Typographia, 1964 (96. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
1964. január 1. ELISMERÉS - JUTALMAZÁS A Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális, agitációs és propagandaosztálya a magyar sajtó napja alkalmából a legeredményesebben működő szakszervezeti lapszerkesztők és munkatársak részére nívódíjat tűzött ki a szerkesztői és újságírói munka több ágazatára. A Typographia szerkesztő bizottságának tagjai közül Juhász Géza és Sáliér István egyegy önálló publicisztikai írásával a nívódíj III. fokozatát nyerte el. A pályadíjakat december 7-én a Szaktanács elnökségi tanácstermében rendezett bensőséges ünnepség keretében Gál László, a SZOT titkára adta át. Az elért eredményekhez mind a két elvtársunknak őszinte jókívánságait tolmácsolja, és további sikerekben gazdag munkát kíván a Typographia szerkesztő bizottsága. Tervteljesítés: A Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat dolgozói 1963 évi tervüket december 17-én teljesítették. Gratulálunk a vállalat dolgozóinak, vezetőinek, és további munkájukhoz sok sikert kívánunk. ★ KITÜNTETÉSEK A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN 1963. december 6-án Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke az Országház Munkácsy-termében a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket adott át. Jelen volt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Orbán László, a Központi Bizottság agit.prop. osztályának vezetője és Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. A Munka Érdemrend kitüntetésben részesültek: Szabó László (Népszabadság), dr. Kiss Kálmán (Magyar Rádió és Televízió), Bodó Béla (Esti Hírlap), Horváth Sándor (Magyar Mezőgazdaság), Feleki László (Ludas Matyi), Rajk András (Népszava). A Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést kapták: Halasi György, az MTI szerkesztőségi titkára, Csató István, a Népszava segédszerkesztője, Nyerges Andorné, a Hétfői Hírek munkatársa, Fábián Gyula, a Rádió munkatársa, Tóth János, az MTI műszaki osztályvezetője, Jovánovics Miklós, az Élet és Irodalom rovatvezetője, Busi Vince, a Képes Újság főmunkatársa, Zsigmondi Mária, a Nők Lapja rovatvezetője, Follinus János, a Figyelő szerkesztője, Lukács Tibor, az Ország-Világ rovatvezető helyettese, Gyulai Ferenc, a Magyar Ifjúság munkatársa, Ács Lászlóné, az Élet és Tudomány rovatvezetője, Fáy Árpád, a Nagyvilág olvasószerkesztője, Körösi József, a Valóság szerkesztője, Bánhidi Tibor, a Zalai Hírlap főszerkesztőhelyettese, Csikós Balázs, a Kelet-Magyarország főszerkesztőhelyettese, Jakus Lajosné, a Kisalföld rovatvezetője. A Munka Érdemérem kitüntetést kapták: Kovács Béla, a Televízió osztályvezetője, Román Jenő, a Népsport szerkesztőségi titkára, Nagy Jenő, a Dunaújvárosi Hírlap szerkesztője, Gyulai Sándorné, a lapkiadó Vállalat terjesztője, Radics Vilmos, a Magyar Szemle tördelőszerkesztője, Hidas Klára, a Népszabadság szerkesztőségi titkárnője, Sas György, a Film-Színház-Muzsika munatársa, Zsoldos Jenő nyugdíjas újságíró. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter átadta az idei Rózsa Ferenc díjakat, majd több újságírónak, kiadóhivatali dolgozónak a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést. Rózsa Ferenc-díjat kaptak: I. fokozat: Földes István (Népszabadság), Pethő Tibor (Magyar Nemzet), II. fokozat: György István (Népszabadság), Lukács József (Világosság), III. fokozat: Simonffy Géza (Rádió), Lőkös Zoltán (Dél-Magyarország). A Szocialista Kultúráért kitüntetést kaptak: Tamás István, a Népszabadság munkatársa, Gábor Viktor, a Rádió osztályvezetője, Grabócz Miklós, a Rádió rovatvezetője, Bozó