Typographia, 1975 (107. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

CTYPOGRAPHIA A pártkongresszus tiszteletére A Nyelvészeti Komplex Brigád tovább emeli a magas színvonalat Ritka csemege, különösen a keleti nyelvek megszállottjainak egy-egy orientalisztikai könyv vagy cikk megjelenése. Nem így az Akadémiai Nyomda Nyelvészeti Komplex Brigádjának, akik nap mint nap foglalkoznak e tudománnyal. Egyforma folyékonysággal olvassák az egzotikus keleti, az európai vagy akár a magyar nyelvet. Ez utóbbi megállapítás nem tévedés, hisz nyelvünk úgynevezett „nyelvészeti betűi”-t sem könnyű olvasni. Például nyelvjárásainkban az „a” hang jelölésére közel 120 a-betű változatunk van. — De vajon szükséges-e érteni a nyelvet? — Nem. Sőt, amikor másfél évig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam a kínai írásjeleket és megpróbáltam komolyabban foglalkozni vele, rájöttem, hogy idővel a megértés zavarja az olvasást — válaszolt Székely Sándor, a brigád alapítója és vezetője. — Elég csupán ismernünk az írásjeleket ahhoz, hogy egy bizonyos tanulási idő után, kellő gyakorlattal észrevegyük a hibákat. — Akkor tehát igaz a mondás, hogy a szedő, aki nem tudott arabusul, észrevette a nyomdai szóképből a helyesírási hibát, és amikor felhívta a tudós szerzőt, az meglepve igazolta a nyomdász észrevételét. Mindebből arra következtetek, hogy magas szintű szakmai tudás és sok éves gyakorlat kell ehhez a munkához? — Igen, de csak részben. Egyben nagyfokú szakmai szeretet is szükséges. Nálunk nem fejeződik be a munka azzal, hogy letesszük a szerszámot, elrakjuk a kéziratot. Kilépve a nyomda kapuján nem szűnik meg számunkra mindaz, amit addig csináltunk, hanem tovább él bennünk. Ott rejtőzik a gondolatainkban. Keressük az új, jobb megoldásokat. Mindannyiunknak szinte a vérében van a mesterség. — Nagyapám, apám is nyomdász volt — veszi át a szót Gresina Károly gépszedő. — A feleségem és a lányom szintén azok. E szakma szeretete tradíció a családban. Olyan munka ez, ahol nem csináljuk még egyszer ugyanazt, hanem mindig újat, mindig mást. Ezért még ma is sok érdekességet és újdonságot tudok felfedezni benne, pedig már 29 éve dolgozom a szakmában. — Én harminc éve vagyok nyomdász — folytatta Bernáth László kéziszedő — és ebből huszonöt esztendőt itt töltöttem el a vállalatnál. Beszélgetés közben Bernáth László felállt, leemelt a polcról egy 1943. évi bekötött Typographiát, fellapozta, és egy részt olvasott fel a júniusi számból a „Humoros esetek a nyelvekkel kapcsolatban” című írásból. Az idézet így hangzott: „A nyomdász számára a nyelv — akár anyanyelve, akár idegen — ugyanaz, ami a zenész számára a hang.” — Ezt jelenti nekünk is — tette hozzá. E benyomások után már természetesnek tűnt a brigádnak a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlása, amely a munkák átfutási idejének csökkentésére törekszik a további magas színvonal megtartása mellett. Továbbra is szeretnénk folyamatosan biztosítani a munkát. Erre azért is nagy szükség van, mert összetételben a brigád négy fő területről tevődik össze, a kéziszedőkből, a gépszedőkből, a betűöntőkből és a korrektorokból. Mivel minden munkafolyamatban részt veszünk, ezért lényeges, hogy mindenki időben megkapja az anyagot, mert ha az egyikünk késik, akkor az a másik munkáját hátráltatja. — Nagyon lényeges vállalásunk, hogy csökkentjük a házi olvasás nélküli korrektúrák számát. Ez még alaposabb szakmai felkészültséget és figyelmet követel tőlünk. — Nagy gondot fordítunk az újításokra és a munkánkat segítő munkamódszerek kidolgozására — folytatta Székely Sándor —, s hogy igazolja állítását, fellapozta a brigádnaplót, amelyben sorra be vannak jegyezve a kisebb-nagyobb újítások, ötletek az elfogadva aláírással. — Eddig 26 újításunkat találták jónak. — Mit kap a fiatal nemzedék ebből a szaktudásból és szakmaszeretetből? — Három szakterületen vállaltuk a szakmunkás utánpótlás képzését, ezen belül egy arabszedő képzését is. — Mi is örülnénk, ha lenne már egy brigádlányunk, mert kezd egyhangúvá válni, hogy mindanynyian ilyen régi, szép szál legényeik vagyunk — teszi hozzá Bernáth László. Természetesen a munka mellett nem feledkeztek meg a szocialista brigádmozgalom másik két jelszaváról sem. Többek között a brigád vezetője vállalta, hogy nem éppen fiatalon