Betű - Typographia, 1956 (88. évfolyam, 1-9. szám - 1-2. szám)
1956-01-01 / 1. szám
1956. január Életbe lépett a szakszervezeti tagdíjak fizetésének új rendszere A szakszervezetek a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt gazdaságilag is megerősödtek, s így a SZOT elnöksége elérkezettnek látta az időt arra, hogy 1958. január 1-től megváltoztassa a szakszervezeti tagsági díj fizetésének mértékét, eddigi rendszerét és új, osztályos tagdíjrendszert léptessen életbe. Az új osztályos tagdíjrendszer a következő: Az ipari tanulók, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók havi 2,5 Ft tagdíjat fizetnek. Jogfenntartási tagdíj (fizetésnélküli szabadság, stb. esetén), továbbá a nyugdíjasok tagdíja (akik nyugdíjaztatásuk után is a szakszervezet tagjai maradnak) havi 3,5 Ft. Táppénzes állományban levő Szakszervezeti tag a táppénzes állományba kerülését követő hó elsejétől a táppénzes állományba tartozás ideje alatt, csak a táppénznek megfelelő tagdíjosztály szerint fizet tagdíjat. A tényleges katonai szolgálatra bevonult szakszervezeti tag — a katonai szolgálat ideje alatt — nem fizet tagdíjat. A tartalékos katonai szolgálatra bevonult tag a bevonulást követő hó elsejétől a katonai szolgálat ideje alatt csak a katonai illetményének megfelelő tagdíjosztály szerint fizet tagdíjat. Az első besorolás megtörtént. A bizalmiak a szakszervezeti tag kötelezettségvállalása alapján a tagsági könyv 47. oldalára bejegyezték, hogy melyik tagdíjfizetési osztályba történt a besorolás és ezt a nyilvántartási kartonon is feltüntették. E helyen is felhívjuk tagjaink és funkcionáriusaink figyelmét arra, hogy 1955- re visszamenőlegesen osztályos tagdíjbélyegeket a tagkönyvekbe beragasztani nem szabad. Nem engedhető meg az sem, hogy 1956-ra 1955-ös címletű bélyegeket ragasszanak be. Az 1955. év végéig fennálló hátralékokat 1956. június 30-ig lehet rendezni. Erre a célra elegendő 1955. évi december havi bélyeg áll az ÜB gazdasági felelősök, illetve a szakszervezeti bizalmiak rendelkezésére. A tagdíj alapjául az állandó havi bruttó keresetet kell figyelembe venni, hozzászámítva a prémiumokat, pótlékokat és A munkabér 75 százalékának megfelelő táppénzt 1956. január elsejétől csak az a dolgozó kaphat, aki legalább két éven át megszakítás nélkül állami vagy szövetkezeti munkáltatónál dolgozik, legalább egy éve tagja a szakszervezetnek, illetőleg három hónapnál több tagdíjhátraléka nincs. Átmenetileg 1956. június 30-ig 75 százalékos táppénz jár annak a szakszervezeti tagnak is, akinek a tagdíjhátraléka három hónapnál több, de az egy évet nem haladja meg. Azok a dolgozók, akik nem tartoznak ezekbe a kategóriákba, csak 65 százalékos táppénzt kapnak. A szakszervezeti tagságon alapuló szülési és temetési segélyek megállapítását és folyósítását 1956. január elsejétől össze kell kapcsolni a társadalombiztosítási, anyasági és temetési segélyekkel. Ennek megfelelően a szakszervezeti tagnak járó anyasági (szülési) és temetési segélyt a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ illetékes szervei folyósítják. Ezek alapján 1956. január elsejétől a segélynek két fokozata van: alapsegély és felemelt segély. Felemelt anyasági, illetve temetési segélyre csak azok a szakszervezeti tagok jogosultak, akik a társadalombiztosítási téra mellékfoglalkozásként rendszeresen végzett munkák díját. Túlórák, jutalmak, nyeremények és egyéb nem munkabér jellegű jövedelem, valamint a családi pótlék nem vehető figyelembe. A szakszervezeti tagtól csak a besorolás szerinti tagdíjat szabad elfogadni. A szakszervezeti tagot félévenként sorolják be a fizetésének megfelelő