Typographia, 1964 (96. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
A kulturális nevelőmunka szerteágazó feladatainak elemzése Múlt számunkban foglalkoztunk a szakszervezeti munka egyik fontos ágával, a kulturális nevelőmunkával. Ha ez a téma amolyan apropómódra került volna lapunkba, akkor azzal az egy cikkel eleget is tettünk feladatunknak. Azonban nem ez a helyzet. A Szakszervezetek Országos Tanácsa múlt év októberi ülése a szakszervezeti munka középpontjába helyezte a nevelőmunka feladatát. Ez azt jelenti, hogy minden szakszervezetnek és azokon belül minden vállalati szakszervezeti bizottságnak igen tervszerűen, rendszeresen kell foglalkoznia ennek a munkának elvi és módszerbeli kérdéseivel. Probléma van bőségesen, mert — kár lenne tagadni — ez a munkaterület az, ahol a legtöbb nehézséggel és eredménytelenséggel küzd a szakszervezeti mozgalom. De lehetőség is van bőségesen, éppen az előző cikkünkben említett szocialista brigádmozgalom keretein belül. Ez az új lehetőség egyúttal arra is kényszerít bennünket, hogy a mozgalmi munka e munkaterületével kapcsolatban tisztázzunk néhány elvi kérdést. 1. Magától értetődőnek látszik, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsem az: mindinkább súlyponti terület lesz a mozgalmi munkában a nevelő, közelebbről a kulturális munka. A tanulási láz, a kultúrszomj, a több tudás utáni vágy (ami következik a tudomány, a technika megnövekedett differenciáltságából is) igen magas méreteket öltött. A munkának egyre fokozódó megosztottsága, a gyors ütemű technikai fejlődés is megköveteli a dolgozóktól: ha nem akarnak lemaradni, állandó továbbképzésre, továbbtanulásra van szükségük. Ezen túlmenően is, az élet egyéb vonatkozásaiban is állandóan nő a kultúrigény. Az igény tehát megvan. Hogy mégis közönybe, érdektelenségbe fullad sokszor és sok helyen a szakszervezet kultúrmunkája? Véleményem szerint ennek éppen az az oka, hogy nem az igényekhez keressük a feladatokat, hanem az eddigi lehetőségek közé próbáljuk beszorítani az igényeket. 2. Ebből következik, hogy a szakszervezeti bizottságok, azokon belül a kultúrbizottságok munkája nem szorítkozhat csupán a szórakoztatás céljait szolgáló üzemi rendezvények lebonyolítására, amelynek műsora többnyire ad hoc jellegű. De abban sem merülhet ki ez a munka, hogy a még esetleg meglevő hagyományos (és éppen ezért idejétmúlt) különböző öntevékeny kultúrcsoportok munkáját irányítja. 3. Tehát mindinkább arra kell rátérni, hogy a szakszervezetek kultúrmunkája nevelő munka legyen, amely formálja az emberek, gondolkodásmódját, életét, munkáját, emberekhez való magatartását, szélesíti látókörét, tudását, növeli a szép iránti érzékét. Vagyis tanítva szórakoztat és szórakoztatva tanít. Így lesz — csakis így lehet — hasznot hajtó ez a munkaterület. 4. A feladat kettős. Az egyik az eddig elmondottakból következik: a meglevő igények megfelelő formájú és tartalmú kielégítése. A másik: igények felkeltése és helyes irányba terelése azoknál, akikben még ez hiányzik. Mindkettő alapos, tervszerű és szervezett munkát kíván. Ennek a munkának eredményes végzése sok embert csatasorba kell hogy állítson. Ha elfogadjuk az előző cikkben említett tényt, tudniillik hogy a szocialista brigádmozgalom, a szocialista munkaversenynek ez az új és nagyszerű formája új keretet és tartalmat adhat a kulturális nevelőmunkánknak, akkor igaz az is, hogy ez a feladat nem reszortmunka. Egyegy szakszervezeti bizottságon belül is jól összehangoltan kell dolgoznia a kultúrfelelősnek a