Typographia, 1975 (107. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Az újságírók és a lapkiadóvállalati alkalmazottak bér- és jövedelmi helyzetéről adott tájékoztatást szakszervezetünk elnökségének november 22-i ülésén Simon Ferenc elvtárs, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. A tájékoztató — mint azt a vitában részt vevők közül többen is mondották — hű képet mutatott a szerkesztőségi-kiadói dolgozók béréről, jövedelméről, a benne szereplő adatok alkalmasak megfelelő következtetések levonására és a jövő esztendőkben indokolt bérpolitikai feladatok meghatározására. A bér- és a jövedelmi helyzet összegezése időszerű volt azért is, mert 1974. július 1-vel életbe lépett az újságírók és a lapkiadói dolgozók új besorolásáról szóló rendelkezés — az új nómenklatúra — és a tájékoztató az ebben szereplő előírások szerinti összehasonlításokra, arányok elemzésére is lehetőséget adott. Az új besorolások eredményeként — mint azt a tájékoztató kimutatta — az egyes újságírói munkakörök alapbér-beállási szintje 30 százalék körül van, egyszerűbben szólva: az újságírói bértételek „tól-ig” határai adta lehetőséget a szerkesztőségekben átlagosan 30 százalékos mértékig használták fel. A rendelkezés 1976. január 1-ig adott lehetőséget, hogy mindenki számára biztosítsák az alsó bérhatárok elérését, ez azonban már 1974-ben megtörtént. Az alapbérek a főállásból származó anyagi juttatásoknak csak egy részét — igaz, a legfontosabbat, a mindig biztosítottat — jelentették. Ezt kiegészítették azok a jövedelemrészek, amelyek a mozgóbérekből és a nyereségrészesedésből adódtak. A mozgóbér mértéke 1973-ban a nyomtatott lapoknál 20,1, az MTI-ben 14,1 százalék, a nyereségrészesedésé pedig a nyomtatott lapoknál 11,5, az MTI-ben 10,2 százaléka volt az alapbéreknek átlagosan. Megjegyezte még a tájékoztató, hogy az átlagok alakulásában jelentős szerep jutott a szerkesztőségek belső összetételének. A III. kategóriába tartozó lapok újságíróinak átlagos besorolási alapbére például magasabb a II. kategóriáénál, ugyanakkor azonban a munkakörönkénti bérek minden esetben ez utóbbi, tehát a II. kategória javára mutatnak eltérést. A négy központi és a 18 megyei lapkiadó vállalatnál 1974. július 1-i hatállyal 1899 kiadói és szerkesztőségi alkalmazottat soroltak be. Az alkalmazottak 16,2 százalékánál a besorolási alapbére meghaladja a nómenklatúra szerinti bértétel felső határát. A kiadói és szerkesztőségi alkalmazottak jövedelme természetesen szintén eltér ettől. 1973-ban például az egyéb bérrel és részesedéssel még kiegészült ez havi átlagban a magasabb vezető állásúaknál majdnem 2000, a vezető állásúaknál 1300, az ügyintézőknél több mint 400, az ügyviteli dolgozóknál 200, a munkások és egyéb fizikai dolgozóknál pedig több mint 200 forinttal. A tájékoztató jelentés sajtószervenként, szerkesztőségi kategóriánként és munkakörönként részletezte az újságírói, valamint a kiadói és szerkesztőségi alkalmazottak bérét és jövedelmét, és az adatokból figyelemre méltó következtetéseket vont le. Az újságírók besorolási alapbéradatai például arra utalnak, hogy az érvényes nómenklatúra bértételei jók, megfelelő differenciálási és előmeneteli lehetőséget biztosítanak az egyes újságírói munkakörökben dolgozók számára. A dérnómenklatúrák legalább 4-5 éves időtartamra érvényesülhetnek. Az átlagbér adatokban tükröződik az egyes sajtószervek és a szerkesztőségekben dolgozó újságírók öszszetétele, a végzett munka és a felelősség értékelése. Ennek ellenére a jövőben is nagy szükség lesz a bérarányok javítására, formálására, a kellő differenciálásra. Az átlagokon belül még ma is vannak olyan újságírói munkakörök, ahol a bérbeállási szint csak a 15 százalékot éri el, s még nem érvényesül minden szerkesztőségben teljes mértékben az anyagi megbecsülés, a felelősség, a tehetség, a felkészültség és a rátermettség szempontjából. Említést érdemel az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett gyakornokok esetében sem használták ki kellőképpen az új nómenklatúra adta besorolási lehetőségeket. Figyelemre méltó következtetések vonhatók le a kiadói és szerkesztőségi