Typographia, 1958 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-15 / 1. szám

1658 Méhány szó a kiadói szakosztály működéséről A kiadói szakosztály cse­csemőkorát éli — még egy­éves sincs. Tulajdonképpen májusban kezdte meg műkö­dését, azzal a tervvel, hogy az eddig elhanyagolt, félretett­, speciális problémákat meg­oldáshoz segítse. Ezek során a szakosztály részt vett a Kiadói Főigazgatóság által vezetett bérrendezési tárgyalásokon, a bérrendezés vállalati problé­máinak elintézésében, vala­mint egyes dolgozókat ért sé­relmek orvoslásában. Ezután a szakosztály kezdeményezte a dolgozók kedvezményes könyvvásárlásának ügyét. Hosszabb ideig tartó huza­vona után, ha nem is teljes, de részleges eredményeket ér­tünk el, amelyek kiterjeszté­sét továbbra is szorgalmazzuk, amint erre a papírellátás ja­vulása­­kedvezőbb helyzetet teremt. Ugyanígy eljártunk a műszaki szerkesztők jogos és méltánylandó kérésének elin­tézésében, hogy az általuk szerkesztett könyvekből, ame­lyeken néha hátlapokig dol­goznak, munkapéldányt kap­janak, ugyanúgy, mint az iro­dalmi szerkesztők. Minthogy a Kiadói Főigazgatóság is tá­mogatja a műszaki szerkesz­tők kérését ennélfogva remél­hető, hogy ott, ahol ez még nem nyert, elintézési, a leg­közelebbi időb­en kedvezően intéződik el. A szakosztály részt vett a prémium-kérdés rendezésére irányuló, még be nem fejezett tárgyalásokon. Az időközben kifizetésre került prémiumok már részejen e tárgyalások­­szellemében oszlottak meg a premizálhatók között. A szak­osztály vezetősége továbbra is folytatja tárgyalásait a pré­­miumkérdés rendezése, a pre­mizálhatók számának kiter­­jesztése, a pr­émiumösszeg fel­emelése érdekében. A szakosztály vezetősége több esetben sikeresen járt közbe egyes kiadóvállalatok dolgozóit ért sérelmek orvos­lásában, valamint személyi, nyugdíj-, jutalom- stb. ügyek­ben. A szerzett tapasztalatok alapján javasoljuk, hogy a szak­osztályhoz tartozó dolgo­zók panaszaik orvoslása ügyé­ben forduljanak a Szakosztály vezetőségéhez. A szakszerve­zet apparátusa minden tekin­tetben segítette és a jövőben is segíteni fogja ezt a mun­kánkat . A­ szakosztály vezetőségének legfőbb feladata most a szak­szervezeti bizottságokat, a szakszervezeti aktívákat hoz­­.[’ó.vígtal, hogy azok munkával lássák el a szakosztály vezető­ségét. Sőt, munka vár még reánk, sok problémát kell megolda­nunk, mindezeket csak a szak­­szervezet tagjainak részvéte­lével és különösen a szak­­szervezeti bizottságok aktí­vabb közreműködésével old­hatjuk meg. Remélhető, hogy a szakszervezet most folyó szervező-oktató és propagan­da-tevékenysége e tekintetben is megkönnyíti munkánkat. A napirenden levő kérdések közül a legfontosabbak a szakszervezeti üdülőépítés és az ezzel kapcsolatos külföldi csereüdül­te­tések ügye, a Ki­adói Klub fenntartásának és továbbfejlesztésének, a kiadói dolgozók szociális problémái­nak megoldása, a munka­fegyelem, munka megszerve­zése, oktatási kérdések stb. Minden munkatársunk együttes erőfeszítése, segít­sége kell mindehhez. További odaadás szükséges, hogy a jó hírű magyar könyvkiadás még szebb, még olcsóbb könyvek­kel örvendeztethesse meg a dolgozókat. Ki, mit­vés Imre Az Athenaeum Nyomda híreiből Múlt hóban v­olt az Athenaeum Nyomda új, mélynyomó gépi érmé­nek próbaüzemeltetése. A három kiváló keletnémet gyártmányú íves mélynyomó flép jó teljesítőképes­ségről tett tanúbizonyságot, és főbb atnt 30W nyomás óránkénti sebes­­­s­éggel működött. Már a múlt évben megkezdték a nyomdai berendezések korszerűsí­tését. Új offset-gépeket vásároltak, továbbfejlesztik a többszínnyomást, mélynyomást, rotációs színes gé­pek beszerzését is tervezik. Beszélő számok bizonyítják az üzem örvendetes fejlődését. 