Betű, 1951 (83. évfolyam, 1-13. szám)

1951-01-10 / 1. szám

3 Aj Állami­ nyomda dolgozói: „Jobb munkánkkal és több terme­lésünkkel az 1951. tervév első ne­gyedének tervét négy nappal előbb, március 27-ig teljesítjük.“ Vállalják továbbá, hogy a fűtő- és a tüzelőanyag észszerű felhasználásá­val a szükséges villamosenergia bizto­sítása mellett március 31ig 150­0 sze­net takarítanak meg. Jobb mű­szaki és üzemszervezéssel a gépek állási idejét 10 százalékkal csökkentik. A munkamódszerátadás fokozot­tabb kiterjesztésével a száz száza­lékon alul teljesítők számát a kongresszus tiszteletére 8 száza­lékra csökkentik. Február 24-ig üzembehelyezik rotációs gépüket, melyen fuvarlevél gyártását kezdik el. Az így bevezetett újítással évi 180.000 forint megtakarí­tást érnek el. A nyomda- és papíripari Sztahanovista Bizottság felhívása a sztahanovistákhoz, élmunkásokhoz és kiváló munkásokhoz Iparunk Sztahanovista Bizottsága ja­nuár 9-én több kiváló sztahanovista dolgozót bevonva, kibővített értekezle­tet tartott, ahol sztahanovistáink kifejezésre jut­tatták, hogy több és jobb munká­val, fokozott munka módszerátad­ás­sal kívánják megünnepelni Pár­tunk V. Országos Kongresszusát. Sztahanovistáink tudatában vannak an­nak, hogy nekik, akik a termelés élen­járó harcosai, élen kell járniok a munkavállalásokban is, bebizonyítva ezzel Pártunk és Rákosi elvtárs iránti hűségüket, szeretetüket, a béke meg­védésére irányuló szilárd elszántságu­­kat. Tudatában vannak felelősségük­nek, hogy nekik kell példamutatóan­­élenjárniok dolgozótársaik előtt, nekik kell megmutatniuk az­­ utat a munka termelékenységének állandó emelésével a szociatizmus mielőbbi megvalósítása felé. Mindezek tudatában sztahanovistáink vállalták öt há­romtagú, sztahanovistákból álló munkabizottság megalakítását, mely a munkamódszerátadás fokozott kiszélesítését tartva szem előtt, cé­lul tűzi ki iparunk Sztahánov-moz­­galmának minél szélesebb körben való elterjesztését. Ennek érdekében vállalja Mozolik elvtárs, a Vegypapírgyár sztahanovista enyvezőgépese, hogy február 24-ig há­rom munkatársát sztahanovista szintre hozza. Ugyancsak munkamódszerük át­adását vállal­ják Barhó Antal, kéziszedő (Pátria), Takács Lajos kéziszedő (Köz­lekedési), Bankos István kéziszedő (Szikra), Kulats Béla kéziszedő (Füg­­getlen). Kerezsi József elvtárs, a Szikra Lap­nyomda sztahanovista öntője, a szakma legjobb dolgozója vállalja, hogy a vele egy brigádban dolgozó Bu­kács Ferenc Szurdok­ Árpád és Osváth József öntő munkatársait Pártunk V. Országos Kongresszusára sztahanovista szentre hozza fel munkamódszerének átadásá­val. Ezzel is hozzá akar járulni Pár­tunk központi lapjának, a Szabad Nép­nek selejtmentesebb előállításához. Kerezsi elvtárs és brigádja tagjai vál­lalták, hogy öntési selejtjüket 1 száza­lékról 0,9 százalékra szorítják le és matricaselejtjüket 3 százalékról 2 szá­zalékra csökk­entik. Sztahanovistáink között maguk a Sztahánov-bizottság tag­jai kívánnak élenjárni a munkavállalásokban Pár­tunk V. Országos Kongresszusa tisz­teletére és felhívást intéznek iparunk