Betű - Typographia, 1956 (88. évfolyam, 1-9. szám - 1-2. szám)

1956-01-01 / 1. szám

1956. január Életbe lépett a szakszervezeti tagdíjak fizetésének új rendszere A szakszervezetek a felsza­badulás óta eltelt tíz esztendő alatt gazdaságilag is megerő­södtek, s így a SZOT elnöksé­ge elérkezettnek látta az időt arra, hogy 1958. január 1-től megváltoztassa a szakszerveze­ti tagsági díj fizetésének mér­tékét, eddigi rendszerét és új, osztályos tagdíjrendszert lép­tessen életbe. Az új osztályos tagdíjrendszer a következő: Az ipari tanulók, valamint az egyetemi és főiskolai hall­gatók havi 2,5 Ft tagdíjat fi­zetnek. Jogfenntartási tagdíj (fizetésnélküli szabadság, stb. esetén), továbbá a nyugdíjasok tagdíja (akik nyugdíjaztatásuk után is a szakszervezet tagjai maradnak) havi 3,5 Ft. Táppénzes állományban levő Szakszervezeti tag a táppénzes állományba kerülését követő hó elsejétől a táppénzes állo­mányba tartozás ideje alatt, csak a táppénznek megfelelő tagdíjosztály szerint fizet tag­díjat. A tényleges katonai szol­gálatra bevonult szakszerveze­ti tag — a katonai szolgálat ideje alatt — nem fizet tag­díjat. A tartalékos katonai szolgálatra bevonult tag a bevonulást követő hó elsejétől a katonai szolgálat ideje alatt csak a katonai illetményének megfelelő tagdíjosztály szerint fizet tagdíjat. Az első besorolás megtör­tént. A bizalmiak a szakszer­vezeti tag kötelezettségvállalá­sa alapján a tagsági könyv 47. oldalára bejegyezték, hogy melyik tagdíjfizetési osztály­ba történt a besorolás és ezt a nyilvántartási kartonon is fel­tüntették. E helyen is felhívjuk tag­jaink és funkcionáriusaink figyelmét arra, hogy 1955- re visszamenőlegesen osz­tályos tagdíjbélyegeket a tagkönyvekbe beragasz­tani nem szabad. Nem en­gedhető meg az sem, hogy 1956-ra 1955-ös címletű bélyegeket ragasszanak be. Az 1955. év végéig fennálló hátralékokat 1956. június 30-ig lehet rendezni. Erre a célra elegendő 1955. évi december havi bélyeg áll az ÜB gazda­sági felelősök, illetve a szak­­szervezeti bizalmiak rendelke­zésére. A tagdíj alapjául az állandó havi bruttó keresetet kell fi­gyelembe venni, hozzászámítva a prémiumokat, pótlékokat és A munkabér 75 százaléká­nak megfelelő táppénzt 1956. január elsejétől csak az a dol­gozó kaphat, aki legalább két éven át megszakítás nélkül ál­lami vagy szövetkezeti mun­káltatónál dolgozik, legalább egy éve tagja a szakszervezet­nek, illetőleg három hónapnál több tagdíjhátraléka nincs. Át­menetileg 1956.­ június 30-ig 75 százalékos táppénz jár an­nak a szakszervezeti tagnak is, akinek a tagdíjhátraléka há­rom hónapnál több, de az egy évet nem haladja meg. Azok a dolgozók, akik nem tartoznak ezekbe a kategóriák­ba, csak 65 százalékos táppénzt kapnak. A szakszervezeti tagságon alapuló szülési és temetési se­gélyek megállapítását és folyó­sítását 1956. január elsejétől össze kell kapcsolni a társada­lombiztosítási, anyasági és te­metési segélyekkel. Ennek megfelelően a szakszervezeti tagnak járó anyasági (szülési) és temetési segélyt a Szakszer­vezeti Társadalombiztosítási Központ illetékes szervei fo­lyósítják. Ezek alapján 1956. január elsejétől a segélynek két fokozata van: alapsegély és felemelt segély. Felemelt anyasági, illetve temetési segélyre csak azok a szakszervezeti ta­gok jogosultak, akik a társadalombiztosítási tér­a mellékfoglalkozásként rend­szeresen végzett munkák díját. Túlórák, jutalmak, nyeremé­nyek és egyéb nem munkabér jellegű jövedelem, valamint a családi pótlék nem vehető fi­gyelembe. A szakszervezeti tagtól csak a besorolás szerin­ti tagdíjat szabad elfogadni. A szakszervezeti tagot féléven­ként sorolják be a fizetésének megfelelő tagdíjosztályba és a félév