tagdíjosztályba és a félév folyamán eszerint tesz eleget tagdíjfizetési kötelezettségének. A tagdíj mindig a folyó hónapban esedékes, tehát pl. a januári tagdíjat január 30-ig kell befizetni. Az üzemi bizottságok az elszámolást legkésőbb a tárgyhó végéig küldjék be. vényben előírt feltételeken kívül meghatározott tagsági idővel (legalább 1 év) rendelkeznek, illetve három hónapnál több tagdíjhátralékuk nincs. A szakszervezeti tag a legutolsó besorolás szerint megállapított osztály alapján részesülhet a felemelt segélyben, illetve különbözetben. A nyugdíjasok a nyugdíjaztatásukat megelőző utolsó hat hónapban fizetett tagdíjosztály szerint jogosultak segélyre. A SZOT elnöksége felhatalmazza a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot, hogy a táppénz, valamint az anyasági és temetési segélyigény szempontjából az érdekelt dolgozók szakszervezeti tagságát ellenőrizze. A szakszervezet a rendkívüli segélyeket közvetlenül folyósítja. A táppénzre és a segélyezésre vonatkozó határozatokat értelemszerűen alkalmazni kell az Újságíró Szanatórium Egyesület tagjaira is. A tagdíj- és a segélyezési rendszer megváltoztatásával a házassági segély megszűnik. 1956. január elsejétől a fizetett szabadság idejére 50 százalékos vasúti kedvezményre csak azok jogosultak, akik legalább háromhavi folyamatos szakszervezeti tagsággal rendelkeznek. A szakszervezeti tagsággal járó előnyök 1"o N · c .. ‘■5‘ií C'n ■=15 *2 L. B SÍ ff* 2 N /o w ff 0) — H)a IJÍ i. — 600 5,— Ft ii. 601— 900 7,— Ft in. 901—1200 10,— Ft ív. 1201—1500 14,— Ft V. 1501—2000 18,— Ft VI. 2001—3000 26,— Ft VII. 3001—4000 38,— Ft Vili. 4001— 50,— Ft Emlékezés a 250 éves Franklin Benjáminra Franklin Benjámin, az Északamerikai Egyesült Államok egyik alapítója és az amerikai kontinensnek mindmáig egyik legnagyobb államférfia, tudósa és írója. 250 évvel ezelőtt, 1706. január 17-én született Bostonban. Igen népes családból származott; édesapja 13 gyermeket nevelt fel, akik közül Benjámin volt a legkisebb fiú. Apja az angol óhazában selyemfestéssel foglalkozott, az újvilágban azonban, ahová 1685 táján vándorolt ki, már a gyertyaöntő és szappanfőző mesterség gyakorlására tért át. A kis Benjámint mindössze két évig járatta iskolába és már tízéves korában befogta őt kis műhelyének munkájába. Amikor az apa látta, hogy Benjáminnak mindenekelőtt a könyvekben való búvárkodáshoz van kedve, nyomdászinasnak adta. Ilyen szerény körülmények között kezdte meg Franklin azt a páratlanul szívós, önképző és önnevelő munkát, amelynek eredményeképpen már ifjú férfiként széleskörű műveltséget és az életben való boldogulásra sokoldalú készséget szerzett. 1723: Londonba ment, hogy képezze magát a könyvnyomtatás mesterségében. Midőn visszatért, nyomdát alapított Philadelphiában, amelyet hamarosan papír- és könyvkereskedéssel is kibővített. Ezekben az években indult meg Franklin közéleti tevékenysége is. A többi között klubot és főiskolát alapít, hírlapot ad ki, könyvtárat létesít és életre hív egy filozófiai társaságot. Franklin olyan cselekedetekkel vette ki részét a XVIII. század világpolitikájának formálásában, amelyeket a legfényesebb emberi tettek közé jegyzett a történelem. Egyik vezetője volt a gyarmatok függetlenségi harcának. Részt vett az 1776. július 4.