Betű, 1951 (83. évfolyam, 1-13. szám)
1951-01-10 / 1. szám
3 Aj Állami nyomda dolgozói: „Jobb munkánkkal és több termelésünkkel az 1951. tervév első negyedének tervét négy nappal előbb, március 27-ig teljesítjük.“ Vállalják továbbá, hogy a fűtő- és a tüzelőanyag észszerű felhasználásával a szükséges villamosenergia biztosítása mellett március 31ig 1500 szenet takarítanak meg. Jobb műszaki és üzemszervezéssel a gépek állási idejét 10 százalékkal csökkentik. A munkamódszerátadás fokozottabb kiterjesztésével a száz százalékon alul teljesítők számát a kongresszus tiszteletére 8 százalékra csökkentik. Február 24-ig üzembehelyezik rotációs gépüket, melyen fuvarlevél gyártását kezdik el. Az így bevezetett újítással évi 180.000 forint megtakarítást érnek el. A nyomda- és papíripari Sztahanovista Bizottság felhívása a sztahanovistákhoz, élmunkásokhoz és kiváló munkásokhoz Iparunk Sztahanovista Bizottsága január 9-én több kiváló sztahanovista dolgozót bevonva, kibővített értekezletet tartott, ahol sztahanovistáink kifejezésre juttatták, hogy több és jobb munkával, fokozott munka módszerátadással kívánják megünnepelni Pártunk V. Országos Kongresszusát. Sztahanovistáink tudatában vannak annak, hogy nekik, akik a termelés élenjáró harcosai, élen kell járniok a munkavállalásokban is, bebizonyítva ezzel Pártunk és Rákosi elvtárs iránti hűségüket, szeretetüket, a béke megvédésére irányuló szilárd elszántságukat. Tudatában vannak felelősségüknek, hogy nekik kell példamutatóanélenjárniok dolgozótársaik előtt, nekik kell megmutatniuk az utat a munka termelékenységének állandó emelésével a szociatizmus mielőbbi megvalósítása felé. Mindezek tudatában sztahanovistáink vállalták öt háromtagú, sztahanovistákból álló munkabizottság megalakítását, mely a munkamódszerátadás fokozott kiszélesítését tartva szem előtt, célul tűzi ki iparunk Sztahánov-mozgalmának minél szélesebb körben való elterjesztését. Ennek érdekében vállalja Mozolik elvtárs, a Vegypapírgyár sztahanovista enyvezőgépese, hogy február 24-ig három munkatársát sztahanovista szintre hozza. Ugyancsak munkamódszerük átadását vállalják Barhó Antal, kéziszedő (Pátria), Takács Lajos kéziszedő (Közlekedési), Bankos István kéziszedő (Szikra), Kulats Béla kéziszedő (Független). Kerezsi József elvtárs, a Szikra Lapnyomda sztahanovista öntője, a szakma legjobb dolgozója vállalja, hogy a vele egy brigádban dolgozó Bukács Ferenc Szurdok Árpád és Osváth József öntő munkatársait Pártunk V. Országos Kongresszusára sztahanovista szentre hozza fel munkamódszerének átadásával. Ezzel is hozzá akar járulni Pártunk központi lapjának, a Szabad Népnek selejtmentesebb előállításához. Kerezsi elvtárs és brigádja tagjai vállalták, hogy öntési selejtjüket 1 százalékról 0,9 százalékra szorítják le és matricaselejtjüket 3 százalékról 2 százalékra csökkentik. Sztahanovistáink között maguk a Sztahánov-bizottság tagjai kívánnak élenjárni a munkavállalásokban Pártunk V. Országos Kongresszusa tiszteletére és felhívást intéznek iparunk valamennyi sztahanovistájához, élmunkájához és kiváló munkájához a Kongresszusi Munkaversenybe való bekapcsolódásra. Felhívnak minden dolgozót, hogy nemcsak saját termelésük, termelékenységük emelését tűzzék ki célul Pártunk Kongresszusának méltó megünneplésére, hanem mind szélesebb körben terjesszék el munkamódszereiket, elvtársias segítséget nyújtva ezzel munkatársaiknak. Felhívják sztahanovistáinkat am, hogy úgy foglalkozzanak a munka, módszerátadással, általános felemelkedésünk legfőbb biztosítékával, hogy üzemrészükben, műhelyükben ne legyen egyetlen egy dolgozó sem, aki normáját nem teljesíti és