László, a Rádió osztályvezetője, KocsisSándor, a Televízió operatőre, Kende Istvánné, a Televízió rendezője, Bajor Nagy Ernő, a Szabad Föld rovatvezetője, Hegedűs Zoltán, a Filmvilág olvasószerkesztője, Vágvölgyi László, a Vas Népe rovatvezetője, Roska Istvánné, a Hírlapkiadó Vállalat terjesztője. Miniszteri dicsérő oklevélben részesült: Ottó Gábor nyomdász. A kitüntetettek nevében Földes István mondott köszönetet. Este a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Magyar újságírók Országos Szövetsége a Magyar Sajtó Házában baráti találkozón látta vendégül a kitüntetetteket. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szakasits Árpádnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökének a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége, a szocialista építésben végzett áldozatos munkája, a magyar és a nemzetközi békemozgalomban való tevékeny részvétele elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetés átadásakor jelen voltak: Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, dr. Orbán László, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. A szakszervezet elnöksége és a Typographia szerkesztő bizottsága a kitüntetésben, dicsérő oklevélben részesült elvtársakat szeretettel köszönti, és további munkájukhoz jó egészséget és sok sikert kíván. TYPOGRAPHIA Az év végén , az új év elején Üzemeink, vállalataink ismét lezártak egy tervévet, amely eredményekben gazdagabbá tette népünket. Léptünk egyet a szocializmus építésének útján és ebből a munkából a nyomda, a papíripar és a sajtó dolgozói is becsülettel vették ki részüket. Alkalmunk volt beszélgetni nyomdák és papíripari üzemek vezetőivel az 1963-as év munkáiról, nehézségeiről, eredményeiről, és arról is, hogyan készültek fel az 1964. évi terv megvalósításának megindításához. A következőkben erről számolunk be. Athenaeum Nyomda Az 1963-as esztendőben lényegileg befejeződtek az Athenaeum 100 millió forintos beruházásának építkezései, és új gépeinek üzembe helyezése. Nagy feladatot rótt a vállalatra ez az 1958 óta folyó rekonstrukció, mert az üzemrészek áttelepítése és az átszervezések folyamán is nőttek a termelési követelmények, és a gazdaságosságot sem veszíthették szem elől. Szőke György szb-titkárt kérdezzük meg, hogyan vitték végig az 1963-as év termelését. — Az év elején gyenge volt a munkaellátottság. A januárban, februárban meghiúsult kiadványok kiesése fékezte a termelést. Az első félévben zökkenők keletkeztek emiatt, és lemaradtunk a tervteljesítésben is. — A nehézségek és tennivalók felmérését a vezetőség elvégezte és a dolgozókkal való tanácskozásokon, termelési értekezleteken döntött arról, hogy mi a teendő. — Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Az üzem 33 brigádja újabb vállalkozásokkal adott lendületet az éves munkaversenynek, és magukkal vitték az egyéni versenyzőket is. Az augusztus 20-i verseny értékelésénél már láttuk, hogy amit az Athenaeum kollektívája vállal, arra építeni lehet. A negyedik negyedben minden korábbi eredményt felülmúlt a vállalat termelése, és az 1963-as évet a tervben meghatározott követelmények teljesítésével zárjuk. — Jelenleg biztosítva van az 1964. tervév első negyedévi munkaellátottsága. Levontuk az elmúlt év tanulságait, és a kiadók által leadott kéziratok alapján már dolgoznak a formaelőkészítő osztályok, de a géptermek is az 1994. évi első negyedévi terven. — Eddig nyolc brigád érte el a szocialista címet. Már bizonyos, hogy a legközelebbi értékelésnél emelkedik majd ez a szám. Munkájuk jelenleg ezt mutatja. De január 1-től megindul a szocialista üzemrészért folyó munkaverseny is, mert ezt igénylik ma már szaktársaink. — Még mindig nehézségeink vannak a mosdók, fürdők hideg-melegvíz ellátásával, de arra törekszünk, hogy mielőbb kiküszöböljük ezeket és kényelmes tisztálkodási lehetőséget biztosítsunk. 