versenyfelelőssel, nőfelelőssel, könyvtárossal, üzemi közönségszervezővel. Sőt, tágítva a kört: pl. a szakmai továbbképzés ügyének a vállalati oktatási felelősnek és a gazdasági vezetőknek, osztályvezetőknek, csoportvezetőknek is szívügyévé kell válnia. Az általunk ily módon körvonalazott kulturális nevelőmunka végzésével kapcsolatban még egy igen lényeges kérdés van hátra: a hogyan kérdése. Milyen módszerek alkalmazása válik szükségessé és lehet eredményes? Bár a sablonok alkalmazása ebben a szakszervezeti munkaágban sem ajánlatos, a következő cikkünkben mégis megemlítünk néhány olyan módszert — jó és helytelen gyakorlatot is megmutatva —, amelyek a fent vázolt elvi alapokon nyugodva, és a szocialista brigádmozgalom lehetőségeit kihasználva, a helyi adottságok figyelembevételével, erdményesek lehetnek. Juhász Géza Egészségügyi célkitűzéseket a szocialista brigádmozgalomba A szocialista brigádmozgalom irányelveit a SZOT elnöksége 1980 júliusában tette közzé. A mozgalom azóta is egyre gyorsuló fejlődést mutat. Kétségtelen, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban a szocializmus építésének gazdasági oldala mellett hasonló súllyal jelentkezik a kulturális tevékenység is. A műveltség egyik lényeges alkotóeleme az egészségügyi kultúra. A brigádok szakmai ismeretei nem nevezhetők teljesnek, ha nincsenek kellőképpen tisztában a munkafolyamatok közben az emberre esetleg veszélyként jelentkező egészségügyi ártalmakkal. A termelési és gazdasági feladatok sikeres végrehajtása döntő módon függ attól is, hogy abban egészséges emberek vegyenek részt. Olyanok, akik az egészségvédelmi előírások szigorú megtartásával tartják távol maguktól az egészséget károsító tényezőket. Ezért is fontos, hogy a szocialista brigádok kulturális célkitűzései magukba foglalják azokat a vállalásokat, amelyek az egészségügyi kulturáltság színvonalának emelését segítik elő. Ma még ritka az olyan brigád, amely a személyi és üzemi higiéniára vonatkozó vállalást tett. Ritka az olyan brigád is, amely az egészségügyi felvilágosító előadásokon, tanfolyamokon, kiállításokon való részvételt jelölte volna meg célkitűzései között. Helyes és megszívlelendő vállalás az olyan is, amely alkoholista társuk leszoktatását, elvonókúrára való eljuttatását és utógondozásban való részvételt tűzi ki célul. E téren vannak már jó tapasztalataink is, így pl. a Vegypapírgyár egyik szocialista brigádja végzett e téren eredményes munkát. A szakszervezeti bizottságok a jövőben használják ki azokat a lehetőségeket, amelyek az egészségügyi felvilágosító munka vonatkozásában az egészségügyi megelőzési tevékenység segítésében, a szocialista brigádmozgalomban rejlenek. A szocialista brigádok egészségügyi vállalásaiban igen fontos célkitűzés lehet a foglalkozási ártalmak megelőzésével összefüggő előírások szigorú megtartása. Az egészségügyi vállalások elsősorban munkájukkal kapcsolatos közvetlen egészségügyi ismeretek elsajátítására, egészségügyi tanfolyamokon való részvételre irányuljanak. Mindig visszatérő tanulmányozást jelentsen az óvórendszabályok részletes ismerete, különösen ha új dolgozó kerül a brigádba. Szenynyeződést okozó munkahelyeken, pl. a helyes kimosakodás előírásainak megtartása, a munkaruha rendszeres tisztítása lehet célkitűzés. Szerepeljen a vállalások között az is, hogy a brigádtagok a munkaidőt megelőzően, vagy alatta semmi szeszes italt nem fogyasztanak a balesetek megelőzése érdekében. Ilyen és hasonló célkitűzések szerepelhetnek a brigádok vállalásai között. TYPOGRAPHIA