napról napra emelkedjen azoknak a száma, akik elérik a sztahánovista szintet. Ezzel bizonyítsák be sztahánovistáink Pártunkhoz és Rákosi elvtárshoz való hűségüket és elszánt békeakaratukat. A sztahanovista értekezlet résztvevői Cseh Józsefné, Szurdoki Lászlóné, Frank Béláné, Kulats Béla, Barhó Antal, Nemes Andor, Tamás István, Friedrich Ferenc, Zsila Józsefné, Szeiffert József, Balázsi Gyuláné, Mozolik Pál, Sutyásk József és Kerezsi József megfogadják, hogy vállalt kötelezettségeiket becsülettel teljesítik, hogy a termelékenység emelkedésén, munkamódszerük átadásán keresztül méltóképpen köszönthessék Pártunk V. Orszásros Kongresszusát. I Mikor- t felvétettem magam egy I _______| munkáskörbe, már tudtam, hogy Sztálin elvtárs vezeti a munkásság harcait és, hogy Lado Keczkovelivel együtt egy illegális pártsajtó létrehozását tartja a legsürgősebb feladatnak. A munkáskört később nem volt szabad látogatnom, Miho Bocsoridze közölte velem Sztálin elvtársnak azt az utasításét, hogy keressünk egy megfelelő szobát és szervezzük meg ott az illegális nyomdát. Ez 1900 elején volt. Megismerkedtünk más elvtársakkal. Betűket és más, nyomtatáshoz szükséges dolgokat szereztünk be A Lotkinszki utca egyik házában alkalmas szobát is találtunk. Először végig kellett menni az udvaron, aztán egy verandán át a konyhába jutott az ember, onnan pedig egy nyíláson keresztül le lehetett mászni a pincébe, ahol a nyomda volt. A pincehelyiség szűk volt, mindöszsze három-négy azsin. Egy rácsos ablakon át behatolt ugyan valamennyi világosság, de mi lámpafénynél dolgoztunk. A grúz és orosz nyelvű szedéshez való betűk a szokásos sorrendben feküdtek. A kézisajtót egy négyszögletes deszka helyettesítette, erre tettük rá az elkészült szedést. Aztán ráteregettünk egy nedves papírlapot és kefével kopogtattunk a szedésre, így készült el a levonat. Egy nap alatt 6 700 röplapot tudtunk elkészíteni. A kéziratot mindig Miho Bocsoridze lakásáról hoztam az Andrejevszki utcából, ahol sokszor találkoztam Sztálin elvtárssal is. Sztálin mindig behatóan érdeklődött munkánk felől. Szigorú konspirációra intett bennünket és kért, hogy nyomtassunk annyit, amennyit csak tudunk, mert óriási szüksége van a forradalmi marxizmus nyomtatásban való propagandájára I . .. 1._1 szövegét, mint Bo-A röplapok csorteíze elmondta,Sztálin irta. Az 1900-as esztendőben Szasa Zulukidze végezte a korrektúrákat. Kora reggel elvittük neki az első kefelevonatot és délután 3 órakor hoztuk el tőle. Sztálin elvtárssal állandó • Részletek az „Öreg munkások a jogy Sztálinról” című könyvből. kapcsolatban állottunk Miho Bocsoridzen keresztül. 1902-ben Miho Bocsoridze felszólított, hogy vállaljak munkát a Grúz Könyvkiadótársaság nyomdájában. Egyik feladatom az volt, hogy titokban betűket és más anyagot csempészszek ki a szedőteremből és ily módon segítsek egy jó illegális nyomda létesítésében. Mikor már elég anyagunk volt együtt, alkalmas helyiséget kerestünk az illegális nyomda számára. A Lotkinszki utca egyik házában mozdonygyári munkások laktak. Ezeknek volt egy kis telkük és megengedték, hogy egyemeletes házacskát építsünk rá pincével. A házat egy-kettőre felépítettük. A pincehelyiségbe egy titkos nyíláson keresztül lehetett lejutni. Ez a nyílás a kályha és a szoba fala között volt. Ezúttal a nyomda berendezése már sokkal bonyolultabb volt. Egy vaslemezből állott és egy dobból, amelyeket már 1901 ben készítettek el a vasúti főműhely öntödéjében. A dobnak két sínen kellett futnia, amelyeket Bocsoridze kovácsolt. A cíiítót először egy alagútba A sajtól helyeztük el, amely a városi vízvezeték tartálya alatt volt a Dávid-hegy lábánál. De csakhamar aggódni kezdtünk, hogy a sajtót véletlenül felfedezhetik, amellett a Lotkinszki utcán már el is készült az új helyiség, úgyhogy egy tolókocsin odaszállítottam szerény nyomdaberendezésünket. 