-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésében. Ennek a deklarációnak az emberek egyenlőségéről és jogairól szóló ünnepélyes szavai jelentékeny mértékben járultak hozzá az amerikai szabadságharc sikeréhez és a nagy francia forradalom kitöréséhez. Még ugyanebben az évben, 1776-ban Franklin Benjámin Franciaországba utazott és 1785-ig élt ott, mint a függetlenségükért küzdő Egyesült Államok képviselője. Amerikába való visszatértekor Franklint a legnagyobb megbecsüléssel és lelkesedéssel fogadták. Tagja lett az 1787 májusában összeült újabb kongresszusnak, amely megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát. A 81 éves aggastyán mindenkit elragadott bölcsességével és derült kedélyével. Példamutató szorgalmat tanúsított az üléseken, pedig testileg már annyira gyenge volt, hogy nem maga mondotta el beszédeit, hanem másokkal olvastatta fel azokat. 1788- ban azzal a boldogító tudattal vonult vissza a közélettől, hogy megérte annak a nagy ügynek a győzelmét, amelyért küzdött. Amikor az életének 85. évében levő Franklin 1790. április 17-én elhúnyt, az amerikai kongresszus kéthónapos nemzeti gyászt rendelt el és Franciaországban is ünnepélyesen megemlékezett róla a forradalom alkotmányozó nemzetgyűlése. Tisztelettel gondolunk mi is erre a nagy emberre a halála óta eltelt több mint két és fél évszázad távlatából. Büszkén hordozzuk, magunkénak valljuk azokat a gondolatokat, amelyeket Franklin Benjámin is hirdetett: a népek függetlenségének, az emberek szabadságának és boldogságának eszméit. Befejezésül idézzük azt a sírfeliratot, amelyet 1790-ben bekövetkezett halála előtt maga szövegezett meg. Derű® életfelfogása, a haladásba vetett bizalmára jellemző módon így hangzik ez a sírfelirat: „Itt fekszik Franklin Benjáminnak, egy nyomdásznak a teste, úgy mint egy öreg könyvnek a fedele, amely könyvből kivették a tartalmát, megfosztották a címétől és aranyozásától. A férgek étke, a mű azonban mégsem megy veszendőbe, mert (ő maga úgy gondolja) valamikor újabb, szebb kiadásban jelenik meg, amelyet a szerző átnézett és átjavított. BETÖ A SZOT elnökségi taagjainak fogadóórái A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagjai január 16-tól kezdve minden hétfőn és pénteken délután 3-tól 6-ig a SZOT épületében (VI. Sztálin tér 17.) fogadóórát tartanak a munkások és alkalmazottak részére. A dolgozók a fogadóórán bármilyen problémájukkal, kérésükkel vagy panaszukkal a fogadóórát tartó elnökségi taghoz fordulhatnak. Két nyílt levél a papíripar dolgozóihoz Mit várnak az Offset Nyomdában a diósgyőriektől Kedves Elvtársak! Mi, az Offset Nyomda dolgozói magunkévá tettük pártunk Központi Vezetőségének határozatát és több értekezleten megtárgyaltuk a műszaki fejlesztésnek, a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének előttünk álló feladatait. Munkánkat azonban nagyban akadályozza a papirosok, különösen az offset-papirosok rossz minősége. Szinte példa nélküli eset, hogy a papírt négyszer, ötször, sőt hatszor kellett szatmnálnunk (a papirost nedvesítve, festék nélkül, nyomás alatt átengedjük a gépen), hogy valamiképpen nyomni tudják, mert annyira ráncolódott, nyúlott. A nyomdaipari árszabás egy, illetve legfeljebb kétszeri szatinálást engedélyez. A „Szovjet Kultúra“ színes mellékletének nyomásánál éppen az elmúlt napokban fordult elő, hogy öt napi s kiakasztás és négyszeri szatinálás után sem tudtunk rendesen nyomni. A többszöri szatinálás alatt gépeink üresen járnak, nem nyomnak, nem termelnek új értéket, önköltségünk növekszik. De gépmestereinkkeresete is csökken. A szatinálás alatt 80 százalékos bért kapnak. Sajnos, még az ilyen mdon előkészített papír is nyúlik, ami a színek egymásra nyomása következtében illeszkedési zavarokat, selejtet okoz. Selejtikárunk ez okból kifolyólag igen nagy, sokezer forint. Előfordult az Ifjúsági Könyvkiadó részérekészült mesekönyveknél, hogy a papír nyúlása miatt és ebből folyó rossz illeszkedés következtében az állatok szeme a szemöldökön kívül