1950-­ten még csak félmillió könyvet készítettek, a megjelent 80 művet átlagosan hatezer példányban nyomtatták, mű­­ben 387 műnél mintegy 8 700 000 példány­számot értek el. A múlt év december 1-ig kiadott művek száma már megha­ladta a 300-at és az elkövetkező , ívben még tévépei növekedéssel számol az Athenaeum. Ez a fejlődés egyedül a beruhá­zások ttjén még nem érhető el, szükséges ehhez a párt- és szak­­szervezet, valamint a vezetők irá­nyító munkája cím nem utolsósor­ban a dolgozói t­lmudatos lelkese­dése is. . . A nagy lendülettel megi­­ault munkaverseny máris igen szép e­re­ményeket mutat. A mi-ivminist rotációs dolgozói vállalták, hogy a IV. negyedévben az egyszínű munkáknál 12 száza­lékra, a szétszínűeknél 14 százalék­­a csökkentik a papírodott száza­lékot. (A 1I­. negyedévi selejtszá­zalék a két színnél együttesen 11.4 százalék volt.) Októberben egy színnél 9.7 százalék, két színnél 10.3 százalék volt a sele­jt. A két sz­n együttesen 12,2 százalék. A ».»»«osztály tavali 97,3 száza­lékos önköltségét októberben to­vább javította 90,3 százalékra, vál­lalt nyereségét 5800 forinttal túltel­jesítette. ... . Az I. emeleti gépterem vállalta, hogy havi átlagos 1 800 000 nyomás­­mennyiségét s#O0OOO-ra em­eli. Ök­rözéiben 1 984 000 nyomást teljesí­tettel­. A papírraktár, anyag- és vegy­szerraktár dolgozói Vállalták, hogy a raktárban elfekvő anyagokat feltárják és értékesítik, s ennek eredménye eddig 10­000 forint. A monoszidó osztály dolgozói tavalyi egy napra esti síedésmany­­n­yitérfíikt októberben túlteljesí­tették. Az offset előkészítő 05,4 százalé­kos tavalyi önköltségét októberben­­10,7 százalékra csökkentette. A II. emeleti szed­aterem Ofiltölté­s­ége az 1936. ifi. negyedévi bázis- időszak­ihoz képest 111,1 százalék volt. Ezt a szeptember, október és november hónapok átlagaként 107 százalékra szorította le, így válla­lásukat 4 százalékkal túlteljesítet­ték és remélhető, hogy ez az ér­ utolsó havában még javult is. A földszinti nagygépterem dol­gozói vállalták, hogy elérik az 1366. m­. negyedévnek egy napra és egy főre eső ftyoffifisátlanát. Ezt november végéig 1 százalékkal túlteljesítették­. A szakmunkás utánpótlást a szakoktatási tanfolyam biztosítja. A Vállalatnál 80 ipari tanuló ré­szesül rendszeres oktatásban, az utóbbi hetekben a KISZ-s­zervezet javaslatára két ízben tartottak szü­lői értekszintet, amelyek - az el­hangzott vélemények alapján - igen élénket­ segítik elő az okta­tás munkáját ők nevező hatásukkal azt a célt szolgálják, hogy minél több jó szakmunkás, komoly gon­dolkodású fiatal, minél több egész ember kerüljön ki a tanulók köré­ből. Hrakelvadist tartott, devent­­ber 18-án Miséje Tivadar szaktárs -A nyomás közben előforduló rendel­lenességek­­címen a Nyomdaipari Műszaki Egyesületben. A jól látogatott előadást élénk vita követte, amely bizonysága anna­k, hogy az előadó olyan témát dolgo­zott fel, amellyel a nyomda­ipar torük­tón naponta talál­­kozunk. Úgy tudjuk, hogy a nyomdaipari Műszaki Egye­dlét hasonló tárgyú szakmai kőadásokat a vidéki nyomda­­városokban is kíván tartani. A Rádiótechnika januári ter­méból idézek egy mondatot, amit kézirat szerint így szed­tek: »Mivel a kondenzátor for­górésze a bakelit henger 3,0 fordulatára tesz meg líne-ot, a teljes skálahosszat el kell osz­tani a 3,14-nak a 3,5 szeresé­vel vagyis 10.09-al, kereken 11-4el.