Typographia, 1958 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-15 / 1. szám
Február 15. —— Vita a női munkáról Kedves Szerkesztőség ! A Kartonlemezgyárban a női dolgozók nagy érdeklődéssel vitattuák meg a Typographiábatt. megjelent cikket. Ez a probléma valóban nem elszigetelt. Bennünket is érdekel, hogy a férfiak miért nézik le vagy miért fogadják ellenszignvvel a női dolgozókat. letkünk, kartokiLemezgyári nőknek nem sok panaszunk lehet férfi munkatársainkra. Általában elég nehéz munkát végzünk, és elismerik munkánk fontosságát. Tagadhatatlan,ez jó érzés. Mégis mindig akadnak kirívó lesetek, amelyek hasonlók a Cikkben leírtakhoz, de annál talán még sokkal súlyosabban, gyakran drasztikus szavakkal illetik a nőket... Erről sok vélemény hangzottel a nők körében. Egyik aszszonytársunknak az volt a véleménye, hogy: »Soha nem kellene annyi fizetést adni a nőknek, mint a férfiaknak, mert a legtöbb nő ennek következtében fölényesen kezeli a férjét. Ez sérti a férfi büszkeségét, és elkeseredetten harcol a női egyenjogúság ellen.« A másik vélemény pedig a következő: »Adjanak annyi fizetést a férfiaknak, hogy ne kelljen a nőknek az üzemben dolgozni, és akkor kevesebb alkalom lesz arra, hogy a nőket sértegessék.« Erre egy ősz hajú néni, fíaász néni azt mondta: »Te könnyen beszélsz, mert van férjed. De mit csináljunk mi, akiknek nincs férjünk... Nekünk is meg kell élni valamiből. És ha rendesen dolgozunk, nem hiszem, hogy kifogásuk van ellenünk. Olyan pedig nincs, hogy valamit el ne hibázzunk. A férfiak is tévednek, és bizony ha ellenszenvvel kezeljük egymás dolgait, soha nem lesz a munka terén egyetértés nő és férfi között ■ .« *0 — Meg aztán — szólalt meg egy harmadik nő — nekünk soha nem szabad elfeledni sehol, hogy mi az úgynevezett gyengébb nemhez tartozunk. Soha nem kellene csúnya szavakat szinte minden gátlás nélkül mondani a férfiak előtt. A férfiak rögtön általánosítanak, és minden nőt lenézően kezelnek. De ne csak a beszédünk legyen szebb és tisztább, hanem erkölcsi magatartásunk is. Ez nemcsak egyoldalú követelmény azzal a közismert szólásmondással — a férfiaknak mindent szabad! — hanem mindkét fél igyekezzen emberibb módon élni. — Csak azt nem értem — fűzi tovább a szót egy hosszú hajú asszony —, most nem kell attól félni, hogy nincs munka, és a kenyérharc miatt tanúsítanak ellenszenvet a nők iránt. Akkor miért teszik mégis? Dolgozhat mindenki, aki becsületesen akar élni, akár férfi, akár nő legyen az. Az olyan nőnek meg el kell jönni dolgozni, akinek a férje nem adja haza a pénzt, hanem elmulatja vagy egyéb szórakozásra költi! Amikor ellenszenvvel nézi a férfi női munkatársát, nem gondol arra, hogy talán éppen most az ő édesanyjával, feleségével, húgával vagy nővérével szemben ugyanilyen hangon beszél egy másik férfi? Az sem helyes, hogy írigylik az egyenlő munkáért egyenlő bért. Valamikor nagyon örült volna az a férj, ha többet vitt volna haza a felesége, de a gyerekek is örültek volna, ha az édesanyjuk több ruhát, édességet vásárolhatott volna. Szerintem békésen, egymást segítve kell együtt dolgozni. Csak akarnunk kell , menynyivel szebb lenne az életünk! Petrillák Lajosné, özv. Haász Istvánná, Wiesler Ágostonné, Nemes Istvánné A KÖZPONTI NŐBIZOTTSÁG HÍREI Január 28-án a központi nőbizottság megbeszélte az üzem- látogatások alkalmával szerzett tapasztalatait. Számos javaslat és vélemény hangzott el. Kiderült, hogy egyik legfontosabb kérdés az üzemi mosodák létrehozása. A részvevők egyetértettek abban, hogy érvényt kell szerezni a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete elnöksége határozatának, amely a következőket mondja: »A szakszervezeti bizottságok és a nőbizottságok —ahol erre lehetőség és igény van — hozzanak létre üzemi mosodákat. (A mosógépek elosztása a nőbizottsággal és a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben történjen, szociális és egyéb okok figyelembevételével.)