Typographia, 1964 (96. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

1964. január 1. ELISMERÉS - JUTALMAZÁS A Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális, agitációs és propagandaosztálya a ma­gyar sajtó napja alkalmából a legeredményesebben működő szakszervezeti lapszerkesztők és munkatársak részére nívó­díjat tűzött ki a szerkesztői és újságírói munka több ágazatá­ra. A Typog­raphia szerkesztő bizottságának tagjai közül Ju­hász Géza és Sáliér István egy­­egy önálló publicisztikai írá­sával a nívódíj III. fokozatát nyerte el. A pályadíjakat de­cember 7-én a Szaktanács el­nökségi tanácstermében rende­zett bensőséges ünnepség ke­retében Gál László, a SZOT titkára adta át. Az elért eredményekhez mind a két elvtársunknak őszinte jókívánságait tolmá­csolja, és további sikerekben gazdag munkát kíván a Typog­­raphia szerkesztő bizottsága. Terv­teljesítés: A Felsőokta­tási Jegyzetellátó Vállalat dol­gozói 1963 évi tervüket decem­ber 17-én teljesítették. Gratu­lálunk a vállalat dolgozóinak, vezetőinek, és további munká­jukhoz sok sikert kívánunk. ★ KITÜNTETÉSEK A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN 1963. december 6-án Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke az Országház Munkácsy-termében a magyar sajtó napja alkalmá­ból kitüntetéseket adott át. Je­len volt Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Szirmai István, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Or­bán László, a Központi Bizott­ság agit.­prop. osztályának ve­zetője és Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. A Munka Érdemrend kitün­tetésben részesültek: Szabó László (Népszabadság), dr. Kiss Kálmán (Magyar Rádió és Televízió), Bodó Béla (Esti Hírlap), Horváth Sándor (Ma­gyar Mezőgazdaság), Feleki László (Ludas Matyi), R­ajk András (Népszava). A Szocialista Munkáért Ér­demérem kitüntetést kapták: Halasi György, az MTI szer­kesztőségi titkára, Csató Ist­ván, a Népszava segédszer­kesztője, Nyerges Andorné, a Hétfői Hírek munkatársa, Fá­bián Gyula, a Rádió munka­társa, Tóth János, az MTI mű­szaki osztályvezetője, Jováno­­vics Miklós, az Élet és Iroda­lom rovatvezetője, Busi Vince, a Képes Újság főmunkatársa, Zsigmondi Mária, a Nők Lapja rovatvezetője, Follinus János, a Figyelő szerkesztője, Lukács Tibor, az Ország-Világ rovat­vezető helyettese, Gyulai Fe­renc, a Magyar Ifjúság mun­katársa, Ács Lászlóné, az Élet és Tudomány rovatvezetője, Fáy Árpád, a Nagyvilág olva­sószerkesztője, Körösi József, a Valóság szerkesztője, Bánhi­­di Tibor, a Zalai Hírlap fő­szerkesztőhelyettese, Csikós Balázs, a Kelet-Magyarország főszerkesztőhelyettese, Jakus Lajosné, a Kisalföld rovatve­zetője. A Munka Érdemérem kitün­tetést kapták: Kovács Béla, a Televízió osztályvezetője, Ro­mán Jenő, a Népsport szer­kesztőségi titkára, Nagy Jenő, a Dunaújvárosi Hírlap szer­kesztője, Gyulai Sándorné, a lapkiadó Vállalat terjesztője, Radics Vilmos, a Magyar Szemle tördelőszerkesztője, Hi­das Klára, a Népszabadság szerkesztőségi titkárnője, Sas György, a Film-Színház-Muzsi­­ka munatársa, Zsoldos Jenő nyugdíjas újságíró. Ezután Ilku Pál művelődés­­ügyi miniszter átadta az idei Rózsa Ferenc díjakat, majd több újságírónak, kiadóhiva­­tali dolgozónak a Szocialista Kultúráért miniszteri kitünte­tést. Rózsa Ferenc-díjat kaptak: I. fokozat: Földes István (Nép­­szabadság), Pethő Tibor (Ma­gyar Nemzet), II. fokozat: György István (Népszabadság), Lukács József (Világosság), III. fokozat: Simonffy Géza (Rá­dió), Lőkös Zoltán (Dél-Ma­­gyarország). A Szocialista Kultúráért ki­tüntetést kaptak: Tamás Ist­ván, a Népszabadság munka­társa, Gábor Viktor, a Rádió osztályvezetője, Grabócz Mik­lós, a Rádió rovatvezetője, Bo­­zó