vala­mennyi sztahanovistájához, élmun­­kájához és kiváló munkájához a Kongresszusi Munkaversenybe való bekapcsolódásra. Felhívnak minden dolgozót, hogy nem­csak saját termelésük, termelékenysé­gük emelését tűzzék ki célul Pártunk Kongresszusának méltó megünneplésé­re, hanem mind szélesebb körben ter­jesszék el munkamódszereiket, elvtár­­sias segítséget nyújtva ezzel munka­társaiknak. Felhívják sztahanovistáinkat am, hogy úgy foglalkozzanak a munka, módszerátadással, általános felemel­kedésünk legfőbb biztosítékával, hogy üzemrészükben, műhelyükben ne legyen egyetlen egy dolgozó sem, aki normáját nem teljesíti és napról napra emelkedjen azoknak a száma, akik elérik a sztahánovista szin­tet. Ezzel bizonyítsák be sztahánovis­­táink Pártunkhoz és Rákosi el­vtá­rshoz való hűségüket és elszánt békeakara­­tukat. A sztahanovista értekezlet résztvevői Cseh Józsefné, Szurdoki László­né, Frank Béláné, Kulats Béla, Barhó An­tal, Nemes Andor, Tamás István, Friedrich Ferenc, Zsila Józsefné, Szeif­­fert József, Balázsi Gyuláné, Mozolik Pál, Sutyásk József és Kerezsi József megfogadják, hogy vállalt kötelezett­ségeiket becsülettel teljesítik, hogy a termelékenység emelkedésén, munka­módszerük átadásán keresztül méltó­képpen köszönthessék Pártunk V. Or­­sz­ás­ros Kongresszusát. I Mik­or- t felvétettem magam egy I _______| munkáskörbe, már tudtam, hogy Sztálin elvtárs vezeti a munkásság harcait és, hogy Lado Keczkovelivel együtt egy illegális párt­sajtó létrehozását tartja a legsürgő­sebb feladatnak. A munkáskört később nem volt sza­bad látogatnom, Miho Bocsoridze kö­zölte velem Sztálin elvtársnak azt az utasításét, hogy keressünk egy meg­felelő szobát és szervezzük meg ott az illegális nyomdát. Ez 1900 elején volt. Megismerkedtünk más elvtársakkal. Betűket és más, nyomtatáshoz szük­séges dolgokat szereztünk be A Lot­­kinszki­ utca egyik házában alkalmas szobát is találtunk. Először végig kellett menni az ud­varon, aztán egy verandán át a kony­hába jutott az ember, onnan pedig egy nyíláson keresztül le lehetett mászni a pincébe, ahol a nyomda volt. A pincehelyiség szűk volt, mindösz­­sze három-négy azsin. Egy rácsos ablakon át behatolt ugyan valamennyi világosság, de mi lámpafénynél dolgoztunk. A grúz és orosz nyelvű szedéshez való betűk a szokásos sorrendben fe­küdtek. A kézisajtót egy négyszögletes deszka helyettesítette, erre tettük rá az elkészült szedést. Aztán ráteregettünk egy nedves papírlapot és kefével ko­pogtattunk a szedésre, így készült el a levonat. Egy nap alatt 6­ 700 röp­lapot tudtunk elkészíteni. A kéziratot mindig Miho Bocsoridze lakásáról hoztam az Andrejevszki­ utcá­ból, ahol sokszor találkoztam Sztálin elvtárssal is. Sztálin mindig behatóan érdeklődött munkánk felől. Szigorú konspirációra intett bennünket és kért, hogy nyomtassunk annyit, amennyit csak tudunk, mert óriási szüksége van a forradalmi marxizmus nyomtatásban való propagandájára I . .. 