1964-ben befejezzük az új öltözőhelyiségek építését, és így szociális létesítményeink is bővülnek — fejezte be tájékoztatóját Szőke György elvtárs. Budai Dobozgyár Az 1963. évi tervét várhatóan 105%-ra teljesíti. A termelés növekedését hozzávetőleg kétharmad részben a termelékenység emelkedésével érte el. Kiemelkedő az a várható eredmény, hogy az egy órára eső termelési érték 8— 9%-kal lesz magasabb az 1962. évinél és 4%-kal haladja meg a tervet. Kosztekanity Jánosné szbtitkártól megkérdeztük, hogyan érték el ezt a jó eredményt és a szakszervezeti bizottság milyen segítséget nyújtott ebben a munkában. — A vállalati terv teljesítéséhez részben a vezetők és a dolgozók jó együttműködése, a szocialista brigádmozgalom és az is hozzájárult, hogy az év közben 800 tonnával való terven felüli gyártás előkészítését minden erő összefogásával sikerült megvalósítani. — A várható nyereséghányad ennek dacára kevesebb lesz a tavalyinál. Ennek oka, hogy a gyártmány összetétel változott és az 1963. évi gyártmányunk anyagigényesebb. — Az 1964. év első negyedére biztosítva van az anyagellátás, és bár a terv jelentős növekedést tartalmaz, különösebb probléma nem látszik. — Még csak egyet — fejezi be —, büszkék vagyunk üzemünk szociális ellátottságára és gondunk van arra is, hogy függetlenített orvosi nővér beállításával szociális téren egy lépést előre haladjunk. A Csepeli Papírgyár területén nagy munkában voltak a hóeltakarítók, mikor december közepén látogatást tettünk ott. Kellett a szabad út a motoros targoncák, autók, kocsik, no meg a gyalogosok számára, hiszen az üzem teljes kapacitással dolgozik, mert mindig több papír kell... Braun András termelési osztályvezetőhöz irányít Tháli Sándor főosztályvezető, mert őt egy értekezlet már várja. Az osztályvezető nem is habozik a felvilágosítással. Csak benyúl a fiókjába és elém tárja az 1963. év munkáját, eredményeit. Az I. félév termelési feladatait a zord téli időjárás ellenére zökkenők nélkül teljesítettük. Az év végére azonban a cellulóztermelésben mintegy 5% lemaradás várható a tervezettől. Itt egyrészt a gépi berendezés meghibásodása, részben a hideg tél játszott közre. A facsiszoló, a papírgyártó, a zsáküzem és a kisebb feldolgozó üzemrészek tervüket teljesítik, illetve túlteljesítik. A hullámpapír- és dobozkészítő üzem az év közben megemelt tervétől némileg 1%-kal marad le. Az egyes üzemek tervlemaradásában közrejátszanak egyrészt az anyaghiány, másrészt a gépek meghibásodása. A papírtermelési terv sikerét különösen az mozdította elő, hogy az I., II., és V. számú gépek tervezett rekonstrukciójánál az I. és V. gép hamarabb készült el, és így idő előtt álltak be a termelésbe. — Arra a kérdésre, hogyan indulunk el az 1964. évre — fejezte be tájékoztatóját Braun elvtárs —, csak azt mondhatom: 1964. évi tervünkben a papír, a hullámpapír és a zsák termelési terve 5—5,5%-kal emelkedik. A cellulóz és a facsiszolat terve azonos lesz az 1963. évivel. Az előkészületek megvannak a sima átmenetre. Dinnyés Imre szb-titkár elvtárstól azt is megtudtuk, hogy az év elején a gyár dolgozói versenyvállalásaikban 14 millió forint értékű eredményjavulást ajánlottak fel. A szakszervezeti bizottság jó mozgalmi munkával segítette a termelést. Az összes termelési egységek munkaversenyben voltak egész éven át. Harmincnyolc szocialista brigád van a gyárban és ezek 700 dolgozót