« Sajnos, üzemeink egy részében nem tartják fontosnak a fenti problémát, és a nőbizottságok még nem elég erősek ahhoz, hogy a határozat végrehajtását kiharcolják. A központi nőbizottság határozatot hozott, hogy minden erejével harcol az elnökségi határozat maradéktalan végrehajtásáért. Ez úton is felhívjuk valamennyi üzemi nőbizottságunkat, hogy az üzemi mosodák létrehozásáért tegyen meg mindent, és mi minden segítséget megadunk. * Március 8-án, a nemzetközi nőnapon nagyszabású, színvonalas szakmai nőtalálkozót rendezünk. Valamennyi nődolgozónkat hozzátartozóikkal együtt elvárjuk. Részletesebb felvilágosítást az üzemi nőbizottságok adnak. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy a találkozó műsorán — többek között — a híresTüskésegyüttes, Erdész Zsuzsa, Katona Lajos operaénekesek, Géczy Éva és Péter László balettművészek, a Magyar Állami Operaház tagjai szerepelnek. Reméljük, hogy nődolgozóink örömmel fogadják a március végére, április elejére tervbe vett divatbemutatót. Erről egyelőre csak annyit árulunk el, hogy igen szép újdonságok és célszerű divatcikkek kerülnek bemutatásra, amelyek meg is vásárolhatók. * Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei Nyomda igen okos ötlettel oldotta meg nőmunkásai mosásproblémáját. Vásárolt egy gépet, és az asszonyok felváltva hazaviszik. Lám, a helyiségprobléma sem megoldhatatlan. Megalakult a Lábatlan Papírgyár nőbizottsága, programjában számos feladat között a kultúrotthon létrehozása, televíziós bemutatók, keskenyfilmes előadások rendezése is szerettei. Mindezt természetesen a szakszervezeti bizottsággal együttesen hajtja végre. Sok szó esik napjainkban a disszidensekről. A lapokban olvasunk róluk, az üzemekben hol itt, hol ott áll munkába egy-egy Nyugatról hazatért honfitársunk. A szakszervezet általában segíti a hazatért szaktársakat az elhelyezkedésnél. A munkára jelentkezőket azonnal kiközvetítik. Vannak olyanok, akik régi munkahelyükre kerülnek vissza és hamarosan egyenesbe lendül az életük. A régi munkatársak visszafogadják őket, nem nyargalnak unos-untalan nagy tévedésükön, így nyugodt légkörben dolgozhatnak. És így van ez rendjén. Hisz a Nyugatra távozottak között igen sok a félrevezetett egyszerű, alapjában véve becsületes ember, akiket nem szabad egy kalap alá vennünk az ellenforradalmár, kalandor, huligán elemekkel. A legtöbbjük akkor azt sem tudta, miért ment ki. Ma már rájöttek: a Nyugat becsapta őket, a kisautó és a hipermodern luxuslakás hazug mese, egyszerű propaganda. Helyette legjobb esetben a könyörtelen kizsákmányoló munka várt rájuk. Érezték a hontalanságot, hogy megtűrt idegenek egy számukra is idegen országban. A hazatértek teszik a legjobb összehasonlítást a mi népi demokratikus rendszerünk és a kapitalista Nyugat között, ők látták, hogy a dolgozó embernek egyedül a haza biztosít nyugodt életet. Ezért jöttek és jönnek sokan haza iparunk dolgozói közül is. Erről beszélgettünk Nagy Sándorné könyvkötőnővel, aki Franciaországban és Svájcban is járt és most a Kossuth Nyomdában dolgozik. — Kibírhatatlan volt a lágerélet Montbéliárdban — mondja. — Egy szobában 8—10-en voltunk öszszezsúfolva. Mindenki igyekezett szabadulni, a francia gyárosok persze kihasználták, olcsó munkaerőket akartak toborozni. A toborzást magyar idegenlégionisták végezték. Így kerültem sok ígérettől elvakítva Párizstól nem messze levő kisvárosba, Trois-ba, egy tűgyárba. Olyan munkát adtak, amit franciák nem is vállaltak. 