alkalmazottak munkakörönkénti bér- és jövedelemadataiból is. A vezetők besorolási bére például megközelíti, eléri, sőt a létszám 13 százalékánál meghaladja a nómenklatúra szerinti felső határt. Ugyanakkor az ügyintézők globális átlagbére és átlagjövedelme alacsonynak mondható, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy nagy részüknek hiányzik a kellő iskolai előképzettsége, és ezért 15,9%-uk személyi pótlékban részesül. Miután a lapkiadói szakma „derékhadát” ők alkotják, a jövőben indokolt nagyobb figyelmet fordítani a képzettség szerinti összetétel javítására és ezzel összefüggésben a bérük jövedelmüik alakítására. Hasonlóképpen alacsony az ügyviteli alkalmazottak, valamint a munkások és egyéb fizikai dolgozók bére és jövedelme is, annak ellenére, hogy létszámuk 16, illetve 25 százaléka személyi pótlékban részesül. A tájékoztatót követő vita során a szakszervezet elnöksége olyan álláspontra jutott, hogy 1975-ben a bérpolitikai intézkedéseknek elsősorban a célszerűbb bérarányok kialakítását, a differenciáltabb anyagi ösztönzést kell szolgálniuk. Elsősorban a vállalatokinál, a szerkesztőségekben kell érvényre juttatni a végzett munka és felelősség szerinti bérezési elveket. Feltétlenül indokolt, hogy a bérfejlesztés mértéke 1975-ben a tárgyévivel azonos mértékű (4%) legyen, emellett azonban indokoltnak és szükségesnek tartja az elnökség, hogy az alacsonyabb jövedelmű ügyintézők, ügyviteli alkalmazottak és fizikai dolgozók a jövőben — a népgazdasági lehetőségek függvényében — központilag biztosított rendkívüli béremelésben is részesüljenek. A lapkiadó vállalatok és szerkesztőségek szakszervezeti bizottságainak figyelmét arra hívja fel az elnökség, hogy végezzenek megfelelő vizsgálatot, elemzést és kezdeményezzenek vállalati, szerkesztőségi intézkedéseket a bérek és jövedelmek célszerű alakítására, a reális vállalati bérpolitika érvényesítésére. Az újságírók és kiadói dolgozók bére, jövedelme 3 TYPOGRAPHIA Elnökségünk napirendjén: További együttműködés az újságíró szövetséggel, szocialista brigádjaink kongresszusi kulturális vállalásai, a szakszervezeti kedvezményes üdültetés Szakszervezetünk elnöksége december 20-án ülést tartott. Elsőként Király András, a MUOSZ főtitkára adott tájékoztatót az újságíró szövetség legutóbbi közgyűlésének határozatairól, érdekvédelmi, érdekképviseleti megállapításairól és állásfoglalásairól, valamint a további együttműködésről. Ezután Simon Endre, kulturális osztályunk vezetője adott jelentést a budapesti nyomda- és papíripari üzemek szocialista brigádjainak az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletére tett kulturális vállalásairól. Lux János, közgazdasági osztályunk vezetője tett jelentést a szakszervezeti kedvezményes üdültetésben részt vevők új, differenciált térítési rendszeréből adódó feladatokra. Elöljáróban leszögezte, hogy az elmúlt években növekedtek az üdüléssel járó kiadások, emelkedett az üdülésben részt vevők ellátási színvonala, növekedtek a keresetek stb. Az új térítési díjrendszerből adódó többletbevételeket a SZOT az alábbiakra használja fel: a nagy családosok üdültetésének elősegítésére, kulturális és sportolási lehetőségek bővítésére, az üdülők korszerűsítésére, valamint az üdülőben dolgozók fizikai munkáját megkönnyítő gépek beszerzésére. A térítési díjak változatlanok maradnak az üdülőszanatóriumokban, a szakmunkástanulóknál, az ifjúmunkásoknál, a csoportos nyári gyermeküdültetésnél, az iskolás gyermek gyógyüdülésnél, a családos üdültetésben részt vevő gyermekeknél, a családtagi kiegészítőknél. Az üdülőépületeket három csoportba sorolták, az első csoportnál a térítési díj napi 36,— Ft, a második csoportnál napi 24,— és a harmadik csoportnál napi 18,— Ft a térítési díj Új üdülési formák, a gyermekgondozási segélyen levő anyák üdültetése 6 hónaposnál idősebb gyermekükkel, és a nászutasok részére 1 hetes beutaló. Kimmel Emil szakszervezetünk főtitkára terjesztette elő ezután központi vezetőségünk és elnökségünk első félévi munkatervét, majd dr. Balogh Jánosné, pénzügyi osztályunk vezetője tett javaslatot központi vezetőségünk 1975. évi költségvetésére.