fognak össze. A gyár eredményeit tehát a jó munkaszellem és versenylendület is segített létrehozni. Az év folyamán megvalósult az önkiszolgáló étterem és a jövő évben 500—600 fő részére a hullámüzemben modern öltözőt építenek. Miután a Papíripari Vállalat irodája a Csepeli Papírgyárban van, így Czimer László vezérigazgató elvtársat is volt alkalmunk megkérdezni: — Milyennek látja a papírellátást a papíripar átszervezése után? — A papírgyárak és vállalatok egy nagy vállalatba való átszervezése viszonylag zökkenőmentesen ment végbe. Ha termeléskiesés van, az nem hozható összefüggésbe az átszervezéssel. Az összehangolás a nyomdaipar és a papíripar között jobb, és ha az alapanyagellátás megjavul, a papíripar 1964-ben is teljesíti majd feladatait — mondotta tömören Czimer elvtárs. A Kossuth Nyomda vezetői bizakodással néznek az éves terv befejezése elé. Ezt a hangulatot tükrözte Orbán József főmérnök mosolya, mikor a kérdést feltettük a karácsony előtti napokban. — Az év tizenegy hónapjának anyagmentes teljes termelési tervét 103,8%-ra, a befejezett anyagmentes termelési értéktervet 100,8%-ra teljesítettük. Minden reményünk megvan arra, hogy a decemberi hónapban még e téren előrehaladás lesz, és a novemberben mutatkozó 12,6 napi nyereségrészesedés év végére megközelíti a tervet — tájékoztat néhány szóval Orbán elvtárs, és már siet egy tanácskozásra. Ja, év vége van ... A továbbiakban már Gál Ferenc főkönyvelőhelyettes mondja el, hogy bár az 1963-as évet viszonylag zökkenőmentesen kezdték, az első félévi befejezett anyagmentes termelési értéktervet csak 99%-ra teljesítették, sőt akkor még nagyon kis töredékszám volt a nyereségrészesedés. — A műszaki és fizikai dolgozókkal való szoros együttműködés, a műszaki intézkedési terv következetes végrehajtása s a brigádok versenye átlendített a nehézségeken — fejezi be Gál elvtárs, akitől Baráth András szb-titkárhoz fordultunk. — Hogyan segített a szakszervezeti bizottság? — kérdezzük. — A gépmesterhiányt úgy oldottuk meg, hogy szaktársainkkal megértettük: fontos népgazdasági érdek az, hogy egy 0-ás gép helyett, melyet egy ember kezel, ketten három gépen dolgozzanak. A gépmesterek vállalták ezt, így a termelés is, az ő keresetük is emelkedett. Ez évben 53 brigádunk versenyez a szocialista címért, ezek között 15 már elnyerte a szocialista címet. A kötészet és a klisé-osztály a szocialista üzemrész címért versenyez. Összesen 370 dolgozó van állandó versenyben. — Az 1962-es évhez viszonyítva 30%-kal csökkentettük a túlórák számát, bár még így is elég magas. A szakszervezeti bizottság és a pártszervezet jól működik együtt az üzem gazdasági vezetőivel és reméljük — mondotta Baráth elvtárs —, hogy ez az együttműködés az 1964-es tervévben is gyümölcsöző lesz. ★ Két nagy nyomda, egy papírgyár és egy papírfeldolgozó üzem rövid keresztmetszetét mutattuk meg cikkünkben. Az volt a célunk, hogy olvasóink lássák más üzemek problémáit, nehézségeit, amit az élet mindennap létrehoz a termelésben, az egyén életében, és amelyeket társadalmunk kollektív erővel igyekszik helyes irányba terelni. Márkus Lajos A KULTÚRA TERJESZTÉSÉNEK FÁRADHATATLAN HARCOSA — Halló! Csepeli Papírgyár? Bácskai (Beiszer) Gyula elvtárssal szeretnek beszélni a munkaügyi osztályról! — Ja, a Gyula bácsival? Azonnal kapcsolom! — hallom a vonal másik végéről a telefonközpontos hangját, és jóleső érzéssel állapítottam meg: ismerik a gyárban, méghozzá úgy, hogy »a Gyula bácsi«. Ez azt is jelenti, hogy — szeretik... S amikor később leülünk a megbeszélt időpontban, hogy elbeszélgessünk múltjáról és jelenéről, számos kedves emlékéről és nem