Még nem dolgozott! — És miért nem? — Gyenge lábon áll bevonásuk a munkába — mondotta Minich Józsefné, az Újpesti Papírgyár szb-titkára az üzemi tanácsról. Még nem tudtuk a kellő foglalkoztatást megtalálni. A régi üzemi tanácsra az volt a jellemző, hogy olyan »sablonos« kérdésekkel foglalkozott, mint a munkaruha, a jóléti keret felhasználása, a nyereségrészesedés felosztása, stb. Az új, választott üzemi tanács munkája még nem mutatható ki, még nem dolgozott. De miért nem? A továbbiakban kiderül, hogy egyszerűen azért, mert nem hívták össze, nem adtak számukra feladatot. Pedig a gyár féléves tervét csak 96,8%-ra, azaz nem teljesítette. A lemaradás 100 tonna körül volt. Ha másért nem, ezért kellett volna az üzemi tanácshoz fordulni, a lemaradás behozásához, a dolgozók mozgósításához segítséget kérni. A dolgozókban megvolt a segítő szándék, a lendület, ami már túlbuzgóságba csapott át. Egy géppel akarták teljesíteni azt, amit csak két géppel lehet megcsinálni. A gazdasági vezetésnek nagyon kellett ügyelni, nehogy minőségi romlást okozzanak. A gyár dolgozói bíznak Ferenczi Aladárban, az új igazgatóban, aki máris igen jó szakembernek mutatkozott, és olyan örökséget vett át, amely nagy feladat elé állítja. Ezt Imre Sándor bácsi, az üzemi tanács tagja mondta. Molnár Istvánné tanácstag, az egyik szocialista címért versenyző brigád tagja szerint sem könnyű a tervet teljesíteni, ahogy megjegyezte: Toldott-foldott régi gépekkel — mégis mindent megtesznek becsülettel a lemaradás behozására. Kapus Endre párttitkárnak az a véleménye, hogy a gazdasági vezetés, de a pártszervezet részéről sem kapta meg az üzemi tanács azt a segítséget, amely szükséges ahhoz, hogy betöltse szerepét, amiért életre hívták, a dolgozók bevonását a vezetésbe. A sok égető gazdasági probléma, a lemaradás elterelte figyelmüket arról, hogy az üzemi tanáccsal a kapcsolatot elevenné tegyék. Az őszinte hang, ahogy a hibákról beszéltek az Újpesti Papírgyárban, reméljük biztosíték arra, hogy kijavítják azokat. Fontosnak tartjuk megjegyezni: a munkaruha, a nyereségrészesedés és jóléti keret szétosztása nem sablonos dolog, a munkások számára mindezek igen fontosak. Nem véletlen, hogy ezekben a kérdésekben az üzemi tanácsnak döntési joga van. Igaz az, hogy a probléma évről évre újból előkerül, mégsem teszi sablonossá, mert az elosztás legmegfelelőbb módját közmegelégedésre megtalálni egyáltalán nem könnyű, és legtöbbször eltér az előző év gyakorlatától, fejlődik. Helyes a szakszervezeti bizottság törekvése, keresni annak módját, miként foglalkoztassa az üzemi tanácstagokat a két tanácsülés között, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy most már január 1-től munkatervet dolgozzanak ki és rögzítsék az üzemi tanácsnak szánt feladatokat. A gazdasági vezetők időnkénti beszámoltatása, a munkaterv fontos része kell legyen, ahol arról is számot adhatnak, miért nem adtak pl. kiválódolgozó-kitüntetést az elmúlt fél évben, holott a pénzösszeg rendelkezésükre állt. Csak jól tájékozott tanácstagok tudnak a dolgozók között hasznos, termelést segítő munkát végezni. Ezért nélkülözhetetlen a vonatkozó kormányrendelet ismerete a tanácstagok számára, ezt az Újpesti Papírgyárban néhány tanácstagnál még nem tapasztaltuk. Javasoljuk a szakszervezeti bizottságnak, hogy az üzemi tanácstagokkal előadásban ismertessék a vállalati gazdálkodás alapelveit. Fel kell számolni azt a téves felfogást, hogy az üzemi tanács csorbítja a szakszervezet jogkörét. Az új rendelet az üzemi demokrácia