« Ha gondosan átolvassuk,­­csak­ öt helyes­írási hibát ta­lálunk. A számjegy ah­hoz kapcsolt toldalékok körül általában káosz uralkodik. Ezt igazolja a fenti mondatunk is. A rend kedvéért sorrendben eleme­zem a hibákat: 1. . forgórésze­n­­két szó­ba kell írni, mert egybe­írva nem alkot új fogal­mat, 2. .., 3,3 szeresével ~ itt a kötőjelét hagyták el Indo­kolatlanul, mert így a he­lyes: 3,3-szeresével (3,5-ti­­zedi-szeresével). 3. a vagyis kötőszó előtt mindenkor vesszőt te­szünk. Esetünkben nem tettek. 4. ... 10,99-al — a toldalékot éppúgy, mint pl. a száza­lék- és fokjelnél (Vo-kal, "-kal) a ki nem írt »szá­zad- szó után hasonulás szerinti alakban kell írni: 10,99-dal (10,99[századj­dal). 5. ... 11-el — egész számok toldalékja az utolsó szám­­jegy ejtéséhez igazodik, mintha betűkkel imnánk: ü­­gyel (tizeneggyel). Bizonytalanságot okoz az, il­leszkedésben néhány vegyes hrinyó összetétel elhomályoz­u­­lás.1. Ilyen a (férfifú). A rag először a még külön szónak érzett utótaghoz illeszkedett: férfinak (mert eredetileg ösz­­szetétel: férj-fiú; vö. fiúnak). Mióta azonban egyre inkább egységes szónak érezzük, s vegyes hangú egyszerű szavak illeszkedési szabálya, 10. újab­ban kialakuló rendje érvénye­sül benne: férfire, férfinek, férfiré. A magas bangóvá át­csapott férfinek, férfire rágós alakok mellett azonban nincs férfiek, sem férfies (1. szótár). A kéziratokban gyakori hiba, és ezt —­ sajnol — a kézirat­­előkészítésnél is legtöbbször figyelmen kívül hagyják, az elöl és az ebből képezett új fo­galmak (elölről, elöljáróság), valamint az elöl szavak hely­telen ékezése. Bár ezek a he­lyesírási szabályzat szótári ré­szében is megtalálhatók, még­hozzá magyarázattal: »elöl V, elül (hol?), elől (honnan?), menekül az ellenség elöl«, mágia az a tapasztalat, hogy nem mindenki számára vilá­gos. Ha történetesen nem revi­zor lenne az egyik kolléga, Aki szin­tán nem érti a kétféle éke­zetnek a szavak értelmére ki­ható különbségét, akkor is ér­demes néhány szóval foglal­kozni vele, m­ert sok gépsze­dőt és korrektort félrevezet (megtéveszt) a helytelenül gé­pelt kézirat. Ma az eltel­t mint önálló szót tekintjük, ha értelem szerint, helyi állapotot határozunk meg vele, rövid­e-t írunk, Pl. Az elöl ülők izgatottan figyeltek. Ebben a mondatban a bot? kendékre az elöl ülők­kel kap­csolatban egy elképzelt tömeg V. csoport érdeklődési irányá­nak elején helyet foglaló sze­mélyekre gondolunk. Más. Az elöl elhelyezett mintadarabok szépek. Itt is értelemszerűen adódik, hogy a?, adott helyem elhelyezett mintadarabok közül a hozzánk legközelebb esőkről, vagyis ismét csak helyi álla­potról van szó. A honnan? kérdésre felelő elől tőszó minden esetben hosszú ékezető. De csakis h­a mint tőszó áll a mondatban. Mert ha a -rét ragot hozzá­kapcsol­juk, akkor is honnan? kérdésre felel, de a tőszó ő-jét mégis röviddel kell írni: elöl­­ről. Pl.: A számolást elölről kezdjük. Noha itt is honnan? kérdésre felelünk (az elölről határozóban), az elöl mégis rö­vid ékezető, mert az elölről ha­tározó a holt kérdéshez illő elöl szónak -rőt rágós alakja (elöl + ről). * Nem lehet vitás, hogy a leg­több probléma a szavak egybe-és különírása körül van, még­pedig azért, mert felsorolásuk­hoz még egy több százezer szavas szótár sem lenne ele­gendő. Ha az alábbiakat jól megjegyezzük, igen sok eddig homályos kérdést tisztázunk, melyekre a szótárban csak né­hány példát találni. Az olyan v szókapcsolatoknál, ahol az utótag főnévből képzett -tí-ra, -ti-re végződő melléknév (pl. arc, főnév, arca­ mellék­név), mindig különírjuk az előtte