40 fokos hőségben — védőberendezés nélkül — tűket kellett edzeni. Mikor pedig a fizetésre került sor, nem kapták meg a kialkudott bért és mindazt, amit addig adtak, le akarták vonni Rettenetes volt! — Nem bírtam a nagy hőséget, az egészségtelen levegőt és mivel állapotos is voltam, kértem, hogy helyezzenek valami »könnyebb munkakörbe«. A munkavezető a szemembe nevetett: »Ez a maga privát ügye« — mondotta. Elhatároztam, hogy hazajövök. Írtam a Külügyminisztériumba, segítettek is. Sokan jönnének még haza, de nehéz összekuporgatniuk a hazautazáshoz szükséges pénzt... Nagy Sándorné 1957. november 7-én érkezett haza és 9-én már dolgozott is a Kossuth Nyomdában, de csak 3 és fél órát, mert szülés előtt állt. Majd hat hétre szülési szabadságra ment százszázalékos fizetéssel, kapott 500 Ft szülési segélyt is. Nem nehéz tehát az összehasonlítás, mennyi egy anya joga nálunk és mennyi Nyugaton! Kádár Sándor szedő Izraelből tért haza. Először az Athenaeumban dolgozott, de ez a munkakör nem felelt meg neki, ezért a szakszervezet a Terv Nyomdába helyezte, ahol most nagy kedvvel és megelégedéssel dolgozik. Ő sem azért jött haza, mert nagyon jól élt kint. Eredetileg az USA-ba szeretett volna menni, de ez nem sikerült, így különböző ígérgetésekkel Izraelbe csalták. Haifában szállt partra, de nagyvárosban nem tudott elhelyezkedni, nem tudta a nyelvet, végül a Szíriai határ melletti helységben (Vet-San) egy szövetkezetben helyezkedett el, teljes ellátásért és igen kevés bérért. Itt is (a nyugdíj miatt) úgy, hogy 10 évet letagadott az 50. évéből. A■ klímát sem bírta — hazajött. A szakszervezet munkaközvetítő osztálya foglalkozik a Nyugatról hazatértekkel, segíti őket, hogy képességük szerint dolgozzanak és hasznos polgáraivá váljanak hazánknak. Séllei István Akik hazataláltak ... npOGRAPHIA A társadalmi tulajdon védelméről, a munkaverseny ösztönző módszereiről és a szakmai utánpótlásról TÁRGYALT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG A szakszervezet központi vezetősége január 31-én ülést tartott, amelyen részt vett a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezeteinek hazánkban tartózkodó küldöttsége is. Az elnökség beszámolóját Terényi László elvtárs, a szakszervezet főtitkára ismertette. Beszélt az elmúlt négy hónap munkájáról és a további feladatokról. Elmondotta, hogy a szakszervezeti bizottságokat lassan talpraállították s az üzemi alapszervezetek, a műhelybizottságok és a bizalmi hálózat megerősítésével sikerült tömegbefolyásunkat növelni. Ez megmutatkozik a szervezettség és tagdíjmorál kedvező alakulásában és abban is, hogy a dolgozók növekvő számban keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal az üzemi szakszervezeti szerveket, valamint a központi vezetőség apparátusát. A bizalmiak felelősségéről Az elért eredmények ellenére még mindig gyenge szakszervezetünk politikai munkája. Javulást kell elérnünk ezen a téren, de ennek előfeltétele, hogy erőteljesebben támaszkodjunk az üzemi alapszervekre, azok pedig a bizalmi hálózatra. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a szakszervezeti bizottságok tagjai, de különösen a bizalmiak helyesen foglaljanak állást a dolgozók hozzájuk intézett kérdéseiben. Gyakran megtörténik ugyanis, hogy a bizalmi tájékozatlansága vagy a rosszul értelmezett népszerűséghajhászás miatt egyes jogtalan, demagóg követelések élére áll. Minden szakszervezeti aktivistának meg kell különböztetni a jogos igényeket a jogtalanoktól. Hogy a nyomda- és papíripar dolgozói megértették mit vár tőlük az ország népe, a párt és a kormány, bizonyítják az elért termelési sikerek. A nyomdaipar dolgozói az 1957. évi tervet 117,8 százalékra, a papíripar dolgozói pedig 101,6 százalékra teljesítették. Sok szó esik napjainkban a szakmai teljesítményszintekről.Az átlagbérrendszer bevezetése során felmerül a kérdés: aki többet termel, megkapja-e az érte járó bért. Ez jogos kívánság, feltéve, ha a munka nem megy a minőség rovására. Szakszervezetünknek biztosítani kell, hogy azokon a területeken, ahol teljesítményszinteket alkalmaznak, a túlteljesítés a dolgozók bérében is megmutatkozzék. A