Typographia, 1975 (107. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Az újságírók és a lapkiadóválla­lati alkalmazottak bér- és jöve­delmi helyzetéről adott tájékoz­tatást szakszervezetünk elnöksé­gének november 22-i ülésén Si­mon Ferenc elvtárs, a Miniszter­­tanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. A tájékoztató — mint azt a vitában részt vevők kö­zül többen is mondották — hű ké­pet mutatott a szerkesztőségi-ki­adói dolgozók béréről, jövedelmé­ről, a benne szereplő adatok al­kalmasak megfelelő következteté­sek levonására és a jövő eszten­dőkben indokolt bérpolitikai fel­adatok meghatározására. A bér- és a jövedelmi helyzet összegezése időszerű volt azért is, mert 1974. július 1-vel életbe lépett az új­ságírók és a lapkiadói dolgozók új besorolásáról szóló rendelke­zés — az új nómenklatúra — és a tájékoztató az ebben szereplő előírások szerinti összehasonlítá­sokra, arányok elemzésére is lehe­tőséget adott. Az új besorolások eredménye­ként — mint azt a tájékoztató ki­mutatta — az egyes újság­írói munkakörök alapbér-beállá­si szintje 30 százalék körül van, egyszerűbben szólva: az újságírói bértételek „tól-ig” határai adta le­hetőséget a szerkesztőségekben át­lagosan 30 százalékos mértékig használták fel. A rendelkezés 1976. január 1-ig adott lehetősé­get, hogy mindenki számára biz­tosítsák az alsó bérhatárok eléré­sét, ez azonban már 1974-ben megtörtént. Az alapbérek a fő­állásból szár­mazó anyagi juttatásoknak csak egy részét — igaz, a legfontosab­bat, a mindig biztosítottat — je­lentették. Ezt kiegészítették azok a jövedelemrészek, amelyek a mozgóbérekből és a nyereségré­szesedésből adódtak. A mozgóbér mértéke 1973-ban a nyomtatott la­poknál 20,1, az MTI-ben 14,1 szá­zalék, a nyereségrészesedésé pe­dig a nyomtatott lapoknál 11,5, az MTI-ben 10,2 százaléka volt az alapbéreknek átlagosan. Megjegyezte még a tájékoztató, hogy az átlagok alakulásában je­lentős szerep jutott a szerkesztő­ségek belső összetételének. A III. kategóriába tartozó lapok újság­íróinak átlagos besorolási alapbé­re például magasabb a II. kategó­riáénál, ugyanakkor azonban a munkakörönkénti bérek minden esetben ez utóbbi, tehát a II. kate­gória javára mutatnak eltérést. A négy központi és a 18 megyei lapkiadó vállalatnál 1974. július 1-i hatállyal 1899 kiadói és szer­kesztőségi alkalmazottat soroltak be. Az alkalmazottak 16,2 száza­lékánál a besorolási alapbére meghaladja a nómenklatúra sze­rinti bértétel felső határát. A kiadói és szerkesztőségi al­kalmazottak jövedelme természe­tesen szintén eltér ettől. 1973-ban például az egyéb bérrel és része­sedéssel még kiegészült ez havi átlagban a magasabb vezető állá­súaknál majdnem 2000, a vezető állásúaknál 1300, az ügyintézők­nél több mint 400, az ügyviteli dolgozóknál 200, a munkások és egyéb fizikai dolgozóknál pedig több mint 200 forinttal. A tájékoztató jelentés sajtó­szervenként, szerkesztőségi kate­góriánként és munkakörönként részletezte az újságírói, valamint a kiadói és szerkesztőségi alkal­mazottak bérét és jövedelmét, és az adatokból figyelemre méltó kö­vetkeztetéseket vont le. Az újság­írók besorolási alapbéradatai pél­dául arra utalnak, hogy az érvé­nyes nómenklatúra bértételei jók, megfelelő differenciálási és elő­meneteli lehetőséget biztosítanak az egyes újságírói munkakörök­ben dolgozók számára. A dérnó­­menklatúrák legalább 4-5 éves időtartamra érvényesülhetnek. Az átlagbér adatokban tükröződik az egyes sajtószervek és a szerkesz­tőségekben dolgozó újságírók ösz­­szetétele, a végzett munka és a fe­lelősség értékelése. Ennek ellenére a jövőben is nagy szükség lesz a bérarányok javítására, formálására, a kellő differenciálásra. Az átlagokon be­lül még ma is vannak olyan új­ságírói munkakörök, ahol a bér­beállási szint csak a 15 százalékot éri el, s még nem érvényesül min­den szerkesztőségben teljes mér­tékben az anyagi megbecsülés, a felelősség, a tehetség, a felkészült­ség és a rátermettség szempont­jából. Említést érdemel az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett gyakornokok esetében sem hasz­nálták ki kellőképpen az új nó­menklatúra adta besorolási lehe­tőségeket. Figyelemre méltó következteté­sek vonhatók le a kiadói és szer­kesztőségi