álló jelzőtől (pl. fehér: jelző, milyen? kertségre felel). Példák: beesett arcú, fekete hajú, kék szemű, vörös hasú, gyenge elméjű, dohos kabátú, ép elméjű, kevert fényű stb. Kivétel az épeszű, amit egybe kell írni. Személynevek helyett alkal­mazható szókapcsolatoknál, ha tulajdonnévként kívánjuk használni, nagy kezdőbetűvel és egy szóba vesszük: a Fe­ketehajú, a Vöröshajú, a Kék­­szemű stb Személy­ne­vek rövidü­lésekor csak a kezdőbetűket szokták írni, ponttal a végükön. Rag támlásakor sokan tévesen el­hagyják­ a kötőjel előtti rövidí­tést jelző pontot. Ez nem he­lyese, a pontot mindenkor ki kell tenni: G. B.-en, J. Z.-nak stb. Mint st példák mutatják, a ragot a kiejtett teljes formá­nak megfelelő alakban kell kapcsolnunk: B.(álint)-ön, E.fok­­tális-fuik. Somogyi Dezső HELYESÍRÁS Ds TYPOGRAPHIA A bérfizetés új határnapja a nyomdaipari üzemekben A Typographia múlt havi számában teret adtunk azok­nak a panaszoknak, amelyek a nyomdaiparban a bérfizetés határnapjának túlzott előre­hozásából származtak. Szakszervezetünk Elnöksége megvizsgálta a felmerült kí­vánságokat, és megállapította: jogos a dolgozók követelése, hogy a végelszámoláskor való­ban végleges bérszámfejtést,­­a hónap utolsó napjainak túlóráit is magában foglaló elszámolást és hiánytalan kifizetést kapja­nak. Feltétlenül szükséges to­vábbi, hogy a bérelszámoló dolgozók törvénybe ütköző túlz­óráztatása megszűnjék. Ezért a Szakszervezet Elnöksége — a Könnyűipari Minisztérium Nyomdaipari Igazgatósággal egyetértésben — úgy határo­zott, hogy a nyomdaiparban foglalkoztatott nem havidíjas dolgozók részfizetését a tárgy­hó 21-én, a havi végelszámolás szerint járó bért pedig a kö­vetkező hó 6-án kell kifizetni. Annak érdekében, hogy az új bérfizetési határnapok be­vezetése a dolgozók háztartá­sában fennakadást ne okozzon, az áttérést a következőképp kell végrehajtani: 1958. január 18-án a szoká­sos részfizetést növelni kell egy napi keresetnek megfelelő összeggel. A január havi vég­elszámolásban számfejtett bért február 5-én kell kifizetni. A februári részfizetést 20-án — ugyancsak a szokottnál egy napi keresettel magasabb mér­tékben — kell folyósítani, a végelszámolást pedig március 6-án kell megejteni­. A továb­biakban a határozatnak meg­felelően a részfizetés határ­napja minden hó 21-e, a vég­elszámolásé pedig minden hó 6-a lesz. Munkavédelem, mu­nkásvédelem A dolgozóikról való gondos­kodás szakszervezetünk szerte­ágazó munkájának egyik súly­­ponti feladata. Különösen komoly probléma nálunk, nyomda- és papíripari dolgdrcóknál az ember védel­­me, a nehéz testi munka meg­könnyítése. A régi üzemek túlnyomó többségében nem vették figyelembe a nehéz munkét végző embert, mert kézierővel végeztették el a gé­pesítést igénylő munkákat is. Szocializmust építő hazánk­ban szakszervezetünk a fel­­szabadulás óta állandóan a muszkésvédele­­ betartásáért és annak továbbfejlesztéséért immtelkodiik, így az üzemi beruh­ázásoknál és felújítások­nál már a tervezésnél meg­teszi javaslatait és ellenőrzi munkák végrehajtását. Üzemeink nagy része az elmúlt 12 esztendő alatt beruházásból és saját erő­ből is gépesített, főleg az anyagmozgatásnál, azzal, hogy elektromos és emite­res targoncákat, emelőket, darukat stb. szerzett be. Sajnos, ez még nem elegendő. .Még sok a tennivaló a gépesí­tés érdekében. A Budafoki Kartonlemez­­gyárban december 27-én 2 da­rab, egyenként 2,3 tonna ter­helésű daru műszaki átadása volt, igen jó eredménnyel. Ez­zel lényegileg megszűnt ezen a területen a nehéz testkani­­ka, úgy a simító