Typographia, 1947 (79. évfolyam, 1-51. szám)

1947-01-10 / 1. szám

Budapest, 1947 január hó Megjelenik hetenként (egyelőre havonta) Hetvenkilencedik évfolyam A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SEGÉLYZŐ­ EGYESÜLET: BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM SZAKSZERVEZET: telefon: 138-486 FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON telefon: 137-547 ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN i­R ТА: TUBA KÁROLY örök az Idő és örök a Tér, A mindenségben véget soha sem ér! Öröktöl fogva aszta­lan, egész — Csak méregeti az emberi ész. A körforgásban semmi sem örök: Minden az Idő ölén hömpölyög! Soha sem volt ifjú, nem lesz soha vén, Bár itt állunk az új év küszöbén... Falun, városon... szét a világban Senki sincs meleg otthonában! Ez rab, az fogoly, amaz katona — Suhog a sorsnak szöges ostora! Faj, nemzet, nép egymásra agyarog, Nem vagyunk köztük mi sem angyalok! Gyűlölet, harag üszke, egyre nő. Szeretet, jóság nem buggyan elő! Mindenki rohan, mindenki komor, Eltűnt a kacaj, nevetés, mosoly, örökös hajsza, örökös robot, Mindenki éhes, mindenki kopott. Égi magasba futó drágaság A nyomor sötét örvényébe vág! Fejét, üldöző­t, nincs hová tegye — A hitves ágya latrok fekhelye! Ez gyilkol, rabol, mindent elemel, Az meg hazáját pénzért adta el! Internáló, büntető táborok, Bűnhödők hadd dühöng, háborog. Testben — lélekben tehetetlenül Sok hitványságot imigy keserűi; A többi meg — a szív beledöbben — Gazságok miatt a börtönökben! Banditaságuk hatalomra nőtt, Most i­s reszketnek a törvény előtt! A nép ítél és kegyetlenül büntet. Mert meggyalázták szegény életünket! A bitófánál pribék, hóhér áll. A népítélet: élet vagy halál! Ahova nézünk, szem amerre lát: Kavarog, forrong az egész világ! A léha: gazdag, a dolgos: szegény, Senkinek sincs a szíve a helyén! Az életünket keveri a Sors, Hol a segítség cselekvésre gyors?! Hol a menekvés? Merre a kiút? Amelyen sorsunk békességbe jut! Mi ad vigaszt és rajtunk mi segít? Lelkünk felélte dús reményei! Egy tombol köztünk harag gyűlölet, Hogy immár csak a megváltás jöhet! Megváltásunk nem lehet messze már: 19­17-re vár! Világ népei fognak majd kezet És megváltásunk üdvére vezet, Hogy a lelkeket, szíveke betöltse Az új világrend tiszta, új erkölcse, Megszépíteni mindent, mi rút. De soha többé 1 arcot, háborút! 1947 hoz nekünk Szépet és jót, hogy boldogok legyünk! Közös boldogság és közös öröm!" A’ Munka örök dicsősége jön! Szem amerre néz, szem amerre lát: Újjászületik az egész világ! Magyarországi Könyvnyomdai Munkások ______________Egyesülete______________ Meghívó A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete 1947 január 5-én tartja rendes küldöttközgyűlését, melyre az alapszabályok 29. §-a alapján meg­választandó küldötteket tisztelettel meghívja Budapest, 1946 október 30. a választmány. 1. Alakulás: a) Az elnökség kiegészítése. b) Négy jegyző és két jegyzőkönyv hitelesítő választása. c) Az ügyrend megállapítása. d) Igazolóbizottság választása (2 budapesti, 1 vidéki küldött). e) Jelölőbizottság választása (6 budapesti, 3 vidéki küldött,). f) Szavazatszedő bizottság választása (3 bu­dapesti és 2 vidéki küldött). g) Fellebbezési bizottság választása (3 buda­pesti, 2 vidéki küldött). h) Az alapszabályok és indítványok tárgya­lására kiküldendő bizottság választása (7 budapesti, köztük 3 vezetőségi és 4 vidéki küldött). i­ A szolgálati szabályzat módosítására ki­küldendő bizottság választása (7 buda­pesti, köztük 3 vezetőségi és 4 vidéki kül­dött). j) A küldöttek költségeit megállapító bi­zottság választása (3 budapesti és 2 vidéki küldött). 2. A választmány jelentése, a zárószámadások előterjesztése és a felügyelőbizottság javas­lata alapján a fölmentvény megadása. 3. Elnök, 2 alelnök, 15 választmányi tag és 15 póttag, 5 felügyelőbizottsági tag és 5 póttag, 8 nagyválasztmányi tag (5 budapesti és 3 vidéki) és 8 póttag, végül 6 választottbíró­­sági tag választása. 4. Hóger István tisztviselő megerősítése. Föl­kér Magdolna gyors- és gépírónő alkalmaz­tatása. 5. Fellebbezések. 6. Indítványok: Magyar Könyvnyomdai Munkások Szabad Szakszervezete______ Meghívó A Magyar Könyvnyomdai Munkások Szabad Szakszervezete 1947 január 6-án tartja rendes küldöttközgyűlését, melyre az alapszabályok 15. §-a alapján meg­választott küldötteket tisztelettel meghívja Budapest. 1946 október 30. a központi vezetőség. 