szélesedését jelenti. A benne foglalt jogokkal élni a szakszervezeti bizottságoknak kötelessége. Bár a szakszervezeti munka társadalmi munka, és a nem függetlenített funkcionáriusok jó része fontos gazdasági beosztásban van, igen elfoglalt emberek, akik felelősségteljes gazdasági munkát végeznek, mégis meg kell találni a módját, hogy az üzemi tanácsokkal való foglalkozásra is jusson idő. Szakszervezeti bizottságainktól és nem kis mértékben az szb-titkároktól, az üzemi tanácsok elnökeitől is függ, hogy üzemi tanácsaink megerősödjenek és betöltsék hivatásukat. Séllei István SZABADSÁGOT DÉL- VIETNAMNAK A Béke-világtanács december 20-át a dél-vietnami népekkel való szolidaritás napjává nyilvánította. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a testvéri együttérzés kifejezésére nagygyűlést rendezett a Finommechanikai Vállalat művelődési termében. A gyűlésen Karakas László, a SZOT titkára mondott beszédet. Ismertette azt a szabadságszeretettől fűtött hősi küzdelmet, melyet Dél-Vietnam népe vív a francia imperializmust felváltó amerikai vezetés alatt álló mintegy félmillió fasiszta terroristával. A magyar dolgozók testvéri támogatásukról biztosítják a szabadságukért harcoló dél-vietnami népet, és felháborodással tiltakoznak az ártatlan emberek gyilkolása és az imperialista beavatkozás ellen. -A Szaktanács elnöksége 100 ezer forint értékű gyógyszerküldeményt juttat el Dél-Vietnam szenvedő dolgozóinak. Lengyel nyomdaipari dolgozók baráti látogatása Budapestre látogatott a lengyel nyomdaipari dolgozók 40 tagú turistacsoportja. Itt tartózkodásuk alatt megtekintették az Athenaeum és a Zrínyi Nyomdát. A csoport tagjai beszélgettek az üzem vezetőivel, dolgozóival és kicserélték tapasztalataikat. A lengyel szaktársak elismerően nyilatkoztak az Athenaeum Nyomda új üzemrészéről és az új hétszínnyomó gépről. Az üzemek megtekintése után találkoztak szakszervezeti aktivistákkal, és beszélgetést folytattak munkájukról, feladataikról. Az üdvözlés magyar szövege: A lengyel nyomdászok vezetői baráti üdvözletüket küldik a gyönyörű magyar földön tett. A szakszervezetben Terényi László főtitkár elvtárs fogadta lengyel kollégáinkat, és szívélyes baráti beszélgetést folytattak a szakszervezet feladatairól. A szakszervezet javaslatára 10 nyomdaipari üzem szakszervezeti bizottsága baráti levelezésen keresztül ismerkedik majd a lengyel nyomdaipari dolgozók életével, munkájával. A levelezések és személyes találkozások bizonyára hozzájárulnak egymás munkájának megismeréséhez, és a lengyel és a magyar nyomdaipari dolgozók barátságának további elmélyítéséhez, élményekben gazdag látogatásuk és a magyar barátokkal való személyes találkozás alkalmából minden magyar nyomdásznak. A szocialista brigádok tiszteletére Díszhangversenyt rendezett a szakszervezet központi vezetősége a szocialista brigádok tiszteletére az újjáépített Gutenberg Művelődési Otthon dísztermében. A december 14-én megtartott hangverseny valóban méltón fejezte ki azt az örömet, melyet az eredeti pompájában helyreállított színházterem kiváltott a közönségből. Bertalan István, a központi vezetőség tagja, országgyűlési képviselő köszöntötte az elnökség nevében a nyomda-, és a papíripar, valamint a kiadók szocialista brigádjait, a megjelent kiváló dolgozókat és vendégeket. Méltatta a szocialista brigádmozgalom célkitűzéseit, ismertette az 1963. I. félévi verseny eredményeit, és további munkasikereket kívánt a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozóknak. Az ünnepi beszéd után magas színvonalú művészi hangverseny következett, melyben minden előadóművész képességei legjavát adta. A központi zenekar finoman összehangolt együttesének játéka adta meg méltó keretét a hangversenynek. Kétórás zenekari kíséretüket és önálló műsorszámaikat a közönség ovációja köszönte meg. Vasady-Balogh Lajos karmester kiválót produkált a hangverseny dirigálásában és a siker fő része az övé. Érdekes volt László Zsuzsa közvetlen modorú műsorközlőibe. 