gépteremben, mint a kazánháziban, az egész­séges munkakörülmények lát­ható eredményei rövidesen megmutatkoznak majd a ter­melés emelkedésében is. Az előttünk álló munkavé­delmi feladatokra felhívjuk a megválasztott és megválasztandó üzemi tanácsok figyelmét, mint az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztésének szerveit arra, hogy minden bem házáti vagy felújítási terv készítésénél kérjék ki a dolgozók véleményét a műhely problémájával kap­csolatban. Igen sok jó és ér­tékes javaslatot kapnak majd, amelyek a múltban nagyrészt elsikkadtak, mert nem tá­maszkodtak egyes üzemek ter­vevői a nagy tapasztalatok­kal rendelkező dolgozókra Werner Vilmos Karácsonyi és újévi üdvözlő­lapokból január 10—12-ig szak­szervezetünk kiállítást rende­zett. Négy tablón közel kétszáz üdvözlőlapot mutattak be. Ezek az üdvözlőlapok a nyom­dászatban különleges­­műfajt­­alkotnak. Már csak ezért is érdekes volt ez a kiállítás, amelynek látogatói szebbnél szebb hazai, csehszlovák, szov­jet, német, jugoszláv, angol, francia stb. üdvözlőlapokban gyönyörködhettek. (u. a.) A Révai Nyomda Sport- és kultur­­gárdája február 8-án, szombat este a órai kezdettől nagyszabású ír. li­stáról­ farsangi sportban rendez az üzemi kultúrteremben (V. Vadász u. 16.}. Az estély rendezősége ez­úton hívja meg az érdeklődő szak­­társalt« és Szuktszffihöget. Belépő­ül:­ személyenként 9 Ft, ránc reggelig. A Tipográfia TE klubjában (VI., Rúzsa Ferenc u .C.) ma i­dén vásárnál) 19 órától 23-ig össztánc. Büfés Pálmai Jazzi A Tipográfia TE tagjai részére a belépődíj 1 forint. AZ ÁRVÁKÉRT­ evtóber 23-án az esti órák-­­ ban a szakszervezet Köl­csey utcai félemeleti színpad­­termében bensőséges ünnep­ségnek lehettek tanúi azok, akiket érdekel árváink sorsa. 39 szempár ragyogott a lám­pák, a felállított fenyőfa fé­nyében. Harminckilenc kis árva tekintett a rejtelmes cso­magokkal megtelt asztalok felé, alig leküzdhető türelmet­lenséggel, édes izgalommal. De a harminckilencen túl ott vol­tak a szaktársak, szaktársnők az oly jól ismert arcok, akik oly nemes buzgalommal fára­doztak azon, hogy a harminc­kilencnek a karácsonyi ünne­­pek előestéjén részben pótol­ják az eltávozott, soha vissza nem térő édesapát, édesanyát. Mindezeken kívül lélekben ott voltak a nyomdák, kötészetek, papíripari üzemek, kiadók dolgozói, mindazok, akik éreznek az árvákkal. Az ünnepség kezdetén Wag­ner Mária szaktársnő, a NŐ- bizottság nevében tartalmas, szépen felépített beszédében üdvözölte a kisgyermekeket, szólott az emberi együttérzés­ről, a gondoskodó szeretetről, amelynek ünneplése volt ez az este. A békéről is beszélt Wag­ner Mária, amelyet féltőn meg kell őriznünk, hogy szerte a világon minél keve­sebb árva legyen. Az üdvözlőbeszéd után szín­vonalas kis műsor következett. Márton Rózsi zongoraszáma és kísérete, valamint Radics Ti­bor és Pataki Margit szép énekszámai gyönyörködtették a megjelenteket. Jól tangótur­­monikázott a kis Kamasz Pé­ter, Simon István magyarnóta számai is mély át­érzésről ta­núskodtak. Külön kiemeljük még Babszert Jankót, ezt a végtelenül kedves, bűbájos, alig négyéves kisfiút (Benczik Csaba), aki sok örömet szer­zett kis­­falaival és mókáival. A műsort követően kiosztot­­­­ták az árváknak a csoma­gokat, amelyek tartalma egyenként­­500—600 Ft értékű volt. Személyenként a szük­séghez mérten ruhát, cipőt, télikosbátot. Harisnyát, zseb­kendőt kaptak a gyermekek. A szociáls helyzet volt a döntő ennél az eseménynél, amely hosszú évek szünete után is­mét kezdet volt, és így az anyagi lehetőségek korlátozot­tak voltak. De a cél ismét az, hogy az idén még nagyobb si­ker legyen nemcsak erköl­csiekben, de anyagiakban is az elkövetkezendő János-ünne­­pély és karácsony táján min­den árvánk szemében, arcá­nak mosolyában ott legyen az elvtársi, szaktársi együttérzés fénye és csillogása. Az ünnepeltek nevében Szabó József, csepeli kis árva kedves kis beszédben kö­szönte meg az ajándékokat és ígéretet tett kis társai nevé­ben, hogy az iskolában jó ta­nulással fogják meghálálni.