1._1 szövegét, mint Bo-A röplapok csorteíze elmondta,­­Sztálin irta. Az 1900-as esztendőben Szasa Zulukidze végezte a korrektúrá­kat. Kora reggel elvittük neki az első kefelevonatot és délután 3 órakor hoz­tuk el tőle. Sztálin elvtárssal állandó • Részletek az „Öreg munkások a jogy Sztálinról” című könyvből. kapcsolatban állottunk Miho Bocsorid­­zen keresztül. 1902-ben Miho Bocsoridze felszólí­tott, hogy vállaljak munkát a Grúz Könyvkiadótársaság nyomdájában. Egyik feladatom az volt, hogy titok­ban betűket és más anyagot csempész­­szek ki a szedőteremből és ily módon segítsek egy jó illegális nyomda léte­sítésében. Mikor már elég anyagunk volt együtt, alkalmas helyiséget kerestünk az illegális nyomda számára. A Lotkinszki utca egyik házában mozdonygyári munkások laktak. Ezek­nek volt egy kis telkük és megenged­ték, hogy egyemeletes házacskát épít­sünk rá pincével. A házat egy-kettőre felépítettük. A pincehelyiségbe egy titkos nyílá­son keresztül lehetett lejutni. Ez­­ a nyílás a kályha és a szoba fala között volt. Ezúttal a nyomda berendezése már sokkal bonyolultabb volt. Egy vas­lemezből állott és egy dobból, amelye­ket már 1901 ben készítettek el a vas­úti főműhely öntödéjében. A dobnak két sínen kellett futnia, amelyeket Bo­csoridze kovácsolt. A cíiítót először egy alagútba A sajtól helyeztük el, amely a városi vízvezeték tartálya alatt volt a Dávid-hegy lábánál. De csakhamar aggódni kezdtünk, hogy a sajtót vé­letlenül felfedezhetik, amellett a Lot­­kinszki­ utcán már el is készült az új helyiség, úgyhogy egy tolókocsin oda­szállítottam szerény nyomdaberendezé­­sünket. 1902-ben elfogtak és a bakui gyűjtő­­fogházon keresztül 3 évre száműztek az arhangelszki kormányzóságba. 1903 nyarán házacskánkat, amely alatt a nyomda volt, az erős esőzés elmosta. A tulajdonos nem építette fel a házat újra, sőt az volt a szándéka, hogy eladja telkét. Így hát nekünk is­mét újabb helyiség után kellett nézni. Egyelőre Csugaretiben állítottuk fel a sajtót. De mivel lakás céljaira szol­gáló szobában volt elhelyezve, a dolog nagyon is kockázatosnak tűnt. Miho Bocsoridze, akit a bizottság egy új nagy nyomda megszervezésével bízott meg, a vasúti műhelyek egy volt mun­kásához, Datiko Rosztomasvilihez for­dult azzal a kéréssel, hogy engedjen át nekünk egy telket, amelyet apja Navtluga körzetében bérelt. Mikor beleegyezését megkaptuk, nyomban ko­moly nyomdát rendeztünk be. Az épít­kezéseket 1903-ban kezdtük és 1904 elejére fejeztük be. Ebben az időben a száműzetésből való szökésem után Bakuban tartóz­kodtam és a Lado Keczkovek­ által be­rendezett nyomdában dolgoztam. A szervezet megbízásából több más elv­társsal együtt gyorssajtót hoztam Tifliszbe, amelyet előbb szétszedtem. Közben Avlabárban elkészültek a helyiségek, már csak a tető hiányzott. A gépet igen óvatosan lebocsátottuk a pincébe és nyomban hozzáláttunk a munkához, mert az idő drága volt. 1904 elején Sztálin elvtárs a szám­űzetésből való szökése után visszatért Tifliszbe és is­mét átvette az illegális bolsevik mozgalom vezetését Grúziá­ban és Kaukázusontúlon. Sztálin Miho Bocsoridzénél lakott. Nagy figyelmet szentelt az illegális nyomdának és ő irányította az egész illegális párt­­sajtót. A kiszedendő