László, a Rádió osztályve­zetője, Kocsis­­Sándor, a Tele­vízió operatőre, Kende István­né, a Televízió rendezője, Ba­jor Nagy Ernő, a Szabad Föld rovatvezetője, Hegedűs Zoltán, a Filmvilág olvasószerkesztője, Vágvölgyi László, a Vas Népe rovatvezetője, Roska Istvánné, a Hírlapkiadó Vállalat terjesz­tője. Miniszteri dicsérő oklevél­ben részesült: Ottó Gábor nyomdász. A kitüntetettek nevében Föl­des István mondott köszönetet. Este a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatala és a Ma­gyar újságírók Országos Szö­vetsége a Magyar Sajtó Házá­ban baráti találkozón látta vendégül a kitüntetetteket. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szakasits Árpádnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökének a mun­kásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége, a szo­cialista építésben végzett ál­dozatos munkája, a magyar és a nemzetközi békemozgalom­ban való tevékeny részvétele elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetés átadásakor je­len voltak: Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, dr. Orbán László, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának vezető­je, Kiss Károly­, az Elnöki Ta­nács titkára. A szakszervezet elnöksége és a Typographia szerkesztő bizottsága a kitüntetésben, di­csérő oklevélben részesült elv­társakat szeretettel köszönti, és további munkájukhoz jó egészséget és sok sikert kíván. TYPOGRAPHIA Az év végén , az új év elején Üzemeink, vállalataink ismét lezártak egy tervévet, amely eredményekben gazdagabbá tette népünket. Léptünk egyet a szocializmus építésének útján és ebből a munkából a nyomda­, a papíripar és a sajtó dolgozói is becsülettel vették k­i részüket. Alkalmunk volt beszélgetni nyomdák és papíripari üzemek vezetőivel az 1963-as év mun­káiról, nehézségeiről, eredmé­nyeiről, és arról is, hogyan ké­szültek fel az 1964. évi terv megvalósításának megindítá­sához. A következőkben erről szá­molunk be. Athenaeum Nyomda Az 1963-as esztendőben lé­nyegileg befejeződtek az Athe­naeum 100 millió forintos be­ruházásának építkezései, és új gépeinek üzembe helyezése. Nagy feladatot rótt a vállalat­ra ez az 1958 óta folyó rekon­strukció, mert az üzemrészek áttelepítése és az átszervezé­sek folyamán is nőttek a ter­melési követelmények, és a gazdaságosságot sem veszít­hették szem elől. Szőke György szb-titkárt kérdezzük meg, hogyan vitték végig az 1963-as év termelését. — Az év elején gyenge volt a munkaellátottság. A január­ban, februárban meghiúsult kiadványok kiesése fékezte a termelést. Az első félévben zökkenők keletkeztek emiatt, és lemaradtunk a tervteljesí­tésben is. — A nehézségek és tenniva­lók felmérését a vezetőség el­végezte és a dolgozókkal való tanácskozásokon, termelési ér­tekezleteken döntött arról, hogy mi a teendő. — Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Az üzem 33 brigádja újabb vállalkozá­sokkal adott lendületet az éves munkaversenynek, és maguk­kal vitték az egyéni verseny­zőket is. Az augusztus 20-i ver­seny értékelésénél már láttuk, hogy amit az Athenaeum kol­lektívája vállal, arra építeni lehet. A negyedik negyedben minden korábbi eredményt fe­lülmúlt a vállalat termelése, és az 1963-as évet a tervben meg­határozott követelmények tel­jesítésével zárjuk. — Jelenleg biztosítva van az 1964. tervév első negyedévi munkaellátottsága. Levontuk az elmúlt év tanulságait, és a kiadók által leadott kéziratok alapján már dolgoznak a for­­maelőkészítő osztályok, de a géptermek is az 199­4. évi első negyedévi terven. — Eddig nyolc brigád érte el a szocialista címet. Már bi­zonyos, hogy a legközelebbi értékelésnél emelkedik majd ez a szám. Munkájuk jelenleg ezt mutatja. De január 1-től megindul a szocialista üzem­részért folyó munkaverseny is, mert ezt igénylik ma már szaktársaink. — Még mindig nehézségeink vannak a mosdók, fürdők hi­deg-melegvíz ellátásával, de arra törekszünk, hogy mielőbb kiküszöböljük ezeket és ké­nyelmes tisztálkodási lehető­séget biztosítsunk. 