befejezi az általános iskola 7—8. osztályát. — Annak idején elsők között tanultam meg a kínai írásjeleket. Belső igényem lett a tanulás, és ugyanakkor mint brigádvezető szerettem volna jó példával elöljárni a fiatalabbak előtt. Ugyanakkor a brigád többi tagja rendszeresen részt vesz politikai oktatásban, velem együtt, és mind a heten valamilyen társadalmi funkciót is ellátunk. Werter Hugó kéziszedő például pártvezetőségi tag. Bernáth Lászlónak a fotózás, Székely Sándornak pedig a kertészkedés a kedvenc időtöltése. A brigád 1960-ban hasonló öszszeállításban már mint munkabrigád működött. Elsősorban a munka szükségessége, a szakma szeretete tartotta össze őket. Ma is lényeges összetartó ereje a brigádnak, de az évek folyamán sok olyan emberi motívummal gazdagodtak — egymás közelebbi megismerése, baráti kapcsolatok — amelyek nyomán többszörösen kitüntetett szocialista brigáddá lettek. Ezt a régi, jó hagyományt szeretnék folytatni a munkában, az emberi kapcsolatokban. Nem hiába mintegy záró motívumként szerepel a kongresszusi vállalásokban is, hogy a hozzájuk forduló kollégáknak mindig készek segíteni a fenti célok elérésében. KALOCSAI ILDIKÓ Az első szakasz tapasztalatai Szakszervezeti bizottságaink megkezdték a tagkönyvcserével kapcsolatos feladatok elvégzését. Alapszerveink jelentős részénél operatív bizottságot hoztak létre a munkamegszervezésére, irányítására. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az előírásoknak megfelelően, rendben zajlik is munka. Legtöbb vállalatunknál — helyesen — felhasználták a szakszervezeti tagokkal történő beszélgetéseket a szervezeti élettel összefüggő észrevételek, javaslatok kikérésére is. A szakszervezeti bizalmiak eljutottak valamennyi tagunkhoz. Elmondható tehát, hogy ez az alapjában adminisztratív munka politikai tartalmat is nyert. Ezek a beszélgetések lényegében sok segítséget adnak szakszervezeti testületeink részére, hiszen véleményt,bírálatot is mondtak az eddigimunkáról, de egyben hasznos tanácsokat is a további feladatok kialakításához. Az általános tapasztalat azt mutatja, a tagdíjelmaradások területén nem jelentkeztek különösebb gondok. Ugyanez mondható az elmaradás rendezésére is. Néhány helyen azonban — ez nagyon kis mértékben jelentkezett — valószínűleg félreértés következtében, rendeztetni kívántak olyan tagdíjelmaradásokat is, amelyek több évvel ezelőtti és hosszabb időt felölelő elmaradásból adódnak. Pl.: 8—10 évvel ezelőtt a tagdíj több éves nemfizetése miatt megszakadt a folytonosság. Sajnos az ilyen esetekben nincs lehetőség a tagság utólagos elismerésére. Hasonló a helyzet, amikor valaki 7—8 évvel ezelőtt nyugdíjba ment, és azóta nem fizeti a 3 forintos jogfenntartó díjat. Mint nyugdíjas a határozat értelmében nem léphet be új tagként a szakszervezetbe. A jogfenntartó tagdíja korábbi tagság fenntartását jelenti. Tehát ilyen hosszú idő után csak új tagként lehetne a szakszervezetbe belépni, ami viszont nyugdíjasok esetében nem lehetséges. A tagösszeírás ráirányította a figyelmet néhány vállalatunknál egyéb problémára is. Pl.: a Papíripari Vállalat Nyíregyházi Gyárában a létszámmozgások következtében kb. 50 olyan szakszervezeti tagot tartottak nyilván, akik 1—2 éve eltávoztak a vállalattól, és nem kérték szakszervezeti tagságuk átigazolását. Vagy pl.: a Nógrád megyei Nyomdában néhány dolgozónál „szakaszos” tagdíjelmaradások kerültek felszínre. Az elmúlt 2—3 év alatt évente 2—3 hónapos elmaradás mutatkozott. Összességében megállapítható, hogy rendben, különösebb problémák nélkül lezajlottak alapszervezeteinkben az összeírással kapcsolatos teendők. Megkezdték, sőt legtöbb helyen befejezték az új tagkönyvek kiállítását. Januárban és februárban kerül sor az új tagkönyvek átadására. Szakszervezeti bizottságaink megszervezték — és megítélésem szerint zökkenőmentesen tudják biztosítani — ennek a feladatnak a végrehajtását is. A legtöbb szakszervezeti bizottság előre megszervezte azoknak a nyugdíjasoknak és a gyermekgondozási segélyen otthon levő dolgozóknak a tagkönyv átadását is, akik valamilyen oknál fogva nem tudják személyesen átvenni az üzemben. Amilyen rendben lezajlott az ezzel kapcsolatos első szakasz, minden bizonnyal, ugyanolyan jól végrehajtják szakszervezeti aktivistáink a második szakasz feladatait is. u. l.