szövegeket Miho Bo­­csoridzen keresztül kaptuk. A kéz­iratok között voltak Sztálin röpiratai is: „Tiflisz város szervezett munkásai­hoz", „Felhívás a munkásokhoz", stb. Felhívásokon kívül brosúrákat is nyomtattunk, melyek közül a követke­zőkre emlékszem: ,A falusi szegény­séghez" lenintől és „Néhány szó a párton belüli nézeteltérésekről" Sztá­lintól. Sztálinnak ez a könyvecskéje volt egy 60rozat első kiadványa, amelynek címe „Brosúrák pártkérdésekről" volt. Sztálin elvtárs ismételten folytatott velünk beszélgetéseket, ha Bocsoridzé­­hez mentünk, hogy elhozzuk tőle a kéz­iratokat. Politikai kérdéseket tett fel nekünk, hogy megtudja, hogyan vélekedünk a dolgokról és érdeklődött a munka felől, de úgy, hogy a legkisebb apróság sem kerülte el figyelmét. Miután figyelmesen meghallgatott bennünket, Sztálin elvtárs utasításo­kat adott arra vonatkozólag, hogyan szervezzük meg a munkát célszerűen a nyomdában és hogyan védjük meg azt a rendőri nyomozásoktól. " A nyomdánkban"­ nagyban hozzájárult politikai nevelé­sünkhöz és felvértezett bennünket a mensevikek ellen, mert ez az irodalom Lenin és Sztálin tanításait propagálta a proletárpártról. A nyomdában rendszerint hangosan felolvastuk ezeket­ az írásokat. A munka reggel 6 órakor kezdődött. 9 órakor feljöttünk a pincéből és meg­reggeliztünk, aztán ismét lementünk és egyhuzamban dolgoztunk 4 óráig. Ebéd után aztán megint 10 óráig dol­goztunk, és ha Görgős volt a munka, sokszor egész éjjel is a sajtó mellett állottunk. Sztálin elvtárs ezért szemre­hányást tett nekünk és azt kívánta, hogy pihenjük ki magunkat. A pinceberendezés jó volt, a gépek zaja kívülről nem volt hallható. A falak téglákkal és kövekkel voltak ki­rakva. Egy levegőaknán át friss le­vegő áramlott a helyiségbe. Még vas kályhát is felállítottunk, hogy mindezt szükségtelen papírt és hulladékot el­égessünk. Állandóan három lámpa égett, amelyekhez nyomtatás közben még egy negyedik és ötödik járult Jó magam, mint gépész dolgoztam, de ugyanakkor szedővé is kiképeztem ma­gam. Néha az irodalom elszállításának feladata is reám hárult kétkerekű rugós kézikocsink volt. A nyomtatás­hoz való papírt 10—15 pados csoma­gokban vásároltuk. Először az öreg Roszszomasvili pincéjébe vittük, áld gyümölccsel kereskedett, onnan pedig kisebb csomagokban a nyomdába. A nyomdába vagy kora reggel mentünk, mikor még mindenki aludt, vagy késő éjszaka. Ugyanígy jártunk el az eltá­vozásnál. Kézikocsinkkal rendszerint csak elhagyatott utcácskákon jártunk. Valahányszor be kellett fordulnunk egy sarkon, megálltunk és mielőtt tovább­mentünk volna, körülnéztünk, nincse­­nek e gyanús alakok a közelben. A Hilisíi illegális nyomda A 011IfaZI mintaképe volt a bolsevik illegalitás sztálini iskolájá­nak, a legszigorúbb konspirációnak. Mikor 1905-ben értesültünk a forra­dalmi eseményekről, feljöttünk pin­cénkből és bejártuk az utcákat. Ezek­ben a napokban, a nagy általános mozgalom sodrában, részt vettünk min­denféle tömegtüntetéseken és minde­nütt ott voltunk, ahol előzetes tudomá­sunk szerint Sztálin elvtársnak beszed­nie kellett. A