak hajlékuk sem volt. De azt is feltételeztük, hogy egyszer arról is olvashatunk valamit a „Függetlenségiben, hogy miként is kellene segíteni a ..kedves magyar testvéreken“, akik kegyetlen sorsuk miatt nem örvendezhettek az örvendezőkkel, akik nem lehettek részesei a boldog karácsonyest szépségének és bensőségének. De ezekről egyetlen sor sem emlékezett meg. Pedig de sokan vannak a magyar testvérek között, akik mérhetetlen szenvedésekkel küzdenek meg, hogy a maguk és családjuk létét, életét fenntartsák és hogy parlagon heverő munkaerejüket átmentsék a mai könyörtelen válságon. A tények azt bizonyítják, túlzott volt annak a feltételezése, mintha „Függetlenség“-éknek az lenne a legnagyobb gondjuk, bajuk, hogy miként történjen enyhítés a nyomorgók helyzetén. Mi már régen tudjuk, hogy a nyomorgókkal nem érez sorsközösséget ez a sajtótermék. Tudjuk, hogy a munkáskérdésekkel részükről való — kéretlen — foglalkozás nem egyéb, mint megtévesztő porhintés, célkitűzésében pedig nem más, mint acsarkodás a munkásság és intézményei ellen. Az említett cikkben arról volt szó, hogy a szeretet ünnepének előestéjén mindenki hazasiet otthonába, hogy együtt legyen és összeberüljön szeretteivel a karácsonyfa meleg fényében. Ennek az elgondolásnak az alapján megemlíti, hogy még a cigányprímás, a kenyereslány, a kasszírosnő és táncosnők is szabadok ezen az egyetlen estén. A cikk további részében azután megállapítja, hogy „csak egy munkásnak kell robotolnia még karácsony szent estéjén is: a nyomdai munkásnak. Pedig a nyomdászok is szeretnének ezen az estén a nyomda ólomterhes levegőjéből hazamenni a fenyőfától illatos otthonba, feleséghez, gyerekhez.“ „De nem lehet. Nem engedik meg a nyomdászszakszervezet urai. Nagykegyesen az idén csak annyit engedélyeztek, hogy a máskor éjfél után záró lapoknál a nyomdászok éjfélkor befejezhessék a munkát“ — mondja az írás. A „Függetlenség“ e cikkével önmaga szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy az igazmondás nem erénye. . De hogy olyan messze elkerülje az igazságot és tudva valótlant mondjon, mint a jelen esetében, ez szinte megdöbbentő. Ha tudatlanságból írná ezt, az mentőkörülményül szolgálhatna, de mert tudjuk, hogy fenti állítások rosszhiszeműségből és azért íródtak, hogy a nyomdászszervezeten üssenek egyet, ez csak súlyosbítja a dolgot. Mert nem tételezhető fel, hogy a „Függetlenség“ szerkesztősége ne tudná, hogy a nyomdaiparban a munkáltatási feltételeket a szerződő felek, főnökegyesület és szakszervezet közös megegyezéssel, az egyetemes ipar érdekeinek a szem előtt tartásával, a kollektív szerződésben szabályozzák és nem egyoldalúlag a nyomdászszakszervezet urai diktálják. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezt a „Függetlenség“ szerkesztőségében nem tudják, ez sem szolgálhat mentségül, mert arról, hogy mi is a helyzet a munkáltatás tekintetében a nyomdaiparban, arról egyrészt a nyomdavezetőség, másrészt a lapot előállító személyzet bármely tagjától pontosan informáltathatta volna magát a cikk írója. Ha még ennek kapcsán azt is megemlítjük, hogy a „Függetlenség“ és általában a napilapok nagy része már este 9 és 10 órakor kint volt az utcán karácsony este, bizonyság arra, hogy a cikkben lerögzített állítások velünk kapcsolatban egytől egyig valótlanok. És ha még azt is megemlítjük, hogy a múlt évben, amikor a „Függetlenség“ személyzete karácsony előestéjének napján délután 3 órakor kezdett és még este 11 órakor is bent volt az üzemben — a szerkesztőség jóvoltából —, akaratlanul is fel kell vetnünk a kérdést, miért nem érzelegtek akkor azon, hogy a nyomdai munkásnak nincs karácsonya1? A múltban a karácsonyi napilapok előállítását nem szabályozta semmiféle megállapodás. Ennek ellenére, is mód volt arra, hogy a napilapok személyzeteinek munkaideje előbbre hozassék, hogy ezáltal a munkaidő korábban fejeződhessék be. Akkor az volt a helyzet, hogy a rendestől eltérő és előbbre hozott munkaidőért különóradíjazás járt. Annyi különóra illette meg a személyzet tagjait, ahány órával a munkaidő kezdete előbbre hozatott. Ezt a lapkiadók terhesnek találták-és így került sor arra, hogy az elmúlt év nyarán ez a kérdés úgy szabályoztatott, hogy e többletkiadástól mentesüljenek a lapkiadók. Így került sor egy olyan megállapodás létesítésére, amely lehetővé tette azt, hogy karácsonykor a napilapok munkaideje három órával hozassák előbbre minden külön díjazás nélkül. Tehát a megállapodás nemcsak arról szolgáltat kétségbevonhatatlanul bizonyítékot, hogy a szerződő felek, főnökegyesület és szakszervezet kötötték a megállapodást, nem pedig a nyomdászszakszervezet urai diktálták azt, hanem ezenfelül azt is bizonyítja, hogy a nyomdai munkásság a lapok előállításának olcsóbbá tétele érdekében ismét áldozatot hozott és eddig kapott többletjövedelemről mondott le. Hogy karácsony estéjén dolgozniok kellett, az tehát a megállapodás alapján történt. De ha a „Függetlenséginek oly nagyon fájt ez, mi akadályozta meg abban, hogy a személyzetet hozzásegítsék ahhoz hogy a karácsonyestet szeretteik körében töltsék el? A megállapodásnak olyan rendelkezése is van, amely lehetővé teszi a munkaidőnek három órát meghaladó előbbrehozását. Ha a „Függetlenség“ a munkáját egész éven át lelkiismeretesen végző személyzettől nem sajnálta volna a szeretet ünnepén azt a néhány pengő többletkeresetet, amely ennek folytán a személyzet tagjait megillette volna, akkor nem kerülhetett volna oly éles ellentétbe az igazmondással. Erre a többletkiadásra egyébként futotta volna a karácsonyi „Függetlenség“ tízszeresére fölemelt árából, amelynek a zsebrevágásánál egy pillanatig sem érzelegtek a „Függetlenség“ kiadói. Ezt csak azért említjük meg, mert az említett cikkben nagyon ki van hangsúlyozva a szeretet. Erre valószínűleg csak addig történik hivatkozás, amíg az pénzbe nem kerül. Ezzel szemben halk szóval csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a nyomdai munkásság a szeretetet nemcsak hangoztatja, de cselekszi is. Bizonyságul szolgál, hogy karácsonykor 700 csomagot osztottunk ki munkanélküli szaktársaink között és évente mintegy másfélmillió pengőt fizetünk ki munkanélküli segélyben azoknak, akik a munkalehetőségekből kiszorultak. Közöttünk tehát van egy kis különbség, mi nemcsak mondjuk, de cselekedjük is a szeretetet, míg a „Függetlenség“ urai csak mondják, de nem cselekszik azt. Ennyit a „Függetlenség" címére, válaszul arra a kenetteljes, de valótlanságokat tartalmazó cikkére, amellyel a szeretetünknén Verveskedett nekünk. OLVASSÁTOK! TERJESSZÉTEK! !