1964-ben befejezzük az új öltözőhelyisé­gek építését, és így szociális lé­tesítményeink is bővülnek — fejezte be tájékoztatóját Szőke György elvtárs. Budai Dobozgyár Az 1963. évi tervét várha­tóan 105%-ra teljesíti. A ter­melés növekedését hozzávető­leg kétharmad részben a ter­melékenység emelkedésével érte el. Kiemelkedő az a vár­ható eredmény, hogy az egy órára eső termelési érték 8— 9%-kal lesz magasabb az 1962. évinél és 4%-kal haladja meg a tervet. Kosztekanity Jánosné szb­­titkártól megkérdeztük, ho­gyan érték el ezt a jó ered­ményt és a szakszervezeti bi­zottság milyen segítséget nyúj­tott ebben a munkában. — A vállalati terv teljesí­téséhez részben a vezetők és a dolgozók jó együttműködése, a szocialista brigádmozgalom és az is hozzájárult, hogy az év közben 800 tonnával való terven felüli gyártás előkészí­tését minden erő összefogásá­val sikerült megvalósítani. — A várható nyereséghá­nyad ennek dacára kevesebb lesz a tavalyinál. Ennek oka, hogy a gyártmány összetétel változott és az 1963. évi gyárt­mányunk anyagigényesebb. — Az 1964. év első negye­dére biztosítva van az anyag­­ellátás, és bár a terv jelentős növekedést tartalmaz, különö­sebb probléma nem látszik. — Még csak egyet — fejezi be —, büszkék vagyunk üze­münk szociális ellátottságára és gondunk van arra is, hogy függetlenített orvosi nővér be­állításával szociális téren egy lépést előre haladjunk. A Csepeli Papírgyár területén nagy munkában vol­tak a hóeltakarítók, mikor de­cember közepén látogatást tet­tünk ott. Kellett a szabad út a motoros targoncák, autók, kocsik, no meg a gyalogosok számára, hiszen az üzem teljes kapacitással dolgozik, mert mindig több papír kell... Braun András termelési osz­tályvezetőhöz irányít Tháli Sándor főosztályvezető, mert őt egy értekezlet már várja. Az osztályvezető nem is habo­zik a felvilágosítással. Csak benyúl a fiókjába és elém tár­­ja az 1963. év munkáját, ered­ményeit.­­ Az I. félév termelési fel­adatait a zord téli időjárás el­lenére zökkenők nélkül tel­jesítettük. Az év végére azon­ban a cellulóztermelésben mintegy 5% lemaradás várha­tó a tervezettől. Itt egyrészt a gépi berendezés meghibásodá­sa, részben a hideg tél játszott közre.­­ A facsiszoló, a papírgyár­tó, a zsáküzem és a kisebb fel­dolgozó üzemrészek tervüket teljesítik, illetve túlteljesítik. A hullámpapír- és dobozkészí­tő üzem az év közben meg­emelt tervétől némileg 1%-kal marad le.­­ Az egyes üzemek tervle­maradásában közrejátszanak egyrészt az anyaghiány, más­részt a gépek meghibásodása. A papírtermelési terv sikerét különösen az mozdította elő, hogy az I., II., és V. számú gé­pek tervezett rekonstrukciójá­nál az I. és V. gép hamarabb készült el, és így idő előtt áll­tak be a termelésbe. — Arra a kérdésre, hogyan indulunk el az 1964. évre — fe­jezte be tájékoztatóját Braun elvtárs —, csak azt mondha­tom: 1964. évi tervünkben a papír, a hullámpapír és a zsák termelési terve 5—5,5%-kal emelkedik. A cellulóz és a fa­­csiszolat terve azonos lesz az 1963. évivel. Az előkészületek megvannak a sima átmenetre. Dinnyés Imre szb-titkár elv­társtól azt is megtudtuk, hogy az év elején a gyár dolgozói versenyvállalásaikban 14 mil­lió forint értékű eredményja­vulást ajánlottak fel. A szak­szervezeti bizottság jó mozgal­mi munkával segítette a ter­melést. Az összes termelési egységek munkaversenyben voltak egész éven át. Har­mincnyolc szocialista