folyamán eszerint tesz­ eleget tagdíjfizetési kötelezett­ségének. A tagdíj mindig a fo­lyó hónapban esedékes, tehát pl. a januári tagdíjat január 30-ig kell befizetni. Az üzemi bizottságok az elszámolást leg­később a tárgyhó végéig küld­jék be. vényben előírt feltétele­ken kívül meghatározott tagsági idővel (legalább 1 év) rendelkeznek, illetve három hónapnál több tag­­díjhátralékuk nincs. A szakszervezeti tag a leg­utolsó besorolás szerint megál­lapított osztály alapján része­sülhet a felemelt segélyben, il­letve különbözetben. A nyug­díjasok a nyugdíjaztatásukat megelőző utolsó hat hónapban fizetett tagdíjosztály szerint jo­gosultak segélyre. A SZOT elnöksége felhatal­mazza a Szakszervezeti Társa­dalombiztosítási Központot, hogy a táppénz, valamint az anyasági és temetési segély­igény szempontjából az érde­kelt dolgozók szakszervezeti tagságát ellenőrizze. A szakszervezet a rendkívüli segélyeket közvetlenül folyó­sítja. A táppénzre és a segélyezés­re vonatkozó határozatokat ér­telemszerűen alkalmazni kell az Újságíró Szanatórium Egye­sület tagjaira is. A tagdíj- és a segélyezési rendszer megváltoztatásával a házassági segély megszűnik. 1956. január elsejétől a fize­tett szabadság idejére 50 száza­lékos vasúti kedvezményre csak azok jogosultak, akik leg­alább háromhavi folyamatos szakszervezeti tagsággal ren­delkeznek. A szakszervezeti tagsággal járó előnyök 1"o N · c .. ‘■5‘ií C'n ■=15 *2 L. B SÍ ff* 2 N /o w ff 0) — H)a IJÍ i. — 600 5,— Ft ii. 601— 900 7,— Ft in. 901—1200 10,— Ft ív. 1201—1500 14,— Ft V. 1501—2000 18,— Ft VI. 2001—3000 26,— Ft VII. 3001—4000 38,— Ft Vili. 4001— 50,— Ft Emlékezés a 250 éves Franklin Benjáminra Franklin Benjámin, az Északamerikai Egyesült Álla­mok egyik alapítója és az ame­rikai kontinensnek mindmáig egyik legnagyobb államférfia, tudósa és írója. 250 évvel ez­előtt, 1706. január 17-én szüle­tett Bostonban. Igen népes családból származott; édesapja 13 gyermeket nevelt fel, akik közül Benjámin volt a legki­sebb fiú. Apja az angol óhazá­ban selyemfestéssel foglalko­zott, az újvilágban azonban­, ahová 1685 táján vándorolt ki, már a gyertyaöntő és szappan­főző mesterség gyakorlására tért át. A kis Benjámint mind­össze két évig járatta iskolába és már tízéves korában befog­ta őt kis műhelyének munká­jába. Amikor az apa látta, hogy Benjáminnak mindenek­előtt a könyvekben való bú­várkodáshoz van kedve, nyom­­dászinasnak adta. Ilyen sze­rény körülmények között kezd­te meg Franklin azt a párat­lanul szívós, önképző és ön­nevelő munkát, amelynek eredményeképpen már ifjú férfiként széleskörű műveltsé­get és az életben való boldo­gulásra sokoldalú készséget szerzett. 1723: Londonba ment, hogy képezze magát a könyv­­nyomtatás mesterségében. Mi­dőn visszatért, nyomdát alapí­tott Philadelphiában, amelyet hamarosan papír- és könyvke­reskedéssel is kibővített. Ezekben az években indult meg Franklin közéleti tevé­kenysége is. A többi között klubot és főiskolát alapít, hír­lapot ad ki, könyvtárat létesít és életre hív egy filozófiai tár­saságot. Franklin olyan cselekedetek­kel vette ki részét a XVIII. század világpolitikájának for­málásában, amelyeket a legfé­nyesebb emberi tettek közé jegyzett a történelem. Egyik vezetője volt a gyarmatok függetlenségi harcának. Részt vett az 1776. július 4.