tömeggyűléseken szenvedélyes vi­ták folytak. Sztálin elvtárs kíméletle­nül leleplezte a mensevikek opportu­nizmusát és valósággal szétszedte min­den „érvüket”. Előfordult, hogy Sztálin elvtárs egy-egy ilyen beszéde után hiába vártunk a mensevikek válaszára, mert azok közben eloldalogtak. Ezekben a napokban a bolsevik sajtó jelentősége rendkívül nagy volt. Szük­ségünk volt még több proklamációra és pártrodalomra, ezért ismét vissza­mentünk földalatti helyiségünkbe, hogy folytassuk munkánkat. A sajtó szüntelenül dolgozott­ 1906-ban én és néhány más párt­szervezetbeli elvtársam küldetésbe Szentpétervárra, mentünk Ott értesül­tünk aztán az avlabári bolsevik nyomda véletlenül történt felfedezteté­­sérőL G. Lelasofil ÖREG MUNKÁSOK A NAGY SZTÁLINRÓL * Nyomtatás az illegális bolsevik időkben Betű „SZOVJET FILMMEL A BÉKÉÉRT" Szovjet filmhét január 21—28-ig A Magyar-Szovjet Társaság 1951 január 21—28-ig szovjet filmhetet rendez. Ha összehasen­ látjuk az amerikai gengszterfilmeket a Szovjetunió szo­cialista-realista filmalkotásaival, lát­juk a kettő közötti hatalmas különb­séget. Amir­ az amerikai filmek a név butítását szolgálják, addig a szovjet filmek tanítanak, nevelnek és a valódi életet tükrözik vissza. Meg­mutatják a név hatalmas eredmé­nyeit, a dolgozók életét. A magyar dolgozó név megszerette a szovjet filmeket, amit bizonyít a filmek látogatottsága. A szovjet film­kultúra megünneplésére ünnepi he­tet rendeznek. A filmhét alkalmából bemuta­tásra kerül a „Nagy Hazafi" című kétrészes magyarra szinkronizált filmalk­otás, a „Titkos megbízatás", amely szintén szinkronizált. Világo­san bemutatja az impersalisták aljas tevékenységeit. A „Bátor embereké" színes, magyarra szinkronizált ka­landos film, melyben látjuk egy északkaukázusi lótenyésztő-telep dol­gozóinak életét. A „Dicsőség a munkának" című dokumentfilm elénk tárja a háború­­utáni első ötéves terv alatt a szovjet emberek alkotó munkáját. Bemutatásra kerülnek még a „Sport­­dicsőség" és a „Potyomkin páncélos" című filmek is. A filmek tanulságait felhasznál­hatjuk mindennapi munkánkban és kell is, hogy felhasználjuk, mert megtanítanak bennünket a szovjet emberek példája nyomán harcolni, dolgozni, építeni a világ dolgozóinak közös céljáért a békéért és a szocia­lizmus építéséért. Már most felhívjuk az elvtársak figyelmét a szovjet filmhétre és az ez alkalommal bemutatandó új filmekre.________________ Felhívás vidéki szakszervezeti tagjainkhoz és az ÜB-khez Felhívjuk vidéki tagjainkat, valamint az üzemi bizottságokat, hogy szakszer­vezeti segély (születési, házassági, te­metkezési és rendkívül: segély) igény­lése esetén a szükséges okmányokkal és a hatósági értesítővel együtt a tag­sági könyvet is küldjék fel. Gyermek­­családtag elhalálozása esetén születési kivonat is felküldendő, élettárs és szülő elhalálozása esetén az együttélés té­nye és ideje igazolandó (hatósági vagy tömbmegbízott igazolás). 