utolsósorban színészi emlékeiről, ő maga is megerősíti. — Igen, valóban, nagyon szeretnek engem a gyárban a kollégák, az elvtársak. Csak Gyula bácsi vagyok nekik, s ez engem kimondhatatlanul jó érzéssel tölt el. Bár már 1960 óta nyugdíjban van — 67 éves — nap mint nap feltűnik jól ismert alakja a Csepeli Papírgyárban. mint nyugdíjas reggel héttől tizenegyig igen hasznos munkát végez a munkaügyi osztályon, amolyan »idegenvezető«: ő kalauzolja az új belépőket, hogy hova, milyen irodába kell menniök felvételükkel kapcsolatban, megmutatja nekik, hol lesz a munkahelyük, s ezernyi más apróságot intéz el. Nagy szérelme : a színpad A múlt?... Van arról is mit mesélnie. 1936 óta szakszervezeti tag, de munkásmozgalmi múltja sokkal korábbra nyúlik vissza. Az ő igazi életeleme a színpad volt. Mondhatnánk úgy is: nagy szerelme... Elévülhetetlen érdemeket szerzett a munkás színjátszásban, a kultúra terjesztésében a kétkezi dolgozók körében. (Ebben a szerepkörben töltötte be a könyvtárosi, közönségszervezői, kultúrvezetői tiszséget is mint szakszervezeti aktíva). Sok-sok emlék bukkan elő a múlt ködéből. Például az egyik nagyon élesen világít rá arra, hogy bizony nem volt könnyű munkásszínjátszónak lenni a népellenes Horthy-korszakban. .. — 1938-at írtunk akkor — emlékezik vissza Bácskai elvtárs. — Munkásszínjátszóink — az Erzsébeti Műkedvelő Gárda — »A remény« című darabot adták elő. Témája: a kapitalista, kizsákmányoló társadalom embertelen módszereinek éles bírálata, leleplezése. Az előadás még baj nélkül lezajlott, utána azonban jött a rendőrség. Engem elvittek és minden áron a munkásszínjátszók névsorát akarták megtudni tőlem, no meg azt, hogy kik a színjátszók vezetői. Én számítottam erre, s már jó előre elrejtettem minden áruló írásos dokumentumot. Belőlem pedig nem szedtek ki semmit, hiába próbálkoztak ... A színpad állhatatlan szeretete, a kultúra terjesztésének vágya sarkallta akkor is, amikor a felszabadulás után minden nehézséget vállalva, feláldozva szombat-vasárnapját, színjátszó gárdájával hétről-hétre rendszeresen látogatta a falvakat. Fagyban, hóban, esőben, sárban mindig pontosan megjelentek a falusi kultúrházak sokszor bizony nagyon is kezdetleges színpadán, és sok derűs percet, tanulságos órát szereztek nézőiknek. Bácskai elvtárs nemegyszer saját pénzén biztosította a jelmezeket, s az egyéb szükséges kellékeket. Ma is fáradhatatlan Számos kitüntetés, emlékplakett tatanúsítja: egész életében fáradhatatlan munkája volt a kultúra terjesztésének, a munkásszínjátszás felvirágoztatásának. S számos, ma már igen neves művész tartozik felfedezettjei közé. Büszkén meséli, hogy kiváló énekesnőnk, Szecsődi Irén először az ő gárdájában lépett a «■világot jelentő deszkákra« az Aranymadár című darabban. — A munka és a színpad: e kettő volt mindig az éltető elemem, s marad mindig, amíg jártányi erőm lesz — mondja, s ezek a szavak egyáltalán nem hatnak frázisként, hiszen beszédes tények állnak mögöttük. A már említett munkaköri tevékenysége mellett számos más feladatot vállalt magára. A Csepeli Papírgyár 235 nyugdíjast tart számon. Egy ötös bizottság foglalkozik a munkában megfáradt nyugdíjasok problémáival, s e bizottság vezetője, Bácskai elvtárs. A gyári pártbizottság könyvkiállítást rendezett. A kiállítás szervezője és előkészítője: Bácskai elvtárs. És még sorolhatnánk hosszan... Az 1964-es esztendő jelentős évforduló a számára: ebben az évben ünnepli ötven éves színjátszói jubileumát. Biztos vagyok benne, hogy sokan keresik majd fel jókívánságaikkal ebből az alkalomból. S milyen nagyon megérdemli ezt... Geresdy László BÁCSKAI GYULA 3