-én elfo­gadott Függetlenségi Nyilatko­zat megszövegezésében. Ennek a deklarációnak az emberek egyenlőségéről és jogairól szóló ünnepélyes szavai jelentékeny mértékben járultak hozzá az amerikai szabadságharc sike­réhez és a nagy francia forra­dalom kitöréséhez. Még ugyanebben az évben, 1776-ban Franklin Benjámin Franciaországba utazott és 1785-ig élt ott, mint a függet­lenségükért küzdő Egyesült Államok képviselője. Amerikába való visszatérte­kor Franklint a legnagyobb megbecsüléssel és lelkesedéssel fogadták. Tagja lett az 1787 májusában összeült újabb kongresszusnak, amely megal­kotta az Egyesült Államok al­kotmányát. A 81 éves aggas­tyán mindenkit elragadott böl­csességével és derült kedélyé­vel. Példamutató szorgalmat tanúsított az üléseken, pedig testileg már annyira gyenge volt, hogy nem maga mondot­ta el beszédeit, hanem mások­kal olvastatta fel azokat. 1788- ban azzal a boldogító tudattal vonult vissza a közélettől, hogy megérte annak a nagy ügy­nek a győzelmét, amelyért küzdött. Amikor az életének 85. évé­ben levő Franklin 1790. április 17-én elhúnyt, az amerikai kongresszus kéthónapos nem­zeti gyászt rendelt el és Fran­ciaországban is ünnepélyesen megemlékezett róla a forrada­lom alkotmányozó nemzetgyű­lése. Tisztelettel gondolunk mi is erre a nagy emberre a ha­lála óta eltelt több mint két és fél évszázad távlatából. Büszkén hordozzuk, magunké­nak valljuk azokat a gondola­tokat, amelyeket Franklin Benjámin is hirdetett: a népek függetlenségének, az emberek szabadságának és boldogságá­nak eszméit. Befejezésül idézzük azt a sír­feliratot, amelyet 1790-ben be­következett halála előtt maga szövegezett meg. Derű® élet­­felfogása, a haladásba vetett bizalmára jellemző módon így hangzik ez a sírfelirat: „Itt fekszik Franklin Benjáminnak, egy nyomdásznak a teste, úgy mint egy öreg könyvnek a fe­dele, amely könyvből kivették a tartalmát, megfosztották a cí­métől és aranyozásától. A fér­gek étke, a mű azonban még­sem megy veszendőbe, mert (ő maga úgy gondolja) valamikor újabb, szebb kiadásban jelenik meg, amelyet a szerző átnézett és átjavított. B­ETÖ A SZOT elnökségi taagjainak fogadóórái A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagjai január 16-tól kezdve minden hétfőn és pénteken délután 3-tól 6-ig a SZOT épületében (VI. Sztálin tér 17.) fogadóórát tartanak a munkások és alkal­mazottak részére. A dolgozók a fogadóórán bármilyen problémájukkal, ké­résükkel vagy panaszukkal a fogadóórát tartó elnökségi tag­hoz fordulhatnak. Két nyílt levél a papíripar dolgozóihoz Mit várnak az Offset Nyomdában a diósgyőriektől Kedves Elvtársak! Mi, az Offset Nyomda dol­gozói magunkévá tettük pár­tunk Központi Vezetőségének határozatát és több értekezle­ten megtárgyaltuk a műszaki fejlesztésnek, a termelékeny­ség emelésének, az önköltség csökkentésének előttünk álló feladatait. Munkánkat azonban nagy­ban akadályozza a papirosok, különösen az offset-papirosok rossz minősége. Szinte példa nélküli eset, hogy a papírt négyszer, ötször, sőt hatszor kellett szatmnálnunk (a papi­rost nedvesítve, festék nél­kül, nyomás alatt átengedjük a gépen), hogy valamiképpen nyomni tudják, mert annyira ráncolódott, nyúlott. A nyom­daipari árszabás egy, illetve legfeljebb kétszeri szatinálást engedélyez. A „Szovjet Kultú­ra“ színes mellékletének nyo­másánál éppen az elmúlt na­pokban fordult elő, hogy öt napi s kia­kasztás és négyszeri szatinálás után sem tudtunk rendesen nyomni. A többszöri szatinálás alatt gépeink üresen járnak, nem nyomnak, nem termelnek új ér­téket, önköltségünk növekszik. De gépmestereink­­keresete is csökken. A szatinálás alatt 80 százalékos bért kapnak. Saj­nos, még az ilyen m­­don elő­készített papír is nyúlik, ami a színek egymásra nyomása kö­vetkeztében illeszkedési za­varokat, selejtet okoz. Selejt­­ikárunk ez okból kifolyólag igen nagy, sokezer forint. Elő­fordult az Ifjúsági Könyvkiadó részére­­készült mesekönyvek­nél, hogy a papír nyúlása miatt és ebből folyó rossz il­leszkedés következtében az ál­latok szeme a szemöldökön kí­vül volt, amit még egy gyerek