volt, amit még egy gyerek is észrevesz. Az iskolai térképeiknél 3—4 mm-es volt a papírnyúlás. A városok neve a város helyétől, a folyók neve a folyótól távolabbra került. Az országhatárok megnagyobbodtak, illetve letolódtak. Mindez sok bosszúságot okozott dolgozóinknak, noha a térképeknél vonalnyi pontosságra törekszünk. Súlyos forintok vesznek kárba, sokszor emberek több hónapos, sőt éves munkája válik kétessé (térképeknél) a papiros miatt. Az előkészítő osztályok dolgozói, a kartográfusok, litográfusok, retusőrök alig ismernek rá sok gonddal elkészített munkájukra és anyagi kárt is szenvednek, hisz a nyomás után kaphatnak csak minőségi prémiumot. Nálunk a papír gyönge minősége miatt a gépmester elvtársak sokat idegeskednek és bosszankodnak, hisz minden igyekezetükkel jót szeretnének adni. Gyurik Béla és Török Gyula gépmester elvtársak véleménye szerint a papírgyárakban jelenleg gyártott offsetpapír minősége nem megfelelő. A hullámos papír gyúródik a gépben és sok gépállást okoz. A hibákat természetesen igyekeztünk megszüntetni. Kijavították úgy, hogy selejt esetén utánanyomtunk, nyomólemezeket nyújtottunk stb. De a határidők elmulasztása és a minőségi romlás miatt súlyos kötbérek terhelik vállalatunkat, önköltségünk növekszik, veszélyezteti él üzem címünket. Mindez pedig a papiros rossz minősége miatt. A programozást naponta borítják fel a papír okozta nehézségek. Az offset-papír rossz minősége miatt a magyar nyomdaipar hírneve, de hozzátehetjük a papíriparé is veszélyben van. A Diósgyőri Papírgyár 1955. november 18-án szállított papirosára szintén nem tudtunk selejt nélkül nyomni. Ez a papír, mint a fényképen is látható, öt napi kiakasztás után is oly hullámosan és egyenetlenül feküdt, hogy négyszeri szatinálás volt még szükséges, mielőtt nyomtatni tudtunk. Véleményünk az, hogy ez így nem mehet tovább, a papiros körül tenni kell valamit, mégpedig sürgősen! Ezt annál is inkább lehetségesnek gondoljuk, mert a Diósgyőri Papírgyár még alig egy évvel ezelőtt jó minőségű papírt készített. Mi örülünk annak, hogy a Diósgyőri Papírgyár — amint a BETŰ 1955. júniusi számában olvastuk — 220 000 forinttal csökkentette önköltségét. A szomorú csak az, hogy ugyanakkor a mi önköltségünk növekszik, hogy a Diósgyőri Papírgyár offset-papírjára nem tudunk nyomni. Sok ígéretet kaptunk már illetékesektől a papiros minőségének megjavítására, de ez eddig még nem történt meg. Ezért fordulunk most a legilletékesebbekhez, a papírgyári elvtársakhoz, hogy segítsenek! Sok tapasztalatunk van már arról, hogy a dolgozók leleményessége, szaktudása, akarata már számos nehézséget leküzdött. Az Offset Nyomda dolgozói A nyomtatásra alkalmas papír jelentős százaléka selejtté válik Sok forróhangulatú géptermi termelési értekezlet előzte meg ezt a felhívást. Üzemünk vezetőségétől kértük, követeltük, hogy a szocializmus építéséért vállalt nagyobb feladataink elvégzéséhez biztosítsa a lehetőséget. Ezúttal nem a nyomtatásra kerülő papiros egyre roszszabb minőségéről van szó. Ismerjük a papírgyártás problémáit. Tudomásul vesszük, hogy vannak nyersanyagnehézségek. Elsőrendű népgazdasági érdek hazai nyersanyagok alkalmazása, minél szélesebb területen, de az ennek megfelelő új technológiát, gépi berendezést nem lehet máról holnapra biztosítani. Nem tudjuk azonban megérteni azt, hogy az óriási áldozattal elkészített, nyomtatásra alkalmas papiros jelentős százaléka váljon selejtté a rossz papírgyári válogatás miatt. Mert erről van szó! Tarthatatlan az az állapot, hogy még a jó minőségű famentes nyomópapíroknál is tömegével fordul elő rongyos, fél- negyedíves, mérethiányos papiros. A