1902-ben elfogtak és a bakui gyűjtőfogházon keresztül 3 évre száműztek az arhangelszki kormányzóságba. 1903 nyarán házacskánkat, amely alatt a nyomda volt, az erős esőzés elmosta. A tulajdonos nem építette fel a házat újra, sőt az volt a szándéka, hogy eladja telkét. Így hát nekünk ismét újabb helyiség után kellett nézni. Egyelőre Csugaretiben állítottuk fel a sajtót. De mivel lakás céljaira szolgáló szobában volt elhelyezve, a dolog nagyon is kockázatosnak tűnt. Miho Bocsoridze, akit a bizottság egy új nagy nyomda megszervezésével bízott meg, a vasúti műhelyek egy volt munkásához, Datiko Rosztomasvilihez fordult azzal a kéréssel, hogy engedjen át nekünk egy telket, amelyet apja Navtluga körzetében bérelt. Mikor beleegyezését megkaptuk, nyomban komoly nyomdát rendeztünk be. Az építkezéseket 1903-ban kezdtük és 1904 elejére fejeztük be. Ebben az időben a száműzetésből való szökésem után Bakuban tartózkodtam és a Lado Keczkovek által berendezett nyomdában dolgoztam. A szervezet megbízásából több más elvtárssal együtt gyorssajtót hoztam Tifliszbe, amelyet előbb szétszedtem. Közben Avlabárban elkészültek a helyiségek, már csak a tető hiányzott. A gépet igen óvatosan lebocsátottuk a pincébe és nyomban hozzáláttunk a munkához, mert az idő drága volt. 1904 elején Sztálin elvtárs a száműzetésből való szökése után visszatért Tifliszbe és ismét átvette az illegális bolsevik mozgalom vezetését Grúziában és Kaukázusontúlon. Sztálin Miho Bocsoridzénél lakott. Nagy figyelmet szentelt az illegális nyomdának és ő irányította az egész illegális pártsajtót. A kiszedendő szövegeket Miho Bocsoridzen keresztül kaptuk. A kéziratok között voltak Sztálin röpiratai is: „Tiflisz város szervezett munkásaihoz", „Felhívás a munkásokhoz", stb. Felhívásokon kívül brosúrákat is nyomtattunk, melyek közül a következőkre emlékszem: ,A falusi szegénységhez" lenintől és „Néhány szó a párton belüli nézeteltérésekről" Sztálintól. Sztálinnak ez a könyvecskéje volt egy 60rozat első kiadványa, amelynek címe „Brosúrák pártkérdésekről" volt. Sztálin elvtárs ismételten folytatott velünk beszélgetéseket, ha Bocsoridzéhez mentünk, hogy elhozzuk tőle a kéziratokat. Politikai kérdéseket tett fel nekünk, hogy megtudja, hogyan vélekedünk a dolgokról és érdeklődött a munka felől, de úgy, hogy a legkisebb apróság sem kerülte el figyelmét. Miután figyelmesen meghallgatott bennünket, Sztálin elvtárs utasításokat adott arra vonatkozólag, hogyan szervezzük meg a munkát célszerűen a nyomdában és hogyan védjük meg azt a rendőri nyomozásoktól. " A nyomdánkban" nagyban hozzájárult politikai nevelésünkhöz és felvértezett bennünket a mensevikek ellen, mert ez az irodalom Lenin és Sztálin tanításait propagálta a proletárpártról. A nyomdában rendszerint hangosan felolvastuk ezeket az írásokat. A munka reggel 6 órakor kezdődött. 9 órakor feljöttünk a pincéből és megreggeliztünk, aztán ismét lementünk és egyhuzamban dolgoztunk 4 óráig. Ebéd után aztán megint 10 óráig dolgoztunk, és ha Görgős volt a munka, sokszor egész éjjel is a sajtó mellett állottunk. Sztálin elvtárs ezért szemrehányást tett nekünk és azt kívánta, hogy pihenjük ki magunkat. A pinceberendezés jó volt, a gépek zaja kívülről nem volt hallható. A falak téglákkal és kövekkel voltak kirakva. Egy levegőaknán át friss levegő áramlott a helyiségbe. Még vas kályhát is felállítottunk, hogy mindezt szükségtelen papírt és hulladékot