1951 január K * Szakszervezeti funkcionárius: Jó, jó ,szükség van a szakszervezeti aktí­vákra, de honnan vegyem hozzá az embereket? iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiniiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiH» Az új szakszervezeti tagdíjtáblázat Az iparági szervezésre való áttérés szükségessé tette, hogy a szakszerve­zeti tagsági díj­rendszert a tagkönyve­ket, a tagnyilvántartást, segélyezést is egységesítsük. Ezért a SZOT IV. teljes ülése kimondotta, hogy valamennyi szakszervezetben egységes tagdíjfize­tési­ rendszert kell bevezetni. Az egysé­ges tagdíjfizetési­ rendszer megszün­teti azt a helytelen és igazságtalan gyakorlatot, hogy az egyik szakszerve­zethez tartozó dolgozó ugyanolyan ke­reset mellett kisebb, vagy nagyobb ös­-­szegű tagdíjat fizet, mint a másik szakszervezet tagja. A tagdíjfizetés erősíti a szakszervezet és a tag közötti kapcsolatot. A tagdíjak teszik lehetővé azt, hogy a szakszervezetek anyagilag is támogatni tudják tagjaikat. A szak­­szervezet sokoldalú segítő- és nevelő tevékenységének az anyagi alapját lé­nyegében a tagsági díjak képezik A befizetett tagsági díjak szociális jut­tatások, továbbá kulturális, sport és egyéb szolgáltatások útján térülnek vissza a tagságnak. A szakszervezeti tag tagdíjának alapját képező kere­setbe beleszámít az alapfizetésen kívül a fizetést kiegészítő­ pótlék (családi pótlék kivételével), a túlóra, prémiumok és bármilyen egyéb munka után járó jövedelem. Az egységes tagdíjrendszer 1951. január 1-től érvényes és minden­kor az előző havi összkereset­­12 szá­zaléka a következő táblázat szerint: 3000 forintnál nagyobb jövedelem ese­tében is másfélszázalékos kulcs alapján kell a tagdíj összegét megállapítani, oly­ módon, hogy a tagdíj összegét teljes fo­rintra kerekítjük ki. 1951 január 1-től 50 filléres 1,2,3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 20 és 30 forinto­s cím­letű új tagdíjbélyegekkel történik a tagdíjfizetés. A bélyegek havi felülnyo­mással készülnek és csak a bélyegeken megjelölt hónapban adhatók ki. A szakszervezeti segélyezési tábláza­tot a következő számunkban közöljük. 100Ft összkeresetig Ft 1.50 101—130M M M 2 — 131—170H M 2.50 171—200M M W 3.— 201—230M — se 3.50 231—270 »*W 00 4.— 271—300 *•„ W* 4.50 301—330|t 5.— 331—370„ 5.50 371—400 •tm 6 — 401—430 6.50 431—170m 7.— 471—300M M 7.50 501—530 ••N 8.­531—570Ft összkeresetig Ft 8.50 571—600M H 9.— 601—630N M »• 9.50 631—670• M 10.— 671—700•»H » 10.50 701—730a*H 11.— 731—770M11.50 771—800M M 12.— 801—830»»M M 12-50 831—870»»M 13.— 871—900K­M 13.50 901—930t­ •• 14.— 931—970„ •* 14.50 cil—1000„ *0M 15.— 1001—1070»*M M16.— 1071—1130•»M M17.— 1131—1200••M M 18.— 1201—1270»•M N 19.— 1271—1330M »• 20.— 1331—1400M M •• 21.— 1401—1470 •» 22.— 1471—1530•» •» •a 23.— 1531—1600M •» 24.— 1601—1670(­H ., 25.— 1671—1730 ,, 26.— 1731—1800H •• 27.— 1871—1870M »» •• 28.— 1871—1930M M •• 29.— 1931—2000M M M 30.— 2001—2070„ ••M 31.— 2071—2130 •• 32^-j-2131—2200M­­*» 33.— 22(11—2270if •a 34.— 2271—2830M „ •• 35.— 2331—3400ptM 36.— 2401—2470M 37.— 2471—2530„ 38.— 2531—2600M 39.— 2601—2670M M40.— 2671—2730»» •a„ 41.— 2731—2800if V*„ 42.— 2801—2870 43.— 2371—2930M M •f 44.— 2931—3000 •• 45.—

Next