brigád van a gyárban és ezek 700 dol­gozót fognak össze. A gyár eredményeit tehát a jó munka­szellem és versenylendület is segített létrehozni. Az év fo­lyamán megvalósult az önki­­szolgáló étterem és a jövő év­ben 500—600 fő részére a hul­lámüzemben modern öltözőt építenek. Miután a Papíripari Válla­lat irodája a Csepeli Papír­gyárban van, így Czimer László vezérigazgató elvtársat is volt alkalmunk megkérdezni: — Milyennek látja a papír­ellátást a papíripar átszerve­zése után? — A papírgyárak és válla­latok egy nagy vállalatba való átszervezése viszonylag zök­kenőmentesen ment végbe. Ha termeléskiesés van, az nem hozható összefüggésbe az át­szervezéssel. Az összehangolás a nyomdaipar és a papíripar között jobb, és ha az alap­anyagellátás megjavul, a pa­píripar 1964-ben is teljesíti majd feladatait — mondotta tömören Czimer elvtárs. A Kossuth Nyomda vezetői bizakodással néznek az éves terv befejezése elé. Ezt a hangulatot tükrözte Or­bán József főmérnök mosolya, mikor a kérdést feltettük a ka­rácsony előtti napokban. — Az év tizenegy hónapjá­nak anyagmentes teljes ter­melési tervét 103,8%-ra, a be­fejezett anyagmentes termelési értéktervet 100,8%-ra teljesí­tettük. Minden reményünk megvan arra, hogy a decem­beri hónapban még e téren előrehaladás lesz, és a novem­berben mutatkozó 12,6 napi nyereségrészesedés év végére megközelíti a tervet — tájé­koztat néhány szóval Orbán elvtárs, és már siet egy tanács­kozásra. Ja, év vége van ... A továbbiakban már Gál Ferenc főkönyvelőhelyettes mondja el, hogy bár az 1963-as évet viszonylag zökkenőmen­tesen kezdték, az első félévi befejezett anyagmentes terme­lési értéktervet csak 99%-ra teljesítették, sőt akkor még nagyon kis töredékszám volt a nyereségrészesedés. — A műszaki és fizikai dol­gozókkal való szoros együtt­működés, a műszaki intézke­dési terv következetes végre­hajtása s a brigádok versenye átlendített a nehézségeken — fejezi be Gál elvtárs, akitől Baráth András szb-titkárhoz fordultunk. — Hogyan segített a szak­­szervezeti bizottság? — kér­dezzük. — A gépmesterhiányt úgy oldottuk meg, hogy szaktár­sainkkal megértettük: fontos népgazdasági érdek az, hogy egy 0-ás gép helyett, melyet egy ember kezel, ketten három gépen dolgozzanak. A gépmes­terek vállalták ezt, így a ter­melés is, az ő keresetük is emelkedett.­­ Ez évben 53 brigádunk versenyez a szocialista címért, ezek között 15 már elnyerte a szocialista címet. A kötészet és a klisé-osztály a szocialista üzemrész címért versenyez. Összesen 370 dolgozó van ál­landó versenyben. — Az 1962-es évhez viszo­nyítva 30%-kal csökkentettük a túlórák számát, bár még így is elég magas. A szakszerve­zeti bizottság és a pártszervezet jól működik együtt az üzem gazdasági vezetőivel és remél­jük — mondotta Baráth elv­­társ —, hogy ez az együttmű­ködés az 1964-es tervévben is gyümölcsöző lesz. ★ Két nagy nyomda, egy pa­pírgyár és egy papírfeldolgozó üzem rövid keresztmetszetét mutattuk meg cikkünkben. Az volt a célunk, hogy olvasóink lássák más üzemek problé­máit, nehézségeit, amit az élet mindennap létrehoz a terme­lésben, az egyén életében, és amelyeket társadalmunk kol­lektív erővel igyekszik helyes irányba terelni. Márkus Lajos A KULTÚRA TERJESZTÉSÉNEK FÁRADHATATLAN HARCOSA — Halló! Csepeli Papírgyár? Bács­kai (Beiszer) Gyula elvtárssal szeretnek beszélni a munkaügyi osztályról! — Ja, a Gyula bácsival? Azonnal kapcsolom! — hallom a vonal másik vé­géről a telefonközpontos hangját, és jóleső érzéssel állapítottam meg: isme­rik a gyárban, méghozzá úgy, hogy »a Gyula bácsi«. Ez azt is jelenti, hogy — szeretik... S amikor később leülünk a megbe­szélt időpontban, hogy elbeszélgessünk múltjáról és jelenéről, számos kedves emlékéről és nem utolsósorban színészi emlékeiről, ő maga is megerősíti. — Igen, valóban, nagyon szeretnek engem a gyárban a kollégák, az elvtár­sak. Csak Gyula bácsi vagyok nekik, s ez engem kimondhatatlanul jó érzéssel tölt el. Bár már 1960 óta nyugdíjban van — 67 éves — nap mint nap feltűnik jól is­mert alakja a Csepeli Papírgyárban.