­­Mint már említettük, év­tize­­r­­des hagyományainkhoz hí­ven rendezték ezt az ünnepsé­get. Csak helyeselni lehet, hogy a szakszervezet a maga ügyének tekinti — ha szerény körülmények között is —■ az árvák segítését. Élni kell a nemes hagyományokkal, mert így is áttolhatjuk az egész szakszervezeti tagság együvé­­tartozandóságának érzését. Rendezzünk minél nagysze­rűbb János-ünnepélyeket, ame­lyek még jobban összeková­csolják szakszervezetünk min­den dolgozóját a legszebb em­beri megnyilatkozásban, a nagyszerű szocialista célok megvalósításában. Szerveze­tünk sok évtizedes múltját jellemezte mindig és ma is, hogy Gutenberg János név­ünnepe a nyomda- és papír­ipari dolgozók számára a meg­emlékezés napja lesz még in­kább, mint eddig bármikor. És még valamit. Az árva­­felruházási ünnepélyen a sorokban ott ültek szép szám­ban azok az idősebb deras­­szja szaktársak is, akik évti­zedeken keresztül tevékeny­kedtek a régi Jótékonysági Kör vezetőségében és sokszor mutatták meg ember­szer­ete­­tüket: odaadással, önzetlenül szolgálták a közösség ügyét. Ezek a veteránok most már át­adták a »stafétabotot« az utódoknak, akik a példa sze­rint ugyancsak jól végzik munkájukat. Az ő nevükben is köszönjük a szakszervezet vezetőségének, és mindazok­nak, akik fillérjeikkel segítet­ték elő a december 23-i kis ünnepség melegségét, a har­minckilenc mosolygó kis arcot. Károly Imre Január ig Algéria népének szabadságáért kel. Tudják, hogy Algéria né­pe szabadságáért küzd, hogy legjobb fiai hazafias köteles­ségből életüket is áldozva áll­nak harcban már évek óta azokkal a francia erőkkel szemben, kiknek érdekük az algériai nép elnyomása. Ez a szerencsétlen hős nép nemzeti függetlenségét, kultúráját, gazdasági életének szabadsá­gát kívánja. Az agresszióval, véres ter­rorral való elnyomás, éppen a nagy francia nép kormánya részéről mélyen megdöbbenti a magyar dolgozókat. Franciaországnak az embe­riességről, humanizmusról, há­rom klasszikus jelszava van: •»Liiberté« —* »Egailté« — •'Fraternilé*. (Szabadság — Egyenlőség — Testvériség.) Egy olyan ország, ahol ezek a gyönyörű szavak kifejezői a demokráciának, nem nyomhat el más népet, mert ezzel ha­mis**»' teszi nemes csengésü­ket. Tudjuk, hogy maga a fran­cia nép nagy többségében, a munkások, haladó értelmisé­giek is gyűlölik ezt az igaz­ságtalan háborút, mert Sok-sok francia katona pusztul el távol hazájától és sok-sok milliárd­­jába kerül nemzetüknek. De idegen a francia nép lelkétől is egy gyengébb nép leigázása. A IV. Szakszervezeti Világ­kongresszus tiltakozásához mi, magyar nyomdaipari dolgozók tízezrei is csatlakozunk. Mé­lyen elítéljük az algériai nép elleni agressziót, tiltakozunk ennek továbbfolytatása ellen. Reméljük, hogy ezen tilta­kozásunk sem lesz hiábavaló és végre igazságos» béke szüle­tik Algéria véroztatta főid­e­jén.« Öj nyomda, az Athenaeum, Akadémia, Glóbus, Kossuth, Zrínyi szb-elnöke a SZOT út­ján az alanti tiltakozást nyúj­totta át a Francia Köztársaság kormányának. »A magyar nyomdaipar munkásai élénk figyelemmel i­dleérik az algériai esem­ények

Next