alkalmazottak munka­körönkénti bér- és jövedelemada­taiból is. A vezetők besorolási bé­re például megközelíti, eléri, sőt a létszám 13 százalékánál megha­ladja a nómenklatúra szerinti fel­ső határt. Ugyanakkor az ügyinté­zők globális átlagbére és átlagjö­vedelme alacsonynak mondható, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy nagy részüknek hiányzik a kellő iskolai előképzettsége, és ezért 15,9%-uk személyi pótlék­ban részesül. Miután a lapkiadói szakma „derékhadát” ők alkotják, a jövőben indokolt nagyobb fi­gyelmet fordítani a képzettség szerinti összetétel javítására és ezzel összefüggésben a bérük­ jö­­vedelmüik alakítására. Hasonló­képpen alacsony az ügyviteli al­kalmazottak, valamint a munká­sok és egyéb fizikai dolgozók bé­re és jövedelme is, annak ellené­re, hogy létszámuk 16, illetve 25 százaléka személyi pótlékban ré­szesül. A tájékoztatót követő vita során a szakszervezet elnöksége olyan álláspontra jutott, hogy 1975-ben a bérpolitikai intézkedéseknek el­sősorban a célszerűbb bérarányok kialakítását, a differenciáltabb anyagi ösztönzést kell szolgál­niuk. Elsősorban a vállalatokinál, a szerkesztőségekben kell érvény­re juttatni a végzett munka és fe­lelősség szerinti bérezési elveket. Feltétlenül indokolt, hogy a bér­­fejlesztés mértéke 1975-ben a tárgyévivel azonos mértékű (4%) legyen, emellett azonban indo­koltnak és szükségesnek tartja az elnökség, hogy az alacsonyabb jö­vedelmű ügyintézők, ügyviteli al­kalmazottak és fizikai dolgozók a jövőben — a népgazdasági lehe­tőségek függvényében — közpon­tilag biztosított rendkívüli bér­emelésben is részesüljenek. A lapkiadó vállalatok és szer­kesztőségek szakszervezeti bizott­ságainak figyelmét arra hívja fel az elnökség, hogy végezzenek megfelelő vizsgálatot, elemzést és kezdeményezzenek vállalati, szer­kesztőségi intézkedéseket a bé­rek és jövedelmek célszerű alakí­tására, a reális vállalati bérpoli­tika érvényesítésére. Az újságírók és kiadói dolgozók bére, jövedelme 3 TYPOGRAPH­IA Elnökségünk napirendjén: További együttműködés az újságíró szövetséggel, szocialista brigádjaink kongresszusi kulturális vállalásai, a szakszervezeti kedvezményes üdültetés Szakszervezetünk elnöksége december 20-án ülést tartott. Elsőként Király András, a MU­­OSZ főtitkára adott tájékozta­tót az újságíró szövetség leg­utóbbi közgyűlésének határo­zatairól, érdekvédelmi, érdek­­képviseleti megállapításairól és állásfoglalásairól, valamint a to­vábbi együttműködésről. Ezután Simon Endre, kultu­rális osztályunk vezetője adott jelentést a budapesti nyomda- és papíripari üzemek szocialis­ta brigádjainak az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletére tett kulturális vállalásairól. Lux János, közgazdasági osz­tályunk vezetője tett jelentést a szakszervezeti kedvezményes üdültetésben részt vevők új, differenciált térítési rendszeré­ből adódó feladatokra. Elöljá­róban leszögezte, hogy az el­múlt években növekedtek az üdüléssel járó kiadások, emel­kedett az üdülésben részt vevők ellátási színvonala, növekedtek a keresetek stb. Az új térítési díjrendszerből adódó többletbe­vételeket a SZOT az alábbiak­ra használja fel: a nagy csalá­dosok üdültetésének elősegíté­sére, kulturális és sportolási le­­­hetőségek bővítésére, az üdü­lők korszerűsítésére, valamint az üdülőben dolgozók fizikai munkáját megkönnyítő gépek beszerzésére. A térítési díjak változatlanok maradnak az üdülő­szanatóriu­mokban, a szakmunkástanulók­nál, az ifjúmunkásoknál, a cso­portos nyári gyermeküdültetés­nél, az iskolás gyermek gyógy­­üdülésnél, a családos üdültetés­ben részt vevő gyermekeknél, a családtagi kiegészítőknél. Az üdülőépületeket három cso­portba sorolták, az első cso­portnál a térítési díj napi 36,— Ft, a második csoportnál napi 24,— és a harmadik csoport­nál napi 18,— Ft a térítési díj Új üdülési formák, a gyer­mekgondozási segélyen levő anyák üdültetése 6 hónaposnál idősebb gyermekükkel, és a nászutasok részére 1 hetes be­utaló. Kimmel Emil szakszerveze­tünk főtitkára terjesztette elő ezután központi vezetőségünk és elnökségünk első félévi mun­katervét, majd dr. Balogh Já­­nosné, pénzügyi osztályunk ve­zetője tett javaslatot központi vezetőségünk 1975. évi költség­­vetésére.

Next