elégessünk. Állandóan három lámpa égett, amelyekhez nyomtatás közben még egy negyedik és ötödik járult Jó magam, mint gépész dolgoztam, de ugyanakkor szedővé is kiképeztem magam. Néha az irodalom elszállításának feladata is reám hárult kétkerekű rugós kézikocsink volt. A nyomtatáshoz való papírt 10—15 pados csomagokban vásároltuk. Először az öreg Roszszomasvili pincéjébe vittük, áld gyümölccsel kereskedett, onnan pedig kisebb csomagokban a nyomdába. A nyomdába vagy kora reggel mentünk, mikor még mindenki aludt, vagy késő éjszaka. Ugyanígy jártunk el az eltávozásnál. Kézikocsinkkal rendszerint csak elhagyatott utcácskákon jártunk. Valahányszor be kellett fordulnunk egy sarkon, megálltunk és mielőtt továbbmentünk volna, körülnéztünk, nincsenek e gyanús alakok a közelben. A Hilisíi illegális nyomda A 011IfaZI mintaképe volt a bolsevik illegalitás sztálini iskolájának, a legszigorúbb konspirációnak. Mikor 1905-ben értesültünk a forradalmi eseményekről, feljöttünk pincénkből és bejártuk az utcákat. Ezekben a napokban, a nagy általános mozgalom sodrában, részt vettünk mindenféle tömegtüntetéseken és mindenütt ott voltunk, ahol előzetes tudomásunk szerint Sztálin elvtársnak beszednie kellett. A tömeggyűléseken szenvedélyes viták folytak. Sztálin elvtárs kíméletlenül leleplezte a mensevikek opportunizmusát és valósággal szétszedte minden „érvüket”. Előfordult, hogy Sztálin elvtárs egy-egy ilyen beszéde után hiába vártunk a mensevikek válaszára, mert azok közben eloldalogtak. Ezekben a napokban a bolsevik sajtó jelentősége rendkívül nagy volt. Szükségünk volt még több proklamációra és pártrodalomra, ezért ismét visszamentünk földalatti helyiségünkbe, hogy folytassuk munkánkat. A sajtó szüntelenül dolgozott 1906-ban én és néhány más pártszervezetbeli elvtársam küldetésbe Szentpétervárra, mentünk Ott értesültünk aztán az avlabári bolsevik nyomda véletlenül történt felfedeztetésérőL G. Lelasofil ÖREG MUNKÁSOK A NAGY SZTÁLINRÓL * Nyomtatás az illegális bolsevik időkben Betű „SZOVJET FILMMEL A BÉKÉÉRT" Szovjet filmhét január 21—28-ig A Magyar-Szovjet Társaság 1951 január 21—28-ig szovjet filmhetet rendez. Ha összehasen látjuk az amerikai gengszterfilmeket a Szovjetunió szocialista-realista filmalkotásaival, látjuk a kettő közötti hatalmas különbséget. Amir az amerikai filmek a név butítását szolgálják, addig a szovjet filmek tanítanak, nevelnek és a valódi életet tükrözik vissza. Megmutatják a név hatalmas eredményeit, a dolgozók életét. A magyar dolgozó név megszerette a szovjet filmeket, amit bizonyít a filmek látogatottsága. A szovjet filmkultúra megünneplésére ünnepi hetet rendeznek. A filmhét alkalmából bemutatásra kerül a „Nagy Hazafi" című kétrészes magyarra szinkronizált filmalkotás, a „Titkos megbízatás", amely szintén szinkronizált. Világosan bemutatja az impersalisták aljas tevékenységeit. A „Bátor embereké" színes, magyarra szinkronizált kalandos film, melyben látjuk egy északkaukázusi lótenyésztő-telep dolgozóinak életét. A „Dicsőség a munkának" című dokumentfilm elénk tárja a háborúutáni első ötéves terv alatt a szovjet emberek alkotó munkáját. Bemutatásra kerülnek még a „Sportdicsőség" és a „Potyomkin páncélos" című filmek is. A filmek tanulságait felhasználhatjuk mindennapi munkánkban és kell is, hogy felhasználjuk, mert megtanítanak bennünket a szovjet emberek példája nyomán harcolni, dolgozni, építeni a világ dolgozóinak közös céljáért a békéért és a szocializmus építéséért. Már most felhívjuk az elvtársak figyelmét a szovjet filmhétre és az ez alkalommal bemutatandó új filmekre.