legnagyobb mennyiségben használt fatartalmú irodai és falragasz-papirosnál pedig egyenesen kétségbeejtő a helyzet. Tudott dolog, hogy önberakós apparáton egy rongyos ív további 3—6 jó ív elromlását okozza. Az Állami Nyomdában, reális számítások szerint, csak a rongyos ívek, a rossz válogatás miatt évente 60 000 kg jó papiros válik selejtté. Ehhez jön még az a murtikaidőkiesés, amit a festékező hengerekre futott rongyos ívek miatti gépmosás okoz. Hogyan tudjuk az ütemes termelést, a tervet biztosítani é, az anyagnormát teljesíteni? A papiros a nyomdaipar alapanyaga , kenyere. Szocialista felemelkedésünk egyre több könyvet, nyomtatványt kíván és óriási nehézséget, áldozatotkövetel népgazdaságunktól, hogy ezt a növekvő papirosmennyiséget biztosítsa. Éppen ez teszi parancsolóan szükségessé, hogy jó válogatással mentsük meg a drága nyersanyaggal és munkával előállított jó íveket. A gondos válogatáshoz nem kell nyersanyag, új gépi berendezés, csak körültekintő munka. Ezt azonban feltétlenül biztosítani kell. Nyomdánk vezetősége sok panasszal fordult már illetékes szerveinkhez. Sajnos, nem sok eredménnyel. A felsőbb szervek intézkedései — úgy látszik elakadnak az üzemek, osztályok szakmai sovinizmusának útvesztőiben. Nem érvényesül az egyetemes népgazdasági érdek. Most azzal akéréssel fordulunk a papíripari dolgozóikhoz, hogy álljanak mellénk, segítsenek a közvagyon megmentésében. Fülesi Istvánné,a II. pártalapszervezet titkára Farkas István főművezető Kámány Sándor műhelybizottsági elnök Szabó Mária ifjúmunkás Kunzl Károly s kivály dolgozó Március 4-április 4 között tartjuk a magyar-szovjet barátság hónapját A magyar—szovjet barátság hónapját az idén március 4— április 4 között ünnepli a magyar nép. Minden nyomda- és papíripari dolgozó érdeklődéssel várja a barátsági hónap élményt adó eseményeit és szeretett vendégeinket, a szovjet küldöttséget. Március 15—28 között kerül sor a szovjet film ünnepére. Ennek során a következő új szovjet filmek jelennek meg: Szerelem egy életre, Az emirátus bukása, A balkezes újonc és Shakespeare „Vízkereszt, vagy amit akartok“ c. örökbecsű vígjátékának szellemes, ötletes filmváltozata. Március eseménye a szovjet könyv ünnepi hete is. Ankétok, kiállítások, előadások sora ismerteti a szovjet könyvművészet nagyszerű eredményeit, a két nép kultúrájának fokozódó kölcsönhatását, továbbá a szovjet tudomány és kultúra segítségével hazánkban elért eredményeket. Az idén is megrendezik az élenjáró technika, napjait, melyeken nemcsak egy-egy szovjet munkamódszert, újítást ismertetnek, hanem egészében meg akarják mutatni azt a gyors iramú fejlődést, amely a Szovjetunió műszaki tudományában és iparában végbemegy. Az idei barátsági hónap alkalmat ad annak az állandóan fokozódó érdeklődésnek ismertetésére is, amelyet a szovjet nép tanúsít a magyar eredmények iránt. Ezt bizonyítja a többi között számos, a Szovjetunióban is átvett és továbbfejlesztett magyar műszaki újítás, tudományos eredmény, valamint a Szovjetunióban megjelent magyar könyvek rendkívül nagy példányszáma. Mindezek alapján a hónap eseményei méltán tarthatnak számot egész népünk, köztük a nyomda- és papíripari dolgozók érdeklődésére. 3 Keves brosúra az ENSZ-ről Az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront és a Magyar ENSZ Társaság közös kiadásában képes brosúra jelent meg „ENSZ“ címmel. A füzet első része az ENSZ-be történt tagfelvételek, köztük hazánk felvételének jelentőségét méltatja. A második részben Darvasi István „Amit az ENSZ- ről tudni kell“ címmel az ENSZ megalakulásának történetét, szervezeti felépítését, eddigi működését ismerteti.