papírgyártóiparban ennek megvan a lehetősége: 2 és fél százalékos termelékenység emelkedése esetén az átlagbér 1 százalékkal növekedhet. Segítette a termelési eredményeket a fokozatosan helyreálló nyugalmi helyzet is. A központi vezetőségnek az az álláspontja, hogy a szakszervezet tevékenységében nem enged helyet semmiféle revizionista és opportunista nézetnek. Ez a szakszervezeti tagság túlnyomó többségében termékeny talajra talált, az üzemekben és a vállalatoknál elősegítette az aktív, eredményes munkát, a megértő légkör kialakulását. Javulás mutatkozik az állami és munkafegyelem terén, bár sok még a fegyelmezetlenség, a lógás, az anyag- és késztermékpazarlás. A társadalmi tulajdon védelméről külön kell szólni a társadalmi tulajdon megvédéséről. A központi vezetőség — a dolgozók becsületes többségének kívánsága szerint — szigorúan fellép a közvagyon herdálói ellen, segít az aktíváknak a társadalmi tulajdon herdálói elleni küzdelemben. Azt kell ugyanis megértetnünk, hogy az ellenség most gazdasági téren támad, és aki lop, akarva nem akarva, az ellenségnek segít. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, pl. az Athenaeum Nyomdában negyedévenként kb. 40 000 forintra tehető az az összeg, ami üzemi lopásból származik. A Csepeli Papírgyárban egy 25 000 forintos légkőlopás tetteseit és értelmi szerzőit kell felderíteni. A Kossuth Nyomdában az elmúlt esztendőben hét esetben kb. 10 000 forintos kárt okozó üzemi lopást fedeztek fel és jelenleg is több mint 5000 forintos visszaéléssel kapcsolatban folyik vizsgálat. A Szolnoki Papírgyárban eddig nem tudták felmérni a lopásokból, különböző manipulációkból származó kár összegét. A Zrínyi Nyomdában a közelmúltban fedeztek fel egy nagyobb méretű könyv-, újság- és folyóiratlopást. Ennek az ügynek a kivizsgálása is folyamatban van. Szóvá kell tenni azt a becsületes munkáshoz méltatlan szellemet, amely — sajnos — több üzemünkre, vállalatunkra jellemző: egyes dolgozók önmagukat megkárosítva ellopják, megrongálják az öltözők, fürdők, ebédlők értékesebb berendezési tárgyait. Nagyon helytelen, hogy az sz. b. tagjai sem lépnek fel ezek ellen! A funkcionáriusoknak határozottan, nyíltan kell fellépniük az állami tulajdon dézsmálóival szemben. A központi vezetőség felhívja a gazdasági vezetők figyelmét: tegyék meg a szükséges intézkedéseket a lopások megakadályozására. Milyen legyen a munkaverseny? Részletesen foglalkozott a központi vezetőségi ülés a munkaverseny helyzetével is. Megállapította: a szocialista munkaverseny kibontakozóban van az üzemekben. Ezt bizonyítják az Athenaeum, a Kossuth, a Globus, az Egyetemi és a Zrínyi Nyomda eddigi eredményei. Ezek az eredmények azonban csak az első lépések a mozgalom fejlesztésében. Ezért a szakszervezetnek nagyobb segítséget kell nyújtania a kezdeményezések elterjesztéséhez, a munkaverseny szervezéséhez és a verseny-nyilvánosság biztosításához. Gondoskodjunk arról, hogy a termelési tanácskozások a feladatok eredményes megvalósítására irányuló mozgósítás üzemi fórumai legyenek. A beszámoló a továbbiakban leszögezte, hogy növekszik a központi vezetőség tagjainak aktivitása. Említést tett az újságíró- és lapkiadó vállalati dolgozók szakmai elnökségének megalakulásáról, majd arról a tevékenységről, amit a szakszervezet az üzemi tanácsválasztások előkészítése és lebonyolítása tekintetében végzett. Ismertette az üdültetési munkát: 1958-ban az összdolgozók 8,6 százalékát üdültetjük, közöttük 65 százalékban fizikai munkásokat. Nyugdíjasaink egyszeri segélyezésére 280 000 forintot fordítottunk és csaknem 1000 idős szaktárs részére intéztük el a nyugdíjemelést. Az elmúlt évi Jánosünnepély bevételéből 39 árvát ruháztunk fel s a még rendelkezésünkre álló összegből a rászoruló családokat fogjuk segíteni. A kultúrnevelési munkáról és a kultúrotthon tevékenységéről szólva, az