________________ Felhívás vidéki szakszervezeti tagjainkhoz és az ÜB-khez Felhívjuk vidéki tagjainkat, valamint az üzemi bizottságokat, hogy szakszervezeti segély (születési, házassági, temetkezési és rendkívül: segély) igénylése esetén a szükséges okmányokkal és a hatósági értesítővel együtt a tagsági könyvet is küldjék fel. Gyermekcsaládtag elhalálozása esetén születési kivonat is felküldendő, élettárs és szülő elhalálozása esetén az együttélés ténye és ideje igazolandó (hatósági vagy tömbmegbízott igazolás). 1951 január K * Szakszervezeti funkcionárius: Jó, jó ,szükség van a szakszervezeti aktívákra, de honnan vegyem hozzá az embereket? iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiniiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiH» Az új szakszervezeti tagdíjtáblázat Az iparági szervezésre való áttérés szükségessé tette, hogy a szakszervezeti tagsági díjrendszert a tagkönyveket, a tagnyilvántartást, segélyezést is egységesítsük. Ezért a SZOT IV. teljes ülése kimondotta, hogy valamennyi szakszervezetben egységes tagdíjfizetési rendszert kell bevezetni. Az egységes tagdíjfizetési rendszer megszünteti azt a helytelen és igazságtalan gyakorlatot, hogy az egyik szakszervezethez tartozó dolgozó ugyanolyan kereset mellett kisebb, vagy nagyobb ös-szegű tagdíjat fizet, mint a másik szakszervezet tagja. A tagdíjfizetés erősíti a szakszervezet és a tag közötti kapcsolatot. A tagdíjak teszik lehetővé azt, hogy a szakszervezetek anyagilag is támogatni tudják tagjaikat. A szakszervezet sokoldalú segítő- és nevelő tevékenységének az anyagi alapját lényegében a tagsági díjak képezik A befizetett tagsági díjak szociális juttatások, továbbá kulturális, sport és egyéb szolgáltatások útján térülnek vissza a tagságnak. A szakszervezeti tag tagdíjának alapját képező keresetbe beleszámít az alapfizetésen kívül a fizetést kiegészítő pótlék (családi pótlék kivételével), a túlóra, prémiumok és bármilyen egyéb munka után járó jövedelem. Az egységes tagdíjrendszer 1951. január 1-től érvényes és mindenkor az előző havi összkereset12 százaléka a következő táblázat szerint: 3000 forintnál nagyobb jövedelem esetében is másfélszázalékos kulcs alapján kell a tagdíj összegét megállapítani, oly módon, hogy a tagdíj összegét teljes forintra kerekítjük ki. 1951 január 1-től 50 filléres 1,2,3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 20 és 30 forintos címletű új tagdíjbélyegekkel történik a tagdíjfizetés. A bélyegek havi felülnyomással készülnek és csak a bélyegeken megjelölt hónapban adhatók ki. A szakszervezeti segélyezési táblázatot a következő számunkban közöljük. 100Ft összkeresetig Ft 1.50 101—130M M M 2 — 131—170H M 2.50 171—200M M W 3.— 201—230M — se 3.50 231—270 »*W 00 4.— 271—300 *•„ W* 4.50 301—330|t 5.— 331—370„ 5.50 371—400 •tm 6 — 401—430 6.50 431—170m 7.— 471—300M M 7.50 501—530 ••N 8.531—570Ft összkeresetig Ft 8.50 571—600M H 9.— 601—630N M »• 9.50 631—670• M 10.— 671—700•»H » 10.50 701—730a*H 11.— 731—770M11.50 771—800M M 12.— 801—830»»M M 12-50 831—870»»M 13.— 871—900KM 13.50 901—930t •• 14.— 931—970„ •* 14.50 cil—1000„ *0M 15.— 1001—1070»*M M16.— 1071—1130•»M M17.— 1131—1200••M M 18.— 1201—1270»•M N 19.— 1271—1330M »• 20.— 1331—1400M M •• 21.— 1401—1470 •» 22.— 1471—1530•» •» •a 23.— 1531—1600M •» 24.— 1601—1670(H ., 25.— 1671—1730 ,, 26.— 1731—1800H •• 27.— 1871—1870M »» •• 28.— 1871—1930M M •• 29.— 1931—2000M M M 30.— 2001—2070„ ••M 31.— 2071—2130 •• 32^-j-2131—2200M*» 33.— 22(11—2270if •a 34.— 2271—2830M „ •• 35.— 2331—3400ptM 36.— 2401—2470M 37.— 2471—2530„ 38.— 2531—2600M 39.— 2601—2670M M40.— 2671—2730»» •a„ 41.— 2731—2800if V*„ 42.— 2801—2870 43.— 2371—2930M M •f 44.— 2931—3000 •• 45.—