19. Január 1. Az utca őrzi emlékét? Átnéztem azt a sokakáltal emlegetett és a sajtóban is kedvezően kommentált kikönyvet, amelyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bocsátott ki, bizonyára nem kevés példányban. A címe: »Az utcák őrzik emléküket«. Azokról van benne röviden szó, akikről manapság, vagy a múltban utcát neveztek el Budapesten. A kötet lelkiismeretes, és pontosságra törekvő összeállítói (Puruczki Béla, Fancsali Petronella, Novák Tamásné) természetesen nem tehetnek róla, ha az olvasó szeretne megtalálni egy nevet, azonban fáradozása hiábavaló. Nem tévedés: Misztótfalusi Kis Miklósról (1650—110?.), minden idők legnagyobb magyar nyomdászáról még nem neveztek el utcát hazánk fővárosában. Hogy a múltban sem, ez talán érthető. De ma? (A névmutatóban Misztótfalusi, Tótfalusi, Kis, Kiss nevek alatt sem szerepel.) Furcsa, hogy a magyar művelődéstörténet e nagy alakjának emlékét sem utca, sem emléktábla nem hirdeti. Szerepe, jelentősége évszázadok elmúltával is élő, példamutatóan beszédes. Ma is alkalmazzák és tanítják azokat a betűtípusokat, amelyeket ez a híres nyomdász metszett. Nyomdaművészete előtt egykor koronás fők is meghajolták. A modern magyar helyesírás kialakulásához nagymértékben hozzájárult. A XII. kerületi Dániel utat tartom legalkalmasabbnak elnevezni Misztótfalusi Kis Miklósról. Ez a kissé emelkedő, árnyas fákkal és szép villákkal szegélyezett útvonal méltó az ő hírnevéhez. Az út végében két nyomdászüdülő is van: a Zrínyi Nyomda hétvégi üdülője, tőszomszédságában pedig a néhány évvel ezelőtt emelt pompás szakszervezeti üdülőházunk. Az út elején az autóbuszról leszállva, a magyar és nemzetközi nyomdászvilág sok ezer dolgozója fordul itt meg évenként. Sérelme lenne-e valakinek az utca nevének megváltoztatása. Erre vonatkozólag érdemes a könyvecskét a »D« betűnél felütni, ahol a 33. oldalon a következőket olvashatjuk: Feltevések az utca névadójára (a Főv. Levéltár félj. alapján): Dániel 1. férfinév; 2. Ladoméria és Halics fejedelme (1201—1266); 3. két erdélyi család (Vargyasi és Szamosújvárnémethi); 4. bibliai szerző (könyve i. e. 168— 165 körül keletkezett). Mindezekhez, ugyancsak a XII. kerületben van Dániel köz is! A névváltoztatási kérelem felterjesztője — megfelelő indokolással — természetesen szakszervezetünk elnöksége lehet. Misztótfalusi Kis Miklósnak pedig úgy állíthatunk méltó emléket, ha utcájában táblát vagy domborművet is elhelyezünk. Legalkalmasabb e célra a földszintes kis üdülő fala, amely az utcára néz és minden látogatónak szembetűnik. Lehetséges, hogy utcaelnevezési, posta és egyéb szempontból kissé hosszú és nehezen írható a név. Nevezzék el tehát a Dániel utat Tótfalusi Kis Miklós útnak, de elegendő egyszerűen ennyi is: Tótfalusi út. Szilágyi Béla A Typographia szerkesztő bizottsága az utcanévváltoztatási javaslattal olyan formában ért egyet, hogy ne Tótfalusi út, hanem Misztótfalusi út legyen az utca neve. Ugyanis minden idők legnagyobb magyar nyomdásza tevékenységének ez a hű kifejezője. Ezt, és így ajánljuk az illetékesek figyelmébe.