is észrevesz. Az iskolai térké­peiknél 3—4 mm-es volt a pa­pírnyúlás. A városok neve a város helyétől, a folyók neve a folyótól távolabbra került. Az országhatárok megnagyobbod­tak, illetve letolódtak. Mindez sok bosszúságot okozott dol­gozóinknak, noha a térképek­nél vonalnyi pontosságra tö­rekszünk. Súlyos forintok vesz­nek kárba, sokszor emberek több hónapos, sőt éves munká­ja válik kétessé (térképeknél) a papiros miatt. Az előkészítő osztályok dolgozói, a kartográ­fusok, litográfusok, retusőrök alig ismernek rá sok gonddal elkészített munkájukra és anyagi kárt is szenvednek, hisz a nyomás után kaphatnak csak minőségi prémiumot. Nálunk a papír gyönge mi­nősége miatt a gépmester elv­társak sokat idegeskednek és bosszankodnak, hisz minden igyekezetükkel jót szeretnének adni. Gyurik Béla és Török Gyula gépmester elvtársak vé­leménye szerint a papírgyárak­ban jelenleg gyártott offset­­papír minősége nem megfelelő. A hullámos papír gyúródik a gépben és sok gépállást okoz. A hibákat természetesen igyekeztünk megszüntetni. Ki­javították úgy, hogy selejt esetén utánanyomtunk, nyomó­lemezeket nyújtottunk stb. De a határidők elmulasztása és a minőségi romlás miatt súlyos kötbérek terhelik vállalatun­kat, önköltségünk növekszik, veszélyezteti él üzem címünket. Mindez pedig a papiros rossz minősége miatt. A programozást naponta bo­rítják fel a papír okozta ne­hézségek. Az offset-papír rossz minő­sége miatt a magyar nyomda­ipar hírneve, de hozzátehetjük a papíriparé is veszélyben van. A Diósgyőri Papírgyár 1955. november 18-án szállított papi­rosára szintén nem tudtunk selejt nélkül nyomni. Ez a pa­pír, mint a fényképen is lát­ható, öt napi kiakasztás után is oly hullámosan és egyenet­lenül feküdt, hogy négyszeri szatinálás volt még szükséges, mielőtt nyomtatni tudtunk. Véleményünk az, hogy ez így nem mehet tovább, a pa­piros körül tenni kell valamit, mégpedig sürgősen! Ezt annál is inkább lehetsé­gesnek gondoljuk, mert a Diósgyőri Papírgyár még alig egy évvel ezelőtt jó minőségű papírt készített. Mi örülünk annak, hogy a Diósgyőri Papírgyár — amint a BETŰ 1955. júniusi számában olvastuk — 220 000 forinttal csökkentette önköltségét. A szomorú csak az, hogy ugyan­akkor a mi önköltségünk nö­vekszik, hogy a Diósgyőri Pa­pírgyár offset-papírjára nem tudunk nyomni. Sok ígéretet kaptunk már illetékesektől a papiros minőségéne­k megjaví­tására, de ez eddig még nem történt meg. Ezért fordulunk most a legilletékesebbekhez, a papírgyári elvtársakhoz, hogy segítsenek! Sok tapasztalatunk van már arról, hogy a dolgo­zók leleményessége, szaktu­dása, ak­arata már számos ne­hézséget leküzdött. Az Offset Nyomda dolgozói A nyomtatásra alkalmas papír jelentős százaléka selejtté válik Sok forróhangulatú gépter­mi termelési értekezlet előzte meg ezt a felhívást. Üzemünk vezetőségétől kértük, követel­tük, hogy a szocializmus épí­téséért vállalt nagyobb fel­adataink elvégzéséhez biztosít­sa a lehetőséget. Ezúttal nem a nyomtatásra kerülő papiros egyre rosz­­szabb minőségéről van szó. Ismerjük a papírgyártás prob­lémáit. Tudomásul vesszük, hogy vannak nyersanyagne­hézségek. Elsőrendű népgazda­sági érdek hazai nyersanyagok alkalmazása, minél szélesebb területen, de az ennek megfe­lelő új technológiát, gépi be­rendezést nem lehet máról holnapra biztosítani. Nem tud­juk azonban megérteni azt, hogy az óriási áldozattal elké­szített, nyomtatásra alkalmas papiros jelentős százaléka váljon selejtté a rossz papír­gyári válogatás miatt. Mert erről van szó! Tarthatatlan az az állapot, hogy még a jó minőségű fa­mentes nyomópapíroknál is tömegével fordul elő ron­gyos, fél- negyedíves, mé­rethiányos papiros. A leg­nagyobb mennyiségben