­­­ mint nyugdíjas reggel héttől tizenegyig igen hasznos munkát végez a munka­ügyi osztályon, amolyan »idegenveze­tő«: ő kalauzolja az új belépőket, hogy hova, milyen irodába kell menniök fel­vételükkel kapcsolatban, megmutatja nekik, hol lesz a munkahelyük, s ezer­nyi más apróságot intéz el. Nagy szérelme : a színpad A múlt?... Van arról is mit mesél­nie. 1936 óta szakszervezeti tag, de munkásmozgalmi múltja sokkal korább­ra nyúlik vissza. Az ő igazi életeleme a színpad volt. Mondhatnánk úgy is: nagy szerelme... Elévülhetetlen érde­meket szerzett a munkás színjátszásban, a kultúra terjesztésében a kétkezi dol­gozók körében. (Ebben a szerepkörben töltötte be a könyvtárosi, közönségszer­vezői, kultúrvezetői tiszséget is mint szakszervezeti aktíva). Sok-sok emlék bukkan elő a múlt kö­déből. Például az egyik nagyon élesen világít rá arra, hogy bizony nem volt könnyű munkásszínjátszónak lenni a népellenes Horthy-korszakban. .. — 1938-at írtunk akkor — emlékezik vissza Bácskai elvtárs. — Munkásszín­játszóink — az Erzsébeti Műkedvelő Gárda — »A remény« című darabot ad­ták elő. Témája: a kapitalista, kizsák­mányoló társadalom embertelen mód­szereinek éles bírálata, leleplezése. Az előadás még baj nélkül lezajlott, utána azonban jött a rendőrség. Engem elvit­tek és minden áron a munkásszínját­szók névsorát akarták megtudni tőlem, no meg azt, hogy kik a színjátszók ve­zetői. Én számítottam erre, s már jó előre elrejtettem minden áruló írásos dokumentumot. Belőlem pedig nem szedtek ki semmit, hiába próbálkoz­tak ... A színpad állhatatlan szeretete, a kultúra terjesztésének vágya sarkallta akkor is, amikor a felszabadulás után minden nehézséget vállalva, feláldozva szombat-vasárnapját, színjátszó gárdá­jával hétről-hétre rendszeresen látogat­ta a falvakat. Fagyban, hóban, esőben, sárban mindig pontosan megjelentek a falusi kultúrházak sokszor bizony na­gyon is kezdetleges színpadán, és sok derűs percet, tanulságos órát szereztek nézőiknek. Bácskai elvtárs nemegyszer saját pénzén biztosította a jelmezeket, s az egyéb szükséges kellékeket. Ma is fáradhatatlan Számos kitüntetés, emlékplakett ta­­tanúsítja: egész életében fáradhatatlan munkája volt a kultúra terjesztésének, a munkásszínjátszás felvirágoztatásá­nak. S számos, ma már igen neves mű­vész tartozik felfedezettjei közé. Büsz­kén meséli, hogy kiváló énekesnőnk, Szecsődi Irén először az ő gárdájában lépett a «■világot jelentő deszkákra« az Aranymadár című darabban. — A munka és a színpad: e kettő volt mindig az éltető elemem, s marad mindig, amíg jártányi erőm lesz — mondja, s ezek a szavak egyáltalán nem hatnak frázisként, hiszen beszédes té­nyek állnak mögöttük. A már említett munkaköri tevékeny­sége mellett számos más feladatot vál­lalt magára. A Csepeli Papírgyár 23­5 nyugdíjast tart számon. Egy ötös bizott­ság foglalkozik a munkában megfáradt nyugdíjasok problémáival, s e bizottság vezetője, Bácskai elvtárs. A gyári párt­­bizottság könyvkiállítást rendezett. A kiállítás szervezője és előkészítője: Bácskai elvtárs. És még sorolhatnánk hosszan... Az 1964-es esztendő jelentős évfor­duló a számára: ebben az évben ünnep­li ötven éves színjátszói jubileumát. Biztos vagyok benne, hogy sokan ke­resik majd fel jókívánságaikkal ebből az alkalomból. S milyen nagyon megérdemli ezt... Geresdy László BÁCSKAI GYULA 3

Next