1. Alakulás: a) Az elnökség kiegészítése. b) Négy jegyző és két jegyzőkönyv hitelesítő választása. c) Az ügyrend megállapítása. d) Igazolóbizottság választása (2 budapesti, 1 vidéki küldött). e) Jelölőbizottság választása (6 budapesti, 3 vidéki küldött). f) Szavazatszedő bizottság választása (3 buda­pesti, 2 vidéki küldött). g) Fellebbezési bizottság választása (3 buda­pesti, 2 vidéki küldött). h) Az alapszabályok és indítványok tárgya­lására kiküldendő bizottság választása (7 budapesti, köztük 3 vezetőségi, 4 vidéki küldött). i) A szolgálati szabályzat módosítására ki­küldendő bizottság választása (7 buda­pesti, köztük 3 vezetőségi, 4 vidéki kül­dött). 1) A küldöttek költségeit megállapító bi­zottság választása (3 budapesti és 2 vidéki küldött). 2. A központi vezetőség jelentése és a felügyelő­bizottság javaslata alapján a felmentvény megadása. 3. Elnök, alelnök 9 országos bizottsági tag és 9 póttag, 5 felügyelőbizottsági tag és 5 póttag választása. 4. Az országos megbízott megerősítése. 5. Fellebbezések. 6. Indítványok. Szaktársainknak szak­tár­snőinknek, Ц a szakszer­vezeteknek, munkáspártok- 3 паи és mindazoknak, akik a homokr a­ Ц tikus Itt а дра [UNK] ország újjáépítésén és Ц megerősítésén fáradoznak, őszinte Ц érzésekkel kívánunk el de ej új eszten­dőt A „TYPOGRAPHI­A“ I szerkesztő é*4 kiadóhivatala : HlinillllllllllllllllllUllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll] Л kongresszusi küldöttek Ügyelmébe! Felhívjuk kongresszusi küldötteink és központi vezetőségeink tagjainak figyelmét arra, hogy a kongresszusi előértekezlet jan. 4-én, szombaton d­élután 2 órakor kezdődik. Kongresszusunk elé Több mint négy esztendővel ezelőtt ült utol­jára együtt a nyomdászparlament. Intézmé­nyek életében négy esztendő tekintélyes idő m­ég akkor is, ha azalatt különösebb esemé­nyek nem adódnak elő. De mennyivel hos­­­szabbá válik a négy év akkor, ha abban háború s az azt követő nagyjelentőségű politikai át­alakulás sűrűsödik egybe. A nyomdásztörténelemben mindenkor nagy jelentősége volt kongresszusunknak. Az elkép­zelhető legdemokratikusabb formában össze­állított kongresszusaink hű kifejezői voltak a nyomdásztömegek véleményének. Ezeken nyi­latkozhattak meg képviselőik útján szaktár­­­aink, sza­ktársnőink és segédmunkás elvtár­saink ezrei. A kongresszusok, mint alkotmá­nyos életünk legfelsőbb fórumai mondtak bí­rálatot a múltról s szabtak irányt a jövendő számára. Kétségtelen, hogy a magunk mögött hagyott esztendők és az elkövetkezett idők a most összeülő nyomdászparlament jelentőségét nagy mértékben növelik. Központi vezetőségeink te­vékenysége kerül küldötteink bírálata alá. S ki tagadhatná, hogy intézményeink irányítói­nak az elmúlt évek folyamán egészen rendkí­vüli helyzetekben kellett feladatukat ellátniok, amikor olyan rendkívüli intézkedéseket kel­lett tenniök, melyek egyike m­ásika bizony nemigen volt beleilleszthető írott és íratlan törvényeink keretébe. De a felelősségérzet pa­rancsolta helyzet elől nem volt kitérés, anyagi és erkölcsi javaink megmentése s a nyomdai munkásság érdekeinek védelme mindenek­­fölött elsőrendű kötelességévé tette vezetősé­geinknek, hogy az adott helyzetnek megfelelő elhatározásra jussanak. Még akkor is, ha in­tézkedéseik nem mindenben feleltek meg sza­bályzataink rendelkezéseinek és évtizedeken át követett gyakorlatunknak. A most összeülő küldöttközgyűlésnek első­sorban a sokszor talán rögtönzött elhatározás­­okat kell megvizsgálnia és bírálatot mondani felettük. Senkinek nem lehet kétsége aziránt, hogy a tárgyilagos kritika honorálni fogja azokat a nehézségeket, melyekkel vezetősé­geinknek meg kellett küzdeniük az elmúlt négy esztendő folyamán. Mert joggal állíthat­juk, hogy a magunk mögött hagyott időszak­hoz hasonló körülmények között még nem kel­lett semilyen vezetőségnek sem az ügyeket irányítania. Mindez persze nem alibikeresés. Nem azért mondjuk el ezeket, hogy vezetőségeink múlt­beli ténykedéseit már jó előre igazolni kíván­juk. Erre amúgy is a kongresszus tagjai illeté­kesek. De aláhúzottan kívánunk hangsúlyt adni annak, hogy a most összeülő kongresszu­sunk mennyire nagyobb jelentőségű minden eddiginél. A múlt vizsgálatán túl azonban a jövő útjá­nak kijelölése is fontos feladata országos ta­nácskozásunknak. Mindenekelőtt a személyi kérdések területén. Az eddig fennállott ideig­lenes és nagymértékben hiányos állapotot al­kotmányos érvényűvé kell átalakítani. Ki kell választania sorainkból a legmegfelelőbbeket, azokat, akiknek hozzáértése és szaktársi múltja biztosíték lehet arra, hogy javainkkal hűsége-

Next