hasz­nált fatartalmú irodai és fal­ragasz-papirosnál pedig egye­nesen kétségbeejtő a helyzet. Tudott dolog, hogy önbera­­kós apparáton egy rongyos ív további 3—6 jó ív elromlását o­kozza. Az Állami Nyomdá­­ban, reális számítások sze­rint, csak a rongyos ívek, a rossz válogatás miatt évente 60 000 kg jó papiros válik se­lejtté. Ehhez jön még az a murtikaidőkiesés, amit a festé­­kező hengerekre futott rongyos ívek miatti gépmosás okoz. Hogyan tudjuk az ütemes termelést, a tervet biztosítani é, az anyagnormát teljesíteni? A papiros a nyomdaipar alapanyaga , kenyere. Szo­cialista felemelkedésünk egy­re több könyvet, nyomtatványt kíván és óriási nehézséget, ál­dozatot­­követel népgazdasá­gunktól, hogy ezt a növekvő papirosmennyiséget biztosítsa. Éppen ez teszi parancsolóan szükségessé, hogy jó váloga­tással mentsük meg a drága nyersanyaggal és munkával előállított jó íveket. A gondos válogatáshoz nem kell nyersanyag, új gépi beren­dezés, csak körültekintő mun­ka. Ezt azonban feltétlenül biz­tosítani kell. Nyomdánk vezetősége sok panasszal fordult már illeté­kes szerveinkhez. Sajnos, nem sok eredménnyel. A felsőbb szervek intézkedései — úgy látszik elakadnak az üzemek, osztályok szakmai sovinizmu­sának útvesztőiben. Nem ér­vényesül az egyetemes nép­­gazdasági érdek. Most azzal a­­kéréssel for­dulunk a papíripari dolgozóik­hoz, hogy álljanak mellénk, se­gítsenek a közvagyon megment­­­­ésében. Fülesi Istvánné,­­a II. pártalapszervezet titkára Farkas István főművezető Kámány Sándor műhelybizottsági elnök Szabó Mária ifjúmunkás Kunzl Károly s kivály dolgozó Március 4-április 4 között tartjuk a magyar-szovjet barátság hónapját A magyar—szovjet barátság hónapját az idén március 4— április 4 között ünnepli a ma­gyar nép. Minden nyomda- és papíripari dolgozó érdeklődés­sel várja a barátsági hónap élményt adó eseményeit és szeretett vendégeinket, a szov­jet küldöttséget. Március 15—28 között kerül sor a szovjet film ünnepére. Ennek során a következő új szovjet filmek jelennek meg: Szerelem egy életre, Az emirá­tus bukása, A balkezes újonc és Shakespeare „Vízkereszt, vagy amit akartok“ c. örökbecsű vígjátékának szellemes, ötle­tes filmváltozata. Március eseménye a szov­jet könyv ünnepi hete is. An­kétok, kiállítások, előadások sora ismerteti a szovjet könyvművészet nagyszerű eredményeit, a két nép kultú­rájának fokozódó kölcsönhatá­sát, továbbá a szovjet tudo­mány és kultúra segítségével hazánkban elért eredménye­ket. Az idén is megrendezik az élenjáró technika, napjait, me­lyeken nemcsak egy-egy szov­jet munkamódszert, újítást is­mertetnek, hanem egészében meg akarják mutatni azt a gyors iramú fejlődést, amely a Szovjetunió műszaki tudo­mányában és iparában végbe­megy. Az idei barátsági hónap al­kalmat ad annak az állandóan fokozódó érdeklődésnek is­mertetésére is, amelyet a szovjet nép tanúsít a magyar eredmények iránt. Ezt bizo­nyítja a többi között számos, a Szovjetunióban is átvett és tovább­fejlesztett magyar műszaki újítás, tudományos eredmény, valamint a Szov­jetunióban megjelent magyar könyvek rendkívül nagy pél­dányszáma. Mindezek alapján a hónap eseményei méltán tarthatnak számot egész né­pünk, köztük a nyomda- és papíripari dolgozók érdeklő­désére. 3 Keves brosúra az ENSZ-ről Az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront és a Ma­gyar ENSZ Társaság közös ki­adásában képes brosúra jelent meg „ENSZ“ címmel. A füzet első része az ENSZ-be történt tagfelvételek, köztük hazánk felvételének jelentőségét mél­tatja. A második részben Dar­vasi István „Amit az ENSZ- ről tudni kell“ címmel az ENSZ megalakulásának törté­netét, szervezeti felépítését, eddigi működését ismerteti.

Next