elnökség beszámolója nyomatékkal hangsúlyozta: a kultúrnevelési munkát még jobban az ellenforradalmi, revizionista-soviniszta ideológia elleni harc szolgálatába kell állítani. A vita A beszámolót vita követte. Hermánszky János (Állami Nyomda) azt fejtegette, hogy milyen megtiszteltetés részt vállalni a központi vezetőség munkájában. — Tafferner Jánosné (nyugdíjas) az egészségvédelemről és a nővédelemről beszélt. — Bori Sándor (Szentendrei Papírgyár) a tagdíjfizetés új rendszerével és a papíripari szervezettséggel. — Makai Ernő (nyugdíjas) a szakmai utánpótlás kérdésével foglalkozott. — Komor Imre (a központi vezetőség tagja) a munkaverseny kérdésével foglalkozott. — Földes György (Magyar Helikon Kiadó) a nyomdai-kiadói együttműködés hiányait tette szóvá. — Vértes Jenő (Kossuth Kiadó) tájékoztatást adott a szakoktatás és a továbbképzés helyzetéről. — Szepesi Mihályné (Korvina Kötészet): A szakszervezeti bizottságok rendszere bebizonyította fölényét a főbizalmi rendszerrel szemben. — Lengyel Lajos (Kossuth Nyomda) örömmel állapította meg, hogy a dolgozók viszonya erősödik a párthoz, a kormányhoz és a szakszervezethez. — Gardeni József (Másolópapírgyár): Az üzemi tanácsok megalakulásának jelentőségéről beszélt. A felszólalásokra Terényi elvtárs válaszolt. Az ülésen a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezete képviseletében Z. A. Csernyikina elvtársnő üdvözölte a központi vezetőséget. Elismeréssel szólt a hazánkban szerzett benyomásokról, az üzemlátogatásokról, amelyeknek során a küldöttség tagjai találkoztak nyomdai és szerkesztőségi dolgozókkal. Csernyikina elvtársnő a szovjet szaktársak baráti érzelmeinek jeleként egy televíziós készüléket adott át szakszervezetünknek. Ezután a főkönyvelőség előterjesztette az 1958. évi költségvetés-tervezetet, ismertetve a tervezet összeállításának irányelveit, majd a számvizsgáló bizottság jelentésére került sor. A japán papíripari dolgozókhoz intézendő, a kizsákmányolás elleni küzdelemben szolidaritásunkat kifejező távirat szövegét Wágner Mária elvtársnő terjesztette elő. A központi vezetőség úgy határozott, hogy a Szaktanács Kft. kongresszusa határozattervezete és alapszabálytervezete feletti vitát előkészíti az üzemekben. A központi vezetőségi ülés ezután küldötteket választott a SZOT XIX. kongresszusára. Ezek: Balogh Károly, a Szolnoki Papírgyár sz. b. elnöke, Csányi János, a Csomagolóanyaggyár főmérnöke, Kimmel Emil, a szakszervezet szervezési osztályvezetője, Miseje Tivadar, a szakszervezet főtitkárhelyettese, Szántó Jenő, a Szabadság Lapkiadó sz. b. elnöke, Szepesi Mihályné, a Korvina Kötészet telepvezetője, Terényi László, a szakszervezet főtitkára, Várkonyi István, a Népszava szerkesztő bizottságának vezetője. A központi vezetőség ezután kiegészítéseként Rajna Bélát, az újságíró- és lapkiadó szakmai elnökség elnökét, Szántó Jenőt, a Szabadság Lapkiadó sz. b. elnökét, Kovács Andrást, az újságíró és lapkiadó szakmai elnökség titkárát és Siklósi Norbertet, a MUOSZ m. b. főtitkárát kooptálta tagjai sorába. Az elnökség új tagjai: Kovács András és Siklósi Norbert elvtársak lettek. Sz. b. elnöki ülés a központi vezetőség értekezlete után A központi vezetőség ülését követően február 6-án, csütörtök délután országos értekezletre hívták össze az üzemek és vállalatok sz. b. elnökeit. Terényi László elvtárs, főtitkár ismertette a központi vezetőségi ülésen hozott határozatokat és megjelölte a határozatból adódó feladatokat. Ezután az sz. b. elnökök az üzemi tanácsok munkájáról tárgyaltak. Elhatározták, hogy az üzemekben vitákat szerveznek a XIX. szakszervezeti kongresszus előtt kiadott alapszabályról és határozati javaslattervezetről s a vitákon felvetődő javaslatokat eljuttatják a szakszervezet központjába. 1958